Tőkés László: Alkossuk meg A Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményét
erdely.ma
2010. március 13.
Mai napig nem sikerült kielégítő módon feltárnunk a Szekuritáté archívumában őrzött dokumentumokat, már amennyihez hozzájuthattunk. Pedig rólunk van szó az ott őrzött lapokon: álmainkról, vágyainkról, terveinkről, véleményünkről, kapcsolatainkról – és bűneinkről számoltak be a kommunista diktatúra titkosrendőreinek ellenségeink, barátaink, családtagjaink.
Jogunk van tudni, ki kit súgott be, mint ahogyan azt is jogunk van tudni, kik és hogyan szolgálták a Diktátort – látnunk kell tehát a rendszert is. És mindez nem csupán jogunk: felelősségünk is.
Felelősek vagyunk az ártatlanul meghurcoltakért. És felelősséget kell vállalnunk saját hallgatásunkért, felelősséget kell vállalnunk tetteinkért.
Ugyanakkor felelősséget kell vállalnunk utódaink előtt is: nem mentegethetjük elvesztegetett éveinket (fél évszázadot!), csak mert „lehetetlen választások” határozták meg életünket az „Aranykorszakban”. Annál is inkább itt az ideje a felelősségvállalásnak, hogy továbbélő reflexeinkkel, a kommunizmus örökségével ne terheljük jelenünket – és az ő jövőjüket.
Húsz évvel a rendszerváltozás elkezdése után nézzünk végre őszintén szembe a kommunizmus bűneivel.
Számoljuk fel végre az 1989 előtti idők „vakfoltját”. Nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Nem „idegeníthetjük” el magunktól mindazt, ami velünk történt, nem száműzhetjük majdani történelemkönyvek lapjaira.
Élő emlékezetre van szükségünk.
Ennek érdekében kezdeményezem egy olyan munkacsoport létrejöttét, amely lehetővé teszi, hogy a világhálón egy felületre összegyűjthessük mindazt, amit a Szekuritáté rólunk tudott – érthető összefoglalókkal, emlékezésekkel kiegészítve –; és mindazt, amit mi megtudunk róluk, a rendszerről: a múltunkról.
Közös munkával alakítsuk ki A Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményét.
Tegyük lehetővé, hogy bárki feltölthesse saját dossziéját – és hogy bárki tanulmányozhassa az összes iratot.
A kutatók mellett munkára hívom mindazokat, akikben még él a múlt megismerésének igénye.
Tartozunk magunknak és utódainknak ezzel!
Nagyvárad, 2010. március 13.
erdely.ma
2010. március 13.
F E L H Í V Á S
„Mert most tükör által homályosan látunk,
akkor pedig színről színre” (1Kor.13,12)
„Mert most tükör által homályosan látunk,
akkor pedig színről színre” (1Kor.13,12)
Mai napig nem sikerült kielégítő módon feltárnunk a Szekuritáté archívumában őrzött dokumentumokat, már amennyihez hozzájuthattunk. Pedig rólunk van szó az ott őrzött lapokon: álmainkról, vágyainkról, terveinkről, véleményünkről, kapcsolatainkról – és bűneinkről számoltak be a kommunista diktatúra titkosrendőreinek ellenségeink, barátaink, családtagjaink.
Jogunk van tudni, ki kit súgott be, mint ahogyan azt is jogunk van tudni, kik és hogyan szolgálták a Diktátort – látnunk kell tehát a rendszert is. És mindez nem csupán jogunk: felelősségünk is.
Felelősek vagyunk az ártatlanul meghurcoltakért. És felelősséget kell vállalnunk saját hallgatásunkért, felelősséget kell vállalnunk tetteinkért.
Ugyanakkor felelősséget kell vállalnunk utódaink előtt is: nem mentegethetjük elvesztegetett éveinket (fél évszázadot!), csak mert „lehetetlen választások” határozták meg életünket az „Aranykorszakban”. Annál is inkább itt az ideje a felelősségvállalásnak, hogy továbbélő reflexeinkkel, a kommunizmus örökségével ne terheljük jelenünket – és az ő jövőjüket.
Húsz évvel a rendszerváltozás elkezdése után nézzünk végre őszintén szembe a kommunizmus bűneivel.
Számoljuk fel végre az 1989 előtti idők „vakfoltját”. Nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Nem „idegeníthetjük” el magunktól mindazt, ami velünk történt, nem száműzhetjük majdani történelemkönyvek lapjaira.
Élő emlékezetre van szükségünk.
Ennek érdekében kezdeményezem egy olyan munkacsoport létrejöttét, amely lehetővé teszi, hogy a világhálón egy felületre összegyűjthessük mindazt, amit a Szekuritáté rólunk tudott – érthető összefoglalókkal, emlékezésekkel kiegészítve –; és mindazt, amit mi megtudunk róluk, a rendszerről: a múltunkról.
Közös munkával alakítsuk ki A Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményét.
Tegyük lehetővé, hogy bárki feltölthesse saját dossziéját – és hogy bárki tanulmányozhassa az összes iratot.
A kutatók mellett munkára hívom mindazokat, akikben még él a múlt megismerésének igénye.
Tartozunk magunknak és utódainknak ezzel!
Nagyvárad, 2010. március 13.
Tőkés László
EP-képviselő
EP-képviselő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése