Változó Vatikán
Demokrata
2009:51-52. szám
Hankó Ildikó
A világban eluralkodó válság és a változások a katolikus egyházat sem hagyják érintetlenül, útmutatást várnak tőle a hívek és tekintélye okán a világ politikai vezetői is egy élhető jövő felé: a szolidaritás és a szeretet útját.
Miután II. János Pál pápa megtért Teremtőjéhez, meglepően gyorsan döntött a pápaválasztó konklávé az utódáról. A találgatások színes bőrű pápát vártak Szent Péter trónjára, mégis a szigorúnak, nagy műveltségűnek, egyesek szerint bürokratának, túlzottan konzervatívnak tartott bíborost, a vatikáni Hittani Kongregációnak prefektusát emelték a pápai trónra.
Elődje, a nemsokára boldogként tisztelhető II. János Pál olyan örökséget hagyott Joseph Ratzinger bíborosra, amelyet megtartani és tovább vinni a megkezdett úton nem kis feladat. Nagyon jól érezték a Nagy Pápa hívei, hogy ehhez kivételes képességek, óriási lelkierő és határozott döntésképesség szükséges. Már II. János Pál idején látszódott, hogy Európa is evangelizációs területté vált, így a pápai trónra a német Ratzinger bíborost került.
A bajor pápát személyes barátság fűzte II. János Pálhoz, így pontosan tudta elképzeléseit, amelyeket saját helyzetértékelése után meglepően új elképzelésekkel egészített ki. Csalódhattak azok, akik fanyalogtak Benedek pápa személyét illetően, mert túlzottak konzervatívnak, erőszakosnak, vaskalaposnak tartották, sőt a sajtó szöveges címkéket akasztott rá: „Isten rotweilerének” titulálták. Benedek pápa vállalta II. János Pál örökségét, folytatta a keresztény egységtörekvéseket, kitart az emberi élet védelme mellett és őrködik a világbéke fölött. Nem húzódik vissza a Vatikánba, azonnal reagál azokra az etikai, gazdasági, szociális és politikai kérdésekre, amelyek tévútra vinnék az emberiséget. Minden nemzeti konferencián megjelenik, vagy üzenetet küld véleményéről.
Az utóbbi időben – különösen az óesztendőben – olyan döntéseket is hozott, amelyek fölborzolták a konzervatívabb egyházatyák kedélyeit, néhol ellenkezést váltottak ki. A média is nagy érdeklődést tanúsított például a november 4-én megjelent, az anglikánok csoportjainak (Anglicanorum coetibus) címzett apostoli konstitúció iránt.
A canterbury érsek negyedszer kereste föl Benedek pápát, holott angol egyházfő 1397-től 1960-ig egyszer sem járt Péter utódjánál. Mivel az egységtörekvés változatlanul a katolikus egyház egyik prioritása, a párbeszéd egyre több eredménnyel folyik. Az apostoli konstitúció lehetővé teszi az anglikánok visszatérését a katolikus egyházba (1534-ben VIII. Henrik király uralkodása alatt függetlenedtek Rómától). A lehetőség azoknak az anglikán híveknek és papoknak kíván segíteni, akiknek egyháza Róma mellett döntött. Az anglikán hívek azt kérték, hogy teljes szeretetközösségre léphessenek a katolikus egyházzal. Az apostoli konstitúció lehetővé teszi, hogy a létrehozandó személyi ordináriusokban tovább éltessék az anglikán közösség spirituális, liturgikus és lelkipásztori hagyományát is.
A konstitúció azt is kimondja, hogy mindazok, akik anglikán papként, diakónusként vagy püspökként szolgáltak, jelentkezhetnek az ordináriusoknál mint jelöltek, hogy fölvegyék a katolikus egyházban az egyházi rend szentségét. A nőtlen egyháziaknak el kell fogadniuk a papi nőtlenség szabályát, a nős férfiak kérvényt nyújthatnak be a pápához (a 277. kánon első paragrafusának értelmében) és esetüket egyedileg bírálja el a Szentszék.
Az áttérők ügyében tett intézkedés a Keresztény Egység Pápai Tanácsának elnöke, Walter Kasper bíboros szerint „nem botránykő az ökumenizmus folyamatában.”
A pápának az anglikánok rekatolizálását segítő rendelkezését több katolikus püspöki konferencia üdvözölte, ugyanakkor néhány közösség lelkiismereti válságtól tart a római katolikus hitűek körében, elsősorban a cölibátus fellazítását illetően.
Még nagyobb megrökönyödést keltett, hogy a Szentatya jövő évi nagy-britanniai körútja alkalmával maga hirdeti ki John Henry Newman bíboros boldoggá avatását Birminghamben. Newmann bíboros katolizált életében; sokan tisztelik.
Mindezekkel még nincs vége Benedek pápa szokatlan és következetes lépéseinek. Saját szokásjogát megtörve, szakítva a hagyományokkal, az idén a karácsonyi éjféli mise este tízkor kezdődik a Szent Péter-bazilikában: Federico Lombardi pápai szóvivő úgy kommentálta a hírt, hogy a Szentatyának az év végi programja már a szeplőtelen fogantatás ünnepén kezdődik és csak december 31-én ér véget. Újév napján pedig délelőtt tíz órakor ismét misézik a Szent Péter téren, így korára való tekintettel, az időponttal könnyítenek elfoglaltságán.
A tíz órakor kezdődő éjféli misét sokan meglepődve fogadták, de a pápa, úgy látszik, sokkal rugalmasabb, mint valaha gondolták.
Modern szemléletére jellemző, hogy a pápa internetezik és e-mailezik, és egyébként is igen nagyra becsüli az új technikai vívmányokat. Véleménye szerint alkalmazásukkal az evangelizáció is eredményesebb lehet, olyan helyekre és azokhoz is eljuthat az örömhír, akik már a XXI. század gyermekei. Nemrég megjelent egy CD-albuma, amelyiken a Szentatya öt nyelven énekel, felolvas és imádkozik, emellett nyolc zenedarab hallható rajta.
Ugyanakkor többen úgy érzik a katolikus egyház papsága körében, hogy egyéb téren mintha visszalépés következne be a már elért reformokhoz képest. Különösen így van ez a liturgia területén, mivel a pápa 2007-es pápai – Summorum pontificium kezdetű – rendeletével a latin liturgiát visszahelyezte jogaiba és püspöki jóváhagyás nélkül gyakorolhatóvá tette az 1962-es misekönyv alapján ott, ahol a hívek erre igényt tartanak. Kisebb „zendülés” is kialakult emiatt azok között, akik ezzel a lépéssel úgy érzik, hogy a II. Vatikáni Zsinat egyéb reformjait is megkérdőjelezhetik a későbbiekben. Közismert, hogy XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinat összehívásával a régóta esedékes belső egyházi reformok elindítását kezdeményezte. Azóta a misék többségét a hívekkel szemben lévő oltárnál, nemzeti nyelven mondják az egyházatyák, így kerülve közelebb a latint nem értő hívekhez.
A főpapok egy csoportja ezt az újítást sem fogadta el, például Marcel Lefebvre (1905–1991) érsek egyenesen megtagadta az új, anyanyelvű liturgiát.
Sőt a pápa engedélye nélkül püspököket szentelt föl, ezért II. János Pál 1988-ban kiközösítette az egyházból. Ez a kényszerű kötelesség egészen haláláig nyomta a nagy pápa lelkét. Ratzinger bíboros pápasága alatt végig kereste a módját annak, hogy miként lehetne elsimítani ezt a megosztó kényes kérdést. Ezért nemrég feloldatta a Szent Pius Testvériséghez tartozó négy püspök kiközösítését óriási vihart kavarva az egyházat antiszemitizmussal vádolók körében. Az ügy csak ürügy volt a médiának, hogy üssenek egyet XVI. Benedeken.
Külön említést érdemel Benedek viszonya a tudományhoz. Ma is sokan vádolják a katolikus egyházat azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a természettudományos eredményeket. Pedig szó sincs erről, sőt a Pápai Tudományos Akadémia körében olyan nemzetközi hírű kutatók dolgoznak, akik éppen teológiai tudásuk révén képesek olyan eredményeket elérni, amit a világi kutatók korlátaik okán nem mindig értenek meg.
A pápai akadémia nemrég rendezett tudományos konferenciát a Földön kívüli élet kutatásáról. A Vatikán már 2005-ben is foglalkozott ezzel a kérdéssel, így másodszor kerül napirendre a téma. Nem véletlenül, mert a csillagászat és űrkutatás, valamint az egyéb kozmológiai szakterületek állandó témája a lehetséges, más bolygón kialakulható élet. Az egyházban is sokan feltételezik az általános fejlődés gondolatát és ezt nem csupán a Földre vonatkoztatják. A Vatikán főcsillagásza – Gabriel Funes atya – szerint nem lehet kizárni az életet a Marson és azt sem, hogy az Úr által teremtett egyéb értelmes élet is lehetséges a kozmoszban. A Földön kívüli élet utáni kutatás nem ellentétes az Istenbe vetett hittel. Az Isten szabadságát nem szoríthatjuk korlátok közé a teremtésben – mondta a vatikáni csillagász. Ezek a témák komoly teológiai kérdéseket vetnek föl, amelyekre az egyház keresi a választ, és nem zárkózik el előle. Ha léteznek a világűr bármely más égitestén értelmes lények, akkor a megváltás rájuk is vonatkozik? Vagy nem is volt arra szükségük, mert eleve követték Isten útját?
A Vatikán tudományok iránti nyitottságát bizonyítja az evolúcióelmélettel kapcsolatos véleménye, korábbi, helytelenítő álláspontjának felülbírálása.
II. János Pál 1996-ban a Pápai Tudományos Akadémiához címzett levelében kifejtette, hogy „az új fölfedezések egyre inkább annak felismeréséhez vezetnek bennünket, hogy az evolúció több mint hipotézis.”
Az idén a Darwin-évforduló alkalmával rendezett evolúciós konferencia a Gregoriana Pápai Egyetemen az elmélet elfogadását jelentette. Sőt az egyesült államokbeli kreacionistákat meg sem hívták az asztrobiológiai konferenciára.
Különösen figyelemmel kíséri a „zöld” pápa a környezetvédelmet. A most zárul koppenhágai klímacsúcshoz felhívást intézett és héttagú küldöttséget indított Koppenhágába a Szentszék. Üzenetében felszólította a nemzetközi közösséget, hogy „a teremtett világ védelme olyan életforma követését kívánja, mely mértéktartó és felelősséggel viseltetik a szegények, valamint a jövő nemzedékek iránt… Minden jóakaratú embert arra szólítok föl, hogy tartsa tiszteletben az Isten által a természetbe írt törvényeket, és fedezze fel újra az emberi élet erkölcsi távlatait.” Íme egy egyszerű, de a válságból kivezető program. Melyik párt tud fölmutatni hasonlót? Ha a fenti értékek mentén haladna az emberiség, nem kellene aggódni a jövőért. Az igazi szabadság és egyenlőség a fenti mondatokban rejlik.
Benedek pápa beváltja azokat az ígéreteit, amelyeket uralkodása elején tett. Sorra dönt meg olyan tabukat, amelyeket még az egyházon belül sem mindenki hitt. A vaskalaposnak titulált Szentatya sokkal rugalmasabb, mint a világ politikusainak jó része. Egyvalamiből nem enged: az életet védi minden körülmények között, mert ez ad igazi szabadságot minden embernek, azt is, hogy megszülessen, ha akar.
Demokrata
2009:51-52. szám
Hankó Ildikó
A világban eluralkodó válság és a változások a katolikus egyházat sem hagyják érintetlenül, útmutatást várnak tőle a hívek és tekintélye okán a világ politikai vezetői is egy élhető jövő felé: a szolidaritás és a szeretet útját.
Miután II. János Pál pápa megtért Teremtőjéhez, meglepően gyorsan döntött a pápaválasztó konklávé az utódáról. A találgatások színes bőrű pápát vártak Szent Péter trónjára, mégis a szigorúnak, nagy műveltségűnek, egyesek szerint bürokratának, túlzottan konzervatívnak tartott bíborost, a vatikáni Hittani Kongregációnak prefektusát emelték a pápai trónra.
Elődje, a nemsokára boldogként tisztelhető II. János Pál olyan örökséget hagyott Joseph Ratzinger bíborosra, amelyet megtartani és tovább vinni a megkezdett úton nem kis feladat. Nagyon jól érezték a Nagy Pápa hívei, hogy ehhez kivételes képességek, óriási lelkierő és határozott döntésképesség szükséges. Már II. János Pál idején látszódott, hogy Európa is evangelizációs területté vált, így a pápai trónra a német Ratzinger bíborost került.
A bajor pápát személyes barátság fűzte II. János Pálhoz, így pontosan tudta elképzeléseit, amelyeket saját helyzetértékelése után meglepően új elképzelésekkel egészített ki. Csalódhattak azok, akik fanyalogtak Benedek pápa személyét illetően, mert túlzottak konzervatívnak, erőszakosnak, vaskalaposnak tartották, sőt a sajtó szöveges címkéket akasztott rá: „Isten rotweilerének” titulálták. Benedek pápa vállalta II. János Pál örökségét, folytatta a keresztény egységtörekvéseket, kitart az emberi élet védelme mellett és őrködik a világbéke fölött. Nem húzódik vissza a Vatikánba, azonnal reagál azokra az etikai, gazdasági, szociális és politikai kérdésekre, amelyek tévútra vinnék az emberiséget. Minden nemzeti konferencián megjelenik, vagy üzenetet küld véleményéről.
Az utóbbi időben – különösen az óesztendőben – olyan döntéseket is hozott, amelyek fölborzolták a konzervatívabb egyházatyák kedélyeit, néhol ellenkezést váltottak ki. A média is nagy érdeklődést tanúsított például a november 4-én megjelent, az anglikánok csoportjainak (Anglicanorum coetibus) címzett apostoli konstitúció iránt.
A canterbury érsek negyedszer kereste föl Benedek pápát, holott angol egyházfő 1397-től 1960-ig egyszer sem járt Péter utódjánál. Mivel az egységtörekvés változatlanul a katolikus egyház egyik prioritása, a párbeszéd egyre több eredménnyel folyik. Az apostoli konstitúció lehetővé teszi az anglikánok visszatérését a katolikus egyházba (1534-ben VIII. Henrik király uralkodása alatt függetlenedtek Rómától). A lehetőség azoknak az anglikán híveknek és papoknak kíván segíteni, akiknek egyháza Róma mellett döntött. Az anglikán hívek azt kérték, hogy teljes szeretetközösségre léphessenek a katolikus egyházzal. Az apostoli konstitúció lehetővé teszi, hogy a létrehozandó személyi ordináriusokban tovább éltessék az anglikán közösség spirituális, liturgikus és lelkipásztori hagyományát is.
A konstitúció azt is kimondja, hogy mindazok, akik anglikán papként, diakónusként vagy püspökként szolgáltak, jelentkezhetnek az ordináriusoknál mint jelöltek, hogy fölvegyék a katolikus egyházban az egyházi rend szentségét. A nőtlen egyháziaknak el kell fogadniuk a papi nőtlenség szabályát, a nős férfiak kérvényt nyújthatnak be a pápához (a 277. kánon első paragrafusának értelmében) és esetüket egyedileg bírálja el a Szentszék.
Az áttérők ügyében tett intézkedés a Keresztény Egység Pápai Tanácsának elnöke, Walter Kasper bíboros szerint „nem botránykő az ökumenizmus folyamatában.”
A pápának az anglikánok rekatolizálását segítő rendelkezését több katolikus püspöki konferencia üdvözölte, ugyanakkor néhány közösség lelkiismereti válságtól tart a római katolikus hitűek körében, elsősorban a cölibátus fellazítását illetően.
Még nagyobb megrökönyödést keltett, hogy a Szentatya jövő évi nagy-britanniai körútja alkalmával maga hirdeti ki John Henry Newman bíboros boldoggá avatását Birminghamben. Newmann bíboros katolizált életében; sokan tisztelik.
Mindezekkel még nincs vége Benedek pápa szokatlan és következetes lépéseinek. Saját szokásjogát megtörve, szakítva a hagyományokkal, az idén a karácsonyi éjféli mise este tízkor kezdődik a Szent Péter-bazilikában: Federico Lombardi pápai szóvivő úgy kommentálta a hírt, hogy a Szentatyának az év végi programja már a szeplőtelen fogantatás ünnepén kezdődik és csak december 31-én ér véget. Újév napján pedig délelőtt tíz órakor ismét misézik a Szent Péter téren, így korára való tekintettel, az időponttal könnyítenek elfoglaltságán.
A tíz órakor kezdődő éjféli misét sokan meglepődve fogadták, de a pápa, úgy látszik, sokkal rugalmasabb, mint valaha gondolták.
Modern szemléletére jellemző, hogy a pápa internetezik és e-mailezik, és egyébként is igen nagyra becsüli az új technikai vívmányokat. Véleménye szerint alkalmazásukkal az evangelizáció is eredményesebb lehet, olyan helyekre és azokhoz is eljuthat az örömhír, akik már a XXI. század gyermekei. Nemrég megjelent egy CD-albuma, amelyiken a Szentatya öt nyelven énekel, felolvas és imádkozik, emellett nyolc zenedarab hallható rajta.
Ugyanakkor többen úgy érzik a katolikus egyház papsága körében, hogy egyéb téren mintha visszalépés következne be a már elért reformokhoz képest. Különösen így van ez a liturgia területén, mivel a pápa 2007-es pápai – Summorum pontificium kezdetű – rendeletével a latin liturgiát visszahelyezte jogaiba és püspöki jóváhagyás nélkül gyakorolhatóvá tette az 1962-es misekönyv alapján ott, ahol a hívek erre igényt tartanak. Kisebb „zendülés” is kialakult emiatt azok között, akik ezzel a lépéssel úgy érzik, hogy a II. Vatikáni Zsinat egyéb reformjait is megkérdőjelezhetik a későbbiekben. Közismert, hogy XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinat összehívásával a régóta esedékes belső egyházi reformok elindítását kezdeményezte. Azóta a misék többségét a hívekkel szemben lévő oltárnál, nemzeti nyelven mondják az egyházatyák, így kerülve közelebb a latint nem értő hívekhez.
A főpapok egy csoportja ezt az újítást sem fogadta el, például Marcel Lefebvre (1905–1991) érsek egyenesen megtagadta az új, anyanyelvű liturgiát.
Sőt a pápa engedélye nélkül püspököket szentelt föl, ezért II. János Pál 1988-ban kiközösítette az egyházból. Ez a kényszerű kötelesség egészen haláláig nyomta a nagy pápa lelkét. Ratzinger bíboros pápasága alatt végig kereste a módját annak, hogy miként lehetne elsimítani ezt a megosztó kényes kérdést. Ezért nemrég feloldatta a Szent Pius Testvériséghez tartozó négy püspök kiközösítését óriási vihart kavarva az egyházat antiszemitizmussal vádolók körében. Az ügy csak ürügy volt a médiának, hogy üssenek egyet XVI. Benedeken.
Külön említést érdemel Benedek viszonya a tudományhoz. Ma is sokan vádolják a katolikus egyházat azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a természettudományos eredményeket. Pedig szó sincs erről, sőt a Pápai Tudományos Akadémia körében olyan nemzetközi hírű kutatók dolgoznak, akik éppen teológiai tudásuk révén képesek olyan eredményeket elérni, amit a világi kutatók korlátaik okán nem mindig értenek meg.
A pápai akadémia nemrég rendezett tudományos konferenciát a Földön kívüli élet kutatásáról. A Vatikán már 2005-ben is foglalkozott ezzel a kérdéssel, így másodszor kerül napirendre a téma. Nem véletlenül, mert a csillagászat és űrkutatás, valamint az egyéb kozmológiai szakterületek állandó témája a lehetséges, más bolygón kialakulható élet. Az egyházban is sokan feltételezik az általános fejlődés gondolatát és ezt nem csupán a Földre vonatkoztatják. A Vatikán főcsillagásza – Gabriel Funes atya – szerint nem lehet kizárni az életet a Marson és azt sem, hogy az Úr által teremtett egyéb értelmes élet is lehetséges a kozmoszban. A Földön kívüli élet utáni kutatás nem ellentétes az Istenbe vetett hittel. Az Isten szabadságát nem szoríthatjuk korlátok közé a teremtésben – mondta a vatikáni csillagász. Ezek a témák komoly teológiai kérdéseket vetnek föl, amelyekre az egyház keresi a választ, és nem zárkózik el előle. Ha léteznek a világűr bármely más égitestén értelmes lények, akkor a megváltás rájuk is vonatkozik? Vagy nem is volt arra szükségük, mert eleve követték Isten útját?
A Vatikán tudományok iránti nyitottságát bizonyítja az evolúcióelmélettel kapcsolatos véleménye, korábbi, helytelenítő álláspontjának felülbírálása.
II. János Pál 1996-ban a Pápai Tudományos Akadémiához címzett levelében kifejtette, hogy „az új fölfedezések egyre inkább annak felismeréséhez vezetnek bennünket, hogy az evolúció több mint hipotézis.”
Az idén a Darwin-évforduló alkalmával rendezett evolúciós konferencia a Gregoriana Pápai Egyetemen az elmélet elfogadását jelentette. Sőt az egyesült államokbeli kreacionistákat meg sem hívták az asztrobiológiai konferenciára.
Különösen figyelemmel kíséri a „zöld” pápa a környezetvédelmet. A most zárul koppenhágai klímacsúcshoz felhívást intézett és héttagú küldöttséget indított Koppenhágába a Szentszék. Üzenetében felszólította a nemzetközi közösséget, hogy „a teremtett világ védelme olyan életforma követését kívánja, mely mértéktartó és felelősséggel viseltetik a szegények, valamint a jövő nemzedékek iránt… Minden jóakaratú embert arra szólítok föl, hogy tartsa tiszteletben az Isten által a természetbe írt törvényeket, és fedezze fel újra az emberi élet erkölcsi távlatait.” Íme egy egyszerű, de a válságból kivezető program. Melyik párt tud fölmutatni hasonlót? Ha a fenti értékek mentén haladna az emberiség, nem kellene aggódni a jövőért. Az igazi szabadság és egyenlőség a fenti mondatokban rejlik.
Benedek pápa beváltja azokat az ígéreteit, amelyeket uralkodása elején tett. Sorra dönt meg olyan tabukat, amelyeket még az egyházon belül sem mindenki hitt. A vaskalaposnak titulált Szentatya sokkal rugalmasabb, mint a világ politikusainak jó része. Egyvalamiből nem enged: az életet védi minden körülmények között, mert ez ad igazi szabadságot minden embernek, azt is, hogy megszülessen, ha akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése