Bocsánatot kértek a püspökök a pedofilbotrány miatt
Akinek kedve volt, megerőszakolhatta a gyerekeket
Heti Válasz
2009.11.29.
Példamutató módon kezeli az ír egyház a szigetországban évtizedeken át tartó pedofilügyeket. A napokban a helyi katolikus püspökök fejezték ki őszinte bocsánatkérésüket. Egyértelmű választ adott a napokban az ír katolikus egyház vezetése mindazoknak, akik bagatellizálták, illetve egyházellenes fondorlatnak tartották a szigetországban kirobbant pedofilbotrányt, illetve annak kezelését. Miután ugyanis a vizsgálat lezárult, és terjedelmes jelentés számolt be a több évtizeden keresztül tartó ügyről, november 26-án Seán Brady armaghi érsek, Írország prímása nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését és szégyenét a jelentésben feltárt tények miatt.
A Magyar Kurír katolikus hírügynökség által ismertetett nyilatkozatban a főpap bocsánatot kért minden sértettől és hozzátartozóiktól, valamint az ír néptől azért, hogy a visszaéléseket évekig takargatták, és fontosabbnak tartották az egyház hírnevét, mint a gyermekek biztonságát és jólétét.
„Mint Dublin érseke, és személyesen, mint Diarmuid Martin, bocsánatot kérek minden túlélőtől, fájdalmat és szégyent érzek mindazért, ami történt" - csatlakozott társához egy másik főpap. „Meg kell állapítani, hogy a dublini főegyházmegye nem volt képes arra, hogy felismerje az érintett személyek gyermekkorának elrablását. Az egyházmegye mulasztást követett el, amikor nem válaszolt a tényeket bátran feltárók kérésére, súlyosbítva ezáltal ártatlanságuk megkárosítását. Ezt soha semmiféle bocsánatkérés nem teheti jóvá" - folytatta az érsek.
Az ír egyház vezetésének mélységes bocsánatkérése megrendítő gesztus, és másoknak is példát mutathat az őszinte szembenézésre. Amint ugyanis a püspökök is hangsúlyozták: a sors tragikus „fintora", hogy azok az erőfeszítések, amelyeket az „egyház védelmében" tettek a botrányt elkerülésére, most ehhez, az egyházat sújtó rettenetes botrányhoz vezettek.
A szigetországban történtek azért is kívánnak egyértelmű választ, mert nem elszigetelt esetekről volt szó. Korábban már hírül adtuk: az 1930-as évektől a kilencvenes évekig tartó időszakot vizsgáló, 250 intézményre kiterjedő jelentés megállapítja: a testi fenyítés, a lelki terror, a szexuális erőszak gyakori volt a katolikus intézményekben. Egyes iskolákban rabszolgaként dolgoztatták a gyerekeket, az ütlegelést rituális jelleggel alkalmazták, máshol a víz alá nyomás és a fenyítés egyéb megalázóbbnál megalázóbb példái kerültek napvilágra.
Az élet különösen a Keresztény Testvérek nevű férfi szerzetesrend, illetve az irgalmas nővérek intézményeiben ért fel sokak számára rémálommal. Az utóbbi évtizedekben a két közösség tagjai közé több pedofil hajlamú ember férkőzött, akik közül sokan évekig zaklatták a fiúkat és lányokat. Több ezres nagyságrendben váltak bizonyítottá azok az esetek, amikor a szerzetesek, illetve a világi munkatársak megerőszakolták a rájuk bízottakat.
A korábbi vizsgálat után most a dublini főegyházmegyében 1975 és 2004 között egyházi személyek által elkövetett szexuális bűntettekről szóló jelentés került napvilágra, hasonlóan fájdalmas eredményekkel.
És hogyan fordulhatott elő mindez? Ennek részben szociológiai, részben egyházszervezeti magyarázata van. Jobbára olyan intézményekről van szó, melyeket a társadalom perifériáján élők - megesett lányok, iskolakerülők, bűnözői háttérrel érkezők - nevelésére hoztak létre a XIX. században. Ezek az iskolák sokszor egy Isten háta mögötti településen voltak, ahol a külső ellenőrzés nélküli összezártság kinek-kinek a rosszabbik énjét hozta felszínre.
A megrontottak egyébként nem maradtak kártérítés nélkül. Az ír kormány és a helyi püspöki kar 12 ezer áldozatnak fejenként átlagosan 90 ezer dollár kompenzációt fizetett; cserébe ők vállalták, hogy nem támasztanak további kártérítési követeléseket.
Akinek kedve volt, megerőszakolhatta a gyerekeket
Heti Válasz
2009.11.29.
Példamutató módon kezeli az ír egyház a szigetországban évtizedeken át tartó pedofilügyeket. A napokban a helyi katolikus püspökök fejezték ki őszinte bocsánatkérésüket. Egyértelmű választ adott a napokban az ír katolikus egyház vezetése mindazoknak, akik bagatellizálták, illetve egyházellenes fondorlatnak tartották a szigetországban kirobbant pedofilbotrányt, illetve annak kezelését. Miután ugyanis a vizsgálat lezárult, és terjedelmes jelentés számolt be a több évtizeden keresztül tartó ügyről, november 26-án Seán Brady armaghi érsek, Írország prímása nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését és szégyenét a jelentésben feltárt tények miatt.
A Magyar Kurír katolikus hírügynökség által ismertetett nyilatkozatban a főpap bocsánatot kért minden sértettől és hozzátartozóiktól, valamint az ír néptől azért, hogy a visszaéléseket évekig takargatták, és fontosabbnak tartották az egyház hírnevét, mint a gyermekek biztonságát és jólétét.
„Mint Dublin érseke, és személyesen, mint Diarmuid Martin, bocsánatot kérek minden túlélőtől, fájdalmat és szégyent érzek mindazért, ami történt" - csatlakozott társához egy másik főpap. „Meg kell állapítani, hogy a dublini főegyházmegye nem volt képes arra, hogy felismerje az érintett személyek gyermekkorának elrablását. Az egyházmegye mulasztást követett el, amikor nem válaszolt a tényeket bátran feltárók kérésére, súlyosbítva ezáltal ártatlanságuk megkárosítását. Ezt soha semmiféle bocsánatkérés nem teheti jóvá" - folytatta az érsek.
Az ír egyház vezetésének mélységes bocsánatkérése megrendítő gesztus, és másoknak is példát mutathat az őszinte szembenézésre. Amint ugyanis a püspökök is hangsúlyozták: a sors tragikus „fintora", hogy azok az erőfeszítések, amelyeket az „egyház védelmében" tettek a botrányt elkerülésére, most ehhez, az egyházat sújtó rettenetes botrányhoz vezettek.
A szigetországban történtek azért is kívánnak egyértelmű választ, mert nem elszigetelt esetekről volt szó. Korábban már hírül adtuk: az 1930-as évektől a kilencvenes évekig tartó időszakot vizsgáló, 250 intézményre kiterjedő jelentés megállapítja: a testi fenyítés, a lelki terror, a szexuális erőszak gyakori volt a katolikus intézményekben. Egyes iskolákban rabszolgaként dolgoztatták a gyerekeket, az ütlegelést rituális jelleggel alkalmazták, máshol a víz alá nyomás és a fenyítés egyéb megalázóbbnál megalázóbb példái kerültek napvilágra.
Az élet különösen a Keresztény Testvérek nevű férfi szerzetesrend, illetve az irgalmas nővérek intézményeiben ért fel sokak számára rémálommal. Az utóbbi évtizedekben a két közösség tagjai közé több pedofil hajlamú ember férkőzött, akik közül sokan évekig zaklatták a fiúkat és lányokat. Több ezres nagyságrendben váltak bizonyítottá azok az esetek, amikor a szerzetesek, illetve a világi munkatársak megerőszakolták a rájuk bízottakat.
A korábbi vizsgálat után most a dublini főegyházmegyében 1975 és 2004 között egyházi személyek által elkövetett szexuális bűntettekről szóló jelentés került napvilágra, hasonlóan fájdalmas eredményekkel.
És hogyan fordulhatott elő mindez? Ennek részben szociológiai, részben egyházszervezeti magyarázata van. Jobbára olyan intézményekről van szó, melyeket a társadalom perifériáján élők - megesett lányok, iskolakerülők, bűnözői háttérrel érkezők - nevelésére hoztak létre a XIX. században. Ezek az iskolák sokszor egy Isten háta mögötti településen voltak, ahol a külső ellenőrzés nélküli összezártság kinek-kinek a rosszabbik énjét hozta felszínre.
A megrontottak egyébként nem maradtak kártérítés nélkül. Az ír kormány és a helyi püspöki kar 12 ezer áldozatnak fejenként átlagosan 90 ezer dollár kompenzációt fizetett; cserébe ők vállalták, hogy nem támasztanak további kártérítési követeléseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése