Bábel Balázs érsek az ökumené elvi és gyakorlati kérdéseiről
Magyar Kurír
2010. január 20.
A MR1 Kossuth Rádió Tanúim lesztek című katolikus műsorában az ökumenikus imahét alkalmából Bábel Balázs érsek, az MKPK ökumenéért felelős püspöke mondta el gondolatait, kitérve azokra a kérdésekre is, amelyekben nincs egység a keresztény egyházak között. Szólt arról is, hogy a mindennapi életben milyen gyakorlati problémák merülhetnek fel.
Utalt arra, hogy az ökumenikus mozgalom protestáns eredetű: száz évvel ezelőtt (1910-ben) a protestáns misszionáriusok Edinburghban missziós világkonferenciát tartottak,ahol egybevetették teológiai tanításukat, mert érezték, hogy nem képviselik egységesen és hűségesen Jézus Krisztust. Néhány évtizeddel később jött létre az Egyházak Ökumenikus Tanácsa (1948-ban) amelyb en a Katolikus Egyház nem képviseltette magát, hiszen felfogásunk szerint a katolikus egyház töretlenül őrzi a krisztusi letéteményt. Ez nem azt jelenti – tette hozzá az érsek –, hogy nem voltak az egyház történetében olyan emberi hibák, bűnök, amelyek azután a reformációhoz vezettek.
A Katolikus Egyházban 1960 fontos dátum, ekkor jött létre a Keresztény Egység Titkársága, amelyet XXIII. János pápa hívott életre. Az ökumenikus mozgalomban a Katolikus Egyház azzal a meggyőződéssel vesz részt, hogy a hitletétemény feladása nélkül képviselni kell mindazt, amit összeköt bennünket. Ilyen fontos momentumok, amelyek összekötik a keresztény egyházakat: a Szentháromság egy Istenének a hite, Jézus Krisztus Istenfiúként való elismerése, a közös Hiszekegy, a közös szentírás és a közös keresztség.
Vannak azonban sajnos olyan fájó pontok, amelyben nem jutottunk egységre – figyelmeztetett Bábe l Balázs. Ilyen a papság kérdése, az Eucharisztia és a szentségek kérdése, nem is beszélve a pápai primátusról.
Bábel Balázs szólt olyan gyakorlati kérdésekről is, amelyekre a mindennapi életben kell odafigyelnünk. A házasság szentség voltáról például nem azonos a katolikus és a protestáns tanítás .
Olyan vegyes vallású országban, mint Magyarország, ahol ugyan a katolikusok vannak többségben, de évszázadok óta nagyon jelentős a reformátusok és az evangélikusok jelenléte, szinte elkerülhetetlen a vegyesházasság – mondta. Mi, katolikusok azt képviseljük, hogy a házasság szentség, ezért a katolikus félnek – nem erőszakkal, de lelki ráhatással, és önmagát mindig megtartva – ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a katolikus egyházban történjék az esküvő. Arra is van lehetőség, hogy ökumenikus szertartásra is sor kerüljön. A gyermekek számára katolikus nevelést kell biztosítani, amelyre a katolik us félnek ígéretet kell tennie.
Az teljes vallási közömbösséghez vezet, ha egy olyan családban, ahol az egyik fél katolikus, a másik református, az egyik vasárnap katolikus, a másik vasárnap protestáns templomba mennek, az egyik gyerek katolikus, a másik protestáns. Ez nem azt jelenti, hogy a katolikus fél nem mehet el protestáns istentiszteletre – menjen el –, de attól még a vasárnapi szentmisén való részvétel alól nincs mentesítve, és ez természetesen a gyermekekre is érvényes.
Újabb nehézség, ami a felekezeti iskolákban sajnos tapasztalható – figyelmeztetett Bábel Balázs –, hogy nem a keresztségük szerinti hitoktatásban részesítik a gyermekeket. Mi katolikusok törekszünk arra, hogy ha vannak iskoláinkban más felekezethez tartozó gyermekek, akkor ők a saját felekezetük szerinti hitoktatásban részesüljenek. A Veni Sanctét, Te Deumot, vagy éppen az iskola védőszentjének ünnepé t kivéve egyetlen egy szentmisén sem kell jelen lenniük – vegyenek részt a saját templomukban az istentiszteleten. Felnőtt korukban, lelkiismereti okok alapján változtathatnak a vallásukon, de ezt őnekik kell eldönteni, és ez fordítva is igaz. A gyermeket az iskolában nem lehet sem konfirmálni, sem bérmálni, mert ez erőszakos hittérítés, prozelitizmus. Ezt nem lehet megtenni az ökumenizmusra hivatkozva, hiszen elárulnánk önmagunkat, hitünket.
Ugyanígy az Eucharisztiát sem vehetjük közösen, sajnos azért sem, mert még maguk a protestáns egyházak sincsenek egységben az Eucharisztia hitét illetően. Ha eljutunk arra szintre, hogy egységesen elismerjük, hogy az Eucharisztiában Krisztus a maga isteni mivoltában, átlényegülve jelen van – mégpedig maradandóan jelen van a kenyér és bor színe alatt, mindaddig amíg a színek meg nem romlanak –, akkor majd közösen adunk hálát Istennek, hogy a katolikus egyház ezt mindvégig vallotta és vallja. Ha eljutunk majd erre a szintre, akkor ez a közös szentség, az Eucharisztiában való közösség erősít majd bennünket. „Hiszem, hogy eljutunk majd ide, hiszen például a megigazulás tanának kérdésében evangélikus testvéreinkkel sikerült egységre jutnunk. Ebben a törekvésben a Szentlélek segíteni fog bennünket” – fogalmazott az MKPK ökumenéért felelős püspöke.
Magyar Kurír
2010. január 20.
A MR1 Kossuth Rádió Tanúim lesztek című katolikus műsorában az ökumenikus imahét alkalmából Bábel Balázs érsek, az MKPK ökumenéért felelős püspöke mondta el gondolatait, kitérve azokra a kérdésekre is, amelyekben nincs egység a keresztény egyházak között. Szólt arról is, hogy a mindennapi életben milyen gyakorlati problémák merülhetnek fel.
Utalt arra, hogy az ökumenikus mozgalom protestáns eredetű: száz évvel ezelőtt (1910-ben) a protestáns misszionáriusok Edinburghban missziós világkonferenciát tartottak,ahol egybevetették teológiai tanításukat, mert érezték, hogy nem képviselik egységesen és hűségesen Jézus Krisztust. Néhány évtizeddel később jött létre az Egyházak Ökumenikus Tanácsa (1948-ban) amelyb en a Katolikus Egyház nem képviseltette magát, hiszen felfogásunk szerint a katolikus egyház töretlenül őrzi a krisztusi letéteményt. Ez nem azt jelenti – tette hozzá az érsek –, hogy nem voltak az egyház történetében olyan emberi hibák, bűnök, amelyek azután a reformációhoz vezettek.
A Katolikus Egyházban 1960 fontos dátum, ekkor jött létre a Keresztény Egység Titkársága, amelyet XXIII. János pápa hívott életre. Az ökumenikus mozgalomban a Katolikus Egyház azzal a meggyőződéssel vesz részt, hogy a hitletétemény feladása nélkül képviselni kell mindazt, amit összeköt bennünket. Ilyen fontos momentumok, amelyek összekötik a keresztény egyházakat: a Szentháromság egy Istenének a hite, Jézus Krisztus Istenfiúként való elismerése, a közös Hiszekegy, a közös szentírás és a közös keresztség.
Vannak azonban sajnos olyan fájó pontok, amelyben nem jutottunk egységre – figyelmeztetett Bábe l Balázs. Ilyen a papság kérdése, az Eucharisztia és a szentségek kérdése, nem is beszélve a pápai primátusról.
Bábel Balázs szólt olyan gyakorlati kérdésekről is, amelyekre a mindennapi életben kell odafigyelnünk. A házasság szentség voltáról például nem azonos a katolikus és a protestáns tanítás .
Olyan vegyes vallású országban, mint Magyarország, ahol ugyan a katolikusok vannak többségben, de évszázadok óta nagyon jelentős a reformátusok és az evangélikusok jelenléte, szinte elkerülhetetlen a vegyesházasság – mondta. Mi, katolikusok azt képviseljük, hogy a házasság szentség, ezért a katolikus félnek – nem erőszakkal, de lelki ráhatással, és önmagát mindig megtartva – ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a katolikus egyházban történjék az esküvő. Arra is van lehetőség, hogy ökumenikus szertartásra is sor kerüljön. A gyermekek számára katolikus nevelést kell biztosítani, amelyre a katolik us félnek ígéretet kell tennie.
Az teljes vallási közömbösséghez vezet, ha egy olyan családban, ahol az egyik fél katolikus, a másik református, az egyik vasárnap katolikus, a másik vasárnap protestáns templomba mennek, az egyik gyerek katolikus, a másik protestáns. Ez nem azt jelenti, hogy a katolikus fél nem mehet el protestáns istentiszteletre – menjen el –, de attól még a vasárnapi szentmisén való részvétel alól nincs mentesítve, és ez természetesen a gyermekekre is érvényes.
Újabb nehézség, ami a felekezeti iskolákban sajnos tapasztalható – figyelmeztetett Bábel Balázs –, hogy nem a keresztségük szerinti hitoktatásban részesítik a gyermekeket. Mi katolikusok törekszünk arra, hogy ha vannak iskoláinkban más felekezethez tartozó gyermekek, akkor ők a saját felekezetük szerinti hitoktatásban részesüljenek. A Veni Sanctét, Te Deumot, vagy éppen az iskola védőszentjének ünnepé t kivéve egyetlen egy szentmisén sem kell jelen lenniük – vegyenek részt a saját templomukban az istentiszteleten. Felnőtt korukban, lelkiismereti okok alapján változtathatnak a vallásukon, de ezt őnekik kell eldönteni, és ez fordítva is igaz. A gyermeket az iskolában nem lehet sem konfirmálni, sem bérmálni, mert ez erőszakos hittérítés, prozelitizmus. Ezt nem lehet megtenni az ökumenizmusra hivatkozva, hiszen elárulnánk önmagunkat, hitünket.
Ugyanígy az Eucharisztiát sem vehetjük közösen, sajnos azért sem, mert még maguk a protestáns egyházak sincsenek egységben az Eucharisztia hitét illetően. Ha eljutunk arra szintre, hogy egységesen elismerjük, hogy az Eucharisztiában Krisztus a maga isteni mivoltában, átlényegülve jelen van – mégpedig maradandóan jelen van a kenyér és bor színe alatt, mindaddig amíg a színek meg nem romlanak –, akkor majd közösen adunk hálát Istennek, hogy a katolikus egyház ezt mindvégig vallotta és vallja. Ha eljutunk majd erre a szintre, akkor ez a közös szentség, az Eucharisztiában való közösség erősít majd bennünket. „Hiszem, hogy eljutunk majd ide, hiszen például a megigazulás tanának kérdésében evangélikus testvéreinkkel sikerült egységre jutnunk. Ebben a törekvésben a Szentlélek segíteni fog bennünket” – fogalmazott az MKPK ökumenéért felelős püspöke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése