Jézus keresztje a kampányban
Iványi Gábor lelkész és Kiss-Rigó László püspök vitája az egyházak politikai szerepéről
Népszabadság
Nagy József
2010. február 27.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök a múlt héten fellépett egy hódmezővásárhelyi fideszes kampányrendezvényen, és a párt melletti szavazásra buzdított. Iványi Gábor metodista lelkész korábban az SZDSZ képviselője volt. Mindkettejüknek van tehát kapcsolata a politikával,mégsem ugyanúgy vélekednek a pártok és az egyházak viszonyáról. Kettejükkel a szegedi püspöki palotában beszélgettünk.
– Van közvetlen szerepük, keresnivalójuk az egyházaknak a politikában?
Iványi Gábor – Jeremiás próféta mondja: igyekezzetek a városnak jólétén, mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. Ebben az értelemben minden hívő köteles politizálni. És szerintem önmagában az sem hiba, ha az egyházi ember politikai feladatot vállal.
Iványi Gábor lelkész és Kiss-Rigó László püspök vitája az egyházak politikai szerepéről
Népszabadság
Nagy József
2010. február 27.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök a múlt héten fellépett egy hódmezővásárhelyi fideszes kampányrendezvényen, és a párt melletti szavazásra buzdított. Iványi Gábor metodista lelkész korábban az SZDSZ képviselője volt. Mindkettejüknek van tehát kapcsolata a politikával,mégsem ugyanúgy vélekednek a pártok és az egyházak viszonyáról. Kettejükkel a szegedi püspöki palotában beszélgettünk.
– Van közvetlen szerepük, keresnivalójuk az egyházaknak a politikában?
Iványi Gábor – Jeremiás próféta mondja: igyekezzetek a városnak jólétén, mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. Ebben az értelemben minden hívő köteles politizálni. És szerintem önmagában az sem hiba, ha az egyházi ember politikai feladatot vállal.
Kiss-Rigó László – Míg más egyházak lelkészei közül sokan tagjai helyi képviselő-testületeknek, a katolikus egyházban a papok és a püspökök számára tilos a részvétel a közhatalom gyakorlásában, valamint vezető tisztség betöltése pártban. Az egyház az összes többi tagját viszont kifejezetten buzdítja arra, hogy lehetősége szerint tevékenykedjen a közjó érdekében, azaz politizáljon.
– A választási kampány már pártpolitika. Ott is van dolguk az egyházaknak?
K-R. L. – A történelemben előfordulnak rendkívüli helyzetek: annak idején Mindszenty kinyilvánította, hogy katolikus ember nem szavazhat bolsevik pártra.
– Demokráciánk összevethető Rákosi diktatúrájával?
K-R. L. – Az erkölcsi szempontból választott pártpreferencia Mindszenty idejében és most, az vethető össze. Az egyház tudatos tagja számára annak idején egyértelmű volt, kire nem szavazhat, most pedig az egyértelmű, hogy kire érdemes szavazni. Ha több párt őszintén és hitelesen, a hívő ember értékrendjének megfelelően törekszik a közjó előmozdítására, akkor mindegyik támogatható. Ma sajnos nem ez a helyzet. A hívő ember számára fontos, a pártpolitikában a baloldal által kisajátított értékeket, valamint a liberális értékeket nem a magát baloldaliként meghatározó MSZP, hanem a Fidesz–KDNP képviseli hatékonyan. A Jobbik – bár számos jó szándékú hívő is szimpatizál vele – a társadalom problémáival kapcsolatban sokszor helyes diagnózist állít fel, ám a recept és a stílus összeegyeztethetetlen az evangéliummal. Így a józan, tájékozott hívő számára egyértelmű a helyzet.
– Kinek jó az, ha egy egyházi vezető egy pártrendezvényen kinyilvánítja, kire kell szavazni?
K-R. L. – Ha az ember, legyen akár hívő, akár nem hívő, értelmesen, lelkiismerete szerint és tudatosan dönt a választásokon, azzal az egész társadalom javát szolgálja. Az ezzel kapcsolatos véleményemet bárhol és bármikor megfogalmazom, ha kérnek rá. Szájkosarat senkitől sem fogadok el.
– Nincs szájkosár, kérdések vannak.
K-R. L. – Nemcsak kérdéseket hallok. Sokan megvonnák ezt a jogomat.
– Keresztet vesz magára.
K-R. L. – Milyen keresztet?
– Hogy a Fidesz melletti nyílt kiállással az egyház előre fizet mindazért a szellemi, de még inkább anyagi támogatásért, amit majd az új kormánytól kap.
K-R. L. – Jézusra is rátették a keresztet, nem ő maga könyörgött érte. Mi sem könyörögtünk a kormányhoz, hogy negatív diszkriminációval sújtsa az egyházi fenntartású iskolákba járó gyerekeket, diákokat és szüleiket, mégis ezt tette. Amennyiben pedig pusztán a véleményem hangoztatásáért köszönet és elismerés mellett rágalmakat és mocskolódást egyaránt kapok, azzal természetesen szembenézek, de az utóbbiak számomra azok megfogalmazóit minősítik.
Iványi Gábor: Az egyházaknak azt kellene mondaniuk: testvéreink, a politika nem élet-halál kérdése, az ég és a föld elmúlik, a pártok is elmúlnak, mint most az SZDSZ, és átalakulnak, mint a Fidesz.
I. G. – Amikor találkozom egy rossz vallási énekkel, azt szoktam mondani: ha egy másik dallamra eltérő szöveget írnánk, egész jó kis ének lenne ez. Tévedés, hogy nincs baloldali értékeket megjelenítő baloldali párt. Ez a szocialista párt nem az a párt, ami a rendszerváltás előtt volt. Miként a mostani jobboldali párt sem az, ami akkor volt. Bátran mondom ezt, hiszen az Országgyűlésben is közel ültem a fideszesekhez, jó kapcsolatot ápoltam velük.
– Olyannyira, hogy Orbán Viktor első két gyermekét ön keresztelte.
I. G. – Aztán szeretettel és tisztelettel adtam ki a keresztleveleket, amikor a kormányra jutásukat követően a katolikus egyházban kívánták tovább folytatni az ő vallásos neveltetésüket, így volt. Végigtekintve az úton, amit a Fidesz bejárt, nem biztos, hogy föltétlenül őket kell támogatni. Bal- és jobboldali értékekről beszélünk? A Fideszben lévő idősebb politikusok szinte mind az MSZMP-ben kezdték, külügyminiszterük 1989-ben lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Aztán ettől még elfogadható tárcavezetője lett az Orbán-kormánynak. Ember legyen a talpán, aki világosan látja itt vagy ott az ilyen vagy olyan értékeket. Óvatosan kell fogalmazni, ha az ember ajánlja valamelyik pártot. Egyébként gyakran érzem úgy, hogy a katolikus egyház nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy csillapítsa a közéletben gerjedő feszültségeket. Például hevesen elítéli az egyneműek házasságát. Persze a Biblia alapján nem is képviselhet mást, ám egy polgári államban igyekezni kellene nem szítani, hanem csillapítani a konfliktusokat. Az Isten sem azért küldte közénk a fiát, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse. Okos szeretetre van szükségünk. Egy polgári államban olykor a számunkra ellenszenves vélekedéseket is el kell tűrni.
K-R. L. – És azokról véleményt lehet nyilvánítani. A demokrácia lényege, hogy lehetőleg mindenki vegyen benne részt. Ezért örülni kell, ha az egyház nem olyanokat mond, hogy síkos talaj, meg vékony jég, ezért, testvéreim, tartsuk magunkat távol a politikától.
– Püspök úr, korábban is lépett föl pártrendezvényen?
K-R. L. – Nem fölléptem, hanem tevékenyen vettem részt, például a Kossuth téren. Ha például 1990-ben hívott volna párt, szívesen mentem volna rendezvényre, úgy tűnik azonban, akkor nem voltak kíváncsiak a véleményemre. Megértem, hisz akkoriban káplánként szolgáltam egy esztergomi plébánián.
– A minapi hódmezővásárhelyi meghívás hogyan zajlott? Ön jelentkezett be, vagy hívta a polgármester?
K-R. L. –Nem szoktam sehová bejelentkezni, a meghívások elfogadását mérlegelem. Ez esetben a polgármesterrel fennálló személyes baráti kapcsolat miatt örömmel fogadtam a felkérést. Egyébként számos MSZP-s polgármesterrel is kiváló viszonyt építettem ki. Amikor közösen dolgozunk például a kistelepülésekért, fel sem vetődik, hogy a püspök és a politikus milyen pártpreferenciával rendelkezik. Kár, hogy ezt egyesek el sem tudják képzelni.
– Melyik MSZP-s polgármesterrel van jóban?
K-R. L. – Például a makói Búzás Péterrel.
– Ha ő hívná, menne hozzá kampányolni?
K-R. L. – Persze. És ott is elmondanám, hogy emberileg remek köztünk az együttműködés, de amit a pártja képvisel, azzal nem értek egyet.
– Lelkész úr, ön vállal kampányfellépést?
I. G. – Két ciklusban voltam az egyházam kérésére párton kívüliként, de az SZDSZ támogatásával az Országgyűlésbe jutott képviselő, mindkétszer ellenzékben. Azokban a kampányokban természetesen részt vettem. Most viszont nem állnék ki. Talán két kivétel akad: ha a cigányságért harcoló, most a független indulást fontolgató Horváth Aladár barátom kérne, neki igent mondanék, és Donáth László lelkésztársam mellett is szívesen megszólalnék. Egyházam vezetőjeként politikai kérdésekben amúgy is tartózkodom a markáns megnyilatkozásoktól.Még akkor is, ha tudni, melyik irányba vagyok nyitottabb. Beszédeim annak idején sem pártoskodásról szóltak, hanem szociális és emberi jogi kérdésekről.
– Ha ön úgy gondolná, hogy egyetlen párt képes kivezetni az országot a bajból, kiállna mellette?
I. G. – Őszintén szólva ma azt sem tudom, kinek a támogatására bátoríthatnék. Értékek mellett vagy negatívumok ellen foglalok állást. Nagykorúnak kell tekinteni a választót, majd ő kitalálja, ki érdemes a bizalmára. Sem szószékről, sem négyszemközt nem javasolok pártot. Legföljebb annyit mondok, és ezt most is megteszem: testvéreim, használjátok a fejetek, szélsőségre ne szavazzatok.Miként én sem tudnám elviselni, hogy egyházam valamelyik lelkésze árpádsávos zászlót tűzzön ki vagy gárdalobogót áldjon meg, mint tette azt több katolikus és más vallású pap.
– Utóbbit azoknak a papoknak a főnöke, Erdő Péter bíboros azonnal el is ítélte.
I. G. – Igen derék dolog volt tőle.
– Mit szólnának, ha egy hívük nagyon nem az ízlésük szerint szavazna, és ezt közölné is önökkel?
K-R. L. – Egyrészt joga van mindenkinek a tévedéshez, másrészt ilyen dolgokban nem az ízlésem, hanem a lelkiismeretem és a meggyőződésem szerint mondok véleményt. Nem diktálok, nem követelek, nem közösítem ki a más állásponton lévőt, de azért mi, hívő emberek, általában értjük egymást. Sokan úgy hiszik, hogy a hívek vak birkaként követik pásztoraikat. Ez ma már nincs így. Viszont egy közösség józan tagjai elvárják, hogy aki vezeti őket, valljon színt fontos kérdésekben.
– És ön, lelkész úr, mit tenne?
I. G. – Ha nem szélsőségre szavazna, nem szólnék bele a döntésébe. Egyik hívem épp tegnap mesélte, hogy részt vesz a Fidesz propagandaanyagának széthordásában. Még egy kis pénzt is kap érte. Semmi kifogásom ellene. Mindazonáltal kétlem, hogy egy párt, jelen esetben a Fidesz hatalomra emelése hozza el a társadalmi megújulást. Voltak már kormányon. Hamarosan meglátjuk, csökkentik-e az államgépezetben a korrupciót, képesek-e fellendíteni a gazdaságot. Nem hiszek abban, hogy a bal mindent elrontott, a jobb meg majd most helyrehozza. Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja? Legföljebb úgy,mint a dalban: síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Nem igaz, hogy most fejeződik be a rendszerváltás. Nagy baj, hogy csak most jutottunk odáig, hogy tényleg szembenézzünk azokkal a gazdasági nehézségekkel, amiket már az Antall-kormány is látott. Ma sajnos erősebb a pártokhoz való vad kötődés, mint a családi kötelékekhez és az egyházakhoz való ragaszkodás. Ez beteg dolog. Az egyházaknak azt kellene mondaniuk: testvéreink, a politika nem élethalál kérdése, az ég és a föld elmúlik, a pártok is elmúlnak, mint most az SZDSZ, és átalakulnak, mint a Fidesz. Éppen ezért olyan vehemenciát, alávetettséget, imádatot velük szemben tanúsítani nem szabad, ami Istennek és a felebarátaink szeretetének jár. Használjátok a fejeteket.
K-R. L. – Egyetértek a lelkész úrral: ne abszolutizáljuk, ne szolgáljuk ki egyik pártot sem. A párt nem cél, hanem a közjó előmozdításának nélkülözhetetlen eszköze. És ha egy eszköz elhasználódik, múzeumba kerül, vagy a szemétdombra. Ha egy párt az általam a közjó szempontjából értékesnek tartott programot vall és teljesít, támogatom. Ha nem, akkor – mint egy rossz eszközt – eldobom.
– Lehet, hogy négy év múlva már nem a Fidesz mellett látjuk önt kampányolni?
K-R. L. – Lehet, de nem valószínű. A pártreferencia nem dogma. Pártok változhatnak, a mi értékrendünk örök.
Hallgassa meg!