Herta Müller nem bocsát meg egykori üldözőinek
„A Securitate örökösei mai is megfigyelnek” – állítja Herta Müller. A Nobel-díjas író 1987-ben menekült el Nicolae Ceausescu diktatúrája elől Nyugat-Berlinbe. Müller kérlelhetetlenül bírálja egykori üldözőit, és nyílt színi háborút, többfrontos harcot indított az egykori Securitate ellen. Az asszony leleplezné a Németországban bujkáló szekusokat, felszólalt a jelenlegi román titkosszolgálat ellen, de bírálta a romániai, közvetve pedig a német evangélikus egyházat is. Az írónő feltárná a román evangélikus egyháznak a diktatúrában játszott szerepét is.
Herta Müllert még mindig figyelik
Magyar Hírlap
Kristály Lehel
2010-01-16
Kérlelhetetlenül bírálja egykori üldözőit és nyílt színi háborút, többfrontos harcot indított az egykori Securitate ellen a Romániából származó Herta Müller. Az irodalmi Nobel-díj tavalyi kitüntetettje leleplezné a Németországban bujkáló szekusokat, felszólalt a jelenlegi román titkosszolgálat ellen, de bírálta a romániai, közvetve pedig a német evangélikus egyházat is. Az író feltárná a román evangélikus egyház diktatúrában játszott szerepét.
Nem csekély vádat fogalmazott meg Romániával szemben kedden Herta Müller Nobel-díjas író, mint hogy a román titkosszolgálat (SRI), Nicolae Ceausescu hírhedt Securitatéjának az örököse ma is megfigyeli őt. A romániai születésű, 1987 óta Németországban élő író úgy nyilatkozott az osztrák Der Standardnak: szülőhazájában járva még ma is érzi, hogy megfigyelik. Tény – mondta Müller –, hogy a rendszerváltás után a kommunista titkosszolgálat, a Securitate embereinek negyven százalékát átvette az új szervezet, az SRI. „Nem ugyanúgy csinálják, mint korábban, halálos fenyegetéseket már nem kapok, de folytatják. A jelek szerint továbbra is érdekük, hogy tudjam: amikor Romániában vagyok, szemmel tartanak” – jelentette ki. A kérdésre, hogy mit jelent ez az ország demokratikus fejlődése szempontjából, azt felelte: azt jelenti, hogy a demokrácia „kérdéses dolog” Romániában. A korrupció és mindaz, amit az Európai Unió újra meg újra bírál Romániával kapcsolatban, azzal függ össze, hogy a régi rendszerhez tartozó politikai klikkek tagjai továbbra is segítik egymást. „A román sajtó a korrupciós ügyek egy részét feltárja, de következmények nélkül, az értelmiséget pedig nem érdekli a diktatórikus múlt feldolgozása és az újra pozícióba került régi káderek figyelése. Mindez az igazságszolgáltatás, illetve „a román Birthler-hatóság” feladata lenne – vélekedett Müller, a rendszerváltás előtti titkosszolgálati szervek irattárát feldolgozó német hivatalra utalva. A Der Standardnak elmondta azt is: egy darabig, Nicolae Ceausescu román kommunista diktátor bukásáig Németországban is megfigyelte a Securitate. Akkoriban a német hatóságok figyelmeztették, hogy veszélyben van.
Az elmúlt hét elején az is kiderült, hogy Herta Müllerről többek között egy másik romániai származású német író, Franz Thomas Schleich is jelentett. A most ugyancsak Németországban élő szerző Voicu fedőnéven kollaborált a Securitateval az ARD német televízió szerint. A csatorna mindezt szemtanúk és az egykori titkosszolgálat archívumából származó dokumentumok alapján állította Schleichről, aki tagadta a vádakat. Arra hivatkozott, hogy a Securitate bevált szokása volt az irathamisítás. Herta Müller úgy nyilatkozott, hogy Voicu és Schleich egy és ugyanaz a személy, akit korábban a barátjának tartott. Az író kezdeményezte a Németországban élő szekusbesúgók leleplezését is.
Az ismert német szerző korábban egy berlini beszédében nem titkolta, hogy Romániában élve a diktatúra zaklatásai miatt az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Előadásában elmondta, hogy halálos fenyegetéseket is kapott. Ezek után döntött úgy, hogy felhagy az öngyilkosság tervével, és inkább a kivándorlást választja. Szavai szerint nem akarta a „piszkos munkát” átvállalni üldözőitől.
Herta Müller 1953-ban született Niczkyfalván, a bánsági sváb faluban. Temesváron végezte el az egyetemet, majd más romániai német írókkal megalapította az Aktionsgruppe Banat nevű szervezetet, amely szálka lett a Ceausescu-diktatúra szemében. Müller egy ideig fordítóként dolgozott, de mivel nem működött együtt a román titkosszolgálattal, elbocsátották. Első két kötete Romániában csak cenzúrázott verzióban láthatott napvilágot. A diktatúra zaklatásai elől 1987 elején férjével együtt disszidált Nyugat-Berlinbe, ahol Niederungen című elbeszéléskötetét már 1984-ben kiadták.
Herta Müller legújabb regényében, az Atemschaukelben egy fiatal romániai német sorsát ecseteli, akit 1945-ben munkatáborba küldtek. Szavai szerint a könyvvel azonban nem akart semmifajta „külső vagy belső” megbízást teljesíteni. „Egyszerűen csak azt igyekeztem megérteni, ami édesanyámmal is történt” – jelentette ki, emlékeztetve arra, hogy a háború után édesanyját öt évre deportálták. Legújabb könyvéért neki ítélték a Franz Werfel Emberjogi Díjat. A Frankfurt am Mainban tartott díjátadón Müller az evangélikus Szent Pál-templomban élesen bírálta a romániai, közvetve pedig a német evangélikus egyházat is egy őt ért 1989-es atrocitás kapcsán. Mint mondta, nemrég került a birtokába egy telefonbeszélgetés hangfelvétele, amely bizonyítja, hogy román állami nyomásra, a román evangélikus egyház kérésére zárták ki férjével együtt az 1989-es Német Evangélikus Zsinat egyik fórumáról, azzal a „figyelemre méltó indoklással”, hogy nem evangélikus, hanem katolikus. Hozzátette azt is, szükséges lenne feltárni a román evangélikus egyház kommunista diktatúrában játszott szerepét, hiszen eddig csak a román ortodox egyház állami összefonódásait tisztázták.
Az Atemschaukelt Erika Steinbach, a hazájukból elűzött vagy elmenekült németek szövetségeinek ernyőszervezete, a Bund der Vertriebenen (BdV) elnöke is méltatta. Úgy vélte: a könyv nagy érdeme, hogy rávilágít annak a mintegy nyolcvanezer németnek a kevéssé ismert sorsára, akiket a második világháború után szovjet munkatáborokba internáltak. Erika Steinbach hangsúlyozta: a zsűri döntését még azelőtt hozta meg, hogy Herta Müller irodalmi Nobel-díjjal való kitüntetését bejelentették volna. Müller odaadását és az emberi jogok iránt tanúsított kiállását a hazájából gyermekkorában elmenekült bolgár–német író, Ilija Trojanov is hangsúlyozta. „A megöregedett gyilkosok ma szilvát szedegetnek a kertjükben. S ezzel csak a figyelmeztető szó áll szemben” – mondta Trojanov.
Herta Müllert a kortárs német irodalom legjelentősebb alkotói között tartják számon. Az elmúlt két évtizedben több mint húsz kötetet publikált, munkásságáért számos nemzetközi irodalmi elismerésben részesült. A svéd tudományos akadémia az irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott személy bejelentésekor többek között azzal indokolta döntését, hogy az író „a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával” rajzolta meg „az otthontalanság tájképét”.
Infantilis elemzés a szekutól
Miközben szerte a világon különböző mélységű kritikákba és elemzésekbe bonyolódnak az irodalmárok, nemrég az is kiderült, hogy Herta Müllert nem mindig a hozzáértők tüntették ki a figyelmükkel. A nyolcvanas években a Securitate emberei olyan elemzéseket készítettek az író műveiről, amelyektől még egy elemi iskolai tanuló is elszégyellné magát. Bizonyos Ion Beletescu hadnagy nyilvánosságra került elemzésében a következőket állapította meg (a fordítást szöveghűen adjuk közre) például a Dorfchronik (A falu krónikája) Müller-regényről: „A szöveg egy bánsági német falu totális dekadenciáját mutatja be. Ebben a faluban csak tizenegy tanuló létezik és négy tanító. A piacon korábban sok állat elkelt, de most nagy a szegénység. A Művelődési Otthonban nem zajlik semmilyen tevékenység és a termelőszövetkezetnél nagy a fejetlenség.” (KRL)
„A Securitate örökösei mai is megfigyelnek” – állítja Herta Müller. A Nobel-díjas író 1987-ben menekült el Nicolae Ceausescu diktatúrája elől Nyugat-Berlinbe. Müller kérlelhetetlenül bírálja egykori üldözőit, és nyílt színi háborút, többfrontos harcot indított az egykori Securitate ellen. Az asszony leleplezné a Németországban bujkáló szekusokat, felszólalt a jelenlegi román titkosszolgálat ellen, de bírálta a romániai, közvetve pedig a német evangélikus egyházat is. Az írónő feltárná a román evangélikus egyháznak a diktatúrában játszott szerepét is.
Herta Müllert még mindig figyelik
Magyar Hírlap
Kristály Lehel
2010-01-16
Kérlelhetetlenül bírálja egykori üldözőit és nyílt színi háborút, többfrontos harcot indított az egykori Securitate ellen a Romániából származó Herta Müller. Az irodalmi Nobel-díj tavalyi kitüntetettje leleplezné a Németországban bujkáló szekusokat, felszólalt a jelenlegi román titkosszolgálat ellen, de bírálta a romániai, közvetve pedig a német evangélikus egyházat is. Az író feltárná a román evangélikus egyház diktatúrában játszott szerepét.
A Securitate által üldözött író nem feledi a múltat, nem bocsát meg
Nem csekély vádat fogalmazott meg Romániával szemben kedden Herta Müller Nobel-díjas író, mint hogy a román titkosszolgálat (SRI), Nicolae Ceausescu hírhedt Securitatéjának az örököse ma is megfigyeli őt. A romániai születésű, 1987 óta Németországban élő író úgy nyilatkozott az osztrák Der Standardnak: szülőhazájában járva még ma is érzi, hogy megfigyelik. Tény – mondta Müller –, hogy a rendszerváltás után a kommunista titkosszolgálat, a Securitate embereinek negyven százalékát átvette az új szervezet, az SRI. „Nem ugyanúgy csinálják, mint korábban, halálos fenyegetéseket már nem kapok, de folytatják. A jelek szerint továbbra is érdekük, hogy tudjam: amikor Romániában vagyok, szemmel tartanak” – jelentette ki. A kérdésre, hogy mit jelent ez az ország demokratikus fejlődése szempontjából, azt felelte: azt jelenti, hogy a demokrácia „kérdéses dolog” Romániában. A korrupció és mindaz, amit az Európai Unió újra meg újra bírál Romániával kapcsolatban, azzal függ össze, hogy a régi rendszerhez tartozó politikai klikkek tagjai továbbra is segítik egymást. „A román sajtó a korrupciós ügyek egy részét feltárja, de következmények nélkül, az értelmiséget pedig nem érdekli a diktatórikus múlt feldolgozása és az újra pozícióba került régi káderek figyelése. Mindez az igazságszolgáltatás, illetve „a román Birthler-hatóság” feladata lenne – vélekedett Müller, a rendszerváltás előtti titkosszolgálati szervek irattárát feldolgozó német hivatalra utalva. A Der Standardnak elmondta azt is: egy darabig, Nicolae Ceausescu román kommunista diktátor bukásáig Németországban is megfigyelte a Securitate. Akkoriban a német hatóságok figyelmeztették, hogy veszélyben van.
Az elmúlt hét elején az is kiderült, hogy Herta Müllerről többek között egy másik romániai származású német író, Franz Thomas Schleich is jelentett. A most ugyancsak Németországban élő szerző Voicu fedőnéven kollaborált a Securitateval az ARD német televízió szerint. A csatorna mindezt szemtanúk és az egykori titkosszolgálat archívumából származó dokumentumok alapján állította Schleichről, aki tagadta a vádakat. Arra hivatkozott, hogy a Securitate bevált szokása volt az irathamisítás. Herta Müller úgy nyilatkozott, hogy Voicu és Schleich egy és ugyanaz a személy, akit korábban a barátjának tartott. Az író kezdeményezte a Németországban élő szekusbesúgók leleplezését is.
Az ismert német szerző korábban egy berlini beszédében nem titkolta, hogy Romániában élve a diktatúra zaklatásai miatt az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Előadásában elmondta, hogy halálos fenyegetéseket is kapott. Ezek után döntött úgy, hogy felhagy az öngyilkosság tervével, és inkább a kivándorlást választja. Szavai szerint nem akarta a „piszkos munkát” átvállalni üldözőitől.
Herta Müller 1953-ban született Niczkyfalván, a bánsági sváb faluban. Temesváron végezte el az egyetemet, majd más romániai német írókkal megalapította az Aktionsgruppe Banat nevű szervezetet, amely szálka lett a Ceausescu-diktatúra szemében. Müller egy ideig fordítóként dolgozott, de mivel nem működött együtt a román titkosszolgálattal, elbocsátották. Első két kötete Romániában csak cenzúrázott verzióban láthatott napvilágot. A diktatúra zaklatásai elől 1987 elején férjével együtt disszidált Nyugat-Berlinbe, ahol Niederungen című elbeszéléskötetét már 1984-ben kiadták.
Herta Müller legújabb regényében, az Atemschaukelben egy fiatal romániai német sorsát ecseteli, akit 1945-ben munkatáborba küldtek. Szavai szerint a könyvvel azonban nem akart semmifajta „külső vagy belső” megbízást teljesíteni. „Egyszerűen csak azt igyekeztem megérteni, ami édesanyámmal is történt” – jelentette ki, emlékeztetve arra, hogy a háború után édesanyját öt évre deportálták. Legújabb könyvéért neki ítélték a Franz Werfel Emberjogi Díjat. A Frankfurt am Mainban tartott díjátadón Müller az evangélikus Szent Pál-templomban élesen bírálta a romániai, közvetve pedig a német evangélikus egyházat is egy őt ért 1989-es atrocitás kapcsán. Mint mondta, nemrég került a birtokába egy telefonbeszélgetés hangfelvétele, amely bizonyítja, hogy román állami nyomásra, a román evangélikus egyház kérésére zárták ki férjével együtt az 1989-es Német Evangélikus Zsinat egyik fórumáról, azzal a „figyelemre méltó indoklással”, hogy nem evangélikus, hanem katolikus. Hozzátette azt is, szükséges lenne feltárni a román evangélikus egyház kommunista diktatúrában játszott szerepét, hiszen eddig csak a román ortodox egyház állami összefonódásait tisztázták.
Az Atemschaukelt Erika Steinbach, a hazájukból elűzött vagy elmenekült németek szövetségeinek ernyőszervezete, a Bund der Vertriebenen (BdV) elnöke is méltatta. Úgy vélte: a könyv nagy érdeme, hogy rávilágít annak a mintegy nyolcvanezer németnek a kevéssé ismert sorsára, akiket a második világháború után szovjet munkatáborokba internáltak. Erika Steinbach hangsúlyozta: a zsűri döntését még azelőtt hozta meg, hogy Herta Müller irodalmi Nobel-díjjal való kitüntetését bejelentették volna. Müller odaadását és az emberi jogok iránt tanúsított kiállását a hazájából gyermekkorában elmenekült bolgár–német író, Ilija Trojanov is hangsúlyozta. „A megöregedett gyilkosok ma szilvát szedegetnek a kertjükben. S ezzel csak a figyelmeztető szó áll szemben” – mondta Trojanov.
Herta Müllert a kortárs német irodalom legjelentősebb alkotói között tartják számon. Az elmúlt két évtizedben több mint húsz kötetet publikált, munkásságáért számos nemzetközi irodalmi elismerésben részesült. A svéd tudományos akadémia az irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott személy bejelentésekor többek között azzal indokolta döntését, hogy az író „a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával” rajzolta meg „az otthontalanság tájképét”.
Infantilis elemzés a szekutól
Miközben szerte a világon különböző mélységű kritikákba és elemzésekbe bonyolódnak az irodalmárok, nemrég az is kiderült, hogy Herta Müllert nem mindig a hozzáértők tüntették ki a figyelmükkel. A nyolcvanas években a Securitate emberei olyan elemzéseket készítettek az író műveiről, amelyektől még egy elemi iskolai tanuló is elszégyellné magát. Bizonyos Ion Beletescu hadnagy nyilvánosságra került elemzésében a következőket állapította meg (a fordítást szöveghűen adjuk közre) például a Dorfchronik (A falu krónikája) Müller-regényről: „A szöveg egy bánsági német falu totális dekadenciáját mutatja be. Ebben a faluban csak tizenegy tanuló létezik és négy tanító. A piacon korábban sok állat elkelt, de most nagy a szegénység. A Művelődési Otthonban nem zajlik semmilyen tevékenység és a termelőszövetkezetnél nagy a fejetlenség.” (KRL)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése