Magyar szellemi műhely a bukaresti Calvineumban
Új Magyar Szó
Bántó István
2010-03-16
Minden hónap első péntekén, a koraesti órákban, immár húsz esztendeje, benépesül Bukarest központjában a református parókia, a Calvineum tágas ülésterme. A főváros minden kerületében szétszórtan élő, művelődésre fogékony magyarok gyűlnek össze ilyenkor kulturális rendezvényekre, amelyeket az 1991-ben újraalakult Koós Ferenc Kör honosított meg.
Minden hónap első péntekén, a koraesti órákban, immár húsz esztendeje, benépesül Bukarest központjában a református parókia, a Calvineum tágas ülésterme. A főváros minden kerületében szétszórtan élő, művelődésre fogékony magyarok gyűlnek össze ilyenkor kulturális rendezvényekre, amelyeket az 1991-ben újraalakult Koós Ferenc Kör honosított meg.
A bukaresti magyarságnak ez az egyik hagyományos közművelődési egyesülete. Ezek a kulturális összejövetelek jelenbe ívelő folytatásai annak a sokoldalú munkálkodásnak, amelyet az 1925. szeptember 27-én alakult református egyházi-társadalmi művelődési egyesület fejtett ki a létrejöttét követő másfél évtized folyamán. Ennyi tevékeny évet engedélyeztek számára a történelem viszontagságai, majd tetszhalálra ítélték ötven hosszú esztendőn át.
Megalakulásakor, azokban a trianoni békeszerződést követő években, égetően szükség volt Bukarestben egy közművelődési egyesület létrehozására. A román fővárosba akkoriban tömegesen betelepülő, nagyszámú magyarság teljesen szervezetlen volt, tájékozatlan a nagy idegenségben, híján a megtartó kulturális közösségnek.
Tevékenykedett ugyan a háború előtti két nagymúltú magyar egyesület egybekelése nyomán alakult szervezet – a Szent Istvánnal Egyesült Magyar Társulat –, amely azonban a segélyező tevékenységet állította előtérbe, tekintettel a régen itt lakó iparosokból verbuválódott tagságára. A közművelődésre fordított figyelme másodlagos, lanyha, alkalmi jellegű volt.
Ez a társulat bizalmatlanul, szűkkeblűen fogadta az újonnan érkezőket, nem vette fel őket teljes jogú tagoknak. Távol maradtak tőle az itt megélhetést kereső értelmiségiek és az egyre szaporodó számú magyar egyetemi hallgatók. Képtelennek bizonyult vonzó kulturális tevékenység szervezésére. Holott a szórványlét körülményei között a közművelődés felfokozott jelentőségű mind az anyanyelv és a nemzeti identitás megtartása, mind a közösségi élet megteremtése szempontjából.
Ez a felismerés vezérelte Nagy Sándor fiatal református lelkészt, hogy kezdeményezze egy egyházi-társadalmi közművelődési egyesület létrehozását. Maroknyi értelmiségi támogatta az elképzelést, és megalapították a Koós Ferenc Kört, amelyet az egykori református lelkészről, a bukaresti magyarság első nagy szervezőjéről neveztek el. Az első közgyűlésen elnöknek dr. Kövér János ügyvédet, alelnöknek Koppándi Jánost választották.
Az alapítók a kört művelődési egyesületként és szellemi műhelyként kívánták működtetni. Céljaiként jelölték meg a nemzeti kultúra értékeinek közvetítését, az anyanyelv megőrzésére ösztönzést, a valláserkölcsi értékek erősítését, a gyülekezeti élet pártolását, az egyetértő és együttérző közösség formálását, a tagok öntevékeny művelődésének felkarolását, a kulturált időtöltés és civilizált magatartás formálását.
Az egyesület e célok eléréséért bibliaköri, történelmi-irodalmi, ének-zenei, önképzőköri, műkedvelői, sport- és sakk-köri tagozatokat létesített. Ezek vallásos estélyeket, műsoros teadélutánokat és szeretetvendégségeket, irodalmi esteket, emlékünnepélyeket, ismeretterjesztő előadásokat, színielőadásokat, énekkari hangversenyeket, műsoros bálokat, kirándulásokat szerveztek. Tervbe iktatták kölcsönkönyvtár létesítését, időszaki lap kiadását.
Értelmiségiek számára gondolták ki egy olyan szellemi műhely kialakítását, amelynek keretében felkutatják és feldolgozzák a bukaresti és regáti magyarság múltjára és életviszonyaira vonatkozó forrásmunkákat, és a kutatás eredményeit tartalmazó dolgozatokat előterjesztik, és megvitatják a történelmi-irodalmi tagozat összejövetelein. Hasonló munkát nem vállalt fel egyetlen más bukaresti magyar egyesület sem.
Bár a kör egyházi-társadalmi egyesületként alakult, nyitott volt bármilyen felekezetű bukaresti magyar előtt. Rendes vagy pártoló tag lehetett bárki, aki magyarnak vallotta magát, betartotta a szervezeti szabályzatot, és erkölcsileg feddhetetlen magatartást tanúsított.
A Koós Ferenc Kör volt az egyedüli a bukaresti magyar egyesületek között, amelyikben diáktagozat létesült a fővárosi felsőfokú intézményekben tanuló magyar egyetemi és főiskolai hallgatóknak. Az akkor nyolc tagot számláló csoport nevében Nagy András orvostanhallgató és Szemlér Ferenc joghallgató 1925 novemberében azzal a kéréssel fordult a kör vezetőségéhez, hogy alakuló diákszervezetüket fogadják be az egyesületbe.
Kérésüket elfogadták, és létrehozták a Diákosztályt, amely önálló tagozatként, saját vezetőséggel és programmal működött a köri választmány alárendeltségében. Ez lett az első bukaresti magyar egyetemista szervezet. A Koós Ferenc Kör Diákosztályának első elnöke Nagy András, alelnöke Szemlér Ferenc volt, mindketten katolikusok, ami önmagában is jelzi az egyesület nyitott szellemiségét. Az évek teltével egyre szaporodó tagságú Diákosztály azzal hálálta meg a befogadást, hogy cselekvően közreműködött a kör változatos kulturális munkájában.
A kezdeti útkeresés, bizonytalanságok, a népművelési tapasztalat és hozzáértés hiánya, az elszórtságban élők egybegyűjtését nehezítő körülmények, az érdektelenség, az értelmiségiek távolmaradása dacára már az első évben tizenkét alkalommal tartottak irodalmi-zenés műsorokat, teaestélyeket és műsoros bálokat. Ez utóbbiak vonzották leginkább a közönséget.
Fel is jegyezte Nagy Sándor tiszteletes, hogy bálozó kedvű volt akkor a bukaresti magyarság, bálok nélkül nem lehetett volna a népművelésbe bevonni az ifjakat, az iparosokat, munkásokat, cselédeket, napszámosokat, teaestélyek nélkül a körbe csalogatni az értelmiségieket. Ezek a rendezvények egyre inkább a kulturált időtöltés alkalmai lettek, a művelődés és szórakozás olyan formái, amilyeneket azelőtt nem ismert a bukaresti közönség.
A műsorokban zömmel a Diákosztály tagjai szerepeltek szavalatokkal, zene- és énekszámokkal, jelenetek, monológok, egyfelvonásos színdarabok bemutatásával. 1926-ban létesült a Koós Ferenc Kör és a Református Iparos Kör közös kölcsönkönyvtára, 1927-ben a tankönyvek kölcsönkönyvtára a diákok számára. Ugyanebben az évben a kör hathatósan közreműködött a magyar diákotthon létrehozásában.
A Diákosztály megrendezte az első magyar diákbált, ami aztán hagyományos lett a következő esztendőkben. A közművelődést emlékünnepélyek, évfordulós megemlékezések, műsoros estek gazdagították. 1928-ban nagy sikerű emlékünnepélyt rendeztek Koós Ferenc és Veress Sándor, a bukaresti református egyház és a bukaresti magyarság két jeles személysige születésének 100. évfordulója alkalmából.
Itt lépett először nyilvánosság elé a kör 66 tagú vegyeskórusa, amelyből kinőtt a későbbiekben a Bukaresti Magyar Dalkör. Évfordulós megemlékezésen méltatták Bethlen Gábor személyiségét és fejedelmi érdemeit, Bocskai István fejedelem egyháztámogató szerepét. 1929 januárjában indították el a rendszeressé vált ismeretterjesztő előadás-sorozatot.
A műkedvelő színjátszás terén szakítottak a főleg népszínműveket bemutató gyakorlattal, és irodalmi értékű színdarabokat vittek színre. A műkedvelő tagozat bemutatta Mikszáth Kálmán: A Noszty-fiú esete Tóth Marival, Zilahy Lajos: Süt a nap, Szigligeti Ede: A lelenc című színműveit. A diákok kulturális délutánjainak, estjeinek műsorában Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa Mihály, Lévay József, Ady, Áprily, Szabolcska Mihály versei, Berde Mária, Benedek Marcell, Csűrös Emília egyfelvonásosai, Karinthy Frigyes humoreszkjei, jelenetek, monológok, bohózatok, magyar dalok és nóták, népdalok, kuruc nóták, kórusművek, klasszikus zeneszámok kaptak helyet.
Az egyetemisták valóságos Ady-kultuszt teremtettek a költő halálának 10. évfordulója kapcsán rendezett irodalmi esttel. A számbelileg jelentősen megszaporodott Diákosztály 1929-től rendszeresen tartott vasárnap délutánonként műsoros előadásokat a visszakapott iskola dísztermében.
Szervezeti és tartalmi szempontból egyaránt jelentős változás követekezett be a kör életében 1931-ben. Az addigi tapasztalatok alapján módosították a tagságra vonatkozó szabályozást abban az értelemben, hogy nők is lehettek rendes és pártoló tagok. Az addigi tagozatok helyett négy szakosztályt hoztak létre: 1) bibliaköri, 2) ének-zene, 3) irodalmi – két csoporttal: a) tudományos, irodalmi és művészeti, b) történelmi és néprajzi-, 4) műkedvelő és önképzőköri.
A módosítások nyomán újabb tevékenységi formák jöttek létre. Az irodalmi szakosztály például hozzákezdett a regáti magyar egyházak történetének feltárásához, irattári dokumentumainak feldolgozásához. Dolgozatok készültek a történelmi csoportban a regáti magyarság múltjáról, felmérések korabeli helyzetéről (magyarok Olténiában, a Prahova völgyében, a csángók életkörülményei), bukaresti magyar emlékhelyekről (templomok, egyházi iskolák, egyesületi székházak, az első bukaresti magyar könyvkereskedés).
A szélesebb körű közönség számára műkedvelők színielőadásai, kultúrestjei, a diákok műsoros előadásai közvetítették az irodalmi-zenei műveltséget, népszerűek voltak a dalárda hangversenyei, a műsoros bálok, a teaestélyek.
Tíz évi folyamatos népművelő munka nyomán a kör intézményes formát adott az anyanyelvű közművelődésnek, ellensúlyozta ,,a félig művelt és egészen gazember kultúrbetyárok” (Nagy Sándor) kontárkodásait, alacsony színvonalú kulturális szolgáltatásait. A köri tevékenység új ágazataként kezdődött meg a regáti magyarság történetére és korabeli életére vonatkozó dokumentumok, könyvek, tanulmányok, sajtóközlemények, statisztikai adatok gyűjtése, rendszerezése, feldolgozása, ismertetése.
Dolgozatok készültek a bukaresti magyar oktatásról, művelődési egyesületekről, dalkörökről. Ezek rövidített formában megjelentek az Egyházi Újságban, így ismertté lettek Erdélyben is. Gazdagodott a széles közönséghez szóló kulturális kínálat. Az ismeretterjesztő előadás-sorozatok tárgyköre kisebbségjogi, gazdasági, külpolitikai, orvosi témákkal bővült.
A korabeli bukaresti magyar lapok elismerően írtak a Kovács Sándor tanár és elnök rendezte Arany János emlékünnepélyről, Csiky Gergely: Nagymama című színdarabjának előadásáról, a Kőrösi Csoma Sándor születésének 150. évfordulója alkalmábólrendezett emlékestről. A Diákosztály műsoros előadásainak programjában egyre gyakrabban kaptak helyet a kortárs költők: Reményik Sándor, Áprily Lajos, Mécs László, Dsida Jenő, Szemlér Ferenc versei, valamint Gárdonyi, Heltai, Mikszáth, Bródy, Kádár Imre, Nóti Károly, Török Rezső jelenetei, paródiái, monológjai, egyfelvonásosai.
Megalakulásának 10. évfordulóján a Koós Ferenc Körről és Diákosztályáról teljes joggal elmondhatták, hogy egy évtized alatt ismert és elismert kultúregyesületté fejlődött, népszerű lett a bukaresti magyar közösségben és az erdélyi közvélemény is felfigyelt munkálkodására. A jubileumi évben és a következőkben Kovács Sándor tanár és dr. Bakk Elek orvos elnöksége idején értelmiségiek újabb csoportja kapcsolódott be az ismeretterjesztő és dokumentum-feltáró munkába.
Kialakult egy közösség, amely érdeklődéssel kísérte a munkát, igényeket támasztott minőségét illetően. Összefoglaló dolgozatok készültek a regáti magyarság lélekszámáról, a Prahova-völgyi magyarokról, a barcasági csángók Regátba áramlásáról, az olténiai magyar nyomokról, a moldvai csángók helyzetéről, a bukaresti magyar egyetemisták életkörülményeiről, Barabás Miklós festőművész bukaresti tartózkodásáról. Számos ismertetőt tartottak a regáti magyarságról írt könyvekről, tanulmányokról.
A dolgozatok rövidített változatait rendszeresen közölte az Egyházi Újság külön rovata – A Koós Ferenc Kör Műhelyéből. Népszerűségnek örvendtek az irodalmi szakosztály emlékünnepélyei, irodalmi estjei és más rendezvényei, amelyeket a Diákosztály, a Bukaresti Magyar Dalkör és a Nőszövetség közreműködésével rendezett (Ady Endre irodalmi est, Liszt Ferenc emlékest, Rákóczi Ferenc emlékünnepély, Dimitrie Gusti szociológus professzor köszöntése az ünnepelt jelenlétében, a magyar falukutató mozgalom bemutatása, a kortárs erdélyi irodalom ismertetése, bukaresti magyar diáknapok).
1938-ban a királyi diktatúra bevezetése bénítólag hatott a Koós Ferenc Kör működésére. A diákegyesületek betiltása maga után vonta a Diákosztály kényszerű felszámolását. A diákok azonban továbbra is részt vettek a szakosztályok tevékenységében. A kör második világháború előtti munkálkodásának utolsó két esztendejében (1938—1940), dr. András István elnöksége alatt – bár csökkent mértékben, – folytatódott a közművelődési munka. Az iskola dísztermében és a parókiális körök helyiségeiben rendeztek műsoros délutánokat, teaestélyeket, előadásokat.
A háborús fenyegetettség fojtó légkörében is jutott erő és akarat kiemelkedő művelődési megnyilvánulások tető alá hozására. Ezek egyike az 1939. március 23-án bemutatott Bartók–Kodály hangverseny a kolozsvári egyetemisták kórusai és a Bukaresti Magyar Dalkör közreműködésével. A bukaresti közönség először ekkor kapott ízelítőt színvonalas előadásban a két nagy magyar zeneszerző műveiből. Ebből az időszakból említhető még az Ady Endre irodalmi est a költő halálának 20. évfordulója alkalmából, a Szabó Dezső irodalmi est, a Jókai Mór emlékünnepély.
1940-ben a kör alapítóit, hűséges tagságát, hálás közönségét szétszórták a világrengető események. A kör kénytelen volt beszüntetni munkálkodását, ötven esztendei tiltás parancsolta tetszhalál lett a sorsa. Zágoni Albu Zoltán református lelkész 1991. október 31-én, a reformáció emléknapján a bukaresti magyar értelmiségiek számára megbeszélést szervezett a Calvineum parókián. Ennek keretében javasolta a Koós Ferenc Kör felélesztését, amit az egybegyűltek elfogadtak.
Kimondták, hogy folytatják az egyesület eredeti nyitott szellemiségét, értékesíthető hagyományait korunk követelményeinek és elvárásainak szintjén. A hagyománynak megfelelően köri tevékenység középpontjába állították a közművelődési tevékenységet és a bukaresti, illetve a regáti magyarság létkérdéseinek, történelmének tanulmányozását, és ilyen témájú dolgozatok összeállítását, előterjesztését valamint megvitatását köri összejöveteleken.
Erre nagy szükség volt, hiszen a diktatúra ötven esztendeje alatt csupán szórványos kezdeményezések történtek e téren, a köztudatban hiányosak voltak az erre vonatkozó ismeretek. Elhatározták irodalmi-történelmi tárgyú emlékünnepélyek, irodalmi estek, tudományos ismeretterjesztő előadások, író-olvasó találkozók, tematikus vitaestek, könyvbemutatók rendezését a kör értelmiségi tagjainak cselekvő részvételével, meghívottak bevonásával. A kör programjába iktatták a kapcsolatok felvételét a regáti városok szórványmagyarságának vallási és társadalmi intézményeivel, erdélyi kulturális egyesületekkel.
Az újraalakulástól eltelt csaknem húsz esztendő folyamán ezeknek a céloknak az elérésére rendszeres havi összejöveteleket és más alkalmi rendezvényeket szerveztek. Emlékesteken ismertették a bukaresti szellemi élet kiemelkedő személyiségeinek munkásságát. Forrásmunkák feldolgozása alapján egyháztörténeti, művelődéstörténeti, sajtótörténeti, szociológiai tárgyú dolgozatok készültek, és kerültek megvitatásra, majd közlésre lapokban és kiadványokban.
Előadásokat tartottak a bukaresti magyar oktatás történetéről, jelenlegi helyzetéről, távlati kilátásairól. Vitaestek tárgya volt a bukaresti magyar sajtó múltja, jelene és szerepe a főváros magyar szellemi életében. Kultúresteken mutatták be a bukaresti kortárs magyar írók, költők, festőművészek, történészek, szociológusok, zeneszerzők, tudományos kutatók – közöttük köri tagok – alkotó munkásságát.
Hazai viszonylatban elsőként rendezett a kör Szemlér Ferenc emlékestet a költő és író születésének 100. évfordulója alkalmából. Irodalmi esten méltatták Lőrinczi László író és műfordító gazdag életművét születésének 90. évfordulóján. A magyar kultúra alkotóinak évfordulós megemlékezéseihez kapcsolódva, emlékestek idézték fel nagy magyar írók, költők, tudósok életművét, a nemzeti történelem sorsfordító eseményeit, egyes kiemelkedő személyiségeit.
Regáti és erdélyi magyar műkedvelő együttesek, versmondók vendégszerepeltek a köri összejöveteleken, meghívott szakemberek tartottak ismeretterjesztő előadásokat. Kapcsolatok alakultak ki regáti városok művelődési egyesületeivel, a tagságnak kultúrtörténeti kirándulásokat szerveztek. Reményt táplál a jövőre nézve az a folyamatos, kitartó, rendszeres munkálkodás, amely a Kós Károly Kört jellemzi ma is.
Új Magyar Szó
Bántó István
2010-03-16
Minden hónap első péntekén, a koraesti órákban, immár húsz esztendeje, benépesül Bukarest központjában a református parókia, a Calvineum tágas ülésterme. A főváros minden kerületében szétszórtan élő, művelődésre fogékony magyarok gyűlnek össze ilyenkor kulturális rendezvényekre, amelyeket az 1991-ben újraalakult Koós Ferenc Kör honosított meg.
Minden hónap első péntekén, a koraesti órákban, immár húsz esztendeje, benépesül Bukarest központjában a református parókia, a Calvineum tágas ülésterme. A főváros minden kerületében szétszórtan élő, művelődésre fogékony magyarok gyűlnek össze ilyenkor kulturális rendezvényekre, amelyeket az 1991-ben újraalakult Koós Ferenc Kör honosított meg.
A bukaresti magyarságnak ez az egyik hagyományos közművelődési egyesülete. Ezek a kulturális összejövetelek jelenbe ívelő folytatásai annak a sokoldalú munkálkodásnak, amelyet az 1925. szeptember 27-én alakult református egyházi-társadalmi művelődési egyesület fejtett ki a létrejöttét követő másfél évtized folyamán. Ennyi tevékeny évet engedélyeztek számára a történelem viszontagságai, majd tetszhalálra ítélték ötven hosszú esztendőn át.
Megalakulásakor, azokban a trianoni békeszerződést követő években, égetően szükség volt Bukarestben egy közművelődési egyesület létrehozására. A román fővárosba akkoriban tömegesen betelepülő, nagyszámú magyarság teljesen szervezetlen volt, tájékozatlan a nagy idegenségben, híján a megtartó kulturális közösségnek.
Tevékenykedett ugyan a háború előtti két nagymúltú magyar egyesület egybekelése nyomán alakult szervezet – a Szent Istvánnal Egyesült Magyar Társulat –, amely azonban a segélyező tevékenységet állította előtérbe, tekintettel a régen itt lakó iparosokból verbuválódott tagságára. A közművelődésre fordított figyelme másodlagos, lanyha, alkalmi jellegű volt.
Ez a társulat bizalmatlanul, szűkkeblűen fogadta az újonnan érkezőket, nem vette fel őket teljes jogú tagoknak. Távol maradtak tőle az itt megélhetést kereső értelmiségiek és az egyre szaporodó számú magyar egyetemi hallgatók. Képtelennek bizonyult vonzó kulturális tevékenység szervezésére. Holott a szórványlét körülményei között a közművelődés felfokozott jelentőségű mind az anyanyelv és a nemzeti identitás megtartása, mind a közösségi élet megteremtése szempontjából.
Ez a felismerés vezérelte Nagy Sándor fiatal református lelkészt, hogy kezdeményezze egy egyházi-társadalmi közművelődési egyesület létrehozását. Maroknyi értelmiségi támogatta az elképzelést, és megalapították a Koós Ferenc Kört, amelyet az egykori református lelkészről, a bukaresti magyarság első nagy szervezőjéről neveztek el. Az első közgyűlésen elnöknek dr. Kövér János ügyvédet, alelnöknek Koppándi Jánost választották.
Az alapítók a kört művelődési egyesületként és szellemi műhelyként kívánták működtetni. Céljaiként jelölték meg a nemzeti kultúra értékeinek közvetítését, az anyanyelv megőrzésére ösztönzést, a valláserkölcsi értékek erősítését, a gyülekezeti élet pártolását, az egyetértő és együttérző közösség formálását, a tagok öntevékeny művelődésének felkarolását, a kulturált időtöltés és civilizált magatartás formálását.
Az egyesület e célok eléréséért bibliaköri, történelmi-irodalmi, ének-zenei, önképzőköri, műkedvelői, sport- és sakk-köri tagozatokat létesített. Ezek vallásos estélyeket, műsoros teadélutánokat és szeretetvendégségeket, irodalmi esteket, emlékünnepélyeket, ismeretterjesztő előadásokat, színielőadásokat, énekkari hangversenyeket, műsoros bálokat, kirándulásokat szerveztek. Tervbe iktatták kölcsönkönyvtár létesítését, időszaki lap kiadását.
Értelmiségiek számára gondolták ki egy olyan szellemi műhely kialakítását, amelynek keretében felkutatják és feldolgozzák a bukaresti és regáti magyarság múltjára és életviszonyaira vonatkozó forrásmunkákat, és a kutatás eredményeit tartalmazó dolgozatokat előterjesztik, és megvitatják a történelmi-irodalmi tagozat összejövetelein. Hasonló munkát nem vállalt fel egyetlen más bukaresti magyar egyesület sem.
Bár a kör egyházi-társadalmi egyesületként alakult, nyitott volt bármilyen felekezetű bukaresti magyar előtt. Rendes vagy pártoló tag lehetett bárki, aki magyarnak vallotta magát, betartotta a szervezeti szabályzatot, és erkölcsileg feddhetetlen magatartást tanúsított.
A Koós Ferenc Kör volt az egyedüli a bukaresti magyar egyesületek között, amelyikben diáktagozat létesült a fővárosi felsőfokú intézményekben tanuló magyar egyetemi és főiskolai hallgatóknak. Az akkor nyolc tagot számláló csoport nevében Nagy András orvostanhallgató és Szemlér Ferenc joghallgató 1925 novemberében azzal a kéréssel fordult a kör vezetőségéhez, hogy alakuló diákszervezetüket fogadják be az egyesületbe.
Kérésüket elfogadták, és létrehozták a Diákosztályt, amely önálló tagozatként, saját vezetőséggel és programmal működött a köri választmány alárendeltségében. Ez lett az első bukaresti magyar egyetemista szervezet. A Koós Ferenc Kör Diákosztályának első elnöke Nagy András, alelnöke Szemlér Ferenc volt, mindketten katolikusok, ami önmagában is jelzi az egyesület nyitott szellemiségét. Az évek teltével egyre szaporodó tagságú Diákosztály azzal hálálta meg a befogadást, hogy cselekvően közreműködött a kör változatos kulturális munkájában.
A kezdeti útkeresés, bizonytalanságok, a népművelési tapasztalat és hozzáértés hiánya, az elszórtságban élők egybegyűjtését nehezítő körülmények, az érdektelenség, az értelmiségiek távolmaradása dacára már az első évben tizenkét alkalommal tartottak irodalmi-zenés műsorokat, teaestélyeket és műsoros bálokat. Ez utóbbiak vonzották leginkább a közönséget.
Fel is jegyezte Nagy Sándor tiszteletes, hogy bálozó kedvű volt akkor a bukaresti magyarság, bálok nélkül nem lehetett volna a népművelésbe bevonni az ifjakat, az iparosokat, munkásokat, cselédeket, napszámosokat, teaestélyek nélkül a körbe csalogatni az értelmiségieket. Ezek a rendezvények egyre inkább a kulturált időtöltés alkalmai lettek, a művelődés és szórakozás olyan formái, amilyeneket azelőtt nem ismert a bukaresti közönség.
A műsorokban zömmel a Diákosztály tagjai szerepeltek szavalatokkal, zene- és énekszámokkal, jelenetek, monológok, egyfelvonásos színdarabok bemutatásával. 1926-ban létesült a Koós Ferenc Kör és a Református Iparos Kör közös kölcsönkönyvtára, 1927-ben a tankönyvek kölcsönkönyvtára a diákok számára. Ugyanebben az évben a kör hathatósan közreműködött a magyar diákotthon létrehozásában.
A Diákosztály megrendezte az első magyar diákbált, ami aztán hagyományos lett a következő esztendőkben. A közművelődést emlékünnepélyek, évfordulós megemlékezések, műsoros estek gazdagították. 1928-ban nagy sikerű emlékünnepélyt rendeztek Koós Ferenc és Veress Sándor, a bukaresti református egyház és a bukaresti magyarság két jeles személysige születésének 100. évfordulója alkalmából.
Itt lépett először nyilvánosság elé a kör 66 tagú vegyeskórusa, amelyből kinőtt a későbbiekben a Bukaresti Magyar Dalkör. Évfordulós megemlékezésen méltatták Bethlen Gábor személyiségét és fejedelmi érdemeit, Bocskai István fejedelem egyháztámogató szerepét. 1929 januárjában indították el a rendszeressé vált ismeretterjesztő előadás-sorozatot.
A műkedvelő színjátszás terén szakítottak a főleg népszínműveket bemutató gyakorlattal, és irodalmi értékű színdarabokat vittek színre. A műkedvelő tagozat bemutatta Mikszáth Kálmán: A Noszty-fiú esete Tóth Marival, Zilahy Lajos: Süt a nap, Szigligeti Ede: A lelenc című színműveit. A diákok kulturális délutánjainak, estjeinek műsorában Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Tompa Mihály, Lévay József, Ady, Áprily, Szabolcska Mihály versei, Berde Mária, Benedek Marcell, Csűrös Emília egyfelvonásosai, Karinthy Frigyes humoreszkjei, jelenetek, monológok, bohózatok, magyar dalok és nóták, népdalok, kuruc nóták, kórusművek, klasszikus zeneszámok kaptak helyet.
Az egyetemisták valóságos Ady-kultuszt teremtettek a költő halálának 10. évfordulója kapcsán rendezett irodalmi esttel. A számbelileg jelentősen megszaporodott Diákosztály 1929-től rendszeresen tartott vasárnap délutánonként műsoros előadásokat a visszakapott iskola dísztermében.
Szervezeti és tartalmi szempontból egyaránt jelentős változás követekezett be a kör életében 1931-ben. Az addigi tapasztalatok alapján módosították a tagságra vonatkozó szabályozást abban az értelemben, hogy nők is lehettek rendes és pártoló tagok. Az addigi tagozatok helyett négy szakosztályt hoztak létre: 1) bibliaköri, 2) ének-zene, 3) irodalmi – két csoporttal: a) tudományos, irodalmi és művészeti, b) történelmi és néprajzi-, 4) műkedvelő és önképzőköri.
A módosítások nyomán újabb tevékenységi formák jöttek létre. Az irodalmi szakosztály például hozzákezdett a regáti magyar egyházak történetének feltárásához, irattári dokumentumainak feldolgozásához. Dolgozatok készültek a történelmi csoportban a regáti magyarság múltjáról, felmérések korabeli helyzetéről (magyarok Olténiában, a Prahova völgyében, a csángók életkörülményei), bukaresti magyar emlékhelyekről (templomok, egyházi iskolák, egyesületi székházak, az első bukaresti magyar könyvkereskedés).
A szélesebb körű közönség számára műkedvelők színielőadásai, kultúrestjei, a diákok műsoros előadásai közvetítették az irodalmi-zenei műveltséget, népszerűek voltak a dalárda hangversenyei, a műsoros bálok, a teaestélyek.
Tíz évi folyamatos népművelő munka nyomán a kör intézményes formát adott az anyanyelvű közművelődésnek, ellensúlyozta ,,a félig művelt és egészen gazember kultúrbetyárok” (Nagy Sándor) kontárkodásait, alacsony színvonalú kulturális szolgáltatásait. A köri tevékenység új ágazataként kezdődött meg a regáti magyarság történetére és korabeli életére vonatkozó dokumentumok, könyvek, tanulmányok, sajtóközlemények, statisztikai adatok gyűjtése, rendszerezése, feldolgozása, ismertetése.
Dolgozatok készültek a bukaresti magyar oktatásról, művelődési egyesületekről, dalkörökről. Ezek rövidített formában megjelentek az Egyházi Újságban, így ismertté lettek Erdélyben is. Gazdagodott a széles közönséghez szóló kulturális kínálat. Az ismeretterjesztő előadás-sorozatok tárgyköre kisebbségjogi, gazdasági, külpolitikai, orvosi témákkal bővült.
A korabeli bukaresti magyar lapok elismerően írtak a Kovács Sándor tanár és elnök rendezte Arany János emlékünnepélyről, Csiky Gergely: Nagymama című színdarabjának előadásáról, a Kőrösi Csoma Sándor születésének 150. évfordulója alkalmábólrendezett emlékestről. A Diákosztály műsoros előadásainak programjában egyre gyakrabban kaptak helyet a kortárs költők: Reményik Sándor, Áprily Lajos, Mécs László, Dsida Jenő, Szemlér Ferenc versei, valamint Gárdonyi, Heltai, Mikszáth, Bródy, Kádár Imre, Nóti Károly, Török Rezső jelenetei, paródiái, monológjai, egyfelvonásosai.
Megalakulásának 10. évfordulóján a Koós Ferenc Körről és Diákosztályáról teljes joggal elmondhatták, hogy egy évtized alatt ismert és elismert kultúregyesületté fejlődött, népszerű lett a bukaresti magyar közösségben és az erdélyi közvélemény is felfigyelt munkálkodására. A jubileumi évben és a következőkben Kovács Sándor tanár és dr. Bakk Elek orvos elnöksége idején értelmiségiek újabb csoportja kapcsolódott be az ismeretterjesztő és dokumentum-feltáró munkába.
Kialakult egy közösség, amely érdeklődéssel kísérte a munkát, igényeket támasztott minőségét illetően. Összefoglaló dolgozatok készültek a regáti magyarság lélekszámáról, a Prahova-völgyi magyarokról, a barcasági csángók Regátba áramlásáról, az olténiai magyar nyomokról, a moldvai csángók helyzetéről, a bukaresti magyar egyetemisták életkörülményeiről, Barabás Miklós festőművész bukaresti tartózkodásáról. Számos ismertetőt tartottak a regáti magyarságról írt könyvekről, tanulmányokról.
A dolgozatok rövidített változatait rendszeresen közölte az Egyházi Újság külön rovata – A Koós Ferenc Kör Műhelyéből. Népszerűségnek örvendtek az irodalmi szakosztály emlékünnepélyei, irodalmi estjei és más rendezvényei, amelyeket a Diákosztály, a Bukaresti Magyar Dalkör és a Nőszövetség közreműködésével rendezett (Ady Endre irodalmi est, Liszt Ferenc emlékest, Rákóczi Ferenc emlékünnepély, Dimitrie Gusti szociológus professzor köszöntése az ünnepelt jelenlétében, a magyar falukutató mozgalom bemutatása, a kortárs erdélyi irodalom ismertetése, bukaresti magyar diáknapok).
1938-ban a királyi diktatúra bevezetése bénítólag hatott a Koós Ferenc Kör működésére. A diákegyesületek betiltása maga után vonta a Diákosztály kényszerű felszámolását. A diákok azonban továbbra is részt vettek a szakosztályok tevékenységében. A kör második világháború előtti munkálkodásának utolsó két esztendejében (1938—1940), dr. András István elnöksége alatt – bár csökkent mértékben, – folytatódott a közművelődési munka. Az iskola dísztermében és a parókiális körök helyiségeiben rendeztek műsoros délutánokat, teaestélyeket, előadásokat.
A háborús fenyegetettség fojtó légkörében is jutott erő és akarat kiemelkedő művelődési megnyilvánulások tető alá hozására. Ezek egyike az 1939. március 23-án bemutatott Bartók–Kodály hangverseny a kolozsvári egyetemisták kórusai és a Bukaresti Magyar Dalkör közreműködésével. A bukaresti közönség először ekkor kapott ízelítőt színvonalas előadásban a két nagy magyar zeneszerző műveiből. Ebből az időszakból említhető még az Ady Endre irodalmi est a költő halálának 20. évfordulója alkalmából, a Szabó Dezső irodalmi est, a Jókai Mór emlékünnepély.
1940-ben a kör alapítóit, hűséges tagságát, hálás közönségét szétszórták a világrengető események. A kör kénytelen volt beszüntetni munkálkodását, ötven esztendei tiltás parancsolta tetszhalál lett a sorsa. Zágoni Albu Zoltán református lelkész 1991. október 31-én, a reformáció emléknapján a bukaresti magyar értelmiségiek számára megbeszélést szervezett a Calvineum parókián. Ennek keretében javasolta a Koós Ferenc Kör felélesztését, amit az egybegyűltek elfogadtak.
Kimondták, hogy folytatják az egyesület eredeti nyitott szellemiségét, értékesíthető hagyományait korunk követelményeinek és elvárásainak szintjén. A hagyománynak megfelelően köri tevékenység középpontjába állították a közművelődési tevékenységet és a bukaresti, illetve a regáti magyarság létkérdéseinek, történelmének tanulmányozását, és ilyen témájú dolgozatok összeállítását, előterjesztését valamint megvitatását köri összejöveteleken.
Erre nagy szükség volt, hiszen a diktatúra ötven esztendeje alatt csupán szórványos kezdeményezések történtek e téren, a köztudatban hiányosak voltak az erre vonatkozó ismeretek. Elhatározták irodalmi-történelmi tárgyú emlékünnepélyek, irodalmi estek, tudományos ismeretterjesztő előadások, író-olvasó találkozók, tematikus vitaestek, könyvbemutatók rendezését a kör értelmiségi tagjainak cselekvő részvételével, meghívottak bevonásával. A kör programjába iktatták a kapcsolatok felvételét a regáti városok szórványmagyarságának vallási és társadalmi intézményeivel, erdélyi kulturális egyesületekkel.
Az újraalakulástól eltelt csaknem húsz esztendő folyamán ezeknek a céloknak az elérésére rendszeres havi összejöveteleket és más alkalmi rendezvényeket szerveztek. Emlékesteken ismertették a bukaresti szellemi élet kiemelkedő személyiségeinek munkásságát. Forrásmunkák feldolgozása alapján egyháztörténeti, művelődéstörténeti, sajtótörténeti, szociológiai tárgyú dolgozatok készültek, és kerültek megvitatásra, majd közlésre lapokban és kiadványokban.
Előadásokat tartottak a bukaresti magyar oktatás történetéről, jelenlegi helyzetéről, távlati kilátásairól. Vitaestek tárgya volt a bukaresti magyar sajtó múltja, jelene és szerepe a főváros magyar szellemi életében. Kultúresteken mutatták be a bukaresti kortárs magyar írók, költők, festőművészek, történészek, szociológusok, zeneszerzők, tudományos kutatók – közöttük köri tagok – alkotó munkásságát.
Hazai viszonylatban elsőként rendezett a kör Szemlér Ferenc emlékestet a költő és író születésének 100. évfordulója alkalmából. Irodalmi esten méltatták Lőrinczi László író és műfordító gazdag életművét születésének 90. évfordulóján. A magyar kultúra alkotóinak évfordulós megemlékezéseihez kapcsolódva, emlékestek idézték fel nagy magyar írók, költők, tudósok életművét, a nemzeti történelem sorsfordító eseményeit, egyes kiemelkedő személyiségeit.
Regáti és erdélyi magyar műkedvelő együttesek, versmondók vendégszerepeltek a köri összejöveteleken, meghívott szakemberek tartottak ismeretterjesztő előadásokat. Kapcsolatok alakultak ki regáti városok művelődési egyesületeivel, a tagságnak kultúrtörténeti kirándulásokat szerveztek. Reményt táplál a jövőre nézve az a folyamatos, kitartó, rendszeres munkálkodás, amely a Kós Károly Kört jellemzi ma is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése