A somogyiak közt több lehet a pogány! - adalék a keresztény-pogány, István-Koppány vitához
Fontolva haladó
Borbás Barnabás
2010. január 28.
Tavaly ősszel, a pogánysággal, alternatív őstörténettel és spiritualizmussal foglalkozó IGEN-hez találtam egy cikket Koppány vezér alakjának mondai továbbéléséről a Valóság folyóirat 1998/3-as számában, de akkor idő szűke miatt, és a táltos-drukkerek Hartmann-zónás retorziójától tartva ennek említése végül kimaradt. Azóta tervem, hogy legalább ide kiteszem, mert állati érdekes.
A cikk szerzője Magyar Zoltán történész-etnográfus, monda- és mesegyűjtő. Saját, illetve többek közt Bosnyák Sándor és Szendrey Ákos Somogy megyében tett gyűjtőkörútjainak tapasztalatait rögzíti - többnyire Koppány és Szent István harcáról szóló mondákat és töredékeket, melyek alapján a szerző leírja, hogy erős a gyanú, hogy a középkor századaiban önálló mondakör létezett a lázadó vezérről. Persze nehéz szétválasztani azt az emléket, ami fokozatosan kikopott a köztudatból, és csak újabban, olvasmányélménnyel került oda vissza, valamint azt, ami tényleg önálló hagyomány, helyi mitológia - de a szétválasztás itt éppen azért lehetséges, mert a somogyiak elbeszélései sokszor a hivatalos történetírással teljesen ellentétes, vagy az által nem tárgyalt motívumokat hordoznak.
Somogy térsége Koppány történetében kiemelt hely, hiszen több dunántúli területtel együtt a somogyi dukátus is az ő területe volt Fajsz (vagy Falicsi) fejedelem, és Koppány apja, Tar Szerénd (Zerind) örökségéből. A Balatontól délre még ma is a vezér nevét viseli több település: Törökkoppány, Koppányszántó. Bálványos község pedig a hagyomány szerint onnan kapta nevét, hogy még Szent István korában is pogány bálványimádó hely volt. (Ennek utolsó emléke az a nagy kő, amelynél a helyi népmonda szerint Koppány vezér is áldozott.)
Törökkoppányban ma is élő legenda, hogy valahol ott van eltemetve Koppány (ahogy ők, illetve a környéken mások is hívják: Kupa vezér) - vagy legalábbis valamelyik része a négyből.
Mindebben pedig a lényeg nem is az emlékezet (persze ennyi idő elteltével annak ténye is hatalmas dolog), hanem az, hogy nagyon sok esetben az emlékezet mellé Koppány pozitív megítélése társul. Ahogy Magyar Zoltán fogalmaz: „A helyi tudatvilágban szinte lenyűgöző módon fellelhető a pogánypárti felfogás, az a rokonszenv, amely a szájhagyomány különféle rejtekútjain, középkori forrásból táplálkozik.”
A mostanában terjedő, MKPK-körlevél által elítélt, Szent Istvánt kárhoztató, pogánykodó szubkult tehát Somogyban lappangó folklór formájában már időtlen idők óta megvan. Nézzünk néhány példát az idős helyi emberek elbeszéléseiből, amiket a Valóság cikke is hoz: „Lényegében mind a kettő egy abszolút böcsületes embör volt. Az egyik, mert lépést tartott a korral, a másik meg azért volt böcsületes, mert tudott ragaszkodni a múltjához, és abban látta legszebbet, a legjobbat.” Vagy ami szinte már törzsi elkeseredettséget tükröz: „Olyanokat mondanak most már, hogy jobban jártunk volna, ha maradt volna Koppány" Itt Magyar Zoltán lábjegyzetben még azt is hozzáteszi, hogy amikor ezeket a dolgokat neki a helyiek tollba mondták, a falu jelen levő plébánosa és az adatközlő között „parázs vita alakult ki” a hagyományról. „Lehet, hogy István jó király volt, jó körösztény embör vót, de Koppány is igaz embör vót.”
Nem kérdéses tehát a Koppány iránti tisztelet továbbélése. Bár a világért sem szeretnék súgni a pogány társaknak, de Somogy esetleg egy következő pogánylázadás kiindulópontjának sem lenne utolsó.
Fontolva haladó
Borbás Barnabás
2010. január 28.
A fenti illusztráció egy somogyvári emléktábláról való.
Tavaly ősszel, a pogánysággal, alternatív őstörténettel és spiritualizmussal foglalkozó IGEN-hez találtam egy cikket Koppány vezér alakjának mondai továbbéléséről a Valóság folyóirat 1998/3-as számában, de akkor idő szűke miatt, és a táltos-drukkerek Hartmann-zónás retorziójától tartva ennek említése végül kimaradt. Azóta tervem, hogy legalább ide kiteszem, mert állati érdekes.
A cikk szerzője Magyar Zoltán történész-etnográfus, monda- és mesegyűjtő. Saját, illetve többek közt Bosnyák Sándor és Szendrey Ákos Somogy megyében tett gyűjtőkörútjainak tapasztalatait rögzíti - többnyire Koppány és Szent István harcáról szóló mondákat és töredékeket, melyek alapján a szerző leírja, hogy erős a gyanú, hogy a középkor századaiban önálló mondakör létezett a lázadó vezérről. Persze nehéz szétválasztani azt az emléket, ami fokozatosan kikopott a köztudatból, és csak újabban, olvasmányélménnyel került oda vissza, valamint azt, ami tényleg önálló hagyomány, helyi mitológia - de a szétválasztás itt éppen azért lehetséges, mert a somogyiak elbeszélései sokszor a hivatalos történetírással teljesen ellentétes, vagy az által nem tárgyalt motívumokat hordoznak.
Somogy térsége Koppány történetében kiemelt hely, hiszen több dunántúli területtel együtt a somogyi dukátus is az ő területe volt Fajsz (vagy Falicsi) fejedelem, és Koppány apja, Tar Szerénd (Zerind) örökségéből. A Balatontól délre még ma is a vezér nevét viseli több település: Törökkoppány, Koppányszántó. Bálványos község pedig a hagyomány szerint onnan kapta nevét, hogy még Szent István korában is pogány bálványimádó hely volt. (Ennek utolsó emléke az a nagy kő, amelynél a helyi népmonda szerint Koppány vezér is áldozott.)
Törökkoppányban ma is élő legenda, hogy valahol ott van eltemetve Koppány (ahogy ők, illetve a környéken mások is hívják: Kupa vezér) - vagy legalábbis valamelyik része a négyből.
Mindebben pedig a lényeg nem is az emlékezet (persze ennyi idő elteltével annak ténye is hatalmas dolog), hanem az, hogy nagyon sok esetben az emlékezet mellé Koppány pozitív megítélése társul. Ahogy Magyar Zoltán fogalmaz: „A helyi tudatvilágban szinte lenyűgöző módon fellelhető a pogánypárti felfogás, az a rokonszenv, amely a szájhagyomány különféle rejtekútjain, középkori forrásból táplálkozik.”
A mostanában terjedő, MKPK-körlevél által elítélt, Szent Istvánt kárhoztató, pogánykodó szubkult tehát Somogyban lappangó folklór formájában már időtlen idők óta megvan. Nézzünk néhány példát az idős helyi emberek elbeszéléseiből, amiket a Valóság cikke is hoz: „Lényegében mind a kettő egy abszolút böcsületes embör volt. Az egyik, mert lépést tartott a korral, a másik meg azért volt böcsületes, mert tudott ragaszkodni a múltjához, és abban látta legszebbet, a legjobbat.” Vagy ami szinte már törzsi elkeseredettséget tükröz: „Olyanokat mondanak most már, hogy jobban jártunk volna, ha maradt volna Koppány" Itt Magyar Zoltán lábjegyzetben még azt is hozzáteszi, hogy amikor ezeket a dolgokat neki a helyiek tollba mondták, a falu jelen levő plébánosa és az adatközlő között „parázs vita alakult ki” a hagyományról. „Lehet, hogy István jó király volt, jó körösztény embör vót, de Koppány is igaz embör vót.”
Nem kérdéses tehát a Koppány iránti tisztelet továbbélése. Bár a világért sem szeretnék súgni a pogány társaknak, de Somogy esetleg egy következő pogánylázadás kiindulópontjának sem lenne utolsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése