Egybeesik-e az orthodox Húsvét a zsidó Pészah ünnepével?
szimandron.hu
Magyar Ortodox Honlap
K.M.
2010-03-26
Idén a zsidó Pészah ünnepe, a holdnaptár szerinti niszán hónap 14. napja, március 30-ra esik, az orthodox (és ebben az évben a nyugati) keresztény Húsvét pedig a julián-naptár szerint március 22-re, vagyis a gergely-naptár szerint április 4-re. Tehát nem igaz, hogy a két vallás ünnepe egybeesik, mivel meg kell különböztetni magát az ünnepet és az ünnepet követő utóünnepeket vagy utóünnepkört. Az ünnep egy bizonyos szent esemény imádságos és rituális megemlékezését jelenti és mindig egy konkrét napra esik. A zsidó Pészah (elkerülés) ünnepe mindig a zsidó holdnaptár szerinti niszan hónap 14. napjára esik. E napon a zsidók arra emlékeznek, hogy az Úr angyala leölte Egyiptom elsőszülötteit, azonban elkerülte a zsidók megjelölt házait: „Mert általmegyek Egyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt” (Kiv. 12, 12,14). Éppen ez a nap a niszan hónap 14. napja, a Pészah-ünnepkör valódi ünnepnapja. Ezen a napon történik a legfontosabb ünnepi cselekmény: a bárány elfogyasztása, aminek hajnalig meg kell történnie. A Pészah napja után az ünneplés folytatása a kovásztalan kenyér ünnepe. Ennek elrendelését a Leviták könyvében olvashatjuk: „Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések napjai, a melyekre szabott idejükben kell összegyülekeznetek. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret” (Lev. 23, 4-6). A zsidó vallás hagyománya tehát az első napot tekinti ünnepnek („jomtov”). Ezen a napon tilos bármilyen munkát végezni, az étel elkészítésén kívül. A következő napokat ünnepi hétköznapoknak vagy félünnepnek („hol ha moed”) tartják, vagyis ezek a napok már nem ünnepi státuszúak, de nem is sima hétköznapok. Az utolsó, hetedik (vagy nyolcadik) nap szintén „jomtov”, vagyis ünnep, de ezen a napon már nem ismétlődik meg a Pészah szertartása. Az ünnepkör ezen utolsó napján a zsidók a Vörös-tengeren való csodás átmenetre emlékeznek.
Az újszövetségi Húsvét ünnepe – a mi Urunk Jézus Krisztus halottaiból való feltámadásának dicsőséges örömünnepe. A Feltámadás napja kimondottan a vasárnap. Mivel azonban egy nap nem elegendő a győzedelmes öröm ünnepének teljessége kifejeződésére, ezért a Húsvét utóünnepe, a feltámadási himnuszok éneklése még 39 napig tart.
A keresztény Egyház már az apostoli időkben előírta, hogy Krisztus Feltámadásának ünnepe nem eshet egybe a zsidó Pészah ünnepével, vagyis nem tartható a niszan hónap 14. napján: „Ha valamely püspök, vagy presbiter, vagy diakonus a Szent Húsvét napját a tavaszi napéjegyenlőség előtt a zsidókkal együtt tartaná meg, fokoztassék le” - rendelkezik már az apostoli Egyház (7. apostoli kánon). Nikodim (Milas) püspök, ismert kánonmagyarázó szerint e kánon kiadásának oka valószínűleg az ebioniták zsidókeresztény szektája volt, akik többek között azt állították, hogy Krisztus Feltámadásának ünnepét a zsidó niszan hónap 14. napján kell ünnepelni, a zsidó Pészah ünnepével együtt, mivel e szekta tanítása szerint egyetlen törvény sem vonta vissza az ószövetségi húsvét ünneplésének parancsát a keresztények esetében. Azonban a zsidók nem a napévet, hanem a holdévet használják naptárukban, a niszan hónapot pedig a tavaszi napéjegyenlőséghez legközelebbi újholdkor kezdték. Mivel a holdév néhány nappal rövidebb, mint a napév, ezért többször előfordult, hogy a zsidók Pészahjukat a tavaszi napéjegyenlőség előtt tartották. A kánon célja, hogy rámutasson az ószövetségi és az újszövetségi Húsvét különbségére, arra, hogy a két vallás ünnepe nem ugyanarról szól és nincs köze egymáshoz, hogy kizárjon minden közösséget a zsidók és a keresztények szertartásai között, és hogy elítélje az ebionitáktól jövő, egyes orthodoxok által is átvett szokást. Az apostoli kánon ezért rendeli el, hogy a keresztények Krisztus Feltámadásának ünnepét csak a tavaszi napéjegyenlőség után ünnepeljék, és soha ne a zsidókkal együtt. Ezt a kánoni előírást erősítette meg mind az I. Egyetemes Zsinat, mind pedig az egyetemesnek elismert antióchiai helyi zsinatok. Látjuk tehát, hogy az Egyetemes Egyház zsinati határozatai tiltják, hogy a keresztények Krisztus Feltámadásának ünnepét azon a napon tartsák, amikor a zsidók Pészahjukat ünneplik, vagyis a Niszan hó 14. napján. Ez idén március 30-ára esik, tehát az Egyház kánoni hagyományának megfelelően nincs semmiféle egybeesés a zsidó Pészah és Krisztus Feltámadásának keresztény ünnepnapja között.
A XIII. Gergely-féle naptárreform után bevezetett nyugati paschalia már nem veszi figyelembe az apostoli kánon, valamint az egyetemes és egyetemesnek elismert helyi zsinatok kánonjait, ezért előfordul, hogy a katolikus és a protestáns felekezetek Húsvétja egybeesik a zsidó Pészah ünnepével. Azonban az idei évben, ahogy láttuk, a nyugati Húsvét esetében sem ez a helyzet.
szimandron.hu
Magyar Ortodox Honlap
K.M.
2010-03-26
Idén a zsidó Pészah ünnepe, a holdnaptár szerinti niszán hónap 14. napja, március 30-ra esik, az orthodox (és ebben az évben a nyugati) keresztény Húsvét pedig a julián-naptár szerint március 22-re, vagyis a gergely-naptár szerint április 4-re. Tehát nem igaz, hogy a két vallás ünnepe egybeesik, mivel meg kell különböztetni magát az ünnepet és az ünnepet követő utóünnepeket vagy utóünnepkört. Az ünnep egy bizonyos szent esemény imádságos és rituális megemlékezését jelenti és mindig egy konkrét napra esik. A zsidó Pészah (elkerülés) ünnepe mindig a zsidó holdnaptár szerinti niszan hónap 14. napjára esik. E napon a zsidók arra emlékeznek, hogy az Úr angyala leölte Egyiptom elsőszülötteit, azonban elkerülte a zsidók megjelölt házait: „Mert általmegyek Egyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és ünnepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt” (Kiv. 12, 12,14). Éppen ez a nap a niszan hónap 14. napja, a Pészah-ünnepkör valódi ünnepnapja. Ezen a napon történik a legfontosabb ünnepi cselekmény: a bárány elfogyasztása, aminek hajnalig meg kell történnie. A Pészah napja után az ünneplés folytatása a kovásztalan kenyér ünnepe. Ennek elrendelését a Leviták könyvében olvashatjuk: „Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések napjai, a melyekre szabott idejükben kell összegyülekeznetek. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret” (Lev. 23, 4-6). A zsidó vallás hagyománya tehát az első napot tekinti ünnepnek („jomtov”). Ezen a napon tilos bármilyen munkát végezni, az étel elkészítésén kívül. A következő napokat ünnepi hétköznapoknak vagy félünnepnek („hol ha moed”) tartják, vagyis ezek a napok már nem ünnepi státuszúak, de nem is sima hétköznapok. Az utolsó, hetedik (vagy nyolcadik) nap szintén „jomtov”, vagyis ünnep, de ezen a napon már nem ismétlődik meg a Pészah szertartása. Az ünnepkör ezen utolsó napján a zsidók a Vörös-tengeren való csodás átmenetre emlékeznek.
Az újszövetségi Húsvét ünnepe – a mi Urunk Jézus Krisztus halottaiból való feltámadásának dicsőséges örömünnepe. A Feltámadás napja kimondottan a vasárnap. Mivel azonban egy nap nem elegendő a győzedelmes öröm ünnepének teljessége kifejeződésére, ezért a Húsvét utóünnepe, a feltámadási himnuszok éneklése még 39 napig tart.
A keresztény Egyház már az apostoli időkben előírta, hogy Krisztus Feltámadásának ünnepe nem eshet egybe a zsidó Pészah ünnepével, vagyis nem tartható a niszan hónap 14. napján: „Ha valamely püspök, vagy presbiter, vagy diakonus a Szent Húsvét napját a tavaszi napéjegyenlőség előtt a zsidókkal együtt tartaná meg, fokoztassék le” - rendelkezik már az apostoli Egyház (7. apostoli kánon). Nikodim (Milas) püspök, ismert kánonmagyarázó szerint e kánon kiadásának oka valószínűleg az ebioniták zsidókeresztény szektája volt, akik többek között azt állították, hogy Krisztus Feltámadásának ünnepét a zsidó niszan hónap 14. napján kell ünnepelni, a zsidó Pészah ünnepével együtt, mivel e szekta tanítása szerint egyetlen törvény sem vonta vissza az ószövetségi húsvét ünneplésének parancsát a keresztények esetében. Azonban a zsidók nem a napévet, hanem a holdévet használják naptárukban, a niszan hónapot pedig a tavaszi napéjegyenlőséghez legközelebbi újholdkor kezdték. Mivel a holdév néhány nappal rövidebb, mint a napév, ezért többször előfordult, hogy a zsidók Pészahjukat a tavaszi napéjegyenlőség előtt tartották. A kánon célja, hogy rámutasson az ószövetségi és az újszövetségi Húsvét különbségére, arra, hogy a két vallás ünnepe nem ugyanarról szól és nincs köze egymáshoz, hogy kizárjon minden közösséget a zsidók és a keresztények szertartásai között, és hogy elítélje az ebionitáktól jövő, egyes orthodoxok által is átvett szokást. Az apostoli kánon ezért rendeli el, hogy a keresztények Krisztus Feltámadásának ünnepét csak a tavaszi napéjegyenlőség után ünnepeljék, és soha ne a zsidókkal együtt. Ezt a kánoni előírást erősítette meg mind az I. Egyetemes Zsinat, mind pedig az egyetemesnek elismert antióchiai helyi zsinatok. Látjuk tehát, hogy az Egyetemes Egyház zsinati határozatai tiltják, hogy a keresztények Krisztus Feltámadásának ünnepét azon a napon tartsák, amikor a zsidók Pészahjukat ünneplik, vagyis a Niszan hó 14. napján. Ez idén március 30-ára esik, tehát az Egyház kánoni hagyományának megfelelően nincs semmiféle egybeesés a zsidó Pészah és Krisztus Feltámadásának keresztény ünnepnapja között.
A XIII. Gergely-féle naptárreform után bevezetett nyugati paschalia már nem veszi figyelembe az apostoli kánon, valamint az egyetemes és egyetemesnek elismert helyi zsinatok kánonjait, ezért előfordul, hogy a katolikus és a protestáns felekezetek Húsvétja egybeesik a zsidó Pészah ünnepével. Azonban az idei évben, ahogy láttuk, a nyugati Húsvét esetében sem ez a helyzet.
- Ostern und Pessach fallen 2010 zusammen (ekd.de)
- A keresztyén húsvét és a zsidó pészah idén naptárilag egybeesik (reformatus.hu)
- A keresztyén húsvét és a zsidó pészah idén naptárilag egybeesik (evangelikus.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése