Keresztény gyökerek és boldog magyar élet
Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke – Kerékgyártó György interjúja
Nagyítás
Kerékgyártó György
Félig tréfásan „repülő” egyetemnek nevezte a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) nagyszabású kezdeményezését dr. Szíjártó István egyetemi tanár, aki maga is részt vesz a programban. A KÉSZ tíz nagy témakörből álló ismeretterjesztő sorozatot szerkesztett ismert magyar társadalomtudósok, művészek, irodalmárok, könyvtár- és levéltár-igazgatók közreműködésével.
– Szervezőként a Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet címet adták az előadás-sorozatnak. Nyilván nem véletlen az utalás a kereszténység és a magyarság összetartozására.
– Azt a fontos felismerést szeretnénk tudatosítani a sorozat iránt érdeklődőkben, hogy az országot ugyan kard által, katonailag szereztük meg több mint ezer évvel ezelőtt, de a hit által tartottuk meg. A magyarság történetéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a kereszténység. Az előadás-sorozat megszervezését indokolta ugyanakkor az úgynevezett új pogányság erős terjedése, aminek vallási, nemzeti, szellemi és politikai vetületei is vannak, és amivel szemben állást foglalt a közelmúltban egy püspökkari körlevél. Mi mégsem feltétlenül ezen eszmék ellen kívánunk fellépni, inkább pozitívan szeretnénk a témához állni, és egy nemzetépítő stratégia fontosságára rámutatni.
– Hogyan jut el az egyházon kívüli nyilvánossághoz az előadások híre?
– Nem kizárólagos katolikus kezdeményezésről van szó: a katolikusok mellett református és evangélikus közösségek, civilszervezetek is részt vesznek a szervezésben. Az előadásokat pedig civil helyszíneken is – művelődési házakban, más közösségi terekben – tartjuk, hogy ne maradjon a plébániákon belül. A sorozat tíz előadásból áll, amelyek február 6-án a Központi Papnevelő Intézetben hangzottak el együtt. Az egyéves akció során tizenhét magyar városba jut el, mindegyikbe legalább hat, a helyi lehetőségektől függően. Vagyis összesen több mint száz előadásról van szó.
– Nemzetépítő stratégiát említett ez előbb. Ennek hangsúlyos része lehet egy ilyen tudományos előadássorozat?
– Az lehet, mivel történelmünket, kultúránkat, nemzeti önbecsülésünket vizsgálja, és azokra az értékekre hívja fel a figyelmet, amelyek ezer éve fontosak az országnak, a társadalomnak. Természetesen a nemzetépítő stratégia ennél sokkal több területre terjed ki. Fontos része, tulajdonképpen alapköve az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a gazdaság, ami most nagyon nehéz helyzetben van Magyarországon. A KÉSZ aktívan részt akar venni abban, hogy ez megváltozzon. Ezért hívtuk meg az előadássorozatot propagáló sajtóbeszélgetésre dr. Bursics Attilát, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosát, aki az intézmény példáján tudta bemutatni, milyen csapások érték az egész magyar egészségügyet. Része ennek a stratégiának az oktatás, a kultúra vagy – ami legalább annyira fontos, mint ezek – a cigánykérdés. Nyugodtan leírhatjuk így, a szó szerintem nem degradáló senkire nézve.
– Ez utóbbinak rendezése érdekében mit tehet éppen a KÉSZ?
– Fontosnak tartom elmondani, hogy a KÉSZ nem csak elméleti kérdésekkel foglalkozó szervezet. Meggyőződésünk, hogy az országbeli állapotok változásának egyik kulcsa egyféle „civil radikalizmus” megszületése, vagyis a civil szféra erősödése. Éppen ezért a KÉSZ részt vesz a civil munkában is. Ennek egyik példája, hogy nemrégiben megkeresett egy világhírű cigány hegedűművész, Kathy-Horváth Lajos, aki maga is erősen aggódik a hazai cigányság szegregálódása miatt. Még csak szakembernek sem kell lenni, hogy tudjuk, a legtöbb probléma a cigányság lemaradásából ered – ez alatt iskolázottságbeli, foglalkoztatottságbeli és egzisztenciális lemaradást értünk. Kathy-Horváth Lajos egy felzárkóztató program ötletével keresett meg, ami még rengeteg igazításra vár, de azzal a reménnyel kecsegtet, hogy lehet lépni. Lajos hívta fel a figyelmemet arra is, hogy egy ilyen program megvalósítására százmilliárdos tételben állnak rendelkezésre EU-pénzek. Nem csak értelmiségi fantáziálásról van tehát szó.
– Említette az oktatást. Ez ma meglehetősen sokszínű, trendek indultak el, kísérletek zajlanak, és még állami szinten is gyakori a sokszor követhetetlen beavatkozás. A szakemberek közül sokan beszélnek hibás irányokból. Hogy lehet ezeket visszafordítani?
– Nincsenek visszafordíthatatlan folyamatok. Nem vagyok oktatási szakember, de úgy vélem, hogy ki lehet dolgozni ésszerű és hasznos oktatási programot. Mint annyi mindenben, itt is az állami szerepvállalás a kulcs.
– Tehát az államnak mégis irányító szerepet kell vállalnia?
– Elég sok mindenben. Persze, ehhez felelős kormányzásra van szükség, éppen ezért emlegettem már korábban is a nemzetépítő stratégiát. Gondoljunk arra, hogy manapság akármi kerül szóba – legyen az éppen az egészségügy vagy az oktatás –, folyton költségvetésről, büdzséről beszélünk: arról, hogy mire van pénz. Ennek az egésznek fordítva kellene működnie. Ha volna egy kitalált, kidolgozott stratégia, akkor ahhoz lehetne hozzárendelni a pénzt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenre könnyedén jutna: az elosztással akkor is küzdeni kéne, csakhogy az állam nem a lyukakat tömködné, hanem egy ésszerű elgondolás szerint juttatna minden területre. Akkor lehetne előbbre lépni.
– Az állami szerepvállalással kapcsolatos vélekedését tükrözi, hogy február 6-án Horthy-emlékmisét celebrált?
– Horthy Miklós kormányzó és azok az államférfiak, akik a korszakot jellemezték, komoly és jelentős művet hagytak maguk után. A trianoni döntés utáni, teljesen ellehetetlenített országot a semmiből hozták fel, építették újjá. Amikor Horthyról beszélek, erre az építő munkára gondolok. Világosan látni, hogy az államvezetésnek abban a korszakban is volt jövőképe és stratégiája a kilábaláshoz. Ezt én komoly példának tekintem.
– Beszélt a civil összefogásról. A rendszerváltás utáni két évtized egyik nagy csalódása éppen az, hogy a civil szféra nem erősödött meg. Hogy lehet ezen változtatni?
– Tagjai vagyunk a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF), amely már több száz civilszervezet munkáját koordinálja. Ez a fórum létrehozott egy társadalmi szerződést, amelyet könyv alakban is megjelentet hamarosan. A könyv tartalmazza mindazokat az elvárásokat és észrevételeket, amelyeket – ennek a több száz szervezetnek a véleménye alapján – a civil szféra támaszt a mindenkori kormányzattal szemben. Jelenleg a Fidesz tekinthető kormányzásra kész erőnek, de szembetűnő, hogy helyi szinten néhol nem elég hitelesek az embereik. Helyettük újakat kell felállítani. A könyvet, amelyben ezek az észrevételek is szerepelnek, ünnepélyes gesztussal át fogjuk nyújtani Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltnek, remélve, hogy komolyan veszi a benne foglaltakat. Ha nem, akkor a későbbiekben kénytelenek leszünk a Fidesz-kormányzatot is bírálni.
– Valóban ennyire komolyan kell venni ezt az összefogást?
– A mindenkori kormányzat kénytelen komolyan venni, hiszen ez tükrözi a civil szféra, vagyis a lakosság jó részének véleményét. Ha semmibe veszik, a szavazók véleményét hagyják figyelmen kívül. Azt pedig senki sem engedheti meg magának. Hiszek benne, hogy eredményes lehet az együttműködés.
Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke – Kerékgyártó György interjúja
Nagyítás
Kerékgyártó György
Félig tréfásan „repülő” egyetemnek nevezte a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) nagyszabású kezdeményezését dr. Szíjártó István egyetemi tanár, aki maga is részt vesz a programban. A KÉSZ tíz nagy témakörből álló ismeretterjesztő sorozatot szerkesztett ismert magyar társadalomtudósok, művészek, irodalmárok, könyvtár- és levéltár-igazgatók közreműködésével.
Osztie Zoltán
Fotó: keesz.hu
A tervek szerint ezt 17 magyar város nem egyházi intézményén keresztül mutatják be a szélesebb nyilvánosságnak. Az esemény apropóján a civil szféra erősítéséről és nemzetépítő stratégiáról beszélgettünk dr. Osztie Zoltánnal, a KÉSZ elnökével.Fotó: keesz.hu
– Szervezőként a Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet címet adták az előadás-sorozatnak. Nyilván nem véletlen az utalás a kereszténység és a magyarság összetartozására.
– Azt a fontos felismerést szeretnénk tudatosítani a sorozat iránt érdeklődőkben, hogy az országot ugyan kard által, katonailag szereztük meg több mint ezer évvel ezelőtt, de a hit által tartottuk meg. A magyarság történetéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a kereszténység. Az előadás-sorozat megszervezését indokolta ugyanakkor az úgynevezett új pogányság erős terjedése, aminek vallási, nemzeti, szellemi és politikai vetületei is vannak, és amivel szemben állást foglalt a közelmúltban egy püspökkari körlevél. Mi mégsem feltétlenül ezen eszmék ellen kívánunk fellépni, inkább pozitívan szeretnénk a témához állni, és egy nemzetépítő stratégia fontosságára rámutatni.
– Hogyan jut el az egyházon kívüli nyilvánossághoz az előadások híre?
– Nem kizárólagos katolikus kezdeményezésről van szó: a katolikusok mellett református és evangélikus közösségek, civilszervezetek is részt vesznek a szervezésben. Az előadásokat pedig civil helyszíneken is – művelődési házakban, más közösségi terekben – tartjuk, hogy ne maradjon a plébániákon belül. A sorozat tíz előadásból áll, amelyek február 6-án a Központi Papnevelő Intézetben hangzottak el együtt. Az egyéves akció során tizenhét magyar városba jut el, mindegyikbe legalább hat, a helyi lehetőségektől függően. Vagyis összesen több mint száz előadásról van szó.
– Nemzetépítő stratégiát említett ez előbb. Ennek hangsúlyos része lehet egy ilyen tudományos előadássorozat?
– Az lehet, mivel történelmünket, kultúránkat, nemzeti önbecsülésünket vizsgálja, és azokra az értékekre hívja fel a figyelmet, amelyek ezer éve fontosak az országnak, a társadalomnak. Természetesen a nemzetépítő stratégia ennél sokkal több területre terjed ki. Fontos része, tulajdonképpen alapköve az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a gazdaság, ami most nagyon nehéz helyzetben van Magyarországon. A KÉSZ aktívan részt akar venni abban, hogy ez megváltozzon. Ezért hívtuk meg az előadássorozatot propagáló sajtóbeszélgetésre dr. Bursics Attilát, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosát, aki az intézmény példáján tudta bemutatni, milyen csapások érték az egész magyar egészségügyet. Része ennek a stratégiának az oktatás, a kultúra vagy – ami legalább annyira fontos, mint ezek – a cigánykérdés. Nyugodtan leírhatjuk így, a szó szerintem nem degradáló senkire nézve.
– Ez utóbbinak rendezése érdekében mit tehet éppen a KÉSZ?
– Fontosnak tartom elmondani, hogy a KÉSZ nem csak elméleti kérdésekkel foglalkozó szervezet. Meggyőződésünk, hogy az országbeli állapotok változásának egyik kulcsa egyféle „civil radikalizmus” megszületése, vagyis a civil szféra erősödése. Éppen ezért a KÉSZ részt vesz a civil munkában is. Ennek egyik példája, hogy nemrégiben megkeresett egy világhírű cigány hegedűművész, Kathy-Horváth Lajos, aki maga is erősen aggódik a hazai cigányság szegregálódása miatt. Még csak szakembernek sem kell lenni, hogy tudjuk, a legtöbb probléma a cigányság lemaradásából ered – ez alatt iskolázottságbeli, foglalkoztatottságbeli és egzisztenciális lemaradást értünk. Kathy-Horváth Lajos egy felzárkóztató program ötletével keresett meg, ami még rengeteg igazításra vár, de azzal a reménnyel kecsegtet, hogy lehet lépni. Lajos hívta fel a figyelmemet arra is, hogy egy ilyen program megvalósítására százmilliárdos tételben állnak rendelkezésre EU-pénzek. Nem csak értelmiségi fantáziálásról van tehát szó.
– Említette az oktatást. Ez ma meglehetősen sokszínű, trendek indultak el, kísérletek zajlanak, és még állami szinten is gyakori a sokszor követhetetlen beavatkozás. A szakemberek közül sokan beszélnek hibás irányokból. Hogy lehet ezeket visszafordítani?
– Nincsenek visszafordíthatatlan folyamatok. Nem vagyok oktatási szakember, de úgy vélem, hogy ki lehet dolgozni ésszerű és hasznos oktatási programot. Mint annyi mindenben, itt is az állami szerepvállalás a kulcs.
– Tehát az államnak mégis irányító szerepet kell vállalnia?
– Elég sok mindenben. Persze, ehhez felelős kormányzásra van szükség, éppen ezért emlegettem már korábban is a nemzetépítő stratégiát. Gondoljunk arra, hogy manapság akármi kerül szóba – legyen az éppen az egészségügy vagy az oktatás –, folyton költségvetésről, büdzséről beszélünk: arról, hogy mire van pénz. Ennek az egésznek fordítva kellene működnie. Ha volna egy kitalált, kidolgozott stratégia, akkor ahhoz lehetne hozzárendelni a pénzt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenre könnyedén jutna: az elosztással akkor is küzdeni kéne, csakhogy az állam nem a lyukakat tömködné, hanem egy ésszerű elgondolás szerint juttatna minden területre. Akkor lehetne előbbre lépni.
– Az állami szerepvállalással kapcsolatos vélekedését tükrözi, hogy február 6-án Horthy-emlékmisét celebrált?
– Horthy Miklós kormányzó és azok az államférfiak, akik a korszakot jellemezték, komoly és jelentős művet hagytak maguk után. A trianoni döntés utáni, teljesen ellehetetlenített országot a semmiből hozták fel, építették újjá. Amikor Horthyról beszélek, erre az építő munkára gondolok. Világosan látni, hogy az államvezetésnek abban a korszakban is volt jövőképe és stratégiája a kilábaláshoz. Ezt én komoly példának tekintem.
– Beszélt a civil összefogásról. A rendszerváltás utáni két évtized egyik nagy csalódása éppen az, hogy a civil szféra nem erősödött meg. Hogy lehet ezen változtatni?
– Tagjai vagyunk a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF), amely már több száz civilszervezet munkáját koordinálja. Ez a fórum létrehozott egy társadalmi szerződést, amelyet könyv alakban is megjelentet hamarosan. A könyv tartalmazza mindazokat az elvárásokat és észrevételeket, amelyeket – ennek a több száz szervezetnek a véleménye alapján – a civil szféra támaszt a mindenkori kormányzattal szemben. Jelenleg a Fidesz tekinthető kormányzásra kész erőnek, de szembetűnő, hogy helyi szinten néhol nem elég hitelesek az embereik. Helyettük újakat kell felállítani. A könyvet, amelyben ezek az észrevételek is szerepelnek, ünnepélyes gesztussal át fogjuk nyújtani Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltnek, remélve, hogy komolyan veszi a benne foglaltakat. Ha nem, akkor a későbbiekben kénytelenek leszünk a Fidesz-kormányzatot is bírálni.
– Valóban ennyire komolyan kell venni ezt az összefogást?
– A mindenkori kormányzat kénytelen komolyan venni, hiszen ez tükrözi a civil szféra, vagyis a lakosság jó részének véleményét. Ha semmibe veszik, a szavazók véleményét hagyják figyelmen kívül. Azt pedig senki sem engedheti meg magának. Hiszek benne, hogy eredményes lehet az együttműködés.
1 megjegyzés:
még ha ZSIGÓ JENŐ jelentkezett volna be,megérteném!!!ő tisztességes,okos ember!
de kathy horváth lajos?ez nevetséges!!!!ellenőrizzék le a bizonyítványait!MINDET!
Megjegyzés küldése