Prof. Dr. jur. Prugberger Tamás
2009. november 11.
Néhány észrevétel a katolikus püspöki karnak az ősmagyar ezotériával szembeni fellépésével kapcsolatban
A Heti Válasz 2009 október 15-iki számában Ablonczy Bálint „A táltosok már a spájzban vannak” blikkfangos cím alatt ismertette a Magyar Püspöki Karnak a szeptember 20-ikán közzétett körlevelét, amelyben felhívja a hívei figyelmét, hogy óvakodjanak a veszélyesen terjedő „ősmagyar pogány ezotéria” divatos irányzatának befogadásától. Pár nappal ezt követően Jelenits István piarista paptanárral, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem előadójával riportot készített a Lánchíd Rádió e témáról. Ez a riport egyúttal megjelent a Heti Válasz október 29. számában. Jelenits okfejtése egybecsengett Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspöknek Ablonczy által e cikkben tolmácsolt nézetével. Mindketten utaltak arra, hogy a divatossá vált újsámánizmus és a vele összefüggő magyarság-eredettan tudományos hitelessége megkérdőjelezhető, szemben a „Jobbik” által elitélt és eltörlését követelő „hazug finn-ugor dogmával”.
Ami a kérdés tudományos oldalát illeti, a „Jobbik” nézőpontja szélsőséges és elméletileg egyáltalán nem megalapozott. Ugyanakkor a finn-ugor elmélet helytállósága sem egyértelműen bizonyított, amit a tudomány világában megingatott László Gyula professzornak régészeti kutatásokkal alátámasztott kettős honfoglalás elmélete. Szerinte időrendileg is külön foglalták el a Kárpát-medencét a „fekete” és a „fehér” magyarok.
A Katolikus Egyház és a Jobbik által felsorolt ősmagyar ezotéria irányzat között vallás-, és eszmepolitikai vita húzódik meg. A katolikus püspöki karnak igaza van abban, hogy ebben a formában egy tudományosan minden alapot nélkülöző felületes és színpadias divathóbort, amely azonban veszélyezteti a katolicizmust, mert tévhitet terjeszt. Ugyanakkor azonban fel kell tenni a kérdést, hogy miért éppen a „Jobbik” áll ki mellette és miért csak a Katolikus Egyházat veszélyezteti ez a nemzeti irányzat ilyen mértékben. A többi történelmi egyház részéről mindez ugyanis problémaként nem merült fel eddig. E mozgalom rohamos terjedésének okaként Spányi Antal a cikkben három tényezőt említ meg. Figyelmemet azonban Ablonczy tolmácsolásában a harmadik ragadta meg: „Eme újpogány mozgalom tragédiája, hogy résztvevői jó magyarok akarnak lenni”.
Itt van a probléma nyitja, ami elsősorban a határainkon kívül élő magyarokat és a velük egyre szolidárisabbá váló határainkon belüli magyarokat érinti. Ahogy a mai magyar baloldali külpolitika közömbössége a határokon túli magyarokkal szemben és a határokon belüli nemzet-tudat kérdésében megmutatkozik, reakcióképpen egyre erőteljesebben épül ki a fiatalságban a magyarság-tudat és csapódik a „Jobbik” szélsőségesnek tartott jobb oldalához. Így igyekszik elhatárolnia magát a határainkon kívül élő magyarság az MSZP és az SZDSZ baloldalától.
Hasonló a helyzet a Vatikánnak a magyar nemzeti hívőérdekeket háttérbe helyező egyetemes internacionális egyházpolitikával. Amikor II. János-Pál pápa Romániába látogatott és csak az ortodox pátriárkához ment, mellőzve a katolikus magyar egyházmegyék meglátogatását, éppen Erdélyben voltam és személyesen tapasztaltam, hogy az ottani katolikus papok, valamint hívek mennyire elkeseredve fejezték ki csalódásukat a pápával szemben. Felvidéki katolikus rokonaimtól, barátaimtól és kollegáimtól tudom, hogy mennyire bántja őket, hogy a Vatikán engedve a szlovák püspöki kar nyomásának, nem biztosít magyar püspököt a felvidéki magyar katolikusok részére, a magyar püspöki kar pedig nem áll ki keményen a Vatikánnál a szlovákiai magyar katolikusok ez irányú igényei mellett. Egyúttal eltűri és nem szólal fel, amikor a csángó magyar falvak részére a Jasi-i Érsekség román papokat küld, akik azt prédikálják, hogy „az ördög nyelve a magyar”. Nem tudok arról, hogy hivatalosan tiltakozott volna a magyar katolikus püspöki kar azzal a Hír Tv által vetített interjúval szemben, amelyet egy magyar újságírónőnek évekkel ezelőtt adott a Bukarestbe akkreditált apostoli szentszéki nuncius, aki szerint azért helyes a csángó magyar közösségekbe román papot küldeni, mert a csángók elmagyarosított románok. Egy volt csángó tanítványom szintén azt mondta nekem, hogy az ő papjuk is hasonlóan vélekedett.
Meglátásom szerint a magyar katolikus püspöki karnak csak a kisebb hányada érzékeny a magyar nemzeti érdekek iránt. Ide tartozik vélhetően Spányi Antal is, amire a tőle idézett vélemény is utal. Azért látom a helyzetet így, mert hivatalos elítélő vélemény tudomásom szerint nem hangzott el a katolikus egyház részéről az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján végrehajtott brutális tömegoszlatással kapcsolatban, amelynek szenvedő alanya két jezsuita szerzetes is volt. Mikor pedig a jelenlegi szombathelyi püspök, Veres Andás püspöki kari titkár-utódához, Németh Lászlóhoz fordultak bántalmazásaik miatt, - úgy hírlik – azt a választ kapták tőle, hogy miért vettek részt a tüntetésen. Azóta a szerbiai magyar katolikusok püspöke lett Nagybecskerek székhellyel. Ha ez így igaz, hogy várható el tőle ezután, hogy kiálljon az ottani kisebbségi sorban élő magyarság érdekeiért? Végül még egy epizód: amikor az egri kórház privatizációja elleni tüntetések zajlottak, egy atyával beszélgetve, mélyen elítélően nyilatkozott a kórház eladásáról. Amikor azonban megkérdeztem, részt vett-e a tüntetéseken, kényszeredetten közölte, hogy nem, mert az érsek-atya, Ternyák Csaba, nyomatékosan leintette papjait a részvételtől.
A katolikus egyháznak a magyar nemzeti érdekekkel szembeni ilyen a langyos magatartása közrejátszhat az ősmagyar ezoterizmus terjedését illetően a katolikus hívők körében és abban is, hogy egyre több határon túli magyar katolikus hívő megy át a reformátusokhoz, de ugyanígy Magyarországon is, ahol a református püspökök és lelkészek a prédikációikban a magyarságot mint nemzetet a politika oldaláról érő hátrányos megkülönböztetést, az egyéb társadalmi visszásságokkal együtt élesen felvetik. Ezzel szemben a szlovákiai magyarság és egyúttal a saját maga előnyére is egy nagyon ésszerű politikát kezd folytatni a szlovák ortodox keresztény egyház. Jogi tanácsadójuktól tudtam meg, hogy a kassai-nagymihályfalvai püspökséget kiegészítik egy magyar ortodox misszióval, amely misszió magyar püspökséggé fejlődne fel. Így Szlovákiában három ortodox keresztény püspökség működik majd a közeljövőben. A pozsonyi és a kassa-nagyszentmihályi mellett lenne egy magyar püspökség is. Már maga a misszió megalakítása is oda hathat, hogy szlovákiai magyar katolikusok fognak oda járni, mint ahogy észak-kelet Magyarországon egyre több római katolikus megy át a görög katolikusokhoz.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a katolikus egyháznak ne lennének a mai társadalom gazdasági és szociális folyamatok káros jelenségeivel szembeni fellépés terén érdemei. II. János-Pál és XIII. Benedek pápák is nyíltan elítélték enciklikáikban a neoliberális globalizáció mai antihumánus formáját. Igen hatékony és magas színvonalú az a karitatív szociális, oktatási és egészségügyi tevékenység, amit a katolikus egyház a magyarság javára határainkon túl és azokon belül a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton, az iskolákat, szociális intézményeket és kórházakat fenntartó szerzetesrendeken (ferencesek, bencések, piaristák, premontreiek, iskolanővérek), valamint betegápolást végző apácarendeken keresztül végez. Mindez azonban inkább sérelmet orvosló és/vagy segítő emberbaráti tevékenység, amiből hiányzik az emberi jogokat és méltóságot sértő állampolgári és a hitéleti jogegyenlőtlenség megszüntetésének az igénylése. Mindezt a Magyar Katolikus Egyház és a Kárpát-medence magyar katolikus híveinek érdekében vetettem fel.
(A szerző az MTA doktora)
gondola.hu
Kapcsolódó anyagaink:
2009. november 11.
Néhány észrevétel a katolikus püspöki karnak az ősmagyar ezotériával szembeni fellépésével kapcsolatban
A Heti Válasz 2009 október 15-iki számában Ablonczy Bálint „A táltosok már a spájzban vannak” blikkfangos cím alatt ismertette a Magyar Püspöki Karnak a szeptember 20-ikán közzétett körlevelét, amelyben felhívja a hívei figyelmét, hogy óvakodjanak a veszélyesen terjedő „ősmagyar pogány ezotéria” divatos irányzatának befogadásától. Pár nappal ezt követően Jelenits István piarista paptanárral, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem előadójával riportot készített a Lánchíd Rádió e témáról. Ez a riport egyúttal megjelent a Heti Válasz október 29. számában. Jelenits okfejtése egybecsengett Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspöknek Ablonczy által e cikkben tolmácsolt nézetével. Mindketten utaltak arra, hogy a divatossá vált újsámánizmus és a vele összefüggő magyarság-eredettan tudományos hitelessége megkérdőjelezhető, szemben a „Jobbik” által elitélt és eltörlését követelő „hazug finn-ugor dogmával”.
Ami a kérdés tudományos oldalát illeti, a „Jobbik” nézőpontja szélsőséges és elméletileg egyáltalán nem megalapozott. Ugyanakkor a finn-ugor elmélet helytállósága sem egyértelműen bizonyított, amit a tudomány világában megingatott László Gyula professzornak régészeti kutatásokkal alátámasztott kettős honfoglalás elmélete. Szerinte időrendileg is külön foglalták el a Kárpát-medencét a „fekete” és a „fehér” magyarok.
A Katolikus Egyház és a Jobbik által felsorolt ősmagyar ezotéria irányzat között vallás-, és eszmepolitikai vita húzódik meg. A katolikus püspöki karnak igaza van abban, hogy ebben a formában egy tudományosan minden alapot nélkülöző felületes és színpadias divathóbort, amely azonban veszélyezteti a katolicizmust, mert tévhitet terjeszt. Ugyanakkor azonban fel kell tenni a kérdést, hogy miért éppen a „Jobbik” áll ki mellette és miért csak a Katolikus Egyházat veszélyezteti ez a nemzeti irányzat ilyen mértékben. A többi történelmi egyház részéről mindez ugyanis problémaként nem merült fel eddig. E mozgalom rohamos terjedésének okaként Spányi Antal a cikkben három tényezőt említ meg. Figyelmemet azonban Ablonczy tolmácsolásában a harmadik ragadta meg: „Eme újpogány mozgalom tragédiája, hogy résztvevői jó magyarok akarnak lenni”.
Itt van a probléma nyitja, ami elsősorban a határainkon kívül élő magyarokat és a velük egyre szolidárisabbá váló határainkon belüli magyarokat érinti. Ahogy a mai magyar baloldali külpolitika közömbössége a határokon túli magyarokkal szemben és a határokon belüli nemzet-tudat kérdésében megmutatkozik, reakcióképpen egyre erőteljesebben épül ki a fiatalságban a magyarság-tudat és csapódik a „Jobbik” szélsőségesnek tartott jobb oldalához. Így igyekszik elhatárolnia magát a határainkon kívül élő magyarság az MSZP és az SZDSZ baloldalától.
Hasonló a helyzet a Vatikánnak a magyar nemzeti hívőérdekeket háttérbe helyező egyetemes internacionális egyházpolitikával. Amikor II. János-Pál pápa Romániába látogatott és csak az ortodox pátriárkához ment, mellőzve a katolikus magyar egyházmegyék meglátogatását, éppen Erdélyben voltam és személyesen tapasztaltam, hogy az ottani katolikus papok, valamint hívek mennyire elkeseredve fejezték ki csalódásukat a pápával szemben. Felvidéki katolikus rokonaimtól, barátaimtól és kollegáimtól tudom, hogy mennyire bántja őket, hogy a Vatikán engedve a szlovák püspöki kar nyomásának, nem biztosít magyar püspököt a felvidéki magyar katolikusok részére, a magyar püspöki kar pedig nem áll ki keményen a Vatikánnál a szlovákiai magyar katolikusok ez irányú igényei mellett. Egyúttal eltűri és nem szólal fel, amikor a csángó magyar falvak részére a Jasi-i Érsekség román papokat küld, akik azt prédikálják, hogy „az ördög nyelve a magyar”. Nem tudok arról, hogy hivatalosan tiltakozott volna a magyar katolikus püspöki kar azzal a Hír Tv által vetített interjúval szemben, amelyet egy magyar újságírónőnek évekkel ezelőtt adott a Bukarestbe akkreditált apostoli szentszéki nuncius, aki szerint azért helyes a csángó magyar közösségekbe román papot küldeni, mert a csángók elmagyarosított románok. Egy volt csángó tanítványom szintén azt mondta nekem, hogy az ő papjuk is hasonlóan vélekedett.
Meglátásom szerint a magyar katolikus püspöki karnak csak a kisebb hányada érzékeny a magyar nemzeti érdekek iránt. Ide tartozik vélhetően Spányi Antal is, amire a tőle idézett vélemény is utal. Azért látom a helyzetet így, mert hivatalos elítélő vélemény tudomásom szerint nem hangzott el a katolikus egyház részéről az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján végrehajtott brutális tömegoszlatással kapcsolatban, amelynek szenvedő alanya két jezsuita szerzetes is volt. Mikor pedig a jelenlegi szombathelyi püspök, Veres Andás püspöki kari titkár-utódához, Németh Lászlóhoz fordultak bántalmazásaik miatt, - úgy hírlik – azt a választ kapták tőle, hogy miért vettek részt a tüntetésen. Azóta a szerbiai magyar katolikusok püspöke lett Nagybecskerek székhellyel. Ha ez így igaz, hogy várható el tőle ezután, hogy kiálljon az ottani kisebbségi sorban élő magyarság érdekeiért? Végül még egy epizód: amikor az egri kórház privatizációja elleni tüntetések zajlottak, egy atyával beszélgetve, mélyen elítélően nyilatkozott a kórház eladásáról. Amikor azonban megkérdeztem, részt vett-e a tüntetéseken, kényszeredetten közölte, hogy nem, mert az érsek-atya, Ternyák Csaba, nyomatékosan leintette papjait a részvételtől.
A katolikus egyháznak a magyar nemzeti érdekekkel szembeni ilyen a langyos magatartása közrejátszhat az ősmagyar ezoterizmus terjedését illetően a katolikus hívők körében és abban is, hogy egyre több határon túli magyar katolikus hívő megy át a reformátusokhoz, de ugyanígy Magyarországon is, ahol a református püspökök és lelkészek a prédikációikban a magyarságot mint nemzetet a politika oldaláról érő hátrányos megkülönböztetést, az egyéb társadalmi visszásságokkal együtt élesen felvetik. Ezzel szemben a szlovákiai magyarság és egyúttal a saját maga előnyére is egy nagyon ésszerű politikát kezd folytatni a szlovák ortodox keresztény egyház. Jogi tanácsadójuktól tudtam meg, hogy a kassai-nagymihályfalvai püspökséget kiegészítik egy magyar ortodox misszióval, amely misszió magyar püspökséggé fejlődne fel. Így Szlovákiában három ortodox keresztény püspökség működik majd a közeljövőben. A pozsonyi és a kassa-nagyszentmihályi mellett lenne egy magyar püspökség is. Már maga a misszió megalakítása is oda hathat, hogy szlovákiai magyar katolikusok fognak oda járni, mint ahogy észak-kelet Magyarországon egyre több római katolikus megy át a görög katolikusokhoz.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a katolikus egyháznak ne lennének a mai társadalom gazdasági és szociális folyamatok káros jelenségeivel szembeni fellépés terén érdemei. II. János-Pál és XIII. Benedek pápák is nyíltan elítélték enciklikáikban a neoliberális globalizáció mai antihumánus formáját. Igen hatékony és magas színvonalú az a karitatív szociális, oktatási és egészségügyi tevékenység, amit a katolikus egyház a magyarság javára határainkon túl és azokon belül a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton, az iskolákat, szociális intézményeket és kórházakat fenntartó szerzetesrendeken (ferencesek, bencések, piaristák, premontreiek, iskolanővérek), valamint betegápolást végző apácarendeken keresztül végez. Mindez azonban inkább sérelmet orvosló és/vagy segítő emberbaráti tevékenység, amiből hiányzik az emberi jogokat és méltóságot sértő állampolgári és a hitéleti jogegyenlőtlenség megszüntetésének az igénylése. Mindezt a Magyar Katolikus Egyház és a Kárpát-medence magyar katolikus híveinek érdekében vetettem fel.
(A szerző az MTA doktora)
gondola.hu
Kapcsolódó anyagaink:
- Jelenits István: Bálványrombolás
- Üzenet a jóakaratú embereknek
- Keresztény és magyar (Demokrata)
- HVG: Püspöki körlevél az újpogányságról
- Akadémikus vita (Heti Válasz)
- Menekülés az őstörténetbe
- A táltosok már a spájzban vannak
- Barbár mozgalmak Hunniában
- Dr. Papp Lajos nyílt levele a katolikus püspökökhöz
- Az Egyház élő hitével összhangban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése