Arányok
Új Magyar Szó
Sike Lajos
2010-02-11
Kevés hírnek örültem annyira, mint annak, amit Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új püspöke minap a Duna TV-ben közkinccsé tett: református kórházat építenek!
Kevés hírnek örültem annyira, mint annak, amit Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új püspöke minap a Duna TV-ben közkinccsé tett: református kórházat építenek!
Ideje is valamilyen nagyobb hatósugarú szociális létesítményt összehoznia az egyházkerületnek, mert ezen a téren több mint sok a pótolnivalója, legalábbis a katolikusokhoz mérve. Bizonyos határig elfogadom, hogy utóbbiaknak nagyobb a lehetőségük, több külföldi támogatásban részesülhetnek, s talán jelentősebb vagyont kaphattak vissza.
Mindezzel együtt aránytalan, hogy miközben Szatmár megyében a katolikusoknak a Caritas révén harminc (!) szociális intézményük van (a klinikától a hátrányos gyerekek otthonáig), a reformátusoknak egy szál sincs! Pedig a legutóbbi népszámlálás a megyében háromezerrel több reformátust mutatott ki mint katolikust! Tudom, nem szerencsés az ilyen összehasonlítás, ám az adott helyzetben elkerülhetetlen, mivel az eltérés már az utca embere számára is szembeötlő! Hiszen a reformátusok is éppen úgy szeretik és támogatják az egyházukat, mint a katolikusok, mégis....
Nem is csak azért, mert a közmondás szerint minden szentnek maga felé hajlik a keze, sok szatmári úgy véli, hogy a váradi székhelyű református püspökség korábban aránytalanul sok pénzt szívott el innen. Csak amit a Láncos-templom leadott, abból épülhetett volna egy kórház!
Közmondásossá vált: tíz éve Tőkés László püspök egy jelentősebb amerikai pénzadományt, amit a szatmári Rákóczi György Református Kollégiumnak küldtek, azzal tartott vissza, hogy „Majd megkapjátok kamatostól”.
Az idő múlik, a kollégium csupasz falakkal, gerendákkal mered az égre, kér segítséget a fennfalótól! Mondják: a volt püspök megosztó tevékenységével is összefügg, hogy több egyházközség vezetője sajátosan értelmezi az egyházmegye, s vele a tágabb magyar közösség érdekét. (Miként ez a Kölcsey Főgimnázium kiköltöztetésének vitájában bebizonyosodott!)
Így történhetett meg, hogy miközben sok vidéki fiatal számára oly fontos kollégium ügyében nem alakult ki összefogás, több lelkész és presbitérium megépítette saját „emlékművét”. Célzásunk irányul például azokra az úgynevezett gyülekezeti házakra, amelyek ünnepélyes átadásuk után többnyire üresen állnak. Ezek költségéből kétszer felhúzhatták volna a „Rákóczit”!
Szóval épüljön az a református kórház, mert más idők jönnek. Magam is adakozom rá. Ha csakugyan lesz belőle valami! Mert a kollégiummal és az öregek otthonával melléfogtam. Tessék csak megnézni, mi lett mára a lelkes adakozók szándékából!
Új Magyar Szó
Sike Lajos
2010-02-11
Kevés hírnek örültem annyira, mint annak, amit Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új püspöke minap a Duna TV-ben közkinccsé tett: református kórházat építenek!
Kevés hírnek örültem annyira, mint annak, amit Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új püspöke minap a Duna TV-ben közkinccsé tett: református kórházat építenek!
Ideje is valamilyen nagyobb hatósugarú szociális létesítményt összehoznia az egyházkerületnek, mert ezen a téren több mint sok a pótolnivalója, legalábbis a katolikusokhoz mérve. Bizonyos határig elfogadom, hogy utóbbiaknak nagyobb a lehetőségük, több külföldi támogatásban részesülhetnek, s talán jelentősebb vagyont kaphattak vissza.
Mindezzel együtt aránytalan, hogy miközben Szatmár megyében a katolikusoknak a Caritas révén harminc (!) szociális intézményük van (a klinikától a hátrányos gyerekek otthonáig), a reformátusoknak egy szál sincs! Pedig a legutóbbi népszámlálás a megyében háromezerrel több reformátust mutatott ki mint katolikust! Tudom, nem szerencsés az ilyen összehasonlítás, ám az adott helyzetben elkerülhetetlen, mivel az eltérés már az utca embere számára is szembeötlő! Hiszen a reformátusok is éppen úgy szeretik és támogatják az egyházukat, mint a katolikusok, mégis....
Nem is csak azért, mert a közmondás szerint minden szentnek maga felé hajlik a keze, sok szatmári úgy véli, hogy a váradi székhelyű református püspökség korábban aránytalanul sok pénzt szívott el innen. Csak amit a Láncos-templom leadott, abból épülhetett volna egy kórház!
Közmondásossá vált: tíz éve Tőkés László püspök egy jelentősebb amerikai pénzadományt, amit a szatmári Rákóczi György Református Kollégiumnak küldtek, azzal tartott vissza, hogy „Majd megkapjátok kamatostól”.
Az idő múlik, a kollégium csupasz falakkal, gerendákkal mered az égre, kér segítséget a fennfalótól! Mondják: a volt püspök megosztó tevékenységével is összefügg, hogy több egyházközség vezetője sajátosan értelmezi az egyházmegye, s vele a tágabb magyar közösség érdekét. (Miként ez a Kölcsey Főgimnázium kiköltöztetésének vitájában bebizonyosodott!)
Így történhetett meg, hogy miközben sok vidéki fiatal számára oly fontos kollégium ügyében nem alakult ki összefogás, több lelkész és presbitérium megépítette saját „emlékművét”. Célzásunk irányul például azokra az úgynevezett gyülekezeti házakra, amelyek ünnepélyes átadásuk után többnyire üresen állnak. Ezek költségéből kétszer felhúzhatták volna a „Rákóczit”!
Szóval épüljön az a református kórház, mert más idők jönnek. Magam is adakozom rá. Ha csakugyan lesz belőle valami! Mert a kollégiummal és az öregek otthonával melléfogtam. Tessék csak megnézni, mi lett mára a lelkes adakozók szándékából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése