2010. március 29., hétfő

Adják vissza az egyházak levéltárát, magánszemélyek okiratait

Állami levéltárak működésének módosítása

Adják vissza az egyházak levéltárát, magánszemélyek okiratait

Nyugati Jelen
Irházi János
2010. március 26.

http://www.nyugatijelen.com/pictures/xbigs/24918.jpg

Az élet és a véletlen hívta fel a figyelmet a levéltárak működését szabályzó 16/1996-os törvény módisításának szükségességére.

Történt ugyanis, hogy valaki bekopogtatott az egyik megyei levéltárba és kérte, adják ki számára a család által kapott nemesei levelet, amelyet annak idején elkobozott tőlük a kommunista állam.

– A kérelem Kerekes Károly képviselő kollégámhoz került, aki utánanézett az ügynek, s kiderült, a haza levéltárak senkinek semmilyen indok alatt nem adják vissza a családi iratokat, amelyeket annak idején egyszerűen elvettek az emberektől. Így aztán Kerekes Károly és Máté András Levente képviselők benyújtottak egy törvénymódosító indítványt, amelyet természetesen én is támogatok, hisz mindenkinek joga van otthon őrizni a családját érintő okmányokat, dokumentumokat, ezek az ő tulajdonukat képezik– magyarázta a Nyugati Jelennek Faragó Péter aradi RMDSZ-képviselő. – Elsőre úgy tűnt, hogy sikerül majd megszavaztatni a módosító javaslatot, és a román kollégák is támogatni fogják, hisz itt nem csupán magánszemélyek iratairól lenne szó, hanem, például, egyházi dokumentumokról is, amelyeket egy 1974-es kommunista törvény szó szerint államosított, hisz kötelességük volt ezeket beszolgáltatni az állami levéltáraknak. Sajnos, amikor kiderült, hogy a módosítás alkalmat adna a magyar történelmi egyházak elkobzott levéltári anyagainak visszaszolgáltatására, azonnal bezárultak a kapuk, s most egyelőre megrekedt az ügy. Hivatalosan azzal indokolják az elutasítást, hogy magánszemélyeknél, egyházaknál, civil szervezeteknél nincs biztosítva a levéltári anyag megfelelő tárolása, konzerválása – mutatott a mozgatórugókra Faragó, hozzátéve, mintha most az állami levéltárakban minden szál papírt megfelelő körülmények között tárolnának, s nem lennének vizes pincékbe, zsákokba gyömöszölt anyagok.

A törvénymódosítás egyszerűen oldaná meg a kérdést, hisz nem akar mást, mint kibővíteni a 19-es cikkelyt. Ez kimondja, hogy az országos levéltárba vagy a megyei kirendeltségeknél lévő okmányok, iratok nem vehetők el ezek kezeléséből: a két képviselő ezt megtoldaná azzal, hogy „az önkényesen kezelésbe vett dokumentumok kivételével”. Majd beszúrná ide a 19/1 cikkelyt, amely kimondja: a visszaszolgáltatási kérelmeket a központi vagy megyei levéltáraknál kell letenni s ezek kötelesek 30 napon belül megoldani a restitúciós kérvényeket, s kedvezőtlen válasz esetén a kérelmező 15 napon belül fellebbezhet, s akár bíróság elé is kerülhet az ügy.

S habár most úgy tűnik, az indítvány megreked a képviselőházban, tavaly szeptemberben a szenátus törvényhozási tanácsa kedvezően véleményezte. Annyit azonban javaslatként megjegyeztek, hogy a beterjesztők pontosítsák, mit jelent az önkényes elkobzás, ellenkező esetben visszaélésekre adhat lehetőséget. 2009 novemberében viszont a kormány már negatív véleményezést mellékelt a módosításhoz, többek között kijelenti, természetellenes a rongálódásnak kitett dokumentumok visszaszolgáltatása, és az ingatlanok restitúciós törvénye sem adott vissza minden épületet a tulajdonosoknak. És szerintük azért sem indokolt a levéltárak, dokumentumok visszaadása, mert ezek védelmét, tárolását egységesen kell megoldani az állami levéltárakban. Megjegyzik, készülőben egy másik törvénytervezet, amely lehetőséget nyújt majd az állami és magánlevéltárak szakmai közeledéséhez, ez utóbbiak felügyeletére.


Nincsenek megjegyzések: