Rörer Luther Márton 95 tételéről – Kiszögezte vagy mégsem?
evangelikus.hu
2010. február 18.
Nehezen olvasható, de annál felvilágosítóbb tartalmú: Luther Márton bizalmasa, Georg Rörer (1492-1557) megtalált kézírása a reformáció után kutató történészek számára kincsesbánya. Talán azt is be fogják bizonyítani, hogy valóban megtörtént-e Luther Márton híres 95 tételének kiszögelése 1517-ben vagy sem. A nemrégiben újra megtalált Rörer dokumentumok és lenyomatok most egy kollokvium anyagát képezik és Jénában kulturtörténeti kiállítást is nyitnak, amelyen bemutatják majd ezeket. Forrás: evangelisch.de / Thomas Bickelhaupt / Fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna
A feljegyzést, Joachim Ott, a thüringiai Egyetemi és Tartományi Könyvtár igazgatójának feltételezése szerint Luther egykori asszisztense, Georg Rörer készítette és véleménye szerint egy aprócska adalék („disznóköröm” – Sauklaue), amelyet „még a kortársak sem tudtak annakidején értelmezni és kibogarászni”. Ennek ellenére a már majdnem olvashatatlan írást jó két éve könyvtárosok és egyháztörténészek szisztematikusan kutatják és digitalizálják.
A feltárás első eredményei a szakemberek egy szerdán kezdődő jénai kollokviumon fogják megvitatni. Ugyan sokáig senkit sem érdekelt Rörer 35 kézírásos dokumentuma és három nyomtatott könyve, mégis ez pillanatok alatt megváltozott, amikor Martin Treu egyháztörténész, a Luther Emlékvárosok Alapítványtól (Sachsen-Anhalt) három évvel ezelőtt felfedezett az írások között egy részt, amely utalt arra, hogy Luther Márton annakidején kiszögezte 95 tételét.
Egy Luther Bibliába volt rejtve
Rörers jelentéktelen, egy 1540-ből származó Luther Bibliába elrejtett háromsorosa így hangzik: „1517-ben Szenteste előestéjén Wittenberg templomainak ajtajára felkerültek Luther Márton doktornak a búcsúról írt tézisei.”
A feljegyzés ismertté válása óta azonban a tudósok azon vitáznak, vajon ez alátámasztja-e valóban a tételek kiszögezését vagy csak egy további anekdotikus mozaikköve annak a később kialakult legendának, amely a tételek kiszögezéséről szól.
A háttérről: 1517 október végén írta le Luther a híres 95 tételét és azt elküldte a tartomány egyházi vezetőjének, Albrecht von Brandenburg püspöknek. Hogy a reformátor azonban tiltakozásul a búcsúcédulákkal való visszaélések miatt, személyesen is kiszögezte volna a wittenbergi Vártemplom kapujára a tételeket, mindig is bizonytalan volt. A legkorábbi bizonyítéka ennek Melanchthons Fülöp (1497-1560) egyik megjegyzése volt, amelyet Luther halálának az évében írt. Rörer feljegyzése azonban régebbi és autentikusabbank tűnik, mivel Melanchthonnal ellentétben ő már 1517-ben Wittenbergben tartózkodott.
Számos feljegyzést tartalmaz
A német kutatói közösség jénai projektje előtt azonban egy másik aspektus is előtérben áll. Luther legjelentősebb kortársa és mellette szolgáló asszisztenseként Rörer számos olyan szöveget is leírt, amelyet Melanchthon mondott el, akinek halála 450. évfordulóját épp idén ünnepeljük. De Johannes Bugenhagen (1485-1558) és más kortársak megnyilatkozásait is buzgón jegyzetelte Rörer – magyarázta Ott könyvtárigazgató. Alapos munkájának köszönhető, „hogy a reformáció számos műve megmaradhatott annak jelenleg ismert formájában”.
A wittenberi egyháztörténész, Treu is Rörert „hihetetlenül szorgalmasnak” értékeli, aki mindig is csodálattal tekintett fel mesterére, Lutherra.
Az egyetlen óbajor, aki a reformátor oldalán állt Deggendorfból származott és 1511-től Lipcsében tanult, mielőtt 1522 áprilisában végleg Wittenbergbe költözött. Három évvel később Luther ordinálta őt, 1526-ben pedig elvette feleségül Johanna Bugenhagent, Luther gyóntató atyjának testvérét.
A marburgi hitvitánál is ott volt
1529-ben Rörer elkísérte a wittenbergi reformátort a Huldrych Zwinglivel (1484-1531) folytatott vallási vitájára is, Marburgba. A prédikációk és az asztali beszélgetések buzgó jegyzetelésekor sajátos rövidítéseket alkalmazott, amely a későbbi kutatókat mindig újabb és újabb kihívások elé állította. De nem csak ez, hanem sajátos kézírásának kibetűzése is.
A schmalkaldeni háborúban elszenvedett protestáns vereség (1546-47) után Rörer Dániából Jénába került, ahol 1553-ig négy kötetnyi új Luther-kiadást jelentetett meg.
Az ebben a környezetben keletkezett írásokat nagy részükben tudományosan már feltárták – jelentette Ott. Már a digitalizálást is befejezték, amelyet azonban a jénai igazgató szeretne kiterjeszteni más, Braunschweigban és Hamburgban található Rörer-kéziratokra is.
Az ottani kutatási munka tudósai is szeretnék a „reformáció kézírását” egész Németországban nyomon követni. Az értékes jénai eredetiket pedig 2010. 02. 17-től Jénában lehet először megtekintetni egy most nyíló kiállításon.
evangelikus.hu
2010. február 18.
Nehezen olvasható, de annál felvilágosítóbb tartalmú: Luther Márton bizalmasa, Georg Rörer (1492-1557) megtalált kézírása a reformáció után kutató történészek számára kincsesbánya. Talán azt is be fogják bizonyítani, hogy valóban megtörtént-e Luther Márton híres 95 tételének kiszögelése 1517-ben vagy sem. A nemrégiben újra megtalált Rörer dokumentumok és lenyomatok most egy kollokvium anyagát képezik és Jénában kulturtörténeti kiállítást is nyitnak, amelyen bemutatják majd ezeket. Forrás: evangelisch.de / Thomas Bickelhaupt / Fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna
A feljegyzést, Joachim Ott, a thüringiai Egyetemi és Tartományi Könyvtár igazgatójának feltételezése szerint Luther egykori asszisztense, Georg Rörer készítette és véleménye szerint egy aprócska adalék („disznóköröm” – Sauklaue), amelyet „még a kortársak sem tudtak annakidején értelmezni és kibogarászni”. Ennek ellenére a már majdnem olvashatatlan írást jó két éve könyvtárosok és egyháztörténészek szisztematikusan kutatják és digitalizálják.
A feltárás első eredményei a szakemberek egy szerdán kezdődő jénai kollokviumon fogják megvitatni. Ugyan sokáig senkit sem érdekelt Rörer 35 kézírásos dokumentuma és három nyomtatott könyve, mégis ez pillanatok alatt megváltozott, amikor Martin Treu egyháztörténész, a Luther Emlékvárosok Alapítványtól (Sachsen-Anhalt) három évvel ezelőtt felfedezett az írások között egy részt, amely utalt arra, hogy Luther Márton annakidején kiszögezte 95 tételét.
Egy Luther Bibliába volt rejtve
Rörers jelentéktelen, egy 1540-ből származó Luther Bibliába elrejtett háromsorosa így hangzik: „1517-ben Szenteste előestéjén Wittenberg templomainak ajtajára felkerültek Luther Márton doktornak a búcsúról írt tézisei.”
A feljegyzés ismertté válása óta azonban a tudósok azon vitáznak, vajon ez alátámasztja-e valóban a tételek kiszögezését vagy csak egy további anekdotikus mozaikköve annak a később kialakult legendának, amely a tételek kiszögezéséről szól.
A háttérről: 1517 október végén írta le Luther a híres 95 tételét és azt elküldte a tartomány egyházi vezetőjének, Albrecht von Brandenburg püspöknek. Hogy a reformátor azonban tiltakozásul a búcsúcédulákkal való visszaélések miatt, személyesen is kiszögezte volna a wittenbergi Vártemplom kapujára a tételeket, mindig is bizonytalan volt. A legkorábbi bizonyítéka ennek Melanchthons Fülöp (1497-1560) egyik megjegyzése volt, amelyet Luther halálának az évében írt. Rörer feljegyzése azonban régebbi és autentikusabbank tűnik, mivel Melanchthonnal ellentétben ő már 1517-ben Wittenbergben tartózkodott.
Számos feljegyzést tartalmaz
A német kutatói közösség jénai projektje előtt azonban egy másik aspektus is előtérben áll. Luther legjelentősebb kortársa és mellette szolgáló asszisztenseként Rörer számos olyan szöveget is leírt, amelyet Melanchthon mondott el, akinek halála 450. évfordulóját épp idén ünnepeljük. De Johannes Bugenhagen (1485-1558) és más kortársak megnyilatkozásait is buzgón jegyzetelte Rörer – magyarázta Ott könyvtárigazgató. Alapos munkájának köszönhető, „hogy a reformáció számos műve megmaradhatott annak jelenleg ismert formájában”.
A wittenberi egyháztörténész, Treu is Rörert „hihetetlenül szorgalmasnak” értékeli, aki mindig is csodálattal tekintett fel mesterére, Lutherra.
Az egyetlen óbajor, aki a reformátor oldalán állt Deggendorfból származott és 1511-től Lipcsében tanult, mielőtt 1522 áprilisában végleg Wittenbergbe költözött. Három évvel később Luther ordinálta őt, 1526-ben pedig elvette feleségül Johanna Bugenhagent, Luther gyóntató atyjának testvérét.
A marburgi hitvitánál is ott volt
1529-ben Rörer elkísérte a wittenbergi reformátort a Huldrych Zwinglivel (1484-1531) folytatott vallási vitájára is, Marburgba. A prédikációk és az asztali beszélgetések buzgó jegyzetelésekor sajátos rövidítéseket alkalmazott, amely a későbbi kutatókat mindig újabb és újabb kihívások elé állította. De nem csak ez, hanem sajátos kézírásának kibetűzése is.
A schmalkaldeni háborúban elszenvedett protestáns vereség (1546-47) után Rörer Dániából Jénába került, ahol 1553-ig négy kötetnyi új Luther-kiadást jelentetett meg.
Az ebben a környezetben keletkezett írásokat nagy részükben tudományosan már feltárták – jelentette Ott. Már a digitalizálást is befejezték, amelyet azonban a jénai igazgató szeretne kiterjeszteni más, Braunschweigban és Hamburgban található Rörer-kéziratokra is.
Az ottani kutatási munka tudósai is szeretnék a „reformáció kézírását” egész Németországban nyomon követni. Az értékes jénai eredetiket pedig 2010. 02. 17-től Jénában lehet először megtekintetni egy most nyíló kiállításon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése