Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997.
Háromkirályok
A napkeleti bölcsek története a Bibliában olvasható (Mt 2,1-16). Az elbeszélés szerint ők voltak az első pogányok, akik az égen feltűnő csillagjelre napkeletről Betlehembe érkeztek a gyermek Jézus látására. Az evangéliumi történet - úgy tűnik - egy ótestamentumi prófécia (IV Móz 24,17) keresztény igazolásául íródott; a napkeleti bölcsek elődje, az ugyancsak kaldeus Bálám (Bileám) próféta hirdette meg először a Csillagot, mely Jákobból származik majdan, hogy Izrael királya legyen.
Valójában mithraikus (perzsa) eredetű a háromkirályok története. Egy ókeresztény irat perzsa mágusokat említ, akik minden évben egy barlangba vonultak vissza, s ott imádkozva várták, hogy a Szerencse csillaga fölkeljen és egy kisfiú alakjában a földre szálljon. Zoroasztriánus jövendölés szerint a földi testben megszülető csillag Mithrás napisten megtestesülésének tekinthető, akinek világrajövetelét a III. században birodalomszerte hivatalosan december 25-én ünnepelték. Az ajándékozás motívuma is Perzsiából ered. Mint a mondott leírásból megtudhatjuk, amikor a Gyermek megszületik a barlangban, a mágusok koronáikat a lába elé helyezik. A koronák említése okán lettek királyokká a napkeleti bölcsek. Kora keresztény falképek, pl. a ravennai San Apollinare Nuovo templom mozaikja, még perzsa viseletben is ábrázolják őket. Tertullianus keresztény író (i.sz. 16-23 között) csinált belőlük királyokat. Számuk sokáig 2 és 12 között váltakozott. A gyermek Jézusnak hozott ajándékaik száma döntötte el, hogy végül ís hárman maradtak. Beda Venerabilis (i.sz. 673-735 táján) szerint három ajándékuk jósértelmű; az arany Jézus királyságát, a füstölni való tömjén istenségét, a balzsamozásra szolgáló mirha halálát jelképezte.
A királyok nevei: Gáspár, Menyhért, Boldizsár perzsa, héber, illetve babiloni eredetűek, a IX. századból már van róluk adat. A Királyok imádását ábrázoló képeken Gáspár ősz szakállú férfiú, rendszerint térdepel, mögötte áll Menyhért ifjúként, Boldizsár pedig fekete bőrű, turbános alak. A késő középkortól kezdve a krisztusi tanok előtt főt hajtó világ akkor ismert három részét: Európát, Ázsiát és Afrikát jelképezték, más összefüggésben az egyház felsőbbségét elismerő világi (királyi) hatalmat. (Középkori uralkodók szívesen festették meg magukat a napkeleti királyok szerepében, sőt, ha az alkalom úgy hozta, el is játszották e jelenetet. Egy 1378. évi franciaországi királytalálkozón három uralkodó - V Károly francia király, IV. Károly német-római császár és fia, Vencel római király - hódolt vízkeresztkor napkeleti bölcsként a templomban felállított betlehemi jászol előtt.)
A népi vallásos szemlélet az utazás védszentjei között tartja őket számon. Sok kedves régi népszokás fűződik ünnepükhöz, január 6-ához. Így az őket megjelenítő alakoskodók felvonulása, a németség körében a színdarab jellegű heródesjáték, a betlehemes pásztorjátékba iktatott háromkirályok látogatása játék, amivel az egész karácsonyi ünnepkör idején, de elsősorban vízkeresztkor jártak házról házra. Ennek része volt a csillagozás: a díszes papírsüvegben járó gyermekek kiugrasztható ollós szerkezeten csillagot hordoztak csillagéneket énekelve. Az ekkor szokásos újévi házszentelés is a háromkirályokhoz kapcsolódott. (A szenteléshez használatos szentelt vizét róluk háromkirályok vizének is nevezték.) A régi katolikus szokás lényege, hogy a tömjénnel füstölés - a tömjént korábban szárított szentelt gyógynövények helyettesítették -, és szentelt vízzel behintés után a pap, a kántor, a gazda vagy a csillagozók szentelt krétával a háromkirályok monogramját írták (középkori latin rövidítéssel a cabamét, a Caspar, Balthasar, Melchior névből) a ház és az ólak ajtajára két kereszttel és az új évszámmal együtt, Igazi varázslás volt ez! Az volt a célja, hogy a gonoszt egész éven át távol tartsa embertől és állattól. Nyugat- Európában a cabamé-írás az újévi bolondok ünnepe választott fejedelmének, a bolondok pápájának, rendetlenség urának volt a dolga. A művelethez sok más babona, termékenységgel kapcsolatos hiedelem fűződött. Az ajtónak és küszöbnek bajelhárító varázslással történő óvása - fentebb láttuk - mindenütt ismert, és egyidős a házépítéssel.
A háromkirályok a téli égboltról is vigyázták az embert. Az Orion csillagképnek Orion-öv néven ismert három feltűnő csillagát egykor Háromkirályoknak is nevezte népünk. A mithraikus hagyomány továbbélése ebben is tetten érhető: a nyári napfordulókor Nappal együttálló Orion ugyanis Mithras napisten csillagteste volt!
A három napkeleti bölcs perzsa viseletben.
Ravenna, San Apollinare Nuovo bazilika, VI. század eleje
Ravenna, San Apollinare Nuovo bazilika, VI. század eleje
A napkeleti bölcsek története a Bibliában olvasható (Mt 2,1-16). Az elbeszélés szerint ők voltak az első pogányok, akik az égen feltűnő csillagjelre napkeletről Betlehembe érkeztek a gyermek Jézus látására. Az evangéliumi történet - úgy tűnik - egy ótestamentumi prófécia (IV Móz 24,17) keresztény igazolásául íródott; a napkeleti bölcsek elődje, az ugyancsak kaldeus Bálám (Bileám) próféta hirdette meg először a Csillagot, mely Jákobból származik majdan, hogy Izrael királya legyen.
Valójában mithraikus (perzsa) eredetű a háromkirályok története. Egy ókeresztény irat perzsa mágusokat említ, akik minden évben egy barlangba vonultak vissza, s ott imádkozva várták, hogy a Szerencse csillaga fölkeljen és egy kisfiú alakjában a földre szálljon. Zoroasztriánus jövendölés szerint a földi testben megszülető csillag Mithrás napisten megtestesülésének tekinthető, akinek világrajövetelét a III. században birodalomszerte hivatalosan december 25-én ünnepelték. Az ajándékozás motívuma is Perzsiából ered. Mint a mondott leírásból megtudhatjuk, amikor a Gyermek megszületik a barlangban, a mágusok koronáikat a lába elé helyezik. A koronák említése okán lettek királyokká a napkeleti bölcsek. Kora keresztény falképek, pl. a ravennai San Apollinare Nuovo templom mozaikja, még perzsa viseletben is ábrázolják őket. Tertullianus keresztény író (i.sz. 16-23 között) csinált belőlük királyokat. Számuk sokáig 2 és 12 között váltakozott. A gyermek Jézusnak hozott ajándékaik száma döntötte el, hogy végül ís hárman maradtak. Beda Venerabilis (i.sz. 673-735 táján) szerint három ajándékuk jósértelmű; az arany Jézus királyságát, a füstölni való tömjén istenségét, a balzsamozásra szolgáló mirha halálát jelképezte.
A királyok nevei: Gáspár, Menyhért, Boldizsár perzsa, héber, illetve babiloni eredetűek, a IX. századból már van róluk adat. A Királyok imádását ábrázoló képeken Gáspár ősz szakállú férfiú, rendszerint térdepel, mögötte áll Menyhért ifjúként, Boldizsár pedig fekete bőrű, turbános alak. A késő középkortól kezdve a krisztusi tanok előtt főt hajtó világ akkor ismert három részét: Európát, Ázsiát és Afrikát jelképezték, más összefüggésben az egyház felsőbbségét elismerő világi (királyi) hatalmat. (Középkori uralkodók szívesen festették meg magukat a napkeleti királyok szerepében, sőt, ha az alkalom úgy hozta, el is játszották e jelenetet. Egy 1378. évi franciaországi királytalálkozón három uralkodó - V Károly francia király, IV. Károly német-római császár és fia, Vencel római király - hódolt vízkeresztkor napkeleti bölcsként a templomban felállított betlehemi jászol előtt.)
A népi vallásos szemlélet az utazás védszentjei között tartja őket számon. Sok kedves régi népszokás fűződik ünnepükhöz, január 6-ához. Így az őket megjelenítő alakoskodók felvonulása, a németség körében a színdarab jellegű heródesjáték, a betlehemes pásztorjátékba iktatott háromkirályok látogatása játék, amivel az egész karácsonyi ünnepkör idején, de elsősorban vízkeresztkor jártak házról házra. Ennek része volt a csillagozás: a díszes papírsüvegben járó gyermekek kiugrasztható ollós szerkezeten csillagot hordoztak csillagéneket énekelve. Az ekkor szokásos újévi házszentelés is a háromkirályokhoz kapcsolódott. (A szenteléshez használatos szentelt vizét róluk háromkirályok vizének is nevezték.) A régi katolikus szokás lényege, hogy a tömjénnel füstölés - a tömjént korábban szárított szentelt gyógynövények helyettesítették -, és szentelt vízzel behintés után a pap, a kántor, a gazda vagy a csillagozók szentelt krétával a háromkirályok monogramját írták (középkori latin rövidítéssel a cabamét, a Caspar, Balthasar, Melchior névből) a ház és az ólak ajtajára két kereszttel és az új évszámmal együtt, Igazi varázslás volt ez! Az volt a célja, hogy a gonoszt egész éven át távol tartsa embertől és állattól. Nyugat- Európában a cabamé-írás az újévi bolondok ünnepe választott fejedelmének, a bolondok pápájának, rendetlenség urának volt a dolga. A művelethez sok más babona, termékenységgel kapcsolatos hiedelem fűződött. Az ajtónak és küszöbnek bajelhárító varázslással történő óvása - fentebb láttuk - mindenütt ismert, és egyidős a házépítéssel.
A háromkirályok a téli égboltról is vigyázták az embert. Az Orion csillagképnek Orion-öv néven ismert három feltűnő csillagát egykor Háromkirályoknak is nevezte népünk. A mithraikus hagyomány továbbélése ebben is tetten érhető: a nyári napfordulókor Nappal együttálló Orion ugyanis Mithras napisten csillagteste volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése