Erkölcsös legyen, és jogszerű
Demokrata
2010:09. szám
Lass Gábor
Aki ma Magyarországon igazi változást akar, pontosan tudja, ennek milyen feltételei vannak. Aki nem ezt segíti, az annak érdekében cselekszik, hogy ne történhessen változás – mondta a Demokratának dr. Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök.
– Magyarországon ma egyetlen olyan politikai erő van, amelyik a keresztény értékrendet hatékonyan képviseli, jelentette ki egy fideszes kampányrendezvényen. Miért érezte fontosnak, hogy közéleti ügyekben megszólaljon?
– Azért, mert felkértek, hogy szóljak. Egy közösség tagja vagyok, egy közösséget képviselek, és van lelkiismeretem. Igaz, hogy korábban nem vettem részt kampányrendezvényeken, de számomra természetes, hogy ha valaki fontos ügyekben a véleményemet kéri, akkor én azt elmondom. Megdöbbentő számomra, hogy ez egyeseknek furcsa. Ha olyan demokráciában élnénk, ahol több párt is lenne, amelyek jó szándékkal, megfelelő értékrenddel segítenék a közjó előmozdítását, akkor nem lenne helyes, hogy egy pap vagy egy püspök pártpolitikai rendezvényen kampányol. Akkor egy tudatosan hívő, keresztény ember több párt közül is választhatna, és csak szimpátia kérdése lenne a döntés. A rendszerváltásnak nevezett időszak elején, az első szabad választások alkalmával sok pártról joggal gondolták a hívő szavazók, hogy valódi értékeket képviselnek, ezért akkor nem lett volna célszerű, hogy az egyház egy párt mellett álljon ki, mert akkor a többi párttal szimpatizálókat, a saját közössége tagjait elidegeníthette volna. Hadd érzékeltessem ezt egy labdarúgásból vett példával. Tegyük fel: az első osztályú bajnokságban szereplő csapatok mindegyike sportszerűen, etikusan, erkölcsösen küzd. Ekkor nem lenne szerencsés, ha egy pap, pedagógus, hitoktató azt mondaná csoportja tagjainak, nem jó tagja a közösségnek az, aki nem annak a csapatnak szurkol, amelyiknek ő. De ha a bajnokságban csak egyetlen sportszerű csapat lenne, az összes többiről pedig nyilvánvaló volna, hogy doppingol, vagy eladja a meccseket, vagy a tulajdonos csak pénzmosás céljából működteti a csapatot, akkor erkölcsi alapon csak egyetlen csapatnak lehet drukkolni. A pártpolitika nyelvére fordítva: ha van egy pártszövetség vagy politikai formáció, amelynek tagjai még ha nem is szentek, de a program, az értékrend megfelel egy bizonyos erkölcsi mércének, amelynek a többi párt nem, akkor egy közösség vezetője joggal mondhatja, hogy azt az erőt érdemes támogatni. Sőt ez erkölcsi kötelesség is. Magyarországon a rendszerváltás óta talán most először van ilyen egyértelmű helyzet.
– Nyakó István, az MSZP szóvivője visszautasította, hogy egy felekezet vezetője kiközösítse azokat a hívőket, akik hitet tesznek az MSZP mellett.
– Joggal mondanák rám, hogy megosztottam a közösségemet, ha olyan helyzetben lennénk, hogy több hasonló párt közül választhatunk. Joggal kérdeznék, hogy a többi pártot, akik szintén a közjót akarják, miért nem támogatom. Magyarországon nincs olyan párt, amelyik a baloldali értékeket hitelesen képviselné. Hogy konkrét legyek, baloldali értékekről Gazsó Illés sokkal hitelesebben tud beszélni, mint Aczél Endre. Úgy tűnik, Aczél Endre nem igazán ismeri sem az egyház történelmét, sem tanítását, mert akkor nem írta volna, hogy „a római katolikus egyház Európában mindig szemben állt a politikai baloldallal.” A baloldali értékek valójában keresztény értékek, az Evangélium értékei elsősorban a történelmi baloldal által hangsúlyozott értékek: a társadalmi szolidaritás, a „bérből és fizetésből” élők jogainak képviselete, az elesettek segítése. Nem az egyház lopta el a baloldali értékeket, hanem a politikai baloldal próbálta az evangélium eszméit kisajátítani. Klasszikusnak nevezett baloldali értékeket ma Magyarországon magát baloldalinak nevező párt nem képvisel. Ezeket az értékeket, amelyek egyben keresztény értékek is, most egy magát „jobboldalinak” vagy „jobbközépnek” definiáló pártszövetség, a Fidesz–KDNP sokkal hatékonyabban képviseli.
– Találkozott már olyan hívővel, aki azt mondta, atyám, én baloldali vagyok, és ha tetszik önnek, ha nem, az MSZP-re fogok szavazni?
– Ilyen még nem fordult elő. Nem azért, mert nincsenek baloldali gondolkodású hívek, hanem mert ezt ilyen stílusban a közösségen belül sem szoktuk megbeszélni. De ha megtörténne, akkor valószínű, hogy az illető kívülállóként, inkább provokálni akarna.
– Aczél Endre azt javasolta önnek, amennyiben „(…) végképp leküzdhetetlen mondanivalója van, akkor mondja azt, hogy zsigerből utálom a szocialistákat, mert mindegyikben álruhás kommunistát látok”.
– Ha mondanivalóm van és az leküzdhetetlen, akkor az inkább Aczél Endre számára az. Másrészt egy katolikus hívőben, egy katolikus papban, ha igazán hívő, akkor nincs utálat, legalábbis emberekkel szemben nincs. Mint Jézus: a bűnt utáljuk, a bűnöst, a személyt nem. Megdöbbentő, hogy józan, értelmes párbeszédre ma sokan képtelenek. Beszélgettem Donáth Lászlóval és Iványi Gáborral, akikkel sok mindenben egyetértettünk, kölcsönös tisztelettel hallgattuk egymás véleményét. Azért hívtam meg Nyakó Istvánt is, mert nem látom akadályát annak, hogy ha más véleményen is vagyunk, miért ne folytathatnánk józan párbeszédet egymással, ha érdekel a másik véleménye. De Aczél Endrét is szeretettel várom, hogy indulatmentesen, gyűlölködés nélkül beszélgessünk.
– A katolikus egyház megbocsátotta már a kommunizmus bűneit?
– Az egyháznak nem kell formálisan megbocsátania, mert a megbocsátás egy olyan evangéliumi parancs, amely számára állandóan érvényben van. Jézus a kereszten, halála pillanatában azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek”. Ha ő kétezer évvel ezelőtt, a haláltusája végén ilyen őszintén megnyilatkozott, akkor ez útmutatás lehet a keresztényeknek arra vonatkozóan, hogy kinek és hogyan bocsássanak meg: mindig és mindenkinek.
– Ha ön szerint nincs igazi baloldal, vannak-e igazi liberálisok?
– A szabadság eszméjének ébrentartása, az emberi szabadság védelme, tiszteletben tartása határozottan keresztény magatartás. Az emberi szabadságot leginkább Isten tiszteli, tehát az egyháznak is ez a kötelessége. De valljuk be, hogy ilyen párt sincs ma Magyarországon. Sőt olyan sincs, amelyik magáról ezt vallaná. Ha lenne igazi, a szó nemes és klasszikus értelmében vett liberális párt, amely az emberi személy méltóságát, szabadságát próbálná védeni a közéletben, akkor ezzel az egyház maximálisan együttműködne. Ha lenne igazi baloldali és igazi liberális párt, akkor nem tehetném meg, hogy egyetlen politikai erő mellé álljak, mert az széthúzáshoz vezetne. Ha majd több olyan politikai párt is lesz, amelyekre az egyház tudatos tagjai nyugodt lelkiismerettel rábízhatják a köz ügyeit, akkor támogatni fogják őket is.
– A Jobbik mellé miért nem állhat oda egy hívő, keresztény ember?
– Nagyon sok jó szándékú ember lát a Jobbik által hirdetett programban megoldást, sőt egyetlen megoldást. Úgy látom, sok mindenben igazuk is van, de az általuk felvetett problémákra kínált megoldás nem egyeztethető össze a keresztény értékrenddel. Nem azt mondom, hogy gyűlöletre uszítanak, azt túlzásnak tartom, de az biztos, hogy nem az Evangélium szellemében fogalmazzák meg az elképzeléseiket és receptjeiket, és alakítják stílusukat. Ráadásul, aki ma Magyarországon igazi változást akar, pontosan tudja, ennek milyen feltételei vannak. Aki nem ezt segíti, az annak érdekében cselekszik, hogy ne történhessen változás.
– Mindszenty bíboros azt mondta 1945-ben, hogy hívő katolikus nem szavazhat vallásellenes, istentagadó, egyházüldöző pártra. A katolikus egyház most nem mondhatná ki nyíltan, hogy hívő ember nem szavazhat korrupt pártokra?
– Nem az egyház, hanem a Biblia utal erre a Tízparancsolatban, és aki még nem ölte ki magából, annak a lelkiismerete is ezt sugallja. Másrészt nem szerencsés minősítgetni, mert abban sok indulat lehet, igaz, Mindszenty bíborosban nem volt sem gyűlölet, sem indulat, ő csak egyértelműen megfogalmazta véleményét. Ugyanakkor tévedés azt gondolni, hogy egy egyházi vezetőre bízott közösség alig várja, hogy mit mond a plébános vagy a pap, hogy szolgai módon követhesse szavait. Ma már az egyház vezetői is jól tudják, hogy a tagok között vannak kiskorúak és nagykorúak. A felnőttek remélhetően szabad, önálló, autonóm személyek, akik ha azonosulnak az egyház értékrendjével, akkor maguktól is tudják, mit kell tenni. Egy vallási közösség vezetőjének nem az az elsődleges feladata, hogy megmondja, hogyan kell cselekedni, hanem hogy hitelesen felmutassa a közös értékrendet, és arról vonzó személyes tanúságot tegyen. Én sem parancsoltam senkinek semmit, és nem is rekesztettem ki senkit, hanem a józan eszem és a hitem fényében, a lelkiismeretemre hallgatva elmondtam a véleményemet. És el fogom mondani a jövőben is.
– Azt sem lehet kimondani, hogy bűn volt a rendőrség részéről, amikor 2006. október 23-án gumilövedékkel a tömegbe lövetett?
– Törvényes eszközökkel ki kell deríteni, meg kell állapítani a bűncselekmények felelőseit. Nem a rendőrség, hanem konkrét személyek azon belül és azon kívül.
– De hamis tanúzásokkal, hazugságokkal ki lehet bújni a felelősség alól.
– Ez igaz, és nem csak azért, mert az igazságszolgáltatás sajnos sohasem lehet tökéletes. Ha a korábbi kérdése az, hogy erkölcsileg bűn-e olyan emberekkel szemben, akik valódi, fizikai veszélyt nem jelentettek senkire, senkinek az életére nem törtek, olyan szankciót alkalmazni, amely tartós sérüléssel vagy az emberi méltóság megalázásával jár, akkor ezt súlyos erkölcsi bűnnek és egyben bűncselekménynek is tartom. Az utóbbi alól ki lehet bújni, az előbbi elől azonban nem lehet elmenekülni, ha ez nem is vigasztal mindenkit.
– Mi a véleménye a hatalom köreiben népszerű egyik alapvetésről, miszerint „lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerű”?
– Ez a jogrend karikatúrája. De szerintem ma inkább a „nem erkölcsös és nem is jogszerű” elve érvényesül. Az erkölcsi válság még súlyosabb, mint a gazdasági. A gazdasági válságból való kilábalás a kisebbik és a könnyebben megoldható feladat. A társadalom betegségének gyógyítása viszont lassabb, nehezebb lesz. Az egyházak mint közösségek és az egyes hívő ember ez utóbbi érdekében sokkal többet tehet, hisz alapból – érdemén kívül – több munícióval rendelkezik fentről. Cinikus megjegyzés, hogy azért támogat egy hívő, egy keresztény közösség egy bizonyos politikai erőt, mert ha az hatalomra kerül, akkor valamilyen módon visszakapja majd a támogatást. Önmagában nem baj, ha egy civil szervezet csak ezért támogat egy pártot. De ha az egyház is így járna el, akkor nem sokban különbözne egy civil szervezettől. A hívő ember elsősorban nem azt nézi, hogy mit kap majd egy hatalomtól, hanem hogy mit tud adni a társadalomnak. Én nem egy pártot támogatok a választáson, hanem van konkrét elképzelésem a társadalom gyógyításáról, a közjó előmozdításáról. Ezt egyedül nem tudom megvalósítani, ezért a politikai erők közül azt választom, melyben leginkább partnert látok. Úgy gondolom, ez a demokrácia lényege.
Demokrata
2010:09. szám
Lass Gábor
Aki ma Magyarországon igazi változást akar, pontosan tudja, ennek milyen feltételei vannak. Aki nem ezt segíti, az annak érdekében cselekszik, hogy ne történhessen változás – mondta a Demokratának dr. Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök.
– Magyarországon ma egyetlen olyan politikai erő van, amelyik a keresztény értékrendet hatékonyan képviseli, jelentette ki egy fideszes kampányrendezvényen. Miért érezte fontosnak, hogy közéleti ügyekben megszólaljon?
– Azért, mert felkértek, hogy szóljak. Egy közösség tagja vagyok, egy közösséget képviselek, és van lelkiismeretem. Igaz, hogy korábban nem vettem részt kampányrendezvényeken, de számomra természetes, hogy ha valaki fontos ügyekben a véleményemet kéri, akkor én azt elmondom. Megdöbbentő számomra, hogy ez egyeseknek furcsa. Ha olyan demokráciában élnénk, ahol több párt is lenne, amelyek jó szándékkal, megfelelő értékrenddel segítenék a közjó előmozdítását, akkor nem lenne helyes, hogy egy pap vagy egy püspök pártpolitikai rendezvényen kampányol. Akkor egy tudatosan hívő, keresztény ember több párt közül is választhatna, és csak szimpátia kérdése lenne a döntés. A rendszerváltásnak nevezett időszak elején, az első szabad választások alkalmával sok pártról joggal gondolták a hívő szavazók, hogy valódi értékeket képviselnek, ezért akkor nem lett volna célszerű, hogy az egyház egy párt mellett álljon ki, mert akkor a többi párttal szimpatizálókat, a saját közössége tagjait elidegeníthette volna. Hadd érzékeltessem ezt egy labdarúgásból vett példával. Tegyük fel: az első osztályú bajnokságban szereplő csapatok mindegyike sportszerűen, etikusan, erkölcsösen küzd. Ekkor nem lenne szerencsés, ha egy pap, pedagógus, hitoktató azt mondaná csoportja tagjainak, nem jó tagja a közösségnek az, aki nem annak a csapatnak szurkol, amelyiknek ő. De ha a bajnokságban csak egyetlen sportszerű csapat lenne, az összes többiről pedig nyilvánvaló volna, hogy doppingol, vagy eladja a meccseket, vagy a tulajdonos csak pénzmosás céljából működteti a csapatot, akkor erkölcsi alapon csak egyetlen csapatnak lehet drukkolni. A pártpolitika nyelvére fordítva: ha van egy pártszövetség vagy politikai formáció, amelynek tagjai még ha nem is szentek, de a program, az értékrend megfelel egy bizonyos erkölcsi mércének, amelynek a többi párt nem, akkor egy közösség vezetője joggal mondhatja, hogy azt az erőt érdemes támogatni. Sőt ez erkölcsi kötelesség is. Magyarországon a rendszerváltás óta talán most először van ilyen egyértelmű helyzet.
– Nyakó István, az MSZP szóvivője visszautasította, hogy egy felekezet vezetője kiközösítse azokat a hívőket, akik hitet tesznek az MSZP mellett.
– Joggal mondanák rám, hogy megosztottam a közösségemet, ha olyan helyzetben lennénk, hogy több hasonló párt közül választhatunk. Joggal kérdeznék, hogy a többi pártot, akik szintén a közjót akarják, miért nem támogatom. Magyarországon nincs olyan párt, amelyik a baloldali értékeket hitelesen képviselné. Hogy konkrét legyek, baloldali értékekről Gazsó Illés sokkal hitelesebben tud beszélni, mint Aczél Endre. Úgy tűnik, Aczél Endre nem igazán ismeri sem az egyház történelmét, sem tanítását, mert akkor nem írta volna, hogy „a római katolikus egyház Európában mindig szemben állt a politikai baloldallal.” A baloldali értékek valójában keresztény értékek, az Evangélium értékei elsősorban a történelmi baloldal által hangsúlyozott értékek: a társadalmi szolidaritás, a „bérből és fizetésből” élők jogainak képviselete, az elesettek segítése. Nem az egyház lopta el a baloldali értékeket, hanem a politikai baloldal próbálta az evangélium eszméit kisajátítani. Klasszikusnak nevezett baloldali értékeket ma Magyarországon magát baloldalinak nevező párt nem képvisel. Ezeket az értékeket, amelyek egyben keresztény értékek is, most egy magát „jobboldalinak” vagy „jobbközépnek” definiáló pártszövetség, a Fidesz–KDNP sokkal hatékonyabban képviseli.
– Találkozott már olyan hívővel, aki azt mondta, atyám, én baloldali vagyok, és ha tetszik önnek, ha nem, az MSZP-re fogok szavazni?
– Ilyen még nem fordult elő. Nem azért, mert nincsenek baloldali gondolkodású hívek, hanem mert ezt ilyen stílusban a közösségen belül sem szoktuk megbeszélni. De ha megtörténne, akkor valószínű, hogy az illető kívülállóként, inkább provokálni akarna.
– Aczél Endre azt javasolta önnek, amennyiben „(…) végképp leküzdhetetlen mondanivalója van, akkor mondja azt, hogy zsigerből utálom a szocialistákat, mert mindegyikben álruhás kommunistát látok”.
– Ha mondanivalóm van és az leküzdhetetlen, akkor az inkább Aczél Endre számára az. Másrészt egy katolikus hívőben, egy katolikus papban, ha igazán hívő, akkor nincs utálat, legalábbis emberekkel szemben nincs. Mint Jézus: a bűnt utáljuk, a bűnöst, a személyt nem. Megdöbbentő, hogy józan, értelmes párbeszédre ma sokan képtelenek. Beszélgettem Donáth Lászlóval és Iványi Gáborral, akikkel sok mindenben egyetértettünk, kölcsönös tisztelettel hallgattuk egymás véleményét. Azért hívtam meg Nyakó Istvánt is, mert nem látom akadályát annak, hogy ha más véleményen is vagyunk, miért ne folytathatnánk józan párbeszédet egymással, ha érdekel a másik véleménye. De Aczél Endrét is szeretettel várom, hogy indulatmentesen, gyűlölködés nélkül beszélgessünk.
– A katolikus egyház megbocsátotta már a kommunizmus bűneit?
– Az egyháznak nem kell formálisan megbocsátania, mert a megbocsátás egy olyan evangéliumi parancs, amely számára állandóan érvényben van. Jézus a kereszten, halála pillanatában azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek”. Ha ő kétezer évvel ezelőtt, a haláltusája végén ilyen őszintén megnyilatkozott, akkor ez útmutatás lehet a keresztényeknek arra vonatkozóan, hogy kinek és hogyan bocsássanak meg: mindig és mindenkinek.
– Ha ön szerint nincs igazi baloldal, vannak-e igazi liberálisok?
– A szabadság eszméjének ébrentartása, az emberi szabadság védelme, tiszteletben tartása határozottan keresztény magatartás. Az emberi szabadságot leginkább Isten tiszteli, tehát az egyháznak is ez a kötelessége. De valljuk be, hogy ilyen párt sincs ma Magyarországon. Sőt olyan sincs, amelyik magáról ezt vallaná. Ha lenne igazi, a szó nemes és klasszikus értelmében vett liberális párt, amely az emberi személy méltóságát, szabadságát próbálná védeni a közéletben, akkor ezzel az egyház maximálisan együttműködne. Ha lenne igazi baloldali és igazi liberális párt, akkor nem tehetném meg, hogy egyetlen politikai erő mellé álljak, mert az széthúzáshoz vezetne. Ha majd több olyan politikai párt is lesz, amelyekre az egyház tudatos tagjai nyugodt lelkiismerettel rábízhatják a köz ügyeit, akkor támogatni fogják őket is.
– A Jobbik mellé miért nem állhat oda egy hívő, keresztény ember?
– Nagyon sok jó szándékú ember lát a Jobbik által hirdetett programban megoldást, sőt egyetlen megoldást. Úgy látom, sok mindenben igazuk is van, de az általuk felvetett problémákra kínált megoldás nem egyeztethető össze a keresztény értékrenddel. Nem azt mondom, hogy gyűlöletre uszítanak, azt túlzásnak tartom, de az biztos, hogy nem az Evangélium szellemében fogalmazzák meg az elképzeléseiket és receptjeiket, és alakítják stílusukat. Ráadásul, aki ma Magyarországon igazi változást akar, pontosan tudja, ennek milyen feltételei vannak. Aki nem ezt segíti, az annak érdekében cselekszik, hogy ne történhessen változás.
– Mindszenty bíboros azt mondta 1945-ben, hogy hívő katolikus nem szavazhat vallásellenes, istentagadó, egyházüldöző pártra. A katolikus egyház most nem mondhatná ki nyíltan, hogy hívő ember nem szavazhat korrupt pártokra?
– Nem az egyház, hanem a Biblia utal erre a Tízparancsolatban, és aki még nem ölte ki magából, annak a lelkiismerete is ezt sugallja. Másrészt nem szerencsés minősítgetni, mert abban sok indulat lehet, igaz, Mindszenty bíborosban nem volt sem gyűlölet, sem indulat, ő csak egyértelműen megfogalmazta véleményét. Ugyanakkor tévedés azt gondolni, hogy egy egyházi vezetőre bízott közösség alig várja, hogy mit mond a plébános vagy a pap, hogy szolgai módon követhesse szavait. Ma már az egyház vezetői is jól tudják, hogy a tagok között vannak kiskorúak és nagykorúak. A felnőttek remélhetően szabad, önálló, autonóm személyek, akik ha azonosulnak az egyház értékrendjével, akkor maguktól is tudják, mit kell tenni. Egy vallási közösség vezetőjének nem az az elsődleges feladata, hogy megmondja, hogyan kell cselekedni, hanem hogy hitelesen felmutassa a közös értékrendet, és arról vonzó személyes tanúságot tegyen. Én sem parancsoltam senkinek semmit, és nem is rekesztettem ki senkit, hanem a józan eszem és a hitem fényében, a lelkiismeretemre hallgatva elmondtam a véleményemet. És el fogom mondani a jövőben is.
– Azt sem lehet kimondani, hogy bűn volt a rendőrség részéről, amikor 2006. október 23-án gumilövedékkel a tömegbe lövetett?
– Törvényes eszközökkel ki kell deríteni, meg kell állapítani a bűncselekmények felelőseit. Nem a rendőrség, hanem konkrét személyek azon belül és azon kívül.
– De hamis tanúzásokkal, hazugságokkal ki lehet bújni a felelősség alól.
– Ez igaz, és nem csak azért, mert az igazságszolgáltatás sajnos sohasem lehet tökéletes. Ha a korábbi kérdése az, hogy erkölcsileg bűn-e olyan emberekkel szemben, akik valódi, fizikai veszélyt nem jelentettek senkire, senkinek az életére nem törtek, olyan szankciót alkalmazni, amely tartós sérüléssel vagy az emberi méltóság megalázásával jár, akkor ezt súlyos erkölcsi bűnnek és egyben bűncselekménynek is tartom. Az utóbbi alól ki lehet bújni, az előbbi elől azonban nem lehet elmenekülni, ha ez nem is vigasztal mindenkit.
– Mi a véleménye a hatalom köreiben népszerű egyik alapvetésről, miszerint „lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerű”?
– Ez a jogrend karikatúrája. De szerintem ma inkább a „nem erkölcsös és nem is jogszerű” elve érvényesül. Az erkölcsi válság még súlyosabb, mint a gazdasági. A gazdasági válságból való kilábalás a kisebbik és a könnyebben megoldható feladat. A társadalom betegségének gyógyítása viszont lassabb, nehezebb lesz. Az egyházak mint közösségek és az egyes hívő ember ez utóbbi érdekében sokkal többet tehet, hisz alapból – érdemén kívül – több munícióval rendelkezik fentről. Cinikus megjegyzés, hogy azért támogat egy hívő, egy keresztény közösség egy bizonyos politikai erőt, mert ha az hatalomra kerül, akkor valamilyen módon visszakapja majd a támogatást. Önmagában nem baj, ha egy civil szervezet csak ezért támogat egy pártot. De ha az egyház is így járna el, akkor nem sokban különbözne egy civil szervezettől. A hívő ember elsősorban nem azt nézi, hogy mit kap majd egy hatalomtól, hanem hogy mit tud adni a társadalomnak. Én nem egy pártot támogatok a választáson, hanem van konkrét elképzelésem a társadalom gyógyításáról, a közjó előmozdításáról. Ezt egyedül nem tudom megvalósítani, ezért a politikai erők közül azt választom, melyben leginkább partnert látok. Úgy gondolom, ez a demokrácia lényege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése