A romlás hullámai
Nemzetközi pedofilbotrány-sorozat rázza a katolikus egyházat
Hetek
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor
2010. 02. 19.
Kanadától Ausztráliáig, Írországtól Németországig szinte naponta derül fény papok által elkövetett szexuális bűncselekményekre. A Vatikán belügyként kezeli az ügyeket, és azt állítja, hogy a sokezer eset egyéni gyarlóságok és külső körülmények miatt történt. A katolikus egyház képviselői hivatalosan nem ismerik el, hogy a klérus tagjait a felekezeti rendszabályok – elsősorban a kötelező papi cölibátus – is kiszolgáltatottá teszik. Bár az utóbbi években szinte minden felekezetben kerültek nyilvánosságra szexuális visszaélések, a felmérések szerint a gyerekek és fiatalok elleni homoszexuális pedofil bűncselekmények száma a katolikus papok körében az átlagnál magasabb.
„A gyermekek megrontása förtelmes bűn, amellyel szemben nagyon határozottan kell fellépni" - mondta XVI. Benedek pápa az ír püspököknek a Vatikánban. Az egyházfő elítélte, hogy az írországi egyházi hierarchia nem lépett fel kellő eréllyel ezekkel a szexuális visszaélésekkel szemben. A pápa a február közepén tartott kétnapos rendkívüli tanácskozáson felszólította a püspököket, hogy tegyék meg a konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy helyreállítsák az egyház erkölcsi és szellemi hitelét. XVI. Benedek szerint a pedofilbotrány súlyos erkölcsi vétek is, amely sérti Istent, és megsebzi a képmására teremtett emberi személy méltóságát.
A 24 ír püspök elismerte, hogy téves megítélések és mulasztások álltak a válság középpontjában, és kötelezettséget vállalt arra, hogy együttműködik hazája igazságügyi szerveivel.
A vatikáni válságtanácskozást az ír kormány által elrendelt vizsgálat váltotta ki, amely egyházi iskolákban és gyermekotthonokban 46 lelkész ügyét tárta fel. A november végén közzétett, a dublini katolikus érsekség hozzáállását az 1975-2004-es időszakban vizsgáló, úgynevezett Murphy-jelentés arról számolt be, hogy az ilyen ügyek kezelésében a dublini érsekség még az 1990-es évtized közepén is „a titoktartást, a botrány elkerülését és az egyház jó hírének védelmét" tartotta a fő szempontnak.
A 720 oldalas jelentés mélyen megrázta XVI. Benedeket, aki förtelmesnek minősítette az esetet. Az egyházfő kinyilvánította, hogy osztozik az ír hívők felháborodásában, és mély sajnálatot érez amiatt, hogy az ír katolikus egyház magas rangú vezetői évtizedeken át eltussolták a gyermekekkel szembeni visszaélések miatt tett panaszokat.
Vizsgálóbizottság Dublinban
A vatikáni szóvivő, Federico Lombardi viszont védelmébe vette a dublini vatikáni nunciust, aki nem hajlandó az ír parlament külügyi bizottsága előtt számot adni a botrány hátteréről. A hét elején hozták nyilvánosságra Giuseppe Leanza érseknek az ír honatyáknak küldött levelét, amelyben a diplomata azt írta: „a Szentszék gyakorlatában nem szerepel, hogy az apostoli nunciusok parlamenti bizottságok előtt jelennek meg". Ez Írországban nagy felháborodást váltott ki. Alan Shatter ír képviselő szerint „nemcsak hogy mélységesen sajnálatos, de nem is érthető", hogy Leanza nem ad magyarázatot az együttműködés megtagadására, „miközben Rómában is elismerik, hogy a klérus tagjai Írországban bűnösök gyermekek elleni visszataszító szexuális visszaélésekben". A püspökök köréből azonban kiszivárgott, hogy a Vatikán valójában attól tart, hogy ha a pápa diplomáciai képviselője válaszol a parlamenti képviselők kérdéseire, az veszélyes precedenst teremthet.
Lombardi azt is elmondta, hogy a püspökök lemondásáról nem volt szó a rendkívüli audiencián. Pedig több püspök, akiről kitudódott, hogy korábban eltussolta a szexuális visszaéléseket, felajánlotta lemondását. Az áldozatok is sürgetik az érintettek lemondását, azokét is, akik maguktól ezt nem tennék meg. „Szívszorító, hogy ezeknek az érzéketlen, álnok püspököknek a lemondása még csak fel sem merült a találkozón" - mondta Barbara Blaine, a katolikus papok áldozatait tömörítő egyik szervezet vezetője. John Kelly, a gyerekekkel szembeni bántalmazások ír túlélői (SOCA) nevű szervezet alapítója pedig úgy vélte, az áldozatoknak joguk van elvárni, hogy a pápa vonja felelősségre azokat, akik bűnöket követtek, illetve tussoltak el. Egy amerikai bántalmazottakat tömörítő csoport pedig egyszerűen „jól megszervezett PR-fogásnak" titulálta az audienciát.
Az eltussolás kultúrája
Az áldozatok egyébként már előre figyelmeztettek arra, hogy az audiencia kudarcba fulladhat, ha a pápa nem követeli az érintett püspökök lemondását. Sean Brady ír bíboros szerint ugyanakkor az audiencián érezni lehetett, hogy a Vatikán osztozik a felelősségben, ami - ahogyan az áldozatok fogalmaztak - „az eltussolás kultúráját" illeti. A Vatikán közleménye viszont erre rácáfolt: ebben mindössze arról van szó, hogy „az ír egyházi hatóságok éveken keresztül nem tudtak hatékonyan fellépni a papok által fiatalok ellen elkövetett szexuális visszaélések ügyében". A pápa a tervek szerint a húsvétot megelőző böjt idején levelet küld az ír híveknek, amely a válsággal foglalkozik majd, és igyekszik helyreállítani a bizalmat az ír katolikusok körében azzal, hogy hatékony és konkrét módszert ajánl majd az események megismétlődésének megakadályozására.
Az áldozatok viszont azt is követelik, hogy XVI. Benedek személyesen találkozzon velük, mint ahogyan azt az Egyesült Államokban is tette. Vatikáni közlések szerint a pápa majd fogadja őket, „ha erre megérett az idő".
Írországban tavaly hozták nyilvánosságra, hogy a katolikus intézményekben évtizedeken keresztül elterjedtek voltak a gyermekek elleni szexuális visszaélések. Dublin környékén 1975 és 2004 között számos római katolikus egyházi iskolában, nevelőotthonban és javítóintézetben bántalmazták, illetve szexuálisan zaklatták a növendékeket. Legalább 100 papról tudták az egyházi vezetők, hogy pedofíliába keveredtek. Az érintett papokat azonban nem érték retorziók, legfeljebb másik parókiára helyezték át őket.
A dublini Irgalmasnővérek által fenntartott árvaházban a legkisebbeket is súlyos bántalmazások érték - állítja két ír szerző. Bár az áldozatok kora miatt itt a legnehezebb a bizonyítás, Mary Raftery és Eoin O'Sullivan A kisgyermekek szenvedései címmel megjelent dokumentumkötetében azt írja, hogy az egyházi intézményben a csecsemőket megverték vagy a bilijükhöz kötözték, ha nem végezték el elég gyorsan a dolgukat. Más kicsinyeket fejjel lefelé az ajtóra kötöztek büntetésből. Akik nem bírták megenni a sokszor romlott ételt, azokat erőszakkal megetették, és még a hányadékukat is beléjük erőltették - sorolják az ír szerzők.
Elitiskolák bukása
Miközben zajlik az írországi vizsgálat, a pápa szülőhazájában is megrázó tények kerültek napvilágra. Január végén a berlini Canisius jezsuita gimnázium igazgatója, Klaus Mertes atya három tanárral kapcsolatosan hozott nyilvánosságra terhelő bizonyítékokat. Az ügyek már korábban ismertek voltak, hosszú éveken át azonban nem történt érdemi lépés. Az egyik vádlott, Peter R. atya 1973 óta oktatott a gimnáziumban, a Vatikán Hittani Kongregációja (a korábbi inkvizíció) előtt pedig már 1982-ben ismert volt pedofil előélete. A második vádlott, Wolfgang S. ügyei először 1991-ben kerültek nyilvánosságra.
Mivel a diákok gyakran csak az érettségi után merték feljelenteni a bántalmazót, és jobbára csak az iskola vezetőjénél, így kizárólag belső vizsgálatok indultak, amelyek eredményeképpen az elkövetőket áthelyezték; először Hamburgba, majd innen az újabb ügyek miatt a Fekete-erdőbe, de vezettek ifjúsági csoportokat Hildesheimban, Göttingenben és Hannoverben is. Egyik helyen sem tájékoztatták az iskola vezetőit vagy a szülőket az illetők előéletéről, sőt az áthelyezések okát firtató kérdésekre annyi volt a válasz, hogy az atyák „pénzkezelési problémákkal" küzdenek.
Mertes a Berliner Zeitungnak adott interjújában elismerte, hogy a 3 pap áldozatainak száma akár háromjegyű is lehet, és elmondta, hogy az egyház valószínűleg hajlandó lesz kártérítést fizetni.
A német püspöki kar előreláthatóan február 22-én tárgyalja meg a kérdést, mivel a berlini Canisius gimnázium mellett a Sankt Ansgar és a St. Blasien jezsuita iskolákból, valamint a diplomaták és politikusok generációit kinevelő bonni Aloysius gimnáziumból is egyre-másra jelentkeznek a molesztált volt diákok. Manuela Groll, az áldozatokat képviselő ügyvéd a Berliner Zeitungnak elmondta, hogy nagyon sokan azért nem mernek jelentkezni, mivel attól tartanak, hogy Ursula Raue, a jezsuita rend által az ügy felderítésével megbízott ügyvéd nem elég pártatlan. Ám az ügyvédnőnél a Berliner Zeitung szerint így is több mint 100 áldozat jelentkezett.
Friedrich Stolze, a Sankt Ansgar vezetője szerint a most kirobbant botrány „katasztrófát jelent" az iskolák számára. „Ezek a papok végtelenül sok munkát tettek tönkre, az akkori diákjaik, de a mi mostani életünkre nézve is, mivel az egyházi iskolák híre ezzel nagy károkat szenvedett." A németországi egyházi iskolákban ugyanis éppen most zajlanak a felvételik, és a szülők, akik a világi iskolák helyett a sokkal jobb oktatási színvonalat és elvileg jobb morális körülményeket biztosító jezsuita iskolába akarták volna íratni a gyereket, most teljesen érthető módon elbizonytalanodtak.
Egy berlini ügyvéd - aki több áldozat érdekeit képviseli - közölte: védencei számára 10 ezer euróig terjedő kártérítést követel a jezsuita rendtől. A rend közölte, hogy nem zárkóznak el kártérítések fizetésétől. Elemzők szerint az anyagi kártérítések és az erkölcsi válság „pusztító" hatással lesznek a jezsuita rendre. Annál is inkább, mivel a jezsuiták korábban azzal dicsekedtek, hogy „adja nekünk a gyerekét hét évre, és a kész embert fogjuk visszaadni".
Emelnék az elévülést
Bár egyes esetekben megindulnak a vizsgálatok, az állam nem sokat tehet, mivel az esetek hosszú évtizedekkel korábban történtek. Az egyház sem nyújt segítő kezet az ügyek feltárásában, mivel gyakran úgy gondolják, hogy a vádlók az esetekkel mindössze az egyház jó hírét akarják rontani, sőt, sok esetben a sértettek akár csábítóként is megjelennek az egyház védekezésében.
Így történt ez az eddigi egyetlen emberrel is, akinek sikerült kártérítést kisajtolnia a német katolikus egyházból. A jelenleg hatvan-éves Norbert Denefet 1959-től 1966-ig, tíz és tizenhat éves kora között a család barátjának és bizalmasának tartott Alfons Kamphusmann atya molesztálta, majd miután úgymond „kinőtt az atya ízlésének megfelelő korból", három további évig egy másik egyházi alkalmazott karmai közé került. A hamburgi férfi először 1993-ban mert beszélni élményeiről, ám emiatt családja megszakította vele a kapcsolatot. Erőfeszítéseit végül siker koronázta, de a bíróságon követelt 450 ezer euró helyett az egyházközség mindössze 25 ezret volt hajlandó fizetni. Ezzel is csak a hatvanéves férfi hallgatását akarták megvásárolni, hogy ne szellőztesse meg az ügyet a sajtóban. Denef a Hágai Nemzetközi Bírósághoz akar petíciót benyújtani, hogy a nemzetközi grémium segítségével elérhesse, hogy a pedofil bűntények elévülési idejét harmincöt évre emeljék.
Ezzel kapcsolatosan sajátos vita kezdődött a Bundestagban. A konzervatív CDU/CSU Bundestag-frakciójának helyettes vezetője kedden kijelentette: a konzervatív pártok kezdeményezni kívánják az ilyen jellegű bűncselekmények elévülési idejének a meghosszabbítását. Günther Krings szerint mindezzel az áldozatok védelmét kívánják erősíteni. Egy nappal korábban a bajor igazságügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a gyermekeken elkövetett szexuális bűntettek elévülési idejét harminc évre kell emelni. A liberális szövetségi igazságügyi miniszter, Sabine Leutheusser-Schnarrenberger viszont egy keddi interjúban óva intett az „elsietett lépésektől".
Nemzetközi pedofilbotrány-sorozat rázza a katolikus egyházat
Hetek
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor
2010. 02. 19.
Kanadától Ausztráliáig, Írországtól Németországig szinte naponta derül fény papok által elkövetett szexuális bűncselekményekre. A Vatikán belügyként kezeli az ügyeket, és azt állítja, hogy a sokezer eset egyéni gyarlóságok és külső körülmények miatt történt. A katolikus egyház képviselői hivatalosan nem ismerik el, hogy a klérus tagjait a felekezeti rendszabályok – elsősorban a kötelező papi cölibátus – is kiszolgáltatottá teszik. Bár az utóbbi években szinte minden felekezetben kerültek nyilvánosságra szexuális visszaélések, a felmérések szerint a gyerekek és fiatalok elleni homoszexuális pedofil bűncselekmények száma a katolikus papok körében az átlagnál magasabb.
„A gyermekek megrontása förtelmes bűn, amellyel szemben nagyon határozottan kell fellépni" - mondta XVI. Benedek pápa az ír püspököknek a Vatikánban. Az egyházfő elítélte, hogy az írországi egyházi hierarchia nem lépett fel kellő eréllyel ezekkel a szexuális visszaélésekkel szemben. A pápa a február közepén tartott kétnapos rendkívüli tanácskozáson felszólította a püspököket, hogy tegyék meg a konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy helyreállítsák az egyház erkölcsi és szellemi hitelét. XVI. Benedek szerint a pedofilbotrány súlyos erkölcsi vétek is, amely sérti Istent, és megsebzi a képmására teremtett emberi személy méltóságát.
A 24 ír püspök elismerte, hogy téves megítélések és mulasztások álltak a válság középpontjában, és kötelezettséget vállalt arra, hogy együttműködik hazája igazságügyi szerveivel.
A vatikáni válságtanácskozást az ír kormány által elrendelt vizsgálat váltotta ki, amely egyházi iskolákban és gyermekotthonokban 46 lelkész ügyét tárta fel. A november végén közzétett, a dublini katolikus érsekség hozzáállását az 1975-2004-es időszakban vizsgáló, úgynevezett Murphy-jelentés arról számolt be, hogy az ilyen ügyek kezelésében a dublini érsekség még az 1990-es évtized közepén is „a titoktartást, a botrány elkerülését és az egyház jó hírének védelmét" tartotta a fő szempontnak.
A 720 oldalas jelentés mélyen megrázta XVI. Benedeket, aki förtelmesnek minősítette az esetet. Az egyházfő kinyilvánította, hogy osztozik az ír hívők felháborodásában, és mély sajnálatot érez amiatt, hogy az ír katolikus egyház magas rangú vezetői évtizedeken át eltussolták a gyermekekkel szembeni visszaélések miatt tett panaszokat.
Vizsgálóbizottság Dublinban
A vatikáni szóvivő, Federico Lombardi viszont védelmébe vette a dublini vatikáni nunciust, aki nem hajlandó az ír parlament külügyi bizottsága előtt számot adni a botrány hátteréről. A hét elején hozták nyilvánosságra Giuseppe Leanza érseknek az ír honatyáknak küldött levelét, amelyben a diplomata azt írta: „a Szentszék gyakorlatában nem szerepel, hogy az apostoli nunciusok parlamenti bizottságok előtt jelennek meg". Ez Írországban nagy felháborodást váltott ki. Alan Shatter ír képviselő szerint „nemcsak hogy mélységesen sajnálatos, de nem is érthető", hogy Leanza nem ad magyarázatot az együttműködés megtagadására, „miközben Rómában is elismerik, hogy a klérus tagjai Írországban bűnösök gyermekek elleni visszataszító szexuális visszaélésekben". A püspökök köréből azonban kiszivárgott, hogy a Vatikán valójában attól tart, hogy ha a pápa diplomáciai képviselője válaszol a parlamenti képviselők kérdéseire, az veszélyes precedenst teremthet.
Lombardi azt is elmondta, hogy a püspökök lemondásáról nem volt szó a rendkívüli audiencián. Pedig több püspök, akiről kitudódott, hogy korábban eltussolta a szexuális visszaéléseket, felajánlotta lemondását. Az áldozatok is sürgetik az érintettek lemondását, azokét is, akik maguktól ezt nem tennék meg. „Szívszorító, hogy ezeknek az érzéketlen, álnok püspököknek a lemondása még csak fel sem merült a találkozón" - mondta Barbara Blaine, a katolikus papok áldozatait tömörítő egyik szervezet vezetője. John Kelly, a gyerekekkel szembeni bántalmazások ír túlélői (SOCA) nevű szervezet alapítója pedig úgy vélte, az áldozatoknak joguk van elvárni, hogy a pápa vonja felelősségre azokat, akik bűnöket követtek, illetve tussoltak el. Egy amerikai bántalmazottakat tömörítő csoport pedig egyszerűen „jól megszervezett PR-fogásnak" titulálta az audienciát.
Az eltussolás kultúrája
Az áldozatok egyébként már előre figyelmeztettek arra, hogy az audiencia kudarcba fulladhat, ha a pápa nem követeli az érintett püspökök lemondását. Sean Brady ír bíboros szerint ugyanakkor az audiencián érezni lehetett, hogy a Vatikán osztozik a felelősségben, ami - ahogyan az áldozatok fogalmaztak - „az eltussolás kultúráját" illeti. A Vatikán közleménye viszont erre rácáfolt: ebben mindössze arról van szó, hogy „az ír egyházi hatóságok éveken keresztül nem tudtak hatékonyan fellépni a papok által fiatalok ellen elkövetett szexuális visszaélések ügyében". A pápa a tervek szerint a húsvétot megelőző böjt idején levelet küld az ír híveknek, amely a válsággal foglalkozik majd, és igyekszik helyreállítani a bizalmat az ír katolikusok körében azzal, hogy hatékony és konkrét módszert ajánl majd az események megismétlődésének megakadályozására.
Az áldozatok viszont azt is követelik, hogy XVI. Benedek személyesen találkozzon velük, mint ahogyan azt az Egyesült Államokban is tette. Vatikáni közlések szerint a pápa majd fogadja őket, „ha erre megérett az idő".
Írországban tavaly hozták nyilvánosságra, hogy a katolikus intézményekben évtizedeken keresztül elterjedtek voltak a gyermekek elleni szexuális visszaélések. Dublin környékén 1975 és 2004 között számos római katolikus egyházi iskolában, nevelőotthonban és javítóintézetben bántalmazták, illetve szexuálisan zaklatták a növendékeket. Legalább 100 papról tudták az egyházi vezetők, hogy pedofíliába keveredtek. Az érintett papokat azonban nem érték retorziók, legfeljebb másik parókiára helyezték át őket.
A dublini Irgalmasnővérek által fenntartott árvaházban a legkisebbeket is súlyos bántalmazások érték - állítja két ír szerző. Bár az áldozatok kora miatt itt a legnehezebb a bizonyítás, Mary Raftery és Eoin O'Sullivan A kisgyermekek szenvedései címmel megjelent dokumentumkötetében azt írja, hogy az egyházi intézményben a csecsemőket megverték vagy a bilijükhöz kötözték, ha nem végezték el elég gyorsan a dolgukat. Más kicsinyeket fejjel lefelé az ajtóra kötöztek büntetésből. Akik nem bírták megenni a sokszor romlott ételt, azokat erőszakkal megetették, és még a hányadékukat is beléjük erőltették - sorolják az ír szerzők.
Elitiskolák bukása
Miközben zajlik az írországi vizsgálat, a pápa szülőhazájában is megrázó tények kerültek napvilágra. Január végén a berlini Canisius jezsuita gimnázium igazgatója, Klaus Mertes atya három tanárral kapcsolatosan hozott nyilvánosságra terhelő bizonyítékokat. Az ügyek már korábban ismertek voltak, hosszú éveken át azonban nem történt érdemi lépés. Az egyik vádlott, Peter R. atya 1973 óta oktatott a gimnáziumban, a Vatikán Hittani Kongregációja (a korábbi inkvizíció) előtt pedig már 1982-ben ismert volt pedofil előélete. A második vádlott, Wolfgang S. ügyei először 1991-ben kerültek nyilvánosságra.
Mivel a diákok gyakran csak az érettségi után merték feljelenteni a bántalmazót, és jobbára csak az iskola vezetőjénél, így kizárólag belső vizsgálatok indultak, amelyek eredményeképpen az elkövetőket áthelyezték; először Hamburgba, majd innen az újabb ügyek miatt a Fekete-erdőbe, de vezettek ifjúsági csoportokat Hildesheimban, Göttingenben és Hannoverben is. Egyik helyen sem tájékoztatták az iskola vezetőit vagy a szülőket az illetők előéletéről, sőt az áthelyezések okát firtató kérdésekre annyi volt a válasz, hogy az atyák „pénzkezelési problémákkal" küzdenek.
Mertes a Berliner Zeitungnak adott interjújában elismerte, hogy a 3 pap áldozatainak száma akár háromjegyű is lehet, és elmondta, hogy az egyház valószínűleg hajlandó lesz kártérítést fizetni.
A német püspöki kar előreláthatóan február 22-én tárgyalja meg a kérdést, mivel a berlini Canisius gimnázium mellett a Sankt Ansgar és a St. Blasien jezsuita iskolákból, valamint a diplomaták és politikusok generációit kinevelő bonni Aloysius gimnáziumból is egyre-másra jelentkeznek a molesztált volt diákok. Manuela Groll, az áldozatokat képviselő ügyvéd a Berliner Zeitungnak elmondta, hogy nagyon sokan azért nem mernek jelentkezni, mivel attól tartanak, hogy Ursula Raue, a jezsuita rend által az ügy felderítésével megbízott ügyvéd nem elég pártatlan. Ám az ügyvédnőnél a Berliner Zeitung szerint így is több mint 100 áldozat jelentkezett.
Friedrich Stolze, a Sankt Ansgar vezetője szerint a most kirobbant botrány „katasztrófát jelent" az iskolák számára. „Ezek a papok végtelenül sok munkát tettek tönkre, az akkori diákjaik, de a mi mostani életünkre nézve is, mivel az egyházi iskolák híre ezzel nagy károkat szenvedett." A németországi egyházi iskolákban ugyanis éppen most zajlanak a felvételik, és a szülők, akik a világi iskolák helyett a sokkal jobb oktatási színvonalat és elvileg jobb morális körülményeket biztosító jezsuita iskolába akarták volna íratni a gyereket, most teljesen érthető módon elbizonytalanodtak.
Egy berlini ügyvéd - aki több áldozat érdekeit képviseli - közölte: védencei számára 10 ezer euróig terjedő kártérítést követel a jezsuita rendtől. A rend közölte, hogy nem zárkóznak el kártérítések fizetésétől. Elemzők szerint az anyagi kártérítések és az erkölcsi válság „pusztító" hatással lesznek a jezsuita rendre. Annál is inkább, mivel a jezsuiták korábban azzal dicsekedtek, hogy „adja nekünk a gyerekét hét évre, és a kész embert fogjuk visszaadni".
Emelnék az elévülést
Bár egyes esetekben megindulnak a vizsgálatok, az állam nem sokat tehet, mivel az esetek hosszú évtizedekkel korábban történtek. Az egyház sem nyújt segítő kezet az ügyek feltárásában, mivel gyakran úgy gondolják, hogy a vádlók az esetekkel mindössze az egyház jó hírét akarják rontani, sőt, sok esetben a sértettek akár csábítóként is megjelennek az egyház védekezésében.
Így történt ez az eddigi egyetlen emberrel is, akinek sikerült kártérítést kisajtolnia a német katolikus egyházból. A jelenleg hatvan-éves Norbert Denefet 1959-től 1966-ig, tíz és tizenhat éves kora között a család barátjának és bizalmasának tartott Alfons Kamphusmann atya molesztálta, majd miután úgymond „kinőtt az atya ízlésének megfelelő korból", három további évig egy másik egyházi alkalmazott karmai közé került. A hamburgi férfi először 1993-ban mert beszélni élményeiről, ám emiatt családja megszakította vele a kapcsolatot. Erőfeszítéseit végül siker koronázta, de a bíróságon követelt 450 ezer euró helyett az egyházközség mindössze 25 ezret volt hajlandó fizetni. Ezzel is csak a hatvanéves férfi hallgatását akarták megvásárolni, hogy ne szellőztesse meg az ügyet a sajtóban. Denef a Hágai Nemzetközi Bírósághoz akar petíciót benyújtani, hogy a nemzetközi grémium segítségével elérhesse, hogy a pedofil bűntények elévülési idejét harmincöt évre emeljék.
Ezzel kapcsolatosan sajátos vita kezdődött a Bundestagban. A konzervatív CDU/CSU Bundestag-frakciójának helyettes vezetője kedden kijelentette: a konzervatív pártok kezdeményezni kívánják az ilyen jellegű bűncselekmények elévülési idejének a meghosszabbítását. Günther Krings szerint mindezzel az áldozatok védelmét kívánják erősíteni. Egy nappal korábban a bajor igazságügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a gyermekeken elkövetett szexuális bűntettek elévülési idejét harminc évre kell emelni. A liberális szövetségi igazságügyi miniszter, Sabine Leutheusser-Schnarrenberger viszont egy keddi interjúban óva intett az „elsietett lépésektől".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése