2010. január 31., vasárnap
Egy unitárius egyház lesz?
Egy unitárius egyház lesz?
Krónika
Pap Melinda
2010. január 29.
Református mintára az Erdélyi és a Magyarországi Unitárius Egyház egyesítését javasolják anyaországi lelkészek. A kérdésben a február 6-i zsinaton döntenek. Az Erdélyi Unitárius Egyház vezetősége üdvözli a kezdeményezést.
Az Erdélyi és a Magyarországi Unitárius Egyház egyesítésének kérdése is szerepelhet az anyaországi unitárius egyház február 6-i zsinatának napirendjén. A két egyház öszszeolvasztását több magyarországi unitárius lelkész is javasolja úgy vélve, hogy új egyház létrehozásával helyreáll a Kárpát-medencei unitáriusoknak a hívek döntő többsége által óhajtott történelmi egysége, melynek több évszázados hagyományát a trianoni békediktátum és a kommunista diktatúrák hatalomra jutása szakította meg. Az elképzelés szerint – akárcsak Trianon előtt –, a Magyar Unitárius Egyház székhelye Kolozsváron lenne, és azt az Erdélyi Unitárius Egyház jelenlegi püspöke, Bálint-Benczédi Ferenc vezetné.
Együvé tartoznának
„Az egyesülés gondolata, vágya minden jóérzésű erdélyi és magyarországi unitárius hívőben elsősorban az együvé tartozást és a testvéri összefogás érzését jelenti, tehát érzelmi jellegű” – vélik a kezdeményezők. Szerintük az is az egyesítés mellett szól, hogy csupán Erdélyben van unitárius lelkészképzés, ugyanakkor a magyarországi unitáriusok kétharmada erdélyi származású.
A kérdésben a magyarországi Egyházi Képviselő Tanács (EKT) 2009. november 7-i ülésén már született egy határozat. „Mi, a Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Képviselő Tanácsának tagjai, a magyarországi unitárius közösség felelősen gondolkodó választott elöljárói arról határoztunk, hogy az Erdélyi Unitárius Egyházzal közösen legkésőbb 2010. október 31-éig létrehozzuk a Magyarországon és Erdélyben élő magyar unitáriusok teljességét összefogó Magyar Unitárius Egyház elnevezésű intézményt.
Határozatunk meghozatalakor figyelembe vettük egyházunk és hitéletünk közel négy és fél évszázados múltját, a Kárpát-medencei magyar unitarizmus egységének eszményét, illetve a Magyarországon élő unitáriusok rövid és hosszú távú érdekeit. Közös célunk megvalósításával a magunk részéről végképp fel kívánjuk számolni az idegen hatalmak által a magyar nemzeti közösségünkre mért trianoni diktátumot, annak minden következményével.
A MUE Alaptörvényének 160.§ /5/ foglaltak szerint 2010. február 6-ára összehívott zsinatnak javasoljuk, hogy erősítse meg döntésünket és véglegesítse a Magyar Unitárius Egyház létrehozásának végleges menetrendjét” – olvasható a dokumentumban.
A javaslatnak azonban ellenzői is vannak, akik úgy vélik, meg kell őrizni a Magyarországi Unitárius Egyház önállóságát, és a két egyház közötti együttműködést kell erősíteni. Azt is szorgalmazzák, hogy minél előbb töltsék be a Rázmány Csaba tavalyi halálával megüresedett püspöki széket.
Üdvözlik a kezdeményezést
Az Erdélyi Unitárius Egyház vezetősége január 10-én kiadott állásfoglalásában üdvözli a magyarországi kezdeményezést, és leszögezi: készen áll egy vegyes bizottság létrehozására az egyesülés szakmai előkészítése céljából. „Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége üdvözli a Magyarországi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának 2009. november 7-i döntését, amellyel az egyházrészek újraegyesítése mellett foglalt állást.
Bízunk abban, hogy a Magyarországi Unitárius Egyház zsinati képviselői maradéktalanul tudatában vannak az egyházegyesítés történelmi lehetőségének, és ennek megfelelően döntenek” – olvasható a közleményben, amely szerint az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa régóta vár a Magyarországi Unitárius Egyház zsinatának kedvező döntésére.
Mint ismeretes, az unitárius egyház kezdetét 1568-tól, a lelkiismereti szabadságot első ízben kimondó tordai országgyűléstől számítják. Az új hit hamarosan elterjedt Erdélyen kívül is, főleg Magyarország különböző részein. 1902-ben a Királyhágón túli egyházközségekből alakult meg az Unitárius Egyház kilencedik, Duna–Tisza menti Egyházköre, mely szerves része lett az Erdélyben levő, kolozsvári központtal működő, akkori nevén Magyarországi Unitárius Egyháznak. 1940-ben az augusztus 30-i bécsi döntés Észak-Erdélyt viszszacsatolta Magyarországhoz.
Ez alkalmat nyújtott a kilencedik egyházkör önállóságának megszüntetésére és közigazgatásilag a kolozsvári püspökséghez való visszacsatolására. A második világháború után visszaálló határok miatt a mai Magyarország területén élő unitáriusok ismét kénytelenek voltak önálló egyházi életet gyakorolni.
Az erdélyi unitárius egyház 1949-ben elfogadott szervezeti szabályzatában már nem szerepelt a Duna–Tisza menti Egyházkör, politikai okokból ekkorra minden hivatalos kapcsolat megszakadt a magyarországi és az erdélyi unitárius egyház között. Az 1968. augusztus 21-i zsinat engedélyezte az egyházkör egyházzá alakulását, ennek eredményeként alakult ki 1971-re a Magyarországon maradottak mai státusa.
Az Erdélyi és a Magyarországi Unitárius Egyház kapcsolatai az 1989-es rendszerváltást követően hivatalosan is újraéledtek. A két egyházban létező egyházközségek között testvérgyülekezeti kapcsolatok jöttek létre, a két egyház vezetősége között pedig felmerült az egyesítés kérdésköre.
Krónika
Pap Melinda
2010. január 29.
Református mintára az Erdélyi és a Magyarországi Unitárius Egyház egyesítését javasolják anyaországi lelkészek. A kérdésben a február 6-i zsinaton döntenek. Az Erdélyi Unitárius Egyház vezetősége üdvözli a kezdeményezést.
Tervezett központ. A Magyar Unitárius Egyház székhelye Kolozsváron lenne
Fotó: Biró István
Fotó: Biró István
Az Erdélyi és a Magyarországi Unitárius Egyház egyesítésének kérdése is szerepelhet az anyaországi unitárius egyház február 6-i zsinatának napirendjén. A két egyház öszszeolvasztását több magyarországi unitárius lelkész is javasolja úgy vélve, hogy új egyház létrehozásával helyreáll a Kárpát-medencei unitáriusoknak a hívek döntő többsége által óhajtott történelmi egysége, melynek több évszázados hagyományát a trianoni békediktátum és a kommunista diktatúrák hatalomra jutása szakította meg. Az elképzelés szerint – akárcsak Trianon előtt –, a Magyar Unitárius Egyház székhelye Kolozsváron lenne, és azt az Erdélyi Unitárius Egyház jelenlegi püspöke, Bálint-Benczédi Ferenc vezetné.
Együvé tartoznának
„Az egyesülés gondolata, vágya minden jóérzésű erdélyi és magyarországi unitárius hívőben elsősorban az együvé tartozást és a testvéri összefogás érzését jelenti, tehát érzelmi jellegű” – vélik a kezdeményezők. Szerintük az is az egyesítés mellett szól, hogy csupán Erdélyben van unitárius lelkészképzés, ugyanakkor a magyarországi unitáriusok kétharmada erdélyi származású.
A kérdésben a magyarországi Egyházi Képviselő Tanács (EKT) 2009. november 7-i ülésén már született egy határozat. „Mi, a Magyarországi Unitárius Egyház Egyházi Képviselő Tanácsának tagjai, a magyarországi unitárius közösség felelősen gondolkodó választott elöljárói arról határoztunk, hogy az Erdélyi Unitárius Egyházzal közösen legkésőbb 2010. október 31-éig létrehozzuk a Magyarországon és Erdélyben élő magyar unitáriusok teljességét összefogó Magyar Unitárius Egyház elnevezésű intézményt.
Határozatunk meghozatalakor figyelembe vettük egyházunk és hitéletünk közel négy és fél évszázados múltját, a Kárpát-medencei magyar unitarizmus egységének eszményét, illetve a Magyarországon élő unitáriusok rövid és hosszú távú érdekeit. Közös célunk megvalósításával a magunk részéről végképp fel kívánjuk számolni az idegen hatalmak által a magyar nemzeti közösségünkre mért trianoni diktátumot, annak minden következményével.
A MUE Alaptörvényének 160.§ /5/ foglaltak szerint 2010. február 6-ára összehívott zsinatnak javasoljuk, hogy erősítse meg döntésünket és véglegesítse a Magyar Unitárius Egyház létrehozásának végleges menetrendjét” – olvasható a dokumentumban.
A javaslatnak azonban ellenzői is vannak, akik úgy vélik, meg kell őrizni a Magyarországi Unitárius Egyház önállóságát, és a két egyház közötti együttműködést kell erősíteni. Azt is szorgalmazzák, hogy minél előbb töltsék be a Rázmány Csaba tavalyi halálával megüresedett püspöki széket.
Üdvözlik a kezdeményezést
Az Erdélyi Unitárius Egyház vezetősége január 10-én kiadott állásfoglalásában üdvözli a magyarországi kezdeményezést, és leszögezi: készen áll egy vegyes bizottság létrehozására az egyesülés szakmai előkészítése céljából. „Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége üdvözli a Magyarországi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának 2009. november 7-i döntését, amellyel az egyházrészek újraegyesítése mellett foglalt állást.
Bízunk abban, hogy a Magyarországi Unitárius Egyház zsinati képviselői maradéktalanul tudatában vannak az egyházegyesítés történelmi lehetőségének, és ennek megfelelően döntenek” – olvasható a közleményben, amely szerint az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa régóta vár a Magyarországi Unitárius Egyház zsinatának kedvező döntésére.
Mint ismeretes, az unitárius egyház kezdetét 1568-tól, a lelkiismereti szabadságot első ízben kimondó tordai országgyűléstől számítják. Az új hit hamarosan elterjedt Erdélyen kívül is, főleg Magyarország különböző részein. 1902-ben a Királyhágón túli egyházközségekből alakult meg az Unitárius Egyház kilencedik, Duna–Tisza menti Egyházköre, mely szerves része lett az Erdélyben levő, kolozsvári központtal működő, akkori nevén Magyarországi Unitárius Egyháznak. 1940-ben az augusztus 30-i bécsi döntés Észak-Erdélyt viszszacsatolta Magyarországhoz.
Ez alkalmat nyújtott a kilencedik egyházkör önállóságának megszüntetésére és közigazgatásilag a kolozsvári püspökséghez való visszacsatolására. A második világháború után visszaálló határok miatt a mai Magyarország területén élő unitáriusok ismét kénytelenek voltak önálló egyházi életet gyakorolni.
Az erdélyi unitárius egyház 1949-ben elfogadott szervezeti szabályzatában már nem szerepelt a Duna–Tisza menti Egyházkör, politikai okokból ekkorra minden hivatalos kapcsolat megszakadt a magyarországi és az erdélyi unitárius egyház között. Az 1968. augusztus 21-i zsinat engedélyezte az egyházkör egyházzá alakulását, ennek eredményeként alakult ki 1971-re a Magyarországon maradottak mai státusa.
Az Erdélyi és a Magyarországi Unitárius Egyház kapcsolatai az 1989-es rendszerváltást követően hivatalosan is újraéledtek. A két egyházban létező egyházközségek között testvérgyülekezeti kapcsolatok jöttek létre, a két egyház vezetősége között pedig felmerült az egyesítés kérdésköre.
Wittenberg: Kontroverse um 500 kleine Lutherfiguren
Wittenberg: Kontroverse um 500 kleine Lutherfiguren
idea.de
31. Januar 2010
Wittenberg (idea) - In der Lutherstadt Wittenberg ist eine Kontroverse um eine Aktion in Vorbereitung auf das 500-jährige Reformationsjubiläum 2017 entbrannt. Es geht um Luther – besser gesagt um viele kleine Luther-Figuren aus Kunststoff.
Die sollen nach dem Willen des Beauftragten der EKD für die Lutherdekade, Prälat Stephan Dorgerloh, im Sommer auf dem Marktplatz aufgestellt werden. Parallel dazu sollen abends Podiumsgespräche mit hochrangigen Gästen stattfinden, in denen es um den Reformator geht. Nach Abschluss der Aktion sollen die 500 bunten Figuren als „Luther-Botschafter“ in alle Welt geschickt werden. Das könne zu einer verstärkten Auseinandersetzung mit Luther im Vorfeld des großen Reformationsjubiläums beitragen, erklärte Bürgermeister Eckhard Naumann (SPD) bei der Vorstellung der Aktion am Freitag. Auch für die Stadt sie dies eine großartige Möglichkeit, „ins Gespräch zu kommen“. Bereits im Vorfeld hatte es auch Kritik an der Aktion gegeben. Der frühere Superintendent Albrecht Steinwachs bemängelte, dass sie nicht abgestimmt worden sei. So gut wie keiner sei über die geplante EKD-Aktion informiert worden. Angesehen davon halte er die Pläne für unangemessen. Gegenüber der Mitteldeutschen Zeitung äußerte er den Wunsch an die Stadt, „den peinlichen Aufmarsch der Lutherzwerge“ nicht zuzulassen.
idea.de
31. Januar 2010
Wittenberg (idea) - In der Lutherstadt Wittenberg ist eine Kontroverse um eine Aktion in Vorbereitung auf das 500-jährige Reformationsjubiläum 2017 entbrannt. Es geht um Luther – besser gesagt um viele kleine Luther-Figuren aus Kunststoff.
Die sollen nach dem Willen des Beauftragten der EKD für die Lutherdekade, Prälat Stephan Dorgerloh, im Sommer auf dem Marktplatz aufgestellt werden. Parallel dazu sollen abends Podiumsgespräche mit hochrangigen Gästen stattfinden, in denen es um den Reformator geht. Nach Abschluss der Aktion sollen die 500 bunten Figuren als „Luther-Botschafter“ in alle Welt geschickt werden. Das könne zu einer verstärkten Auseinandersetzung mit Luther im Vorfeld des großen Reformationsjubiläums beitragen, erklärte Bürgermeister Eckhard Naumann (SPD) bei der Vorstellung der Aktion am Freitag. Auch für die Stadt sie dies eine großartige Möglichkeit, „ins Gespräch zu kommen“. Bereits im Vorfeld hatte es auch Kritik an der Aktion gegeben. Der frühere Superintendent Albrecht Steinwachs bemängelte, dass sie nicht abgestimmt worden sei. So gut wie keiner sei über die geplante EKD-Aktion informiert worden. Angesehen davon halte er die Pläne für unangemessen. Gegenüber der Mitteldeutschen Zeitung äußerte er den Wunsch an die Stadt, „den peinlichen Aufmarsch der Lutherzwerge“ nicht zuzulassen.
The Listener's Bible - ESV (mp3)
Max McLean brings his compelling voice and artistic narrative skills to the ESV Bible. This Gold Medallion winning new translation combines a word-for-word translation approach with a literary beauty that is perfect for the oral expression of God’s Word.
“The Word of God is powerful: With Max McLean that power is unleashed by his reading.”
Dr. R.C. Sproul, Ligonier Ministries
“The Word of God is powerful: With Max McLean that power is unleashed by his reading.”
Dr. R.C. Sproul, Ligonier Ministries
Torrent download:
Megjegyzés:
- Az .ISO kiterjesztésű lemezképeket DVD-író programmal (pl. Nero, Ashampoo) kell kiírni, vagy lemezkép-megjelenítő programmal (pl. PowerISO) egy virtuális meghajtóhoz csatlakoztatni és arról futtatni.
The Listener's Bible - NIV (mp3)
Complete Old & New Testaments. With his incomparable dramatic gifts and theological understanding, Max McLean powerfully recaptures the ancient oral tradition of telling the Bible story. New 21st-century technology brings it to life with synchronized graphics and text for every verse, interactive menus, optional playback modes, widescreen or full frame display, Dolby digital stereo, bonus material, and more!
The New International Version (NIV) Listener's Bible on DVD narrated by Max McLean, combines the readability and the accuracy of the best-selling NIV Bible with the ease of use and navigation of the popular Bible On DVD format.
McLean's narration recaptures the early oral tradition of telling the Bible story with clarity and power. He brings a unique blend of dramatic expression and theological understanding that make listening to the Bible a joyous, rewarding experience. His recordings of the Bible have been nominated for Best Inspirational Audio by the Audio Publisher's Association on two separate occasions.
Torrent download:
- NIV Listener's Bible on DVD - "Old Testament" (6,94 GB ISO)
- NIV Listener's Bible on DVD - "New Testament" (2,85 GB ISO)
Megjegyzés:
- Az .ISO kiterjesztésű lemezképeket DVD-író programmal (pl. Nero, Ashampoo) kell kiírni, vagy lemezkép-megjelenítő programmal (pl. PowerISO) egy virtuális meghajtóhoz csatlakoztatni és arról futtatni.
- A nagyméretű .ISO fájlokat DVD-R DL vagy DVD+R DL (Dual Layer vagy Double Layer) dupla kapacitású DVD-lemezekre lehet kiírni az arra alkalmas DVD-író meghajtón illetve programmal.
Martin Luther's - Here I Stand (mp3)
Martin Luther's - Here I Stand
(24 min. mp3 CD)
The Listener's Bible
narrated by Max McLean
In the late afternoon of April 18, 1521, in the city of Worms, Germany, Martin Luther, a 37 year-old Catholic monk was called to defend himself before Charles the Fifth, the Holy Roman Emperor. The speech he delivered that day, Here I Stand, marked the beginning of the Reformation, a critical turning point in Christian history, that decisively altered the spiritual map of the world.
In this recording, Max McLean introduces the events leading up to the Diet of Worms: Martin Luther’s prayer the night before he delivered his speech; Luther's stirring defense; the Catholic church’s rebuttal; and, Luther’s final heartfelt response.
Recovering the treasures of the past is a marvelous gift to the church. I love these presentations of the classics given by Max McLean. However, Martin Luther’s Here I Stand is my favorite. R. C. Sproul
Download:
In this recording, Max McLean introduces the events leading up to the Diet of Worms: Martin Luther’s prayer the night before he delivered his speech; Luther's stirring defense; the Catholic church’s rebuttal; and, Luther’s final heartfelt response.
Recovering the treasures of the past is a marvelous gift to the church. I love these presentations of the classics given by Max McLean. However, Martin Luther’s Here I Stand is my favorite. R. C. Sproul
Download:
The Pilgrim's Progress (mp3)
“As I slept, I dreamed a dream.”
So begins one of the most beloved books in all of history. Few books besides the Bible have been translated, printed, and read as often as The Pilgrim’s Progress. John Bunyan’s classic allegory of Christian, the Pilgrim, on his perilous journey to the Celestial City has touched hearts and minds for more than three hundred years-and still the demand continues. Introduce a new generation to this memorable story filled with memorable characters — Evangelist, Charity, Hypocrisy, Goodwill, Obstinate, and Mr. Worldly Wiseman.
Each one offers a unique insight into the Christian life — its joys and trials, its opportunities and struggles. You’ll discover The Pilgrim’s Progress to be both challenging and entertaining.
So begins one of the most beloved books in all of history. Few books besides the Bible have been translated, printed, and read as often as The Pilgrim’s Progress. John Bunyan’s classic allegory of Christian, the Pilgrim, on his perilous journey to the Celestial City has touched hearts and minds for more than three hundred years-and still the demand continues. Introduce a new generation to this memorable story filled with memorable characters — Evangelist, Charity, Hypocrisy, Goodwill, Obstinate, and Mr. Worldly Wiseman.
Each one offers a unique insight into the Christian life — its joys and trials, its opportunities and struggles. You’ll discover The Pilgrim’s Progress to be both challenging and entertaining.
430 MB MP3
Download2:
Post-Reformation Digital Library
A reformáció és az utána következő időszak páratlan digitális könyvtára
reformatus.hu
2010 január 31.
Érdekes és eddig páratlan digitális könyvtárat hozott létre az amerikai Grand Rapids református egyeteme, ahol majd júniusban megrendezik az új református világszervezet megalakulását. Az interneten elérhető könyvtár gazdag anyagot kínál a világ bármely részéről a világhálón odalátogatónak.
A Hekman Könyvtárat két intézmény hozta létre: a H. Henry Meeter Kálvin Tanulmányok Központja és a Kálvin Teológiai Szeminárium, ottani professzorok és egyetemi hallgatók bevonásával. A digitális könyvtár tartalmaz sok eredeti kéziratot és egyéb anyagot európai nagykönyvtárakból is. Todd Rester, a Kálvin Kollégium diplomázott hallgatója két évet fordított arra, hogy a maga nemében páratlan, általa poszt-reformációi könyvtárnak elnevezett digitális gyűjteményt létrehozza. A könyvtár lenyíló indító oldala világos áttekintést ad a kínálatról: kezdve a patrisztika, az egyházi atyák korával, a középkoron át a korai teológiával és a korai filozófiával folytatva érkezhetünk el a különböző bibliakiadásokig a 16-18. században. De megtalálhatunk a digitális könyvtárban hitvallásokat, külön lajstromozva a református, evangélikus, katolikus, baptista és más konfessziókat. Egyházi kiadványokat, zsinatokról szóló beszámolókat, gazdag bibliográfiát is találunk a honlapon. Amerikai református testvéreink alkotása nagyban segíti az interneten teológiával ismerkedők és a tájékozódó kutatók, vagy egy-egy konkrét információra kíváncsi világháló-szörfölőket. A könyvtár hozzáférése: http://libguides.calvin.edu/prdl
(reformiert-info.de – 2010-01-30 – dr. békefy – www.reformatus.hu)
(reformiert-info.de – 2010-01-30 – dr. békefy – www.reformatus.hu)
2010. január 30., szombat
Maharat, Rabbanit, Rabbah - female Rabbi
Orthodox woman to get title of ‘rabbah’
JTA
January 27, 2010
NEW YORK (JTA) -- An Orthodox clergywoman will now be known as "rabbah" rather than an acronym that had been created on her behalf.
Photo: The Jewish Week
Sara Hurwitz, who has been performing rabbinical duties at the Hebrew Institute of Riverdale in New York City, last year had been given the title of Maharat -- a Hebrew acronym that stands for a leader in legal, spiritual and Torah matters.
But in a statement issued Wednesday, Rabbi Avi Weiss, spiritual leader of the Hebrew Institute and Hurwitz's mentor, said the acronym had failed to take hold and that Hurwitz would henceforth be called "rabbah," a feminized version of the title "rabbi."
"This will make it clear to everyone that Sara Hurwitz is a full member of our rabbinic staff, a rabbi with the additional quality of a distinct woman’s voice," said the statement issued by Weiss' office.
Hurwitz, who has served at the Hebrew Institute for nearly seven years, has completed the same course of training and examination as male Orthodox rabbinical students. Her curriculum was modeled after that of the male students at the liberal rabbinical school Yeshivat Chovevei Torah in Riverdale, which Weiss founded and now leads.
JTA
January 27, 2010
NEW YORK (JTA) -- An Orthodox clergywoman will now be known as "rabbah" rather than an acronym that had been created on her behalf.
Photo: The Jewish Week
But in a statement issued Wednesday, Rabbi Avi Weiss, spiritual leader of the Hebrew Institute and Hurwitz's mentor, said the acronym had failed to take hold and that Hurwitz would henceforth be called "rabbah," a feminized version of the title "rabbi."
"This will make it clear to everyone that Sara Hurwitz is a full member of our rabbinic staff, a rabbi with the additional quality of a distinct woman’s voice," said the statement issued by Weiss' office.
Hurwitz, who has served at the Hebrew Institute for nearly seven years, has completed the same course of training and examination as male Orthodox rabbinical students. Her curriculum was modeled after that of the male students at the liberal rabbinical school Yeshivat Chovevei Torah in Riverdale, which Weiss founded and now leads.
- From Maharat to Rabbah (JWA)
- Todah ‘Rabba?’ (The Jewsih Week)
- Rabbanit? Rabbah? Maybe just plain Rabbi? What should be the title of an Orthodox woman who happens to also be a rabbi?
Bombának vélték a repülőgépen az imaszíjak dobozkáit
17 éves fiú tfillinje kényszerleszállásra kényszerített egy amerikai repülőgépet
Naftali Kraus blogja
2010.01.22.
The plane that landed in Philadelphia
Photo: AP
Akik alig tudtak megakadályozni a detroiti bombamerényletet; akik gyakran kételkednek az iszlám terror "valódiságában" – azok most a ló másik oldalára esnek. Az amerikai hisztéria csodákat müvel: ha egy utas a New-York Kentucky járaton azt hiszi hogy a mellette űlő ifju bombát teker a karjára és riasztja a légikisérőt- akkor a pilóta haladéktalanul kényszerleszáll a filadelfiai reptéren. Ott riasztják a biztonságiakat, akik töviről-hegyire átkutatják a gépet, de csak egy pár Tfillint találnak, ami a 17 éves fiu a reggeli (Sáchrit) imához használt.
Huga aki ott ült mellette, ugyan elmondta hogy ez egy vallási dolog, egyfajta kegyszer, amit a zsidók imához használnak, de ki hallgat egy fiatal lányra? Az talán jobban tudja mint a képzett pilóta? A Jeruzalem Post sazerint a stewardess azt közölte a pilótával, hogy "az utas a kezére rakott egy fekete dobost és abból kiálló huzalokat csavart a karjára". Ennek utána - mondja a légitársaság, Us Airways, szóvivője, "a pilota köteles volt a protokol szerint eljárni" és az ilynekor kényszerleszállást ir elő.
A filadelfiai reptéren a biztonság erők körülvették a félreeső helyre állitott gépet, a "terroristát" leszállitották és kihallgatták, majd a gépet alaposan átkutatták. Az FBI szóvivője szerint "effajta "bombát", illetve kegyszert nem látni gyakran". Innen a hisztéria. Innen a tévedés.
Aztán a gép ment tovább, benne az imádkozó terroristával, mintha misem történt volna...
*
Tévedés? Hát persze. Vagy talán mégse?
Mózes ötödik könyvében (Deuteronomium, 28, 10) találunk egy verset, amely igy szól "És majd látni fogják mind a népek, hogy az Örökkévaló neve van rajtad és félni fognak tőled!"
Ezt a verset interpretálja a nagy tanaita, Eliezer aki azt mondja, hogy -amit látni fognak és tartanak tőle – a fejre való Tfillin" (Babilóniai Talmud, Brachot, 6,1). . .
Tefillin
Photo: Herzl Yosef / Ynetnews
- Tefillin layer's rabbi: Put on phylacteries after landing (Ynetnews)
- Jewish Teen's Tefillin Diverts US Airways Flight 3709 From LaGuardia (Huffington Post)
- Tefillin miatt fújtak terorriadót egy amerikai gépen (index.hu)
- VIDEO: Joking about teffilin on airplanes before it was funny (JTA)
Pályázat unitárius emléklapok tervezésére
Az Erdélyi Unitárius Egyház Püspöki Hivatala pályázatot hirdet az egyházi szertartások során átnyújtott emléklapok megtervezésére.
A keresztelési, konfirmálási és esketési emléklapok kötelező elemként az unitárius egyház címerét kell tartalmazzák, illetve a konfirmálási emléklap esetében Körösfői Kriesch Aladár Tordai országgyűlés című festményének reprodukcióját kell felhasználni. Mindkét képet csatoltuk a felhíváshoz, igénylés esetén más felbontásban és méretben is elküldjük. Az emléklapokon emellett természetesen legyen helye a címzett nevének, a kiállítandó egyházközség vezetői aláírásainak (lelkész, gondnok), egy idézetnek, valamint a kiállítás keltének. A pályázatra bárki jelentkezhet, szakmai háttértől függetlenül, akár a három emléklap egyikének megtervezésével is, ám az elbírálásnál előnyt jelent, ha a 3 emléklap egymáshoz illesz kedő arculatot hordoz. A tervekhez mellékletként csatolni kell a pályázó elérhetőségeit is tartalmazó szakmai önéletrajzot. A nyertes pályázó díja 500 lej.
A pályázatok beérkezésének határideje (postabélyegző dátuma): március 1.
Az alábbi elérhetőségek valamelyikére várjuk:
· személyesen: az Erdélyi Unitárius Egyház Püspöki Hivatalának
titkárságán, naponta 8–15 óra között (Kolozsvár, December 21. u. 9. sz.);
· villámpostán a media@unitarius.com, ekt@unitarius.com címre;
· postai úton a következő címre:
Erdélyi Unitárius Egyház Püspöki Hivatala / Episcopia Unitariana
400105 Kolozsvár / Cluj-Napoca, B-dul 21 Decemberie 1989 nr. 9.
További részletek:
Sándor Krisztina médiareferens: 0733505880, media@unitarius.com
A témához kapcsolódik:
A keresztelési, konfirmálási és esketési emléklapok kötelező elemként az unitárius egyház címerét kell tartalmazzák, illetve a konfirmálási emléklap esetében Körösfői Kriesch Aladár Tordai országgyűlés című festményének reprodukcióját kell felhasználni. Mindkét képet csatoltuk a felhíváshoz, igénylés esetén más felbontásban és méretben is elküldjük. Az emléklapokon emellett természetesen legyen helye a címzett nevének, a kiállítandó egyházközség vezetői aláírásainak (lelkész, gondnok), egy idézetnek, valamint a kiállítás keltének. A pályázatra bárki jelentkezhet, szakmai háttértől függetlenül, akár a három emléklap egyikének megtervezésével is, ám az elbírálásnál előnyt jelent, ha a 3 emléklap egymáshoz illesz kedő arculatot hordoz. A tervekhez mellékletként csatolni kell a pályázó elérhetőségeit is tartalmazó szakmai önéletrajzot. A nyertes pályázó díja 500 lej.
A pályázatok beérkezésének határideje (postabélyegző dátuma): március 1.
Az alábbi elérhetőségek valamelyikére várjuk:
· személyesen: az Erdélyi Unitárius Egyház Püspöki Hivatalának
titkárságán, naponta 8–15 óra között (Kolozsvár, December 21. u. 9. sz.);
· villámpostán a media@unitarius.com, ekt@unitarius.com címre;
· postai úton a következő címre:
Erdélyi Unitárius Egyház Püspöki Hivatala / Episcopia Unitariana
400105 Kolozsvár / Cluj-Napoca, B-dul 21 Decemberie 1989 nr. 9.
További részletek:
Sándor Krisztina médiareferens: 0733505880, media@unitarius.com
A témához kapcsolódik:
- Első felhasználandó kép: Körösfői Kriesch Aladár festménye
- Második felhasználandó kép: Az unitárius címer
Egyesülnek a magyar unitáriusok
Egyesülnek a magyar unitáriusok
Magyar Hírlap
Faggyas Sándor
2010-01-30
A kölcsönös szeretet és türelem jegyében szeretnék jobbá tenni és valóban elmélyíteni kapcsolataikat a többi keresztény felekezettel
Ha a jövő szombati budapesti unitárius zsinat úgy dönt, hogy a magyarországi unitáriusok egyesülni akarnak az erdélyiekkel, akkor még az idén létrejöhet az egységes Magyar Unitárius Egyház. Elekes Botond magyarországi főgondnok meggyőződése szerint az egyesülési folyamatot senki nem tudja megakadályozni, mert a magyar unitárius jövő elkezdődött.
Sokan az egyetlen magyar alapítású keresztény felekezetnek tartják a majdnem 450 éves múltú unitarizmust, noha legalább annyira „magyar vallás” a svájci eredetű, a Kárpát-medencében jóval elterjedtebb reformátusság. A Dávid Ferenc alapította unitárius hitvallás és egyház a történelmi Magyarországon belül főleg Erdélyben terjedt el és maradt fenn, míg a trianoni csonka-Magyarországon csupán néhány ezer unitárius élt az 1980-as évekig. Ma becslések szerint tizenöt-húszezer unitárius hívő él hazánkban, többségében Erdélyből települtek át a Ceausescu-diktatúra utolsó szakaszában, majd a rendszerváltást követően folyamatosan. Az unitáriusok tizenegy anyaegyházközségben gyakorolják vallásukat, a legrégebbi a még a Monarchia idején alapított budapesti Nagy Ignác utcai egyházközség.
A trianoni diktátum elszakította a hazai unitáriusokat a kolozsvári központú unitárius egyháztól, de csak 1971-ben jött létre önálló unitárius püspökség Budapesten. Elekes Botond főgondnok elmondása szerint a Magyarországi Unitárius Egyház fogalmat csak 1990 után kezdték használni, de nem tud róla, hogy lett volna zsinati döntés az önálló egyház létrehozásáról, vagyis az voltaképpen csak államjogi értelemben létezik. Tavaly júliusban meghalt Rázmány Csaba magyarországi unitárius püspök, és azért nem töltötték-töltik be a megüresedett püspöki széket, mert már régóta gondolkodnak az Erdélyi Unitárius Egyházzal való egyesülésen. Ennek több nyomós oka is van. Először is a Magyarországon élő unitáriusok zöme Erdélyből települt át az utóbbi húsz-huszonöt év alatt, mint maga a főgondnok is, akinek apai nagyapja egykor erdélyi unitárius főgondnok volt. Az erdélyi kötődés és a kis (tizenöt-húszezres) létszám mellett az is az egyesülés mellett szól, hogy a magyarországi unitáriusok szervezetileg és intézményileg gyengék: nincsenek oktatási, szociális, karitatív intézményeik, nincs ifjúsági szervezetük, de ami talán a legnagyobb gondot jelenti, hogy nem megoldott a lelkészutánpótlás. Magyarországon ugyanis nincs unitárius lelkészképzés és -továbbképzés. Mindegyik szolgáló lelkipásztor Erdélyből települt át, de a tizenegy egyházközségből kettőnek jelenleg nincs lelkésze.
„Minden hitelvi, hitéleti és szervezeti, működési problémánk abból fakad, hogy nem vagyunk egységesek. Megérett bennünk az a meggyőződés, hogy nincs két magyar unitarizmus, csak egy” – mondja a főgondnok. A református és evangélikus elődökkel is bíró Elekes Botond szerint példaértékű a magyar reformátusok tavaly májusi újraegyesülése, de míg a reformátusoknál szervezetileg önállók maradtak a Kárpát-medencében működő egyházak és egyházkerületek – élükön a püspökökkel –, addig a csupán két országban élő unitáriusok teljes szervezeti egységet hoznának létre egy püspök irányítása alatt. Ezáltal a mintegy százezer magyar unitáriust összefogó egyház az első öt legnagyobb magyar keresztény felekezet közé kerülne. Továbbá így megoldódna a lelkészképzés és -továbbképzés problémája, Magyarországon is tudnának oktatási és más intézményeket alapítani s fenntartani.
Az egyházegyesítést tavaly novemberben kezdeményezte a Magyarországi Unitárius Egyház képviselőtanácsa, s a határozatot a tizenegy egyházközségből nyolcnak a képviselői támogatták-támogatják. Így a február 6-i zsinaton valószínűleg többségben lesznek az egyesülés hívei. Mint Elekes Botond hangsúlyozza, elindult az egyesülési folyamat, ami alulról jövő kezdeményezés, ő csak az élére állt, és olyan nagy a lelkesedés, olyan egyértelmű a hívek többségének akarata, hogy „ezt a folyamatot senki nem tudja megakadályozni, mert a magyar unitárius jövő elkezdődött”. Miután az Erdélyi Unitárius Egyház elnöksége január 10-én üdvözölte a magyarországi unitáriusok kezdeményezését, és kifejezte a reményét, hogy rövid időn belül létrejön az egységes Magyar Unitárius Egyház, az itthoniak azt szeretnék, hogy a gyászos emlékezetű 2004. december 5-i népszavazás hatodik évfordulójáig valósuljon meg az egyesülés.
Elekes Botond hangsúlyozza: „Mi is a keresztény közösséghez tartozunk, ezért a kölcsönös szeretet és türelem jegyében szeretnénk javítani és mélyíteni kapcsolatainkat a többi keresztény felekezettel.” Az unitárius főgondnok az ökumenikus párbeszéd és együttműködés elkötelezett híve a keresztény, és egyben a nemzeti egység erősítése érdekében, mert meggyőződése szerint nem lehet szétválasztani a Kárpát-medence magyarságának felekezeti és nemzeti identitását.
A szeretet szivárványhídján
A keresztény és nemzeti egység hitvallásának igazán szép és őszinte példáját mutatta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, aki 2009. július 30-án beszédet mondott Rázmány Csaba unitárius püspök budapesti gyászistentiszteletén. A neves író és politikus többek között ezt mondta: „Katolikusként állok előtted kedves Püspök úr, kedves Barátom, katolikusként, akit Te tiszteletbeli unitáriusnak fogadtál. Köszönöm Néked, közösségednek, egyházadnak a magyarság lelki egységét szolgáló felekezeti együttműködést. Nékem és Erdély emberi és történelmi kincseit föltáró társaimnak, a hetvenes évek nomád nemzedékének az ökumenikus gondolat és gyakorlat egészséges forrásvidékei voltak és maradtak az unitárius közösségek, családok, a lelkipásztorok magyarságvédő küzdelme, áldozatos munkája. (…) Folyamatos feladat, küldetés marad, hogy az unitárius egyház visszahódítsa méltó helyét, rangját a keresztény magyar történelmi egyházak közösségében. Az újjászülető keresztény Magyarország szolgálatába kell állítani a több évszázados unitárius egyházad lelki, szociális, közösséget szervező tapasztalatát, a családot, a keresztény értékrendet megtartó, erősítő hitet és gyakorlatot, a tehetséges fiatalt felfedező, nevelő, gyámolító erőt. Ez is a Te hitvallásod öröksége, kedves Püspök úr, kedves Barátom! Azért jöttem ravatalod elé a katolikusok és a protestánsok közötti úton, Prohászka püspök szép metaforájával „a szeretet szivárványhídján”, hogy fogadalmamat megerősítsem: társad maradtam, tiszteletbeli unitáriusként közösséged társa maradok annak szolgálatában is, hogy történelmi egyházad rangjához méltón tovább erősödjön a keresztény magyar történelmi egyházak közösségében.”
Magyar Hírlap
Faggyas Sándor
2010-01-30
A kölcsönös szeretet és türelem jegyében szeretnék jobbá tenni és valóban elmélyíteni kapcsolataikat a többi keresztény felekezettel
Nemrég újították fel a hódmezővásárhelyi unitárius templomot
Ha a jövő szombati budapesti unitárius zsinat úgy dönt, hogy a magyarországi unitáriusok egyesülni akarnak az erdélyiekkel, akkor még az idén létrejöhet az egységes Magyar Unitárius Egyház. Elekes Botond magyarországi főgondnok meggyőződése szerint az egyesülési folyamatot senki nem tudja megakadályozni, mert a magyar unitárius jövő elkezdődött.
Sokan az egyetlen magyar alapítású keresztény felekezetnek tartják a majdnem 450 éves múltú unitarizmust, noha legalább annyira „magyar vallás” a svájci eredetű, a Kárpát-medencében jóval elterjedtebb reformátusság. A Dávid Ferenc alapította unitárius hitvallás és egyház a történelmi Magyarországon belül főleg Erdélyben terjedt el és maradt fenn, míg a trianoni csonka-Magyarországon csupán néhány ezer unitárius élt az 1980-as évekig. Ma becslések szerint tizenöt-húszezer unitárius hívő él hazánkban, többségében Erdélyből települtek át a Ceausescu-diktatúra utolsó szakaszában, majd a rendszerváltást követően folyamatosan. Az unitáriusok tizenegy anyaegyházközségben gyakorolják vallásukat, a legrégebbi a még a Monarchia idején alapított budapesti Nagy Ignác utcai egyházközség.
A trianoni diktátum elszakította a hazai unitáriusokat a kolozsvári központú unitárius egyháztól, de csak 1971-ben jött létre önálló unitárius püspökség Budapesten. Elekes Botond főgondnok elmondása szerint a Magyarországi Unitárius Egyház fogalmat csak 1990 után kezdték használni, de nem tud róla, hogy lett volna zsinati döntés az önálló egyház létrehozásáról, vagyis az voltaképpen csak államjogi értelemben létezik. Tavaly júliusban meghalt Rázmány Csaba magyarországi unitárius püspök, és azért nem töltötték-töltik be a megüresedett püspöki széket, mert már régóta gondolkodnak az Erdélyi Unitárius Egyházzal való egyesülésen. Ennek több nyomós oka is van. Először is a Magyarországon élő unitáriusok zöme Erdélyből települt át az utóbbi húsz-huszonöt év alatt, mint maga a főgondnok is, akinek apai nagyapja egykor erdélyi unitárius főgondnok volt. Az erdélyi kötődés és a kis (tizenöt-húszezres) létszám mellett az is az egyesülés mellett szól, hogy a magyarországi unitáriusok szervezetileg és intézményileg gyengék: nincsenek oktatási, szociális, karitatív intézményeik, nincs ifjúsági szervezetük, de ami talán a legnagyobb gondot jelenti, hogy nem megoldott a lelkészutánpótlás. Magyarországon ugyanis nincs unitárius lelkészképzés és -továbbképzés. Mindegyik szolgáló lelkipásztor Erdélyből települt át, de a tizenegy egyházközségből kettőnek jelenleg nincs lelkésze.
„Minden hitelvi, hitéleti és szervezeti, működési problémánk abból fakad, hogy nem vagyunk egységesek. Megérett bennünk az a meggyőződés, hogy nincs két magyar unitarizmus, csak egy” – mondja a főgondnok. A református és evangélikus elődökkel is bíró Elekes Botond szerint példaértékű a magyar reformátusok tavaly májusi újraegyesülése, de míg a reformátusoknál szervezetileg önállók maradtak a Kárpát-medencében működő egyházak és egyházkerületek – élükön a püspökökkel –, addig a csupán két országban élő unitáriusok teljes szervezeti egységet hoznának létre egy püspök irányítása alatt. Ezáltal a mintegy százezer magyar unitáriust összefogó egyház az első öt legnagyobb magyar keresztény felekezet közé kerülne. Továbbá így megoldódna a lelkészképzés és -továbbképzés problémája, Magyarországon is tudnának oktatási és más intézményeket alapítani s fenntartani.
Az egyházegyesítést tavaly novemberben kezdeményezte a Magyarországi Unitárius Egyház képviselőtanácsa, s a határozatot a tizenegy egyházközségből nyolcnak a képviselői támogatták-támogatják. Így a február 6-i zsinaton valószínűleg többségben lesznek az egyesülés hívei. Mint Elekes Botond hangsúlyozza, elindult az egyesülési folyamat, ami alulról jövő kezdeményezés, ő csak az élére állt, és olyan nagy a lelkesedés, olyan egyértelmű a hívek többségének akarata, hogy „ezt a folyamatot senki nem tudja megakadályozni, mert a magyar unitárius jövő elkezdődött”. Miután az Erdélyi Unitárius Egyház elnöksége január 10-én üdvözölte a magyarországi unitáriusok kezdeményezését, és kifejezte a reményét, hogy rövid időn belül létrejön az egységes Magyar Unitárius Egyház, az itthoniak azt szeretnék, hogy a gyászos emlékezetű 2004. december 5-i népszavazás hatodik évfordulójáig valósuljon meg az egyesülés.
Elekes Botond hangsúlyozza: „Mi is a keresztény közösséghez tartozunk, ezért a kölcsönös szeretet és türelem jegyében szeretnénk javítani és mélyíteni kapcsolatainkat a többi keresztény felekezettel.” Az unitárius főgondnok az ökumenikus párbeszéd és együttműködés elkötelezett híve a keresztény, és egyben a nemzeti egység erősítése érdekében, mert meggyőződése szerint nem lehet szétválasztani a Kárpát-medence magyarságának felekezeti és nemzeti identitását.
A szeretet szivárványhídján
A keresztény és nemzeti egység hitvallásának igazán szép és őszinte példáját mutatta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, aki 2009. július 30-án beszédet mondott Rázmány Csaba unitárius püspök budapesti gyászistentiszteletén. A neves író és politikus többek között ezt mondta: „Katolikusként állok előtted kedves Püspök úr, kedves Barátom, katolikusként, akit Te tiszteletbeli unitáriusnak fogadtál. Köszönöm Néked, közösségednek, egyházadnak a magyarság lelki egységét szolgáló felekezeti együttműködést. Nékem és Erdély emberi és történelmi kincseit föltáró társaimnak, a hetvenes évek nomád nemzedékének az ökumenikus gondolat és gyakorlat egészséges forrásvidékei voltak és maradtak az unitárius közösségek, családok, a lelkipásztorok magyarságvédő küzdelme, áldozatos munkája. (…) Folyamatos feladat, küldetés marad, hogy az unitárius egyház visszahódítsa méltó helyét, rangját a keresztény magyar történelmi egyházak közösségében. Az újjászülető keresztény Magyarország szolgálatába kell állítani a több évszázados unitárius egyházad lelki, szociális, közösséget szervező tapasztalatát, a családot, a keresztény értékrendet megtartó, erősítő hitet és gyakorlatot, a tehetséges fiatalt felfedező, nevelő, gyámolító erőt. Ez is a Te hitvallásod öröksége, kedves Püspök úr, kedves Barátom! Azért jöttem ravatalod elé a katolikusok és a protestánsok közötti úton, Prohászka püspök szép metaforájával „a szeretet szivárványhídján”, hogy fogadalmamat megerősítsem: társad maradtam, tiszteletbeli unitáriusként közösséged társa maradok annak szolgálatában is, hogy történelmi egyházad rangjához méltón tovább erősödjön a keresztény magyar történelmi egyházak közösségében.”
2010. január 29., péntek
Bolyki János: Védőbeszéd az evangélisták mellett
Bolyki János
Védőbeszéd az evangélisták mellett
Mi értelme volna teljesen egyező beszámolóknak, hogyha több nézőpont is lehetséges?
Közös(s)ég
2010. január
Isten megtehette volna, hogy azt mondja Márknak: tegyél, fiam négy indigópapírt a kódexed alá, s akkor négy, teljesen egyforma példányod lesz abból a szövegből, amit diktálok neked. De nem ezt tette! A négy evangélistát, íróeszközeikkel együtt a szoba egy-egy sarkába küldte és rájuk parancsolt, ezt mondva: ott van Jézus, az én szeretett fiam a középen, jegyezzétek fel tetteit és szavait és akkor az én népemnek négy evangéliuma lesz, amelyek négyféle módon írják le azt az egy dolgot, amit láttak és hallottak. (A fenti megvilágító hasonlatot Eduard Schweitzer zürichi újszövetségi professzor mondta el vendégelőadóként Teológiánkon a 80-as években.
Talán kezdjük a hamis tanúzás vádjának eloszlatását, a négy evangélista karácsonyi története alapján.
Lukács is szól Mária szüzességéről: Lk. 1,26-28-ban háromszor, 3,34-35-ben kétszer, arról is, hogy a Szentlélektől fogantatott: 1,34.
„A kétségbeesett Józsefről" nem Lukácsnak kellett szólnia, hanem Máténak. Máté ezt meg is teszi, mégpedig evangéliuma elején, 1,18-ban. Pontosan a zsidó házasságjog alapján. Ez a jog éles különbséget tesz a „jegyes" és a „feleség" között.
Márk pedig Jézus istenfiúságát és emberségét csak a 16,39-ben mondja ki először.
Végül János, aki karácsony történetet ugyan nem közöl, de Jézust egynek látja az Atyával ( 10,30 ).
Angyal nem hiányzik Máté evangéliumából, vö.: 1,20.24; 2,13. Igaz, csak egyes, sohasem többes számban. Lukácsnál viszont bőven vannak angyalok ( Lk 1,26; 34-35), sőt angyali kórusok is (2,15). A napkeleti bölcsek valóban hiányoznak Lukács evangéliumából, mert az ív az írástudatlan pásztoroktól a mennyei lények magasáig vezet nála.
„Velem-Ellenem" probléma - Mt. 12,30 és Lk 9, 50 egy-egy ma is érvényes paradox jézusi logion (csattanós, jól megmagyarázható bölcsmondás). Az első kategorikus parancs, de egy-egy ellentétpárban, a második a szűk körű és tiltó kegyesség helyett a jézusi nagyvonalúságot mutatja meg.
Húsvéti történet - Mk-nál a sírhoz igyekvő asszonyok elhengerített követ és nyitott sírt találnak, egy fehér ruhájú ifjú fogadja őket, átadja nekik a missziói parancsot.
Mt-nál az asszonyokhoz egy erős angyal érkezett, ijesztő, hatalmas. Félelemmel, holtra válással, futással és az evangélium hirdetésével járt ez együtt.
Lk-nál nem csak üres sírt találnak az asszonyok, de a feltámadott Jézussal is találkoznak az emmausi tanítványok, akik lassacskán értik meg az Írásokat és ismerik fel az Urat.
Jánosnál maga Jézus lép be a bezárkózott tanítványokhoz és megkezdődik az első húsvéti istentisztelet.
Észrevesszük a húsvéti történetek műfaji különbségeit, például a zsidó Máté az ószövetségi teofániákkal ( Isteni megmutatkozásokkal) hasonló módon írja le a feltámadást, Lukács egy hellenista „rekognícó" (újrafelismerés) novellába ágyazza be azt, Márk egy be nem fejezett eseménysorozatot tár elénk, János pedig elmondja, hogy a feltámadott Jézus a sírókhoz, félőkhöz és a kételkedőkhöz jött elsősorban.
„Mit tehet az ember ilyenkor ?"
1. Tisztázza magában, hogy mi az Újszövetség? Istentől ihletett, több iratból álló, kanonizált, az Ószövetség mondanivalóját folytató szent irat, melynek közepén Jézus Krisztus áll.
2. Komolyan veszi a II. Helvét Hitvallást, amely így foglalja össze a sajátosan református szempontot:
„I. fejezet. Ebben a Szentírásban Krisztus egyetemes egyháza a legteljesebb mértékben kifejtve találja mindazt, ami egyrészt az üdvözítő hitre, másrészt az Istennek tetsző élet helyes alakítására vonatkozik."
Mire vonatkozik a Szentírás? Az üdvözítő hitre és az Istennek tetsző élet alakítására.
Mi nem a Szentírás? Nem világnézet, nem egy ókori vallástörténeti gyűjtemény, nem vásári szerencsecédula-doboz, amiből pár sort eredeti értelméből kiragadva rosszat vagy jót jósolhatunk magunknak.
Alapkérdések:
II. fejezet. Milyen Szentírás-értelmezés a helyes?
„Az Írásnak csak azt a magyarázatát ismerjük el igaz keresztény magyarázatnak, amely magából az Írásból van véve (annak a nyelvnek szelleme szerint amelyen írták azt, valamint a körülmények szerint mérlegelve és hasonló vagy eltérő, több és világosabb helyeknek egybevetésével kifejtve), amely egybevág a hitnek és szeretetnek regulájával és kiváltképpen szolgálja Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét.
A Szentírást tehát először úgy lehet magyarázni, ha eredeti nyelveit ismerem, történeti hátterét figyelembe veszem, látszólagos ellentmondásaival és hasonlóságaival összevetem, a hit és élet szempontjait iránymutatóknak elfogadom.
Szükséges, hogy mindezt az egyház kétezer éves írásmagyarázatai hagyományait és a mai tudományos kutatásokat figyelembe véve tegyem, mert nem velem kezdődött a keresztyén írásmagyarázat. A reformátori teológia megment mind a liberalizmustól, mind a fundamentalizmustól.
Figyelembe ajánlom a következő műveket:
A viszály könyve? Egy Biblia - sokféle értelmezés, Mk 6, 30-44, Budapest 1966, Hermeneutikai Kutatóközpont. Szerkesztette Ulrich Luz.
Az újkszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái. Bolyki János Kálvin Kiadó Bp. 1998
Védőbeszéd az evangélisták mellett
Mi értelme volna teljesen egyező beszámolóknak, hogyha több nézőpont is lehetséges?
Közös(s)ég
2010. január
Isten megtehette volna, hogy azt mondja Márknak: tegyél, fiam négy indigópapírt a kódexed alá, s akkor négy, teljesen egyforma példányod lesz abból a szövegből, amit diktálok neked. De nem ezt tette! A négy evangélistát, íróeszközeikkel együtt a szoba egy-egy sarkába küldte és rájuk parancsolt, ezt mondva: ott van Jézus, az én szeretett fiam a középen, jegyezzétek fel tetteit és szavait és akkor az én népemnek négy evangéliuma lesz, amelyek négyféle módon írják le azt az egy dolgot, amit láttak és hallottak. (A fenti megvilágító hasonlatot Eduard Schweitzer zürichi újszövetségi professzor mondta el vendégelőadóként Teológiánkon a 80-as években.
Talán kezdjük a hamis tanúzás vádjának eloszlatását, a négy evangélista karácsonyi története alapján.
Lukács is szól Mária szüzességéről: Lk. 1,26-28-ban háromszor, 3,34-35-ben kétszer, arról is, hogy a Szentlélektől fogantatott: 1,34.
„A kétségbeesett Józsefről" nem Lukácsnak kellett szólnia, hanem Máténak. Máté ezt meg is teszi, mégpedig evangéliuma elején, 1,18-ban. Pontosan a zsidó házasságjog alapján. Ez a jog éles különbséget tesz a „jegyes" és a „feleség" között.
Márk pedig Jézus istenfiúságát és emberségét csak a 16,39-ben mondja ki először.
Végül János, aki karácsony történetet ugyan nem közöl, de Jézust egynek látja az Atyával ( 10,30 ).
Angyal nem hiányzik Máté evangéliumából, vö.: 1,20.24; 2,13. Igaz, csak egyes, sohasem többes számban. Lukácsnál viszont bőven vannak angyalok ( Lk 1,26; 34-35), sőt angyali kórusok is (2,15). A napkeleti bölcsek valóban hiányoznak Lukács evangéliumából, mert az ív az írástudatlan pásztoroktól a mennyei lények magasáig vezet nála.
„Velem-Ellenem" probléma - Mt. 12,30 és Lk 9, 50 egy-egy ma is érvényes paradox jézusi logion (csattanós, jól megmagyarázható bölcsmondás). Az első kategorikus parancs, de egy-egy ellentétpárban, a második a szűk körű és tiltó kegyesség helyett a jézusi nagyvonalúságot mutatja meg.
Húsvéti történet - Mk-nál a sírhoz igyekvő asszonyok elhengerített követ és nyitott sírt találnak, egy fehér ruhájú ifjú fogadja őket, átadja nekik a missziói parancsot.
Mt-nál az asszonyokhoz egy erős angyal érkezett, ijesztő, hatalmas. Félelemmel, holtra válással, futással és az evangélium hirdetésével járt ez együtt.
Lk-nál nem csak üres sírt találnak az asszonyok, de a feltámadott Jézussal is találkoznak az emmausi tanítványok, akik lassacskán értik meg az Írásokat és ismerik fel az Urat.
Jánosnál maga Jézus lép be a bezárkózott tanítványokhoz és megkezdődik az első húsvéti istentisztelet.
Észrevesszük a húsvéti történetek műfaji különbségeit, például a zsidó Máté az ószövetségi teofániákkal ( Isteni megmutatkozásokkal) hasonló módon írja le a feltámadást, Lukács egy hellenista „rekognícó" (újrafelismerés) novellába ágyazza be azt, Márk egy be nem fejezett eseménysorozatot tár elénk, János pedig elmondja, hogy a feltámadott Jézus a sírókhoz, félőkhöz és a kételkedőkhöz jött elsősorban.
„Mit tehet az ember ilyenkor ?"
1. Tisztázza magában, hogy mi az Újszövetség? Istentől ihletett, több iratból álló, kanonizált, az Ószövetség mondanivalóját folytató szent irat, melynek közepén Jézus Krisztus áll.
2. Komolyan veszi a II. Helvét Hitvallást, amely így foglalja össze a sajátosan református szempontot:
„I. fejezet. Ebben a Szentírásban Krisztus egyetemes egyháza a legteljesebb mértékben kifejtve találja mindazt, ami egyrészt az üdvözítő hitre, másrészt az Istennek tetsző élet helyes alakítására vonatkozik."
Mire vonatkozik a Szentírás? Az üdvözítő hitre és az Istennek tetsző élet alakítására.
Mi nem a Szentírás? Nem világnézet, nem egy ókori vallástörténeti gyűjtemény, nem vásári szerencsecédula-doboz, amiből pár sort eredeti értelméből kiragadva rosszat vagy jót jósolhatunk magunknak.
Alapkérdések:
II. fejezet. Milyen Szentírás-értelmezés a helyes?
„Az Írásnak csak azt a magyarázatát ismerjük el igaz keresztény magyarázatnak, amely magából az Írásból van véve (annak a nyelvnek szelleme szerint amelyen írták azt, valamint a körülmények szerint mérlegelve és hasonló vagy eltérő, több és világosabb helyeknek egybevetésével kifejtve), amely egybevág a hitnek és szeretetnek regulájával és kiváltképpen szolgálja Isten dicsőségét és az emberek üdvösségét.
A Szentírást tehát először úgy lehet magyarázni, ha eredeti nyelveit ismerem, történeti hátterét figyelembe veszem, látszólagos ellentmondásaival és hasonlóságaival összevetem, a hit és élet szempontjait iránymutatóknak elfogadom.
Szükséges, hogy mindezt az egyház kétezer éves írásmagyarázatai hagyományait és a mai tudományos kutatásokat figyelembe véve tegyem, mert nem velem kezdődött a keresztyén írásmagyarázat. A reformátori teológia megment mind a liberalizmustól, mind a fundamentalizmustól.
Figyelembe ajánlom a következő műveket:
A viszály könyve? Egy Biblia - sokféle értelmezés, Mk 6, 30-44, Budapest 1966, Hermeneutikai Kutatóközpont. Szerkesztette Ulrich Luz.
Az újkszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái. Bolyki János Kálvin Kiadó Bp. 1998
A Romániai Református Egyház bioetikai állásfoglalása
Az élet Istené
A Romániai Református Egyház Zsinatának bioetikai kérdésekkel kapcsolatos tanítása
A Romániai Református Egyház Zsinatának bioetikai kérdésekkel kapcsolatos tanítása
I. Az életről szóló bibliai tanítás
1. Egyedül Istennek van önmagában (Jn 5,26) élete. Ezért nevezi őt a Biblia „élő” (Józs 3,10; Zsolt 84,2; Ézs 37,17; Róm 9,26; 2Kor 3,3), „örökkön-örökké élő” (Jel 4,9) és „halhatatlan” (1Tim 6,16) Istennek. És ezért nevezi Jézus önmagát „az életnek” (Jn 14,6). Az, akinek egyedül van önmagában élete, minden élet – így az emberi élet – forrása. 1Móz 2,7 szerint Isten életet lehelt az emberbe, s így lett az ember élő lélekké (élőlénnyé). Istennek ez a cselekedete az emberi élet transzcendens eredetére utal. Emberi élet csak az isteni életben való részesedés által lehetséges.
A teremtő Isten nemcsak az emberi élet adományozója, hanem annak ura is. Ennélfogva korlátlanul rendelkezik felette: meghatározza annak kezdetét és végét (Zsolt 104,29–30; Lk 12,20). Továbbá, a teremtő Isten az élet tulajdonosa (4Móz 16,22; 27,16; Préd 12,7). Isten az idegen tulajdonba (a sátán és a bűn hatalmába) jutott embert Jézus Krisztus drága vérén megváltotta és a maga tulajdonává tette. Így ő mind a teremtés, mind a megváltás okán az élet tulajdonosa és ura. Ennek következtében az emberi élet Isten számára elkülönített, bibliai szóval „szent” élet (3Móz 19,2).
Isten a teremtés folytán az élet adományozója, a megváltás folytán az élet megváltója, így annak egyedüli tulajdonosa és korlátlan ura. Ezért az emberi élet művi úton történő létrehozása (pl. klónozás) vagy megszüntetése (pl. aktív eutanázia) Isten akarata és az élet szentsége ellen irányuló cselekedet.
2. Az emberi élet befejezetlen. Ezt biológiai tények mutatják, hiszen az ember – ellentétben a legtöbb állattal – születésekor nincs „készen” környezete számára. Az ember kibontakozásra születik e világra. Életének elsődleges és természetes környezete a család.
A református keresztyén egyház felelősséget vállal a kibontakozásra rendelt életért. E felelősségéből következően hangsúlyozza a család – mint a törékeny gyermeki életet védő és tápláló közösség – fontosságát. Az egyház – tanításával és szeretetszolgálatával – maga is támogatja az élet szellemi, fizikai és lelki kibontakozását. Az élet befejezetlenségének felismerése alapján minden emberre vonatkozóan tanítja, hogy nincs reménytelen élet.
Bibliai értelemben élni annyi, mint munkálkodni (szemben a fizikai-szellemi tétlenséggel), haladni egy bizonyos cél felé. Az élet: életvitel, életfolytatás (biosz).
A Szentírás az életfolytatás minőségét az ember Istenhez, illetve embertársaihoz való helyes viszonyulásában látja, és alapvetően a kegyelem gondolata felől értelmezi (Hab 2,4).
A kényszerű mozdulatlanság is lehet imádságban, tanácsadásban tevékeny élet. Ezért a biológiai létezés, a túlélés vagy a továbbélés (Préd 9,4) még nem teljes élet. Az ember Istennek és az ő dicsőségére él (Róm 14,7–8). Életének végső célja pedig az örök élet.
Az ember életének minőségét az határozza meg, hogy miképpen viszonyul Istenhez. Mivel a földi élet végső célja az örök élet, ezért még a minőségi, értékes és értelmes földi élet is ideiglenes és átmeneti. Ezt a bibliai igazságot az egyháznak különösen a földi élethez való erős és egyoldalú kötődéssel szemben kell hangsúlyozottan hirdetnie.
3. A Szentírás az embert a test–lélek-szellem egységében láttatja. Az ember hajlamos arra, hogy a testet egyoldalúan előtérbe állítsa. Ezt helyteleníti a Szentírás, amikor azt mondja, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik” (5Móz 8,3; Mt 4,4), vagy amikor Jézus önmagát „élő kenyérnek” (Jn 6,31–58) nevezi.
Helytelenítjük az emberi életnek a testre való szűkítését, ami rendszerint a felerősödött anyagiasságban és a nemiség/testiség túlhangsúlyozásában mutatkozik meg, mert a szellemi és lelki igények háttérbe szorítása az emberi élet megszegényedéséhez és teljes értékének megcsonkításához vezet.
4. Az ószövetségi héber nefes kifejezés egyik jelentése: „én, magam”, mely az egyéni életerőt, a személyt jelzi. Ez a fogalom kifejezi először az ember önmagához való viszonyulásának képességét, másodszor az ember egyediségét – minden élet egyedi, csak a halál teszi azt a többi élettel egyformává (Jób 3,19) –, harmadszor pedig azt a képességet, hogy valami, illetve valaki irányába éljen (feléje közeledjék, hozzá forduljon).
Korunkban különböző (gazdasági, politikai stb.) érdekkörök próbálják manipulálni az embert, hogy eszközzé alacsonyítsák őt. Bizonyos reklámok és a világnézeti indoktrinációk különféle fajtái ezt a célt szolgálják. A kifinomult befolyásolással és fondorlatokkal szemben csak az önreflexióra képes ember tud védekezni, ellenkező esetben védtelenné és kiszolgáltatottá válik. Az ilyen értelmű globalizáció szürke tömeglénnyé formál. Ezért bibliai alapon kötelességünk hangsúlyozni, hogy az ember egyedi teremtmény.
5. Az ember viszonylény (relacionális lény). Az őstörténetek és Jézus parancsa alapján a következő viszonyulásokról beszélhetünk:
- Isten–ember (1Móz 2–3; Mt 22,37);
- a családi közösségen belüli kapcsolatok (1Móz 1,27; Mk 10,6; 1Móz 2,18.23; 1Móz 9,20–29; 1Móz 4);
- a többi embertárshoz való viszonyulás (1Móz 11; Mt 22,39).
A Szentírás szerint Isten az embert férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és azt mondta: „szaporodjatok és sokasodjatok”. Isten tudtunkra adja, hogy a nő egyszerre feleség és édesanya (1Móz 3,16).
A gyermekáldás értékét az ősatyákról szóló történetekben a gyermekáldásért való küzdelem és fáradozás motívuma jelzi.
A család intézményének veszélyeztetettsége, a családellenes és közösségellenes irányultságú individualizmus, valamint az ember társadalmi elszigetelődése láttán hangsúlyoznunk kell, hogy az ember viszonylény. Amikor az ember leszűkíti Isten által rendelt kapcsolathálózatát, ezzel megcsonkítja életét. Hangsúlyozzuk, hogy a gyermekáldás elfogadása a családi élet velejárója. Ennek önző érdekből történő elutasítása megszegényíti a család életét. Helytelenítjük az egynemű párok együttélését, mert ez ellentmond a teremtés rendjében megszabott kétneműségnek és a szaporodás parancsának.
6. Az emberi élet magasztosságát és méltóságát juttatja kifejezésre a 8. zsoltár azzal, hogy az embert Isten közelébe helyezi (5–9. v.). Ez arra a feladatra utal, amelyet az ember a teremtéskor kapott. Az ember felelősséggel tartozik Istentől kölcsönbe kapott életéért. Ez a felelősség a teremtéstörténet első leírásában jut kifejezésre azáltal, hogy Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette (1Móz 1,26–27). E felelősség hármas irányú:
- a teremtett világ iránti (1Móz 1,28);
- az embertárs iránti (Mt 22,39);
- és önmaga iránti felelősség (bibliai idézet).
Ezt a felelősséget az ember az Istentől kapott lélek (héber: ruach) mivoltánál fogva vállalhatja és teljesítheti, hiszen az ember akarattal és értelemmel felruházott lény. A felelősség emellett azt is jelenti, hogy az ember tetteiért „felel”, tetteivel elszámol: nem önmaga (a lelkiismerete), nem is a környezete (a társadalom), hanem Isten előtt. Az ember nem lehet önmagának és tetteinek bírája.
Az emberi élet méltósága a rá ruházott felelősség vállalásában nyilvánul meg. Mivel a felelősség Istentől származik, az embernek a rábízottak felől Isten előtt kell elszámolnia. A felelősség hármas iránya miatt (is) elítéljük a családellenes és közösségellenes individualizmust, és helytelenítjük, hogy az ember saját cselekedeteit nem Isten előtt, hanem önmaga és a társadalom nyilvánossága előtt igazolja. A különböző korok embere általában mindent meg akar valósítani, amire lehetősége van, miközben a tudományos felfedezések és a műszaki fejlődés üteméhez képest az erkölcs (ethosz) gyakran lemarad, így nem mindig tudja betölteni a maga ellenőrző szerepét. Az egyháznak hirdetnie kell: az ember cselekedeteinek mérőzsinórja Istennek Krisztusban kijelentett és megpecsételt akarata. Ilyen értelemben a tudomány és annak művelői – különösen olyan felfedezések és találmányok vonatkozásában, melyeket egyszerre lehet jó és rossz irányban felhasználni – erkölcsileg nem lehetnek „semlegesek”, hiszen maga a felfedezés (a tudás birtoklása) elháríthatatlan erkölcsi kötelezettséget jelent. Olyan helyzetekben, amelyekről a Szentírás kifejezetten nem rendelkezik, a keresztyén ember önnön lelkiismeretére hallgat. Lelkiismeretét, gondolatait Isten Szentlelke irányítja, azzal a meggyőződéssel, hogy döntéseiben segítségére van a Szentírás egészének életigenlő üzenete, az imádság, a gyülekezeti közösség, valamint az Írással megegyező egyházi hagyomány.
A bioetikai kérdések kapcsán általános elvként hangsúlyozzuk: az, ami törvényes, erkölcsileg még nem feltétlenül helyes is. Jelen tanítás nem térhet ki a lehetséges élethelyzetek mindegyikére – még fel sem sorolhatja azokat. Éppen ezért a református hívőket arra buzdítjuk, hogy döntéseik alkalmával engedjék érvényesülni azt a magasabb erkölcsi rendet, amely a Szentírásban és a Szentlélek által a lelkiismeretükben jelenik meg.
II. A művi terhességmegszakítás
(abortusz)
(abortusz)
1. Az életről szóló bibliai tanítás arra kötelez minket, hogy az életet – már indulása pillanatától kezdve – féltő tisztelettel óvjuk. Tiszteljük az édesanyákat és az anyaságot, neveljük a fiatalokat a szülői hivatásra. Különös kötelességünk védelmezni a magzat életét, felvilágosítani a szülőket minden, a megtermékenyített petesejt és a magzat elpusztításával járó eljárásról, de elsősorban a művi terhességmegszakításról. A magzat élete éppen úgy viszonylagosan önálló élet és Isten törvényének (a Ne ölj! parancsolatnak) tilalma és oltalma alatt áll, mint minden ember élete.
A református keresztyén gyülekezetnek tisztában kell lennie saját segítő megbízatásával, amikor a gyermekvállalásban érintett fiatalokat gondoskodásával körülveszi, konfliktusaik megoldásában pásztorilag részt vállal.
2. A magzat sérthetetlenségének feladásáról csak nagyon kivételes helyzetben lehet beszélni, és csak akkor, ha az érintettek már minden más lehetőséget kimerítettek. A Zsinat szeretné mindenkivel megértetni, hogy a magzatelhajtás bűn, amely súlyos fájdalmat és szenvedést okoz minden érintettnek: az orvosnak, a családnak, az egész rokonságnak, a nemzetnek, a keresztyén gyülekezetnek, de elsősorban és legfőképpen az édesanyának. A szaporodásra és sokasodásra kapott parancsot megelőzi Isten áldása (1Móz 1,28). Ennek értelmében a felelőtlen terhességmegszakítás egyben áldásmegszakítás is.
A gyülekezet Isten színe előtti felelőssége, hogy osztozzék az érintettek fájdalmában és szenvedésében (különösen az édesanyáéban), amikor ezt a nehéz erkölcsi döntést meghozzák.
3. A református egyház tanítása szerint a természetjogból és nem a Szentírásból következik az a vélemény, hogy embernek tekintendő az is, aki még csak ezután lesz ember: a magzatot így a személyiség védelmének joga és más emberi jogok illetnék meg. A világi törvényekkel egybehangzóan elfogadjuk, hogy ilyen jog csak az élve született utódokra vonatkozik.
A terhességmegszakítást summásan gyilkosságnak nevezni nemcsak jogilag, de keresztyén etikai szempontból is túlzás. Hiszen ha bibliai alapon elfogadjuk azt, hogy Isten az élet érdekében az élet feláldozását is kérheti, akkor a terhesség művi megszakítását bizonyos, az alábbiakban felsorolt esetekben, orvosi véleményezés alapján indokoltnak tartjuk:
- ha a terhesség további fenntartásával az édesanya élete veszélyben van;
- ha a terhesség fenntartásától vagy a szüléstől az anya szellemi-lelki összeomlása várható;
- ha a születendő gyermek nagy valószínűséggel fogyatékos lesz;
- ha a terhesség nemi erőszak következménye, kivéve, ha az édesanya vállalja gyermekét;
- ha a leendő édesanya kiskorú.
Az egyház kötelessége, hogy a fenti határhelyzetekben lelkigondozóként álljon az édesanya mellé, egészséges és befogadó közösségként vegye körül az érintett nőket és házaspárokat. Az érintetteknek meg kell tudniuk, hogy az egyházban mindig számíthatnak közösségi támogatásra, lelki vigasztalásra és szakszerű tanácsadásra.
Viszont hangsúlyozzuk, hogy a fenti öt esetben csak a bűnbánat feltétele alatt fogadhatjuk el a terhességmegszakítást. Az az édesanya, aki kénytelen az abortusz mellett dönteni, nem nyerhet eleve felmentést a „ne ölj!” tilalma alól. Bármilyen áldozattal jár is mindegyik felsorolt esetben a születendő élet melletti döntés, az édesanyát mind a vállalásért, mind a nem vállalásért hozott személyes áldozata miatt tisztelet illeti meg.
A Romániai Református Egyház tanítja, hogy a születendő életet, már indulása pillanatától kezdve, féltő tisztelettel óvni kell. Isten mind a születendő, mind a megszületett gyermekeket a család és a gyülekezet oltalmazó közösségébe helyezte, ezért egyházunk támogatja a keresztyén házasságot és a családot.
Arra hívja fel mind a hívőket, mind az egyházon kívüli társadalmat, hogy tiszteljék az édesanyákat és az anyaságot, a szülői hivatásra neveljék a fiatalokat. Tagjai számára különös kötelességnek tartja védelmezni a magzati életet, amelynek elfogadása Isten áldásával jár, elutasítása vagy elpusztítása pedig az áldás visszautasítását jelenti.
III. A „kegyes” halál
(eutanázia)
(eutanázia)
A két görög szó összetételéből (eu = jó, thanatosz = halál) alkotott eutanázia fogalma az utóbbi időben azáltal vált etikai kérdéssé, hogy néhány állam törvényhozása engedélyezte annak gyakorlatba ültetését.
Az eutanázia nemcsak bioetikai és orvosetikai, hanem jogi kérdés is. A különböző kultúrák hagyományait figyelembe véve antropológiai és néprajzi vonatkozásai is vannak.
Mivel Isten hívja életre az embert (1Móz 1,27; Zsolt 36,10), és ő szabja meg életének végét is, a keresztyén egyház erkölcsi kötelessége eligazítást nyújtani a „kegyes” halál tekintetében.
Általános értelemben eutanáziának nevezik az életet fenntartó orvosi eszközök igénybevételének megszüntetését, illetve azokat a beavatkozásokat, amelyek az életük végéhez közeledő emberek szenvedéseit hivatottak rövidíteni, éspedig az érintettek beleegyezésével.
Noha a „kegyes halált” sokféleképpen gyakorolják, ennek három fő módozatát mindenképpen meg kell megkülönböztetnünk: 1. az aktív eutanázia; 2. a passzív eutanázia; 3. az életet fenntartó orvosi eszközök kikapcsolása.
1. Aktív eutanáziának nevezünk minden olyan külső beavatkozást, mely a szenvedések megszüntetése érdekében a beteg halálát idézi elő (pl. „altató injekció” beadása).
2. A passzív eutanázia lehetősége az orvostudomány fejlődése nyomán állt elő. Eszerint passzív eutanáziának tartjuk az életmentő orvosi beavatkozások, illetve az életet fenntartó orvosi készülékek visszautasítását. Ebben az értelemben a 20. század előtt a legtöbb olyan halál, amelyet ma passzív eutanáziának tekinthetünk, természetes halál volt, hiszen nem léteztek azok a készülékek, amelyekkel a beteget ma akár évtizedekig is életben lehet tartani.
3. Az életet fenntartó orvosi eszközök kikapcsolása nem az első, hanem a második emberi beavatkozás. Az első beavatkozás ugyanis az, amikor a beteget – aki e nélkül nem maradna életben – orvosi eszközök segítségével művileg életben tartják. Amikor ez az életben tartás reménytelenné vagy értelmetlenné válik, akkor következik be a második beavatkozás: az életet fenntartó készülékek kikapcsolása. Ilyen esetekben a felelősség vállalása elsősorban azokat illeti, akik az első beavatkozást, az élet meghosszabbítását is végezték.
A Romániai Református Egyház tanítása szerint, mivel az ember Isten teremtménye, Ő szabja meg életének kezdetét és végét. Ezért a szent, azaz Isten számára teremtett ember nem rendelkezhet életének sem a kezdete, sem a vége felől. Az ember Isten képmása, ezért lehet ura a világnak. Mint Isten teremtménye, egységes életében és személyiségében, s mint Isten képmása felelős és akarattal rendelkező lény. Ebből eredően az élet nem valaminek (pl. az orvosi technikának) a fennhatósága alatt áll, hanem Isten gondviselő szeretetéből táplálkozik. Az élet elvétele Isten akarata elleni cselekedet (1Móz 5,17; Ez 18,31–32; Mt 1,28; 1Pt 1,6–9). Ebből következik, hogy az emberi élettel szemben semmi nem követhető el, ami ellentmond a Ne ölj! parancsolatnak.
1. Így az aktív eutanázia olyan formáit (pl. a halálos injekció beadását), mely közvetlen, cselekvő módon a beteg halálához vezet, nem fogadhatjuk el.
2. Mindazonáltal, az ún. „passzív eutanáziát” (mint a kezelésnek vagy az újraélesztésnek a beteg részéről történő előzetes és tudatos megtagadását) nem utasítjuk el, hanem a természetes halál vállalásának emberi és keresztyén jogaként értelmezzük, mely szerint a keresztyén ember az Isten által számára rendelt időben az ő felséges színe elé kívánkozik (l. Róm 14,8; Fil 1,23b). Azt a pillanatot, amikor a beteg akaratát érvényesíteni kell, orvosi konzíliumi döntés előzze meg.
3. A szenvedő hozzátartozóinak azt tanácsoljuk, hogy bízzák hívő keresztyén szakemberekre azt a döntést, amely a vegetatív értelemben vett „életben tartó” kezelés megszüntetésére, illetve az orvosi készülékek kikapcsolására vonatkozik. E tekintetben az orvosok elsődleges kötelességét nem a beteg minden áron történő életben tartásában, hanem szenvedéseinek enyhítésében látjuk. A kezelőorvosoknak református egyházunk azt tanácsolja, hogy mindaddig tartsák életben a beteget, amíg egyértelműen úgy látják: nem a szenvedéseit, hanem az életét hosszabbítják meg. Az életfunkciókat fenntartó készülékek kikapcsolásáról, illetve a kezelés megszüntetéséről Isten segítségéért imádkozva döntsenek. Az anyaszentegyház kötelessége, hogy az ily módon meghozott döntés után is segítsen az érintettek szenvedésének és fájdalmának terhét hordozni.
IV. A szervátültetés
(transzplantáció)
(transzplantáció)
A szervátültetés működésképtelenné vált szervet, szervrészt vagy szövetet eltávolító és donortól származó szervvel, szervrésszel (szegmenssel) vagy szövettel helyettesítő műtét.
Az átültetés nyomán a beteg életben maradásának esélye rendkívüli mértékben megnő, aki ezáltal gyakran hosszú évekig viszonylag egészséges és munkaképes lehet. Református egyházunk igenli ezt az életmentő eljárást, és úgy tekinti, hogy ez a gyógyító tudomány kezében Isten ajándéka.
Az ún. xenotranszplantáció (azaz állatból származó szervek, szövetek emberbe való ültetése) az orvostudomány újabb lehetősége, melynek etikai vonatkozásait ezután kell megvizsgálni.
A református keresztyén egyház, hitvallásának megfelelően, öt életfeltétel fontosságát hangsúlyozza. Ezen öt szempont tiszteletben tartását köti a szervátültetést végző orvosok, a befogadó beteg és családja, valamint a donor és családja lelkére.
1. Mivel az élet Istené, emberi beavatkozással kioltani nem szabad. Ezért a donor halálának megállapítása a törvényben szabályozott orvosi és jogi mérlegelés alapján történjék.
2. Az élet befejezetlen, fejlődésben lévő folyamat, amelynek célja az örök élet. Ez két dolgot jelent: a) a beteg vagy fogyatékos életről sem szabad lemondani; b) a féktelen vitalizmus nevében nem kell az élet minden áron való fenntartásához foggal-körömmel ragaszkodni. Ennek érdekében a fogadó beteg erkölcsi és vallásos meggyőződésére kívánunk hatni: legyen tudatában annak, hogy gyógyulását élő (vagy nemrég még élő) donor testének csonkítása árán fogják elősegíteni.
3. A nyomasztó szervhiány láttán hangsúlyozzuk: minden érintett ember erkölcsileg felelős azért, hogy korhatár, várható életminőség, társadalmi rang, fizetőképesség stb. ne befolyásolja az igazságos elosztást, vagy ne egyoldalúan befolyásolja.
4. A szervhiány következtében várólistán maradó betegben ne csak a donor megtalálásának reményét, hanem az örök élet reménységét is erősíteni kell. Ez utóbbi, nem vallásos megfogalmazásban azt jelenti: az emberi méltóság a betegségben is, a meghalásban is éppúgy része életünknek, mint az egészség idején.
5. Mivel a holttest egy részének felhasználása egy másik élet megmentése érdekében nem bűn, hanem az önfeláldozó szeretet megnyilvánulása, református egyházunk támogatja a szervátültetést. Tanácsoljuk egyházunk tagjainak: lelkiismeretük szerint járuljanak hozzá, hogy haláluk esetén szerveiket átültetés céljából felhasználják. A gyászoló családokat hasonlóképpen arra buzdítjuk, hogy halott szeretteik szerveit jó lelkiismerettel ajánlják fel erre a célra, mivel ez az Istentől kapott életet szolgálja.
Az ember önreflexióra képes, tudatosan megélhető életet kapott Istentől. Ezt semmilyen körülmények között sem szabad manipulálni. Súlyosan téved, aki a szervfelajánlást és a szervbefogadást merőben jogi kérdésnek tekinti.
Az a törvényhozás, amely nem szabályozza a szervkereskedelmet, azaz elősegíti a manipulatív gyakorlatot, végső soron mind a beteget, mind a donort, a hozzátartozókat, sőt az egész társadalmat manipulálja.
Önmagunkat manipuláljuk, ha akár donorként, akár befogadóként – az önkéntes felajánlás helyett – azt az önző eszmét követjük: „a testem az enyém!” Manipuláció lehet (de nem feltétlenül az!), ha ugyanaz az orvos vesz részt az agyhalál megállapításában (ahol a donor életméltóságát, ‑jogát kell védeni), aki a szervátültető csoportnak is tagja (s akinek a befogadó személy jogát, méltóságát kell képviselnie).
Az ember viszonylény, akit Isten közösségi életre rendelt. Életünk velejárója minden érzelmi és társadalmi kötődés, valamint az ezekre épülő minden szolidaritási kapcsolat (Mt 22,39; Jn 15,13). Mivel a szervátültetés Isten ajándéka, az a felebaráti szeretet értelmében ne csak önkéntes, hanem ingyenes is legyen.
A Romániai Református Egyház hálás Istennek azért, hogy a szervátültetés – mint életmentő eszköz – a gyógyítás szolgálatában áll. Az életről szóló bibliai tanítás alapján, a szervátültetéssel kapcsolatosan arra hívja fel a figyelmet, hogy az élet Istentől megállapított rendjének feltételei mind a gyógyításban, mind a gyógyítási prioritások megállapításában érvényesüljenek.
V. A klónozás
A klónozás azt jelenti, hogy élő szervezetről ivartalan módon, emberi beavatkozás útján azonos másolatot készítenek. Ezt a növénytanban alkalmazott ivartalan szaporítás módszert az emberiség már évszázadok óta ismeri, és használja is a mezőgazdaságban a kívánt termés előállítására. A görög klón szó növényi szaporításra képes oltóágat jelent.
Mesterséges klónozás több szerveződési szinten, a szintnek megfelelően egészen különböző céllal folytatható. E kísérletek egy része emberi sejtek, vagy éppen a teljes embrió klónozására irányul, kizárólag gyógyászati célból. Ezért nem lehet a klónozás jogi és etikai vetületeit egységesen tárgyalni, hanem a különböző célokat különálló esetekként kell kezelni.
Sikeresen végrehajtott kísérletek bizonyítják, hogy klónozás útján élő emlős ivadékot lehet előállítani. Ezt követően az ember klónozására tett kísérletek híre is elterjedt. Az „embermásolás” során az új egyed a donornak genetikai mása lesz.
Így egy nő megszülheti saját nagyapját, vagy klónnal helyettesítheti elhunyt párját, gyermekét. Az ötletet bizonyos szekták tagjai támogatják, valamint olyan azonos nemű vagy terméketlen párok, akik ezzel a módszerrel önmagukkal genetikailag rokon (illetve azonos) gyermeket szeretnének létrehozni.
Ennek az eljárásnak sem orvosi, sem jogi, sem keresztyén erkölcsi szempontból nincs létjogosultsága.
A Romániai Református Egyház helyesel minden olyan orvosi és tudományos kísérletet, amely az emberi sejtek és szövetek klónozásával reményt nyújt az eddig gyógyíthatatlan betegségek gyógyítására; viszont határozottan elítéli az egész ember klónozásának még a gondolatát is.
VI. Házasság, család, nemiség
1. A Romániai Református Egyház a Szentírás alapján (1Móz 1,27; 1Móz 2,24; Ef 5,32) a házasságot – mint férfi és nő életre szóló szövetségi kapcsolatát – Isten jó teremtési rendjének tartja.
Bár a házasság és a család intézménye koronként megrendülni látszik, egyházunk az Újszövetség keresztyén házirendjéhez ragaszkodik. Eszerint a családi élet alapja a házasság, amelyet Isten gyermekekkel áldhat meg, ezáltal a házasfeleket az élet továbbadásának teremtői áldásában is részesítve. Ezt a bibliai rendet erősíti meg az a tapasztalat, hogy férfi és nő szeretetkapcsolata a tartós, monogám házasságban teljesedhet ki. Ez teremt lelki, érzelmi, jogi és anyagi biztonságot mind a szülők, mind gyermekeik számára.
Meggyőződésünk, hogy a gyermekek sokirányú fejlődése leginkább a harmonikus családi légkörben biztosított. Ezért a család a teljes és az egészséges társadalmi élet megalapozója, az egyház és a társadalom valódi alapsejtje, magva is. A gyermek a családban tanulja meg a társadalmi együttélésnek, az egymás elfogadásának, szeretetben való eltűrésének legfontosabb alapszabályait. Minden emberi közösség, amely háttérbe szorítja a családot, és így kizárólag az egyénre próbál építeni, akarva-akaratlanul az emberek egymástól való elidegenítését mozdítja elő. Ezzel fölöslegessé vagy éppen nevetségessé teszi az embertárs elfogadásának krisztusi parancsát.
2. Valljuk, hogy a bűn megrontotta egész emberi természetünket. Ez alól a férfi és nő kapcsolata sem kivétel (1Móz 2,24–3,21). Ennek következtében a házasság válságba juthat, formálissá válhat, felbomolhat.
Noha a nemiség Isten ajándéka, könnyen válhat az önzés eszközévé. A felelőtlen kapcsolatok és önző vágyak gátlástalan kiélése számtalan egyéni és közösségi kárt okozhat. Isten törvénye ezért szorítja mederbe a nemiséget: „Ne paráználkodj!” (2Móz 20,14) E parancsolat pozitív tartalma az, hogy mind a házasságban, mind azon kívül tiszta életet kell élnünk (Heidelbergi Káté, 109).
Noha a bűn a mindenkori emberiség életének velejárója, időről időre a bűnök egyik vagy másik fajtája szembetűnőbben jelentkezik az adott társadalom életében. Semmi esetre sem gondoljuk, hogy a megelőző korszakok emberei jobbak lettek volna, a mi korunkéi pedig bűnösebbek lennének, hiszen az Ige szerint „mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem” (Róm 3,12). Ezzel együtt kötelességünk felhívni egyházunk és népünk figyelmét olyan bűnökre, mint: szabad nemi élet, pornográfia, prostitúció, pedofília, a nemi jellegű kizsákmányolás bármely formája, valamint következményeik felelőtlen kezelése. A felsoroltak népszerűsítése, terjesztése különösen gyermekeink személyiségének fejlődését károsítja, fertőzi a közerkölcsöt, és a bűnözés számos formájának lehet kiindulópontja.
Bűnbánattal valljuk meg, hogy a tisztaság és a hűség erényeit a világban egyházunk sem tudja Isten akarata szerint megjeleníteni (Mt 5,13–16.27–32; Mk 10,2–12 stb.). Hirdetjük, hogy Isten szentsége leleplezi és megítéli a bűnt, ugyanakkor szeretete bűnbánatra és megtérésre hív. A bűnbánóknak pedig hirdetjük Isten kegyelmét, az újrakezdés lehetőségét, és arra intjük őket, hogy a jelenvaló világban tisztán és feddhetetlenül éljenek (Jn 8,11b; Tit 2,11–14).
3. Hasonlóképpen viszonyulunk korunk azon jelenségéhez is, amely az ellentétes neműek élettársi, illetve az egyneműek tartós kapcsolatát a házassággal egyenértékűnek kívánja feltüntetni.
Ismeretes előttünk, hogy vannak embertársaink, akik öröklött vagy szerzett hajlamként saját nemükhöz vonzódva képtelenek a teremtési rend szerinti házasságra. Magát a hajlamot erkölcsileg nem minősítjük. E testvéreinket lelkigondozói tapintattal fogadjuk, mély emberi drámájukat megértéssel és bizalmasan kezeljük. Őket az emberi méltóságot sértő, mindenfajta diszkriminatív magatartással szemben kötelességünk megvédelmezni.
Mivel azonban a homoszexuális gyakorlatot mind az Ó-, mind az Újszövetség elítéli, s azt a házasságtöréssel egyenlő súlyú bűnnek tekinti (3Móz 18; 20,10–22; Róm 1,26–27), ezért egyházunk az ilyen kapcsolatokat elfogadni nem tudja, ezek egyházi megáldását lehetetlennek tartja. Mindezekből az is következik, hogy az ilyen életvitel vagy annak propagálása összeegyeztethetetlen a református lelkipásztori és vallástanári hivatással, valamint az e hivatásokra felkészítő képzéssel és mindennemű egyházi szolgálattal.
A Romániai Református Egyház nem kíván beleavatkozni az egynemű párok együttélésének az állam részéről történő – jogi vonatkozású – törvényesítésébe. Mindazonáltal – a házasság és a család védelme érdekében – visszautasítja, ha a törvényhozás az egynemű párok együttélését a házassággal teszi egyenlő értékűvé és számukra lehetővé teszi a gyermekek örökbe fogadását.
A Romániai Református Egyház a Szentírás alapján vallja, hogy a teremtett és megváltott élet Istené, az ember neki tartozik azzal, hogy testét, lelkét tisztán őrizze meg. Tanítja, hogy az embernek mind a szent házasságban, mind azon kívül tisztán és fegyelmezetten kell élnie. Állást foglal a szexuális élet minden eltévelyedésével: a szabad nemi élettel, házasságtöréssel, prostitúcióval, pedofíliával, valamint a nemi kizsákmányolással szemben, és azokat bűnnek tekinti. Nem ítélkezik a homoszexualitás, mint hajlam fölött, de az egyneműek aktív nemi életét nem tekinti házastársi kapcsolatnak, együttélésük minden formáját és annak következményét (pl. a gyermekek örökbe fogadását) bűnnek tartja, visszautasítja, és kapcsolatukat egyházi áldásban nem részesíti.
Zsinati tanításunkat – a „jobbra taníttatás” hitvallásos örökségével egyezően – azzal az Igéhez kötött lelkiismereti szabadsággal hozzuk meg, hogy „Istennek kell inkább engedelmeskednünk” (ApCsel 5,29).
A Romániai Református Egyház 2007. február 12-én megnyílt Zsinata második ülésszakának 2009. március 5-én tartott első rendkívüli ülésén hozott 2/2009. számú határozata értelmében, a Zsinat teológiai bizottságának javaslata figyelembevételével, a Zsinat második ülésszakának 2009. november 18-án tartott második rendkívüli ülésen, 14/2009. szám alatt, Az élet Istené című bioetikai kérdésekkel kapcsolatos egyházi tanítást elfogadta és megjelenésre alkalmasnak találta.
Jelen egyházi tanítás megjelenésekor lép életbe.
Kolozsvár, 2009. november 18-án.
Dr. Pap Géza püspök
Erdélyi Református Egyházkerület
elnök
Tonk István főgondnok
Erdélyi Református Egyházkerület
elnök
Csűry István püspök
Királyhágómelléki Református Egyházkerület
elnök
Kovács Zoltán főgondnok
Királyhágómelléki Református Egyházkerület
elnök
Erdélyi Református Egyházkerület
elnök
Tonk István főgondnok
Erdélyi Református Egyházkerület
elnök
Csűry István püspök
Királyhágómelléki Református Egyházkerület
elnök
Kovács Zoltán főgondnok
Királyhágómelléki Református Egyházkerület
elnök
Forrás: reformatus.ro
Word-dokumentum letöltése
A szerb ortodox pátriárka kezet nyújt a Vatikánnak
A szerb ortodox pátriárka kezet nyújt a Vatikánnak
vajdasag.ma
MTI/AFP/Reuters/Hina/AP
2010. január 28.
Kezet nyújtott a Vatikánnak a szerb ortodox egyház új vezetője, Irinej pátriárka; szorgalmazta, hogy legyen párbeszéd egyháza és a római katolikus egyház között.
A 2013-as évforduló jó alkalom lehet a kapcsolatfelvételre és a párbeszédre - mondta, arra utalva, hogy a római katolikus egyházfő részt vehetne a dél-szerbiai Nis városában azon az ünnepségsorozaton, amelyet a Római Birodalmon belüli szabad vallásgyakorlást engedélyező milánói ediktum kiadásának 1700. évfordulója alkalmából rendeznek. Az ediktumot kiadó I. (Nagy) Konstantin császár Naissus városában, a mai Nis helyén levő római településen született.
A Vatikán üdvözölte a szerb pátriárka kezdeményezését. Federico Lombardi, a Szentszék sajtószolgálatának vezetője bátorítónak nevezte Irinej állásfoglalását.
A pátriárka - aki a múlt hét végén került posztjára - sajtótájékoztatóján egyszersmind támogatásáról biztosította Szerbia európai integrációját. A szerb ortodox egyház támogatja, hogy "részesei legyünk e népek családjának (az Európai Uniónak), el fogjuk fogadni Európát abban a reményben, hogy ők is tiszteletben tartják ortodox hitünket, kulturális örökségünket" - mondta.
Belgrád tavaly decemberben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
vajdasag.ma
MTI/AFP/Reuters/Hina/AP
2010. január 28.
Kezet nyújtott a Vatikánnak a szerb ortodox egyház új vezetője, Irinej pátriárka; szorgalmazta, hogy legyen párbeszéd egyháza és a római katolikus egyház között.
A 2013-as évforduló jó alkalom lehet a kapcsolatfelvételre és a párbeszédre - mondta, arra utalva, hogy a római katolikus egyházfő részt vehetne a dél-szerbiai Nis városában azon az ünnepségsorozaton, amelyet a Római Birodalmon belüli szabad vallásgyakorlást engedélyező milánói ediktum kiadásának 1700. évfordulója alkalmából rendeznek. Az ediktumot kiadó I. (Nagy) Konstantin császár Naissus városában, a mai Nis helyén levő római településen született.
A Vatikán üdvözölte a szerb pátriárka kezdeményezését. Federico Lombardi, a Szentszék sajtószolgálatának vezetője bátorítónak nevezte Irinej állásfoglalását.
A pátriárka - aki a múlt hét végén került posztjára - sajtótájékoztatóján egyszersmind támogatásáról biztosította Szerbia európai integrációját. A szerb ortodox egyház támogatja, hogy "részesei legyünk e népek családjának (az Európai Uniónak), el fogjuk fogadni Európát abban a reményben, hogy ők is tiszteletben tartják ortodox hitünket, kulturális örökségünket" - mondta.
Belgrád tavaly decemberben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
A denveri érsek a Sátán térnyeréséről és a győzelem esélyéről
A denveri érsek a Sátán térnyeréséről és a győzelem esélyéről
Magyar Kurír
2010. január 28.
„Kudarcos, zavaros időket élünk, mégpedig azért, mert nem fogjuk fel, hogy van ellenségünk. Pedig ellenségünk a Sátán, és sok ellenségünk van a világban is" – figyelmeztetett Charles J. Chaput egy római konferencián tartott beszédében.
A római Emmanuel közösség és a Redemptor Hominis Pápai Lelkipásztori Intézet által szervezett Papok és világiak küldetése című konferencián az amerikai érsek egy protestáns lelkipásztor gondolatát idézte: „Úgy prédikálunk, mintha nem volna ellenségünk”. Hozzátette: „Fontos, hogy megértsük: harc folyik, valóban szellemi küzdelem idejét éljük, és azt hiszem, az egyház valahogy megfeledkezett erről. Fontos, hogy ráébredjünk: a Gonosz létezik, a Sátán valóságos személy."
A CNA hírügynökség kérdésére, hogy hol lehet tetten érni a Gonosz jelenlétét a társadalomban, az érsek így válaszolt: „Amerikában az egyik legmarkánsabb megnyilvánulása az észrevétlenül mindenhová beférkőző, csábító internetes pornográfia, amely életeket tesz tönkre, mégis alig beszélünk arról, hogyan lehetne védekezni ellene. Ha az ember szót emel a pornográfia vagy más, nyilvánvalóan romboló jelenség ellen, mindjárt társadalomellenesnek, szólásszabadság-ellenesnek bélyegzik."
Chaput a válást és a házasság újradefiniálását is a Sátán térnyerésének nevezte. „Minden statisztika azt mutatja, hogy ép testű-lelkű utódok férj és feleség stabil kapcsolatából születnek, mégsem lehet ezt ma kiejteni anélkül, hogy szabadság- és igazságellenesnek ne bélyegeznék az embert. Olyan alapvető emberi értékek, mint a tisztaság és a családi élet, az emberek szemében idejétmúltnak tűnnek a sok hazugság, a Gonosz szemfényvesztése következtében. Még a katolikusok sem mernek kiállni az igazság mellett; félünk, hogy régimódinak tartanának."
A küzdelem sikerére vonatkozó kérdésre az érsek így felelt: „Úgy vélem, sok nagyon jó kezdeményezésünk van, jól küzdünk, de a társadalmi életben, kultúrában sok csatát veszítünk. Ugyanakkor – tette hozzá – minden egyes megtérés komoly győzelem, mert nem közösségileg üdvözülünk. Mindenki egyénileg üdvözül, és Isten ellenségének, a Sátánnak az tetszik, ha az emberek egyénileg hűtlenné válnak istengyermekségükhöz. Ezért valahányszor megtérünk és elfordulunk a bűneinktől, csatát nyerünk. Sok győzelmünk van, nem hiszem hát, hogy teljes társadalmi rétegek meghódítása jelentené a sikert; inkább az, ha egy-egy embert meg tudunk nyerni, hogy hűségesen, odaadóan kövesse Isten hívását az életében – fogalmazott Chaput érsek.
Magyar Kurír
2010. január 28.
„Kudarcos, zavaros időket élünk, mégpedig azért, mert nem fogjuk fel, hogy van ellenségünk. Pedig ellenségünk a Sátán, és sok ellenségünk van a világban is" – figyelmeztetett Charles J. Chaput egy római konferencián tartott beszédében.
A római Emmanuel közösség és a Redemptor Hominis Pápai Lelkipásztori Intézet által szervezett Papok és világiak küldetése című konferencián az amerikai érsek egy protestáns lelkipásztor gondolatát idézte: „Úgy prédikálunk, mintha nem volna ellenségünk”. Hozzátette: „Fontos, hogy megértsük: harc folyik, valóban szellemi küzdelem idejét éljük, és azt hiszem, az egyház valahogy megfeledkezett erről. Fontos, hogy ráébredjünk: a Gonosz létezik, a Sátán valóságos személy."
A CNA hírügynökség kérdésére, hogy hol lehet tetten érni a Gonosz jelenlétét a társadalomban, az érsek így válaszolt: „Amerikában az egyik legmarkánsabb megnyilvánulása az észrevétlenül mindenhová beférkőző, csábító internetes pornográfia, amely életeket tesz tönkre, mégis alig beszélünk arról, hogyan lehetne védekezni ellene. Ha az ember szót emel a pornográfia vagy más, nyilvánvalóan romboló jelenség ellen, mindjárt társadalomellenesnek, szólásszabadság-ellenesnek bélyegzik."
Chaput a válást és a házasság újradefiniálását is a Sátán térnyerésének nevezte. „Minden statisztika azt mutatja, hogy ép testű-lelkű utódok férj és feleség stabil kapcsolatából születnek, mégsem lehet ezt ma kiejteni anélkül, hogy szabadság- és igazságellenesnek ne bélyegeznék az embert. Olyan alapvető emberi értékek, mint a tisztaság és a családi élet, az emberek szemében idejétmúltnak tűnnek a sok hazugság, a Gonosz szemfényvesztése következtében. Még a katolikusok sem mernek kiállni az igazság mellett; félünk, hogy régimódinak tartanának."
A küzdelem sikerére vonatkozó kérdésre az érsek így felelt: „Úgy vélem, sok nagyon jó kezdeményezésünk van, jól küzdünk, de a társadalmi életben, kultúrában sok csatát veszítünk. Ugyanakkor – tette hozzá – minden egyes megtérés komoly győzelem, mert nem közösségileg üdvözülünk. Mindenki egyénileg üdvözül, és Isten ellenségének, a Sátánnak az tetszik, ha az emberek egyénileg hűtlenné válnak istengyermekségükhöz. Ezért valahányszor megtérünk és elfordulunk a bűneinktől, csatát nyerünk. Sok győzelmünk van, nem hiszem hát, hogy teljes társadalmi rétegek meghódítása jelentené a sikert; inkább az, ha egy-egy embert meg tudunk nyerni, hogy hűségesen, odaadóan kövesse Isten hívását az életében – fogalmazott Chaput érsek.
- Denver archbishop urges Catholics to fight Satan (CNA)
- Archbishop Chaput addresses the reality of Satan (CNA)
2010. január 28., csütörtök
Ujjlenyomatot vesznek a templomba járóktól
Ujjlenyomatot vesznek a templomba járóktól
erdon.ro
28.01.2010
A lengyelországi Gryfówban a helyi plébános ujjlenyomat olvasóval ellenőrzi, hogy a fiatalok eljárnak-e rendesen a templomba. Valamennyi gyerekektől ujjlenyomatot vettek.
Ennek alapján az automatikus berendezés a templomba érkezéskor, majd a távozáskor is ujjlenyomatuk alapján automatikusan és tévedhetetlenül azonosítja a báránykákat, majd elkészíti a jelenléti ívet is.
Állítólag a városban összesen csak 3 szülő tiltakozott az ellen, hogy ujjlenyomatot vegyen a plébános a gyerekétől. A tisztelendő úr szerint a szülők többsége örül annak, hogy így pontosan ellenőrizik, eljár-e mindenki a hittanra, a misére, és nem csak azt mondja otthon hogy a templomban volt. A sajtó szerint azonban a sziléziai város lakosságát erősen megosztja az eljárás.
Egyesek értelmetlen és durva beavatkozásnak tartják, visszaélésnek a gyerekek személyes adataival. Egészen pontosan törvénytelennek, mivel Lengyelországban is csak meghatározott szervek, és meghatározott esetekben vehetik le az ujjlenyomatokat. Ezek között nincs ott a katolikus egyház.
A másik csoport azt állítja, hogy nincs szó semmi másról, mint arról, hogy egészen pontosan és hiba nélkül, minden csalást kizárva lehet vezetni a jelenléti ívet a templomban, amit eddig is vezettek, de soha nem volt elég pontos. Másképpen látják ezt a jogvédők és az adatvédő szervezetek, akik vizsgálatot kezdeményeztek az ügyben.
erdon.ro
28.01.2010
A lengyelországi Gryfówban a helyi plébános ujjlenyomat olvasóval ellenőrzi, hogy a fiatalok eljárnak-e rendesen a templomba. Valamennyi gyerekektől ujjlenyomatot vettek.
Ennek alapján az automatikus berendezés a templomba érkezéskor, majd a távozáskor is ujjlenyomatuk alapján automatikusan és tévedhetetlenül azonosítja a báránykákat, majd elkészíti a jelenléti ívet is.
Állítólag a városban összesen csak 3 szülő tiltakozott az ellen, hogy ujjlenyomatot vegyen a plébános a gyerekétől. A tisztelendő úr szerint a szülők többsége örül annak, hogy így pontosan ellenőrizik, eljár-e mindenki a hittanra, a misére, és nem csak azt mondja otthon hogy a templomban volt. A sajtó szerint azonban a sziléziai város lakosságát erősen megosztja az eljárás.
Egyesek értelmetlen és durva beavatkozásnak tartják, visszaélésnek a gyerekek személyes adataival. Egészen pontosan törvénytelennek, mivel Lengyelországban is csak meghatározott szervek, és meghatározott esetekben vehetik le az ujjlenyomatokat. Ezek között nincs ott a katolikus egyház.
A másik csoport azt állítja, hogy nincs szó semmi másról, mint arról, hogy egészen pontosan és hiba nélkül, minden csalást kizárva lehet vezetni a jelenléti ívet a templomban, amit eddig is vezettek, de soha nem volt elég pontos. Másképpen látják ezt a jogvédők és az adatvédő szervezetek, akik vizsgálatot kezdeményeztek az ügyben.
Egyház és média – Német László püspök gondolatai az újságírók védőszentje ünnepén
Egyház és média – Német László püspök gondolatai az újságírók védőszentje ünnepén
Magyar Kurír
2010. január 27.
Szalézi Szent Ferenc a sajtó védőszentje. Nemcsak azért, mert sokat írt, kommunikált, hanem azért is, mert arra a fontos jellegzetességre is felhívja a figyelmünket, amely ma eléggé fogyófélben lévő cikk: a jószándékú és jóakaratú hozzáállásra.
Feladatának, küldetésének megfelelően az egyház lételeme a kommunikáció. Ez minden korban így volt, a módszerek azonban korok szerint változtak és változnak napjainkban is. „Fantázia és bátorság” kell ehhez, mondogatta II. János Pál pápa.
Miért is tartozik az egyház lényegéhez a kommunikáció? Ha a Szentháromságról beszélünk, látjuk, hogy a három isteni személy kommunikációja vetítődik ki az emberi társadalomra, a világunkra. A kinyilatkoztatás is kommunikáció: Isten megosztja velünk legfontosabb céljait, amelyek – ha homályos módon is, de – fényt vetnek életünk legfontosabb kérdéseire.
A sajtó hatalom. Minden formájában. Az egyházi médiának is tisztában kell ezzel lennie, és szükségszerű szem előtt tartani néhány szabályt.
Az igazság továbbadása és kommunikálása
Igazat kell mondani, amennyiben lehetséges, a teljes igazságot. Fontos a tényszerűség, az igazi, továbbadható hírre kell fókuszálni, nem arra, amit én (az újságíró) gondolok. Igaz, hogy én találom meg a témát, de saját szemszögemből látom, ezért nagyon lényeges, hogy azt objektíven mutassam be.
Az egyház mint a hívő emberek közössége nem azonosulhat egyetlen politikai rendszerrel sem, ugyanakkor küldetéséből fakadóan nem mondhat le arról sem, hogy társadalmi kérdésről véleményt formáljon.
Kommunikáció érthető módon
Nagyon fontos az egyszerű, korrekt és érthető informálás az egyházról, vallásos életről egy pluralista világban, ahol a keresztény fogalmak tartalma kezd ismeretlenné válni a társadalmi életben. Nemcsak a fogalmakat veszélyezteti ez a folyamat, hanem az ünnepeket, szokásokat és a vallási gyakorlatokat is. Ezért fontos folyamatosan beszélni a szokásokról, az ünnepek vallási tartalmáról. Feladatunk az igényes nyelv használata, anyanyelvünk ápolása.
Együttműködés
Kevesen vagyunk, egyházi médiában dolgozók, ezért „dolgozzunk össze”, és használjuk ki a modern technika adottságait!
Evangelizációs kommunikáció
A tényeket úgy kell kiválasztani és bemutatni, hogy abból világos legyen: mi az evangéliumi értékekben is hiszünk. Ilyen módon tanúságtétel hitünkről is.
A médiatermékek kritikus használata
Tanúi vagyunk, hogy a médiában dolgozó emberek mind a mai napig hihetetlenül könnyen használják a gyűlöletbeszédet, terjesztik a rossz híreket, tesznek közzé valótlanságokat, azok pontosítása, visszavonása azonban már sokkal nehezebb feladat. A világi média is lehet eszköz az egyház számára, és arra kell törekedni, hogy partnerré váljon.
Internet és elektronikus média
II. János Pál pápa mondta A gyors fejlődés című apostoli levelében: „A korszerű kommunikációs eszközök használata nélkülözhetetlen az egyház küldetésének teljesítésében. Az egyház hivatásához tartozik, hogy a kommunikációs eszközök fogyasztóiból felelősségteljes felhasználókat és befogadókat neveljen. Az egyháznak meg kell tanulnia a modern lehetőségek teremtette nyelvezetet és technikákat.” Az internet hihetetlen hatalom, használni kell. Ezt teszi mindenki, ezt teszi az egyház is.
Szalézi Szent Ferenc a sajtó védőszentje. Nemcsak azért, mert sokat írt, kommunikált, hanem azért is, mert arra a fontos jellegzetességre is felhívja a figyelmünket, amely ma eléggé fogyófélben lévő cikk: a jószándékú és jóakaratú hozzáállásra. Szent Ferenc ebben is mestere volt a kommunikációnak – végezetül álljon itt erről egy rövid anekdota:
Egy nemesi származású goromba ember valami miatt különösen gyűlölte Szalézi Szent Ferencet. Egy este szolgáival és kutyáival fölvonult a püspök háza elé. s ott egész éjszaka pokoli lármát csaptak. Az emberek vadászkürtöket fújtak és pisztollyal lövöldöztek, a kutyáknak pedig a fülét csipkedték, hogy minél jobban vonítsanak. Ez több éjszakán át megismétlődött, sőt egyre pimaszabbak és arcátlanabbak lettek. A püspök háza népe rájuk akart rontani, Szalézi Szent Ferenc azonban visszatartotta őket, bár ő sem talált nyugalmat. Ezt mondta: „Ó nem is olyan rossz ez! Mi legalább fűtött szobában ülünk, de azok a szegény fickók odakinn, akik szintén nem alhatnak, még fázni is kénytelenek hozzá.”
Magyar Kurír
2010. január 27.
Szalézi Szent Ferenc a sajtó védőszentje. Nemcsak azért, mert sokat írt, kommunikált, hanem azért is, mert arra a fontos jellegzetességre is felhívja a figyelmünket, amely ma eléggé fogyófélben lévő cikk: a jószándékú és jóakaratú hozzáállásra.
Feladatának, küldetésének megfelelően az egyház lételeme a kommunikáció. Ez minden korban így volt, a módszerek azonban korok szerint változtak és változnak napjainkban is. „Fantázia és bátorság” kell ehhez, mondogatta II. János Pál pápa.
Miért is tartozik az egyház lényegéhez a kommunikáció? Ha a Szentháromságról beszélünk, látjuk, hogy a három isteni személy kommunikációja vetítődik ki az emberi társadalomra, a világunkra. A kinyilatkoztatás is kommunikáció: Isten megosztja velünk legfontosabb céljait, amelyek – ha homályos módon is, de – fényt vetnek életünk legfontosabb kérdéseire.
A sajtó hatalom. Minden formájában. Az egyházi médiának is tisztában kell ezzel lennie, és szükségszerű szem előtt tartani néhány szabályt.
Az igazság továbbadása és kommunikálása
Igazat kell mondani, amennyiben lehetséges, a teljes igazságot. Fontos a tényszerűség, az igazi, továbbadható hírre kell fókuszálni, nem arra, amit én (az újságíró) gondolok. Igaz, hogy én találom meg a témát, de saját szemszögemből látom, ezért nagyon lényeges, hogy azt objektíven mutassam be.
Az egyház mint a hívő emberek közössége nem azonosulhat egyetlen politikai rendszerrel sem, ugyanakkor küldetéséből fakadóan nem mondhat le arról sem, hogy társadalmi kérdésről véleményt formáljon.
Kommunikáció érthető módon
Nagyon fontos az egyszerű, korrekt és érthető informálás az egyházról, vallásos életről egy pluralista világban, ahol a keresztény fogalmak tartalma kezd ismeretlenné válni a társadalmi életben. Nemcsak a fogalmakat veszélyezteti ez a folyamat, hanem az ünnepeket, szokásokat és a vallási gyakorlatokat is. Ezért fontos folyamatosan beszélni a szokásokról, az ünnepek vallási tartalmáról. Feladatunk az igényes nyelv használata, anyanyelvünk ápolása.
Együttműködés
Kevesen vagyunk, egyházi médiában dolgozók, ezért „dolgozzunk össze”, és használjuk ki a modern technika adottságait!
Evangelizációs kommunikáció
A tényeket úgy kell kiválasztani és bemutatni, hogy abból világos legyen: mi az evangéliumi értékekben is hiszünk. Ilyen módon tanúságtétel hitünkről is.
A médiatermékek kritikus használata
Tanúi vagyunk, hogy a médiában dolgozó emberek mind a mai napig hihetetlenül könnyen használják a gyűlöletbeszédet, terjesztik a rossz híreket, tesznek közzé valótlanságokat, azok pontosítása, visszavonása azonban már sokkal nehezebb feladat. A világi média is lehet eszköz az egyház számára, és arra kell törekedni, hogy partnerré váljon.
Internet és elektronikus média
II. János Pál pápa mondta A gyors fejlődés című apostoli levelében: „A korszerű kommunikációs eszközök használata nélkülözhetetlen az egyház küldetésének teljesítésében. Az egyház hivatásához tartozik, hogy a kommunikációs eszközök fogyasztóiból felelősségteljes felhasználókat és befogadókat neveljen. Az egyháznak meg kell tanulnia a modern lehetőségek teremtette nyelvezetet és technikákat.” Az internet hihetetlen hatalom, használni kell. Ezt teszi mindenki, ezt teszi az egyház is.
Szalézi Szent Ferenc a sajtó védőszentje. Nemcsak azért, mert sokat írt, kommunikált, hanem azért is, mert arra a fontos jellegzetességre is felhívja a figyelmünket, amely ma eléggé fogyófélben lévő cikk: a jószándékú és jóakaratú hozzáállásra. Szent Ferenc ebben is mestere volt a kommunikációnak – végezetül álljon itt erről egy rövid anekdota:
Egy nemesi származású goromba ember valami miatt különösen gyűlölte Szalézi Szent Ferencet. Egy este szolgáival és kutyáival fölvonult a püspök háza elé. s ott egész éjszaka pokoli lármát csaptak. Az emberek vadászkürtöket fújtak és pisztollyal lövöldöztek, a kutyáknak pedig a fülét csipkedték, hogy minél jobban vonítsanak. Ez több éjszakán át megismétlődött, sőt egyre pimaszabbak és arcátlanabbak lettek. A püspök háza népe rájuk akart rontani, Szalézi Szent Ferenc azonban visszatartotta őket, bár ő sem talált nyugalmat. Ezt mondta: „Ó nem is olyan rossz ez! Mi legalább fűtött szobában ülünk, de azok a szegény fickók odakinn, akik szintén nem alhatnak, még fázni is kénytelenek hozzá.”
Német László SVD
nagybecskereki megyéspüspök
nagybecskereki megyéspüspök
Semjén Zsolt véget vetne az eklézsia-biznisznek
Semjén Zsolt véget vetne az eklézsia-biznisznek
A KDNP elnöke hallott egyháznak bejegyzett kuplerájról, ahol a prostituáltak a papnők.
(videó a forrásoldalon)
atv.hu
2010.01.28.
Semjén Zsolt az egyházi törvény módosításáról beszélt az ATV Jam című műsorában. A KDNP elnökének felvetése alapján a Fővárosi Bíróság egy-két tagja döntene arról, mi minősül vallási tevékenységnek, ők definiálnák az egyház fogalmát is, ami Semjén Zsolt szerint nem egy egyszerű feladat. Elképzelésük szerint – a vallásszabadságot tiszteletben tartása mellett - az igazságszolgáltató szervet egy, a tudományos élet szakértőiből összeállított grémium segítené a helyes döntés meghozatalában. Az, hogy ki állítja össze ezt a grémiumot, és milyen vallási hovatartozású emberek alkotnák, nyílván komoly vitákat válthat ki, ám Semjén Zsolt szerint így is érdemes egy új törvényjavaslat összerakása.
A politikus szerint egyház címszó alatt gyakran „eklézsia-biznisz” folyik, és a jelenlegi egyházügyi törvény miatt „egyszerűbb egyházat alapítani, mint bélyeggyűjtő egyesületet”. A KDNP elnöke példaként egy valós esetet hozott fel, amikor egy „nyilvános házat” jegyeztek be, mint törvényes egyházat. „Azt mondják erre, hogy ez nem kupleráj, hanem templom, itt nem prostituáltak vannak, hanem papnők, és nem prostitúció folyik, hanem termékenységi liturgia. Ők mondjuk az Ízisz egyháza, és csókoltatják a megyei bíróságot, mert mi közük azoknak az ő egyházi tevékenységükhöz” –mesélte a korábbi államtitkár, aki szerint ha egy autójavító kft. bejegyezteti magát, mint egyház, akkor a kipufogócsövet - kegytárgy lévén - vámmentesen forgalmazhatja. Semjén szerint visszaélésekhez vezet, hogy egy egyház bejegyzéséhez elegendő egy nyilatkozat, hogy százan azonos hitvallásról tesznek tanúbizonyságot, ezután pedig adószámuk lesz, és az adó egy százalékára tarthatnak igényt, amivel nem is kell elszámolniuk.
Semjén Zsolt szerint politikai irányultságú szervezetek is működnek egyházi név alatt, „fedezékben”, akiket pártja javaslatával ki kell szűrni. Emellett fontosnak tart egy időbeli kontroll bevezetését is, hiszen a társadalmi szervezeteknek is legalább három évig kell működniük ahhoz, hogy az egy százalékra szerezzen jogosultságot.
A KDNP elnöke hallott egyháznak bejegyzett kuplerájról, ahol a prostituáltak a papnők.
(videó a forrásoldalon)
atv.hu
2010.01.28.
Semjén Zsolt az egyházi törvény módosításáról beszélt az ATV Jam című műsorában. A KDNP elnökének felvetése alapján a Fővárosi Bíróság egy-két tagja döntene arról, mi minősül vallási tevékenységnek, ők definiálnák az egyház fogalmát is, ami Semjén Zsolt szerint nem egy egyszerű feladat. Elképzelésük szerint – a vallásszabadságot tiszteletben tartása mellett - az igazságszolgáltató szervet egy, a tudományos élet szakértőiből összeállított grémium segítené a helyes döntés meghozatalában. Az, hogy ki állítja össze ezt a grémiumot, és milyen vallási hovatartozású emberek alkotnák, nyílván komoly vitákat válthat ki, ám Semjén Zsolt szerint így is érdemes egy új törvényjavaslat összerakása.
A politikus szerint egyház címszó alatt gyakran „eklézsia-biznisz” folyik, és a jelenlegi egyházügyi törvény miatt „egyszerűbb egyházat alapítani, mint bélyeggyűjtő egyesületet”. A KDNP elnöke példaként egy valós esetet hozott fel, amikor egy „nyilvános házat” jegyeztek be, mint törvényes egyházat. „Azt mondják erre, hogy ez nem kupleráj, hanem templom, itt nem prostituáltak vannak, hanem papnők, és nem prostitúció folyik, hanem termékenységi liturgia. Ők mondjuk az Ízisz egyháza, és csókoltatják a megyei bíróságot, mert mi közük azoknak az ő egyházi tevékenységükhöz” –mesélte a korábbi államtitkár, aki szerint ha egy autójavító kft. bejegyezteti magát, mint egyház, akkor a kipufogócsövet - kegytárgy lévén - vámmentesen forgalmazhatja. Semjén szerint visszaélésekhez vezet, hogy egy egyház bejegyzéséhez elegendő egy nyilatkozat, hogy százan azonos hitvallásról tesznek tanúbizonyságot, ezután pedig adószámuk lesz, és az adó egy százalékára tarthatnak igényt, amivel nem is kell elszámolniuk.
Semjén Zsolt szerint politikai irányultságú szervezetek is működnek egyházi név alatt, „fedezékben”, akiket pártja javaslatával ki kell szűrni. Emellett fontosnak tart egy időbeli kontroll bevezetését is, hiszen a társadalmi szervezeteknek is legalább három évig kell működniük ahhoz, hogy az egy százalékra szerezzen jogosultságot.
Koppány-tisztelet Somogyban
A somogyiak közt több lehet a pogány! - adalék a keresztény-pogány, István-Koppány vitához
Fontolva haladó
Borbás Barnabás
2010. január 28.
Tavaly ősszel, a pogánysággal, alternatív őstörténettel és spiritualizmussal foglalkozó IGEN-hez találtam egy cikket Koppány vezér alakjának mondai továbbéléséről a Valóság folyóirat 1998/3-as számában, de akkor idő szűke miatt, és a táltos-drukkerek Hartmann-zónás retorziójától tartva ennek említése végül kimaradt. Azóta tervem, hogy legalább ide kiteszem, mert állati érdekes.
A cikk szerzője Magyar Zoltán történész-etnográfus, monda- és mesegyűjtő. Saját, illetve többek közt Bosnyák Sándor és Szendrey Ákos Somogy megyében tett gyűjtőkörútjainak tapasztalatait rögzíti - többnyire Koppány és Szent István harcáról szóló mondákat és töredékeket, melyek alapján a szerző leírja, hogy erős a gyanú, hogy a középkor századaiban önálló mondakör létezett a lázadó vezérről. Persze nehéz szétválasztani azt az emléket, ami fokozatosan kikopott a köztudatból, és csak újabban, olvasmányélménnyel került oda vissza, valamint azt, ami tényleg önálló hagyomány, helyi mitológia - de a szétválasztás itt éppen azért lehetséges, mert a somogyiak elbeszélései sokszor a hivatalos történetírással teljesen ellentétes, vagy az által nem tárgyalt motívumokat hordoznak.
Somogy térsége Koppány történetében kiemelt hely, hiszen több dunántúli területtel együtt a somogyi dukátus is az ő területe volt Fajsz (vagy Falicsi) fejedelem, és Koppány apja, Tar Szerénd (Zerind) örökségéből. A Balatontól délre még ma is a vezér nevét viseli több település: Törökkoppány, Koppányszántó. Bálványos község pedig a hagyomány szerint onnan kapta nevét, hogy még Szent István korában is pogány bálványimádó hely volt. (Ennek utolsó emléke az a nagy kő, amelynél a helyi népmonda szerint Koppány vezér is áldozott.)
Törökkoppányban ma is élő legenda, hogy valahol ott van eltemetve Koppány (ahogy ők, illetve a környéken mások is hívják: Kupa vezér) - vagy legalábbis valamelyik része a négyből.
Mindebben pedig a lényeg nem is az emlékezet (persze ennyi idő elteltével annak ténye is hatalmas dolog), hanem az, hogy nagyon sok esetben az emlékezet mellé Koppány pozitív megítélése társul. Ahogy Magyar Zoltán fogalmaz: „A helyi tudatvilágban szinte lenyűgöző módon fellelhető a pogánypárti felfogás, az a rokonszenv, amely a szájhagyomány különféle rejtekútjain, középkori forrásból táplálkozik.”
A mostanában terjedő, MKPK-körlevél által elítélt, Szent Istvánt kárhoztató, pogánykodó szubkult tehát Somogyban lappangó folklór formájában már időtlen idők óta megvan. Nézzünk néhány példát az idős helyi emberek elbeszéléseiből, amiket a Valóság cikke is hoz: „Lényegében mind a kettő egy abszolút böcsületes embör volt. Az egyik, mert lépést tartott a korral, a másik meg azért volt böcsületes, mert tudott ragaszkodni a múltjához, és abban látta legszebbet, a legjobbat.” Vagy ami szinte már törzsi elkeseredettséget tükröz: „Olyanokat mondanak most már, hogy jobban jártunk volna, ha maradt volna Koppány" Itt Magyar Zoltán lábjegyzetben még azt is hozzáteszi, hogy amikor ezeket a dolgokat neki a helyiek tollba mondták, a falu jelen levő plébánosa és az adatközlő között „parázs vita alakult ki” a hagyományról. „Lehet, hogy István jó király volt, jó körösztény embör vót, de Koppány is igaz embör vót.”
Nem kérdéses tehát a Koppány iránti tisztelet továbbélése. Bár a világért sem szeretnék súgni a pogány társaknak, de Somogy esetleg egy következő pogánylázadás kiindulópontjának sem lenne utolsó.
Fontolva haladó
Borbás Barnabás
2010. január 28.
A fenti illusztráció egy somogyvári emléktábláról való.
Tavaly ősszel, a pogánysággal, alternatív őstörténettel és spiritualizmussal foglalkozó IGEN-hez találtam egy cikket Koppány vezér alakjának mondai továbbéléséről a Valóság folyóirat 1998/3-as számában, de akkor idő szűke miatt, és a táltos-drukkerek Hartmann-zónás retorziójától tartva ennek említése végül kimaradt. Azóta tervem, hogy legalább ide kiteszem, mert állati érdekes.
A cikk szerzője Magyar Zoltán történész-etnográfus, monda- és mesegyűjtő. Saját, illetve többek közt Bosnyák Sándor és Szendrey Ákos Somogy megyében tett gyűjtőkörútjainak tapasztalatait rögzíti - többnyire Koppány és Szent István harcáról szóló mondákat és töredékeket, melyek alapján a szerző leírja, hogy erős a gyanú, hogy a középkor századaiban önálló mondakör létezett a lázadó vezérről. Persze nehéz szétválasztani azt az emléket, ami fokozatosan kikopott a köztudatból, és csak újabban, olvasmányélménnyel került oda vissza, valamint azt, ami tényleg önálló hagyomány, helyi mitológia - de a szétválasztás itt éppen azért lehetséges, mert a somogyiak elbeszélései sokszor a hivatalos történetírással teljesen ellentétes, vagy az által nem tárgyalt motívumokat hordoznak.
Somogy térsége Koppány történetében kiemelt hely, hiszen több dunántúli területtel együtt a somogyi dukátus is az ő területe volt Fajsz (vagy Falicsi) fejedelem, és Koppány apja, Tar Szerénd (Zerind) örökségéből. A Balatontól délre még ma is a vezér nevét viseli több település: Törökkoppány, Koppányszántó. Bálványos község pedig a hagyomány szerint onnan kapta nevét, hogy még Szent István korában is pogány bálványimádó hely volt. (Ennek utolsó emléke az a nagy kő, amelynél a helyi népmonda szerint Koppány vezér is áldozott.)
Törökkoppányban ma is élő legenda, hogy valahol ott van eltemetve Koppány (ahogy ők, illetve a környéken mások is hívják: Kupa vezér) - vagy legalábbis valamelyik része a négyből.
Mindebben pedig a lényeg nem is az emlékezet (persze ennyi idő elteltével annak ténye is hatalmas dolog), hanem az, hogy nagyon sok esetben az emlékezet mellé Koppány pozitív megítélése társul. Ahogy Magyar Zoltán fogalmaz: „A helyi tudatvilágban szinte lenyűgöző módon fellelhető a pogánypárti felfogás, az a rokonszenv, amely a szájhagyomány különféle rejtekútjain, középkori forrásból táplálkozik.”
A mostanában terjedő, MKPK-körlevél által elítélt, Szent Istvánt kárhoztató, pogánykodó szubkult tehát Somogyban lappangó folklór formájában már időtlen idők óta megvan. Nézzünk néhány példát az idős helyi emberek elbeszéléseiből, amiket a Valóság cikke is hoz: „Lényegében mind a kettő egy abszolút böcsületes embör volt. Az egyik, mert lépést tartott a korral, a másik meg azért volt böcsületes, mert tudott ragaszkodni a múltjához, és abban látta legszebbet, a legjobbat.” Vagy ami szinte már törzsi elkeseredettséget tükröz: „Olyanokat mondanak most már, hogy jobban jártunk volna, ha maradt volna Koppány" Itt Magyar Zoltán lábjegyzetben még azt is hozzáteszi, hogy amikor ezeket a dolgokat neki a helyiek tollba mondták, a falu jelen levő plébánosa és az adatközlő között „parázs vita alakult ki” a hagyományról. „Lehet, hogy István jó király volt, jó körösztény embör vót, de Koppány is igaz embör vót.”
Nem kérdéses tehát a Koppány iránti tisztelet továbbélése. Bár a világért sem szeretnék súgni a pogány társaknak, de Somogy esetleg egy következő pogánylázadás kiindulópontjának sem lenne utolsó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)