Hodászon át visz az út Európába
Magyar Hírlap
Kacsoh Dániel
2010-01-09
A cigánypasztoráció alapjait a 19. században rakták le a szabolcsi faluban, a lényeg mára sem változott: a hit megőrzése és az oktatás
„Azért okozott valamiféle elégtételt, amikor egy balliberális miniszter a nálunk tett látogatása után azt mondta nekem, hogy az Európába vezető út nem Strasbourgon, hanem Hodászon keresztül visz” – idézte fel évekkel ezelőtti élményét egy közelmúltbeli konferencián a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, Nyíregyházától mintegy negyven kilométerre található kistelepülés papja. Gelsei Gábor atya értelmezése szerint a politikus ezzel annak a felismerésének adott hangot, hogy nem feltétlenül a különböző programok, projektek jelentik a megoldást az etnikai megosztottságra, hanem talán az alulról jövő, olykor vallási indíttatású kezdeményezések. Márpedig ennek a műfajnak komoly hagyománya van Hodászon, ahol évszázadok óta élnek egymás mellett cigányok és magyarok. A roma lakosságról az első anyakönyvi bejegyzést egy Michael nevezetű fiú 1828 szeptemberi megkereszteléséről olvashatjuk. Akkoriban hagyományos mesterségekből, például vályogvetésből, kosárfonásból vagy késfenésből tartották fenn családjaikat, és a falu határában éltek. A vallást nem gyakorolták, de hívők voltak. Ezt mutatja, hogy gyermekeiket rendszerint megkeresztelték, és halottjaikat is pappal temettették el.
A 20. század negyvenes éveiben Sója Miklós személyében egy olyan görög katolikus pap érkezett a községbe, akinek nevére ma is emlékeznek a településen, sőt talán az egész országban. Ő ugyanis nem pusztán lelkipásztor, hanem valódi pedagógus is volt, és szívügyének tartotta a – modern szóval élve – felzárkóztatást. Úgy fordult a cigányok felé, hogy a Biblia magyarázata mellett a betűket is megtanította nekik. A közösség esténként más-más háznál, putrinál gyűlt össze, imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a tanítást, dicsérték Istent, és évente elzarándokoltak a máriapócsi kegyhelyre.
Miklós atya karitatív szolgálatot is ellátott, ruhákat, cipőket, lehetőség szerint pénzt juttatott el a rászorulóknak. Kezdeményezésére a prédikációk helyszínéül szolgáló árokparton kápolna épült vályogból, VI. Pál pápa pedig személyes ajándékként ezer dollárt küldött a templomi felszerelés beszerzésének támogatására. A kápolna falára, az ikonok mellé az ábécé betűi is felkerültek. Az egész világon egyedülálló cigánypasztorációs programot megszervező pap maga is megtanult cigányul, sőt Aranyszájú Szent János liturgiáját lefordította cerhari cigány nyelvre, így a romák az istentiszteletet már a saját nyelvükön végezhették. A több mint negyvenévnyi szolgálat után a nyolcvanas évek elején nyugdíjba vonult Miklós atya egy írásában így emlékezett a munkájára: „Nagyobb dolog volt a cigányokat a Kolerásból a faluba hozni a magyarok közé, mint bevinni őket a templomba. És nagyobb dolog volt őket megtanítani evőeszközzel enni, mint odavezetni őket az Úr asztalához.”
Tizennyolc éve látja el a lelkipásztori feladatokat Gelsei Gábor atya, akinek idején, 1995-ben, új templomot szenteltek. „Az avatáson valaki arról beszélt, elképesztő feszültségek, konfliktusok lesznek romák és magyarok között Magyarországon, ha majd a legnagyobb hazai kisebbség lélekszáma egymillió fölé megy. Erre én csak annyit mondtam, nálunk már a lakosság hatvan százaléka cigány, még sincs probléma” – fogalmaz, hozzátéve: ha valakit egészen kiskorától az óvodában keresztény szellemben nevelnek, és arra tanítják, hogy „Krisztusban mindenki egyenlő, ezért el kell fogadni a másikat, az talán felnőttkorára megtanulja ezt az alapvető igazságot”. A hodászi cigánypasztorációs tevékenység keretében ugyanis óvoda is működik. Egy alapítvány hozzájárulásának jóvoltából ráadásul idén februárban már bölcsőde is indul. A hodászi pasztorációnak évek óta honlapja is van, amelyen azt írják: „Sója Miklós öröksége, a hit és az oktatás, a mai napig él. Ebben látjuk a kiutat, ebben látjuk a haladás lehetőségét. Hodász kiváló példája annak, hogy miként lehet a hagyományokat megtartva fejlődni. Bízva Istenben, aki betölti minden szükségünket.”
A Szentírás lovári nyelven is megjelent
Magyarországon elsőként jelent meg a Szentírás lovári nyelven 2008 végén, a Biblia évében. A fordítás nyolcéves munka eredményeként jöhetett létre, s kétezer példányban nyomták ki a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat gondozásában. Tarjányi Béla, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanára, a mű egyházi cenzora úgy nyilatkozott, hogy a cigány nyelvű Biblia olyan üzenetet hordozhat, amelyben az egyház kijelenti: az európai, azon belül pedig a magyarországi cigányok és nem cigányok kapcsolatát evangéliumi alapokon szeretné megerősíteni.
Magyar Hírlap
Kacsoh Dániel
2010-01-09
A cigánypasztoráció alapjait a 19. században rakták le a szabolcsi faluban, a lényeg mára sem változott: a hit megőrzése és az oktatás
„Azért okozott valamiféle elégtételt, amikor egy balliberális miniszter a nálunk tett látogatása után azt mondta nekem, hogy az Európába vezető út nem Strasbourgon, hanem Hodászon keresztül visz” – idézte fel évekkel ezelőtti élményét egy közelmúltbeli konferencián a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, Nyíregyházától mintegy negyven kilométerre található kistelepülés papja. Gelsei Gábor atya értelmezése szerint a politikus ezzel annak a felismerésének adott hangot, hogy nem feltétlenül a különböző programok, projektek jelentik a megoldást az etnikai megosztottságra, hanem talán az alulról jövő, olykor vallási indíttatású kezdeményezések. Márpedig ennek a műfajnak komoly hagyománya van Hodászon, ahol évszázadok óta élnek egymás mellett cigányok és magyarok. A roma lakosságról az első anyakönyvi bejegyzést egy Michael nevezetű fiú 1828 szeptemberi megkereszteléséről olvashatjuk. Akkoriban hagyományos mesterségekből, például vályogvetésből, kosárfonásból vagy késfenésből tartották fenn családjaikat, és a falu határában éltek. A vallást nem gyakorolták, de hívők voltak. Ezt mutatja, hogy gyermekeiket rendszerint megkeresztelték, és halottjaikat is pappal temettették el.
A 20. század negyvenes éveiben Sója Miklós személyében egy olyan görög katolikus pap érkezett a községbe, akinek nevére ma is emlékeznek a településen, sőt talán az egész országban. Ő ugyanis nem pusztán lelkipásztor, hanem valódi pedagógus is volt, és szívügyének tartotta a – modern szóval élve – felzárkóztatást. Úgy fordult a cigányok felé, hogy a Biblia magyarázata mellett a betűket is megtanította nekik. A közösség esténként más-más háznál, putrinál gyűlt össze, imádkoztak, énekeltek, meghallgatták a tanítást, dicsérték Istent, és évente elzarándokoltak a máriapócsi kegyhelyre.
Miklós atya karitatív szolgálatot is ellátott, ruhákat, cipőket, lehetőség szerint pénzt juttatott el a rászorulóknak. Kezdeményezésére a prédikációk helyszínéül szolgáló árokparton kápolna épült vályogból, VI. Pál pápa pedig személyes ajándékként ezer dollárt küldött a templomi felszerelés beszerzésének támogatására. A kápolna falára, az ikonok mellé az ábécé betűi is felkerültek. Az egész világon egyedülálló cigánypasztorációs programot megszervező pap maga is megtanult cigányul, sőt Aranyszájú Szent János liturgiáját lefordította cerhari cigány nyelvre, így a romák az istentiszteletet már a saját nyelvükön végezhették. A több mint negyvenévnyi szolgálat után a nyolcvanas évek elején nyugdíjba vonult Miklós atya egy írásában így emlékezett a munkájára: „Nagyobb dolog volt a cigányokat a Kolerásból a faluba hozni a magyarok közé, mint bevinni őket a templomba. És nagyobb dolog volt őket megtanítani evőeszközzel enni, mint odavezetni őket az Úr asztalához.”
Tizennyolc éve látja el a lelkipásztori feladatokat Gelsei Gábor atya, akinek idején, 1995-ben, új templomot szenteltek. „Az avatáson valaki arról beszélt, elképesztő feszültségek, konfliktusok lesznek romák és magyarok között Magyarországon, ha majd a legnagyobb hazai kisebbség lélekszáma egymillió fölé megy. Erre én csak annyit mondtam, nálunk már a lakosság hatvan százaléka cigány, még sincs probléma” – fogalmaz, hozzátéve: ha valakit egészen kiskorától az óvodában keresztény szellemben nevelnek, és arra tanítják, hogy „Krisztusban mindenki egyenlő, ezért el kell fogadni a másikat, az talán felnőttkorára megtanulja ezt az alapvető igazságot”. A hodászi cigánypasztorációs tevékenység keretében ugyanis óvoda is működik. Egy alapítvány hozzájárulásának jóvoltából ráadásul idén februárban már bölcsőde is indul. A hodászi pasztorációnak évek óta honlapja is van, amelyen azt írják: „Sója Miklós öröksége, a hit és az oktatás, a mai napig él. Ebben látjuk a kiutat, ebben látjuk a haladás lehetőségét. Hodász kiváló példája annak, hogy miként lehet a hagyományokat megtartva fejlődni. Bízva Istenben, aki betölti minden szükségünket.”
A Szentírás lovári nyelven is megjelent
Magyarországon elsőként jelent meg a Szentírás lovári nyelven 2008 végén, a Biblia évében. A fordítás nyolcéves munka eredményeként jöhetett létre, s kétezer példányban nyomták ki a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat gondozásában. Tarjányi Béla, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanára, a mű egyházi cenzora úgy nyilatkozott, hogy a cigány nyelvű Biblia olyan üzenetet hordozhat, amelyben az egyház kijelenti: az európai, azon belül pedig a magyarországi cigányok és nem cigányok kapcsolatát evangéliumi alapokon szeretné megerősíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése