Az „Anglicanorum coetibus” k. apostoli konstitúció új utat nyit az ökumenizmusban – az Osservatore Romano november 9-10-i száma közzétette az új dokumentumot
Vatikáni Rádió
A konstitúció „új utat nyit a keresztények egységének előmozdításához, egyidejűleg elismerve közös hitünk kifejezésének jogos különbözőségét” – így foglalható össze az Anglicanorum coetibus k. dokumentum valódi jelentősége. A konstitúció a világ minden részéről érkezett anglikánok számos kérésére válaszol. Ezek a hívek azt kérték, hogy teljes szeretetközösségre léphessenek a katolikus egyházzal. A konstitúciót, amelyet november 9-én tettek közzé, XVI. Benedek november 4-én, Borromeo Szent Károly liturgikus ünnepén írta alá. A 13 cikkelyből álló dokumentumot egy sor kiegészítő jogszabályzat kíséri, amelyet a Hittani Kongregáció fogalmazott meg.
A vatikáni sajtóterem jegyzékben húzta alá, hogy az apostoli konstitúció személyi ordinariátusok felállításával kíván válaszolni azoknak az anglikán papok és világi hívek csoportjainak, amelyek látható és teljes kommúnióra kívánnak lépni a katolikus egyházzal. Nem szentszéki kezdeményezésről van tehát szó, hanem a pápa nagylelkű válaszáról a szóban forgó anglikán csoportok jogos elvárásaira.
Az új struktúra felállítása teljes összhangban van az ökumenikus párbeszéddel, amely továbbra is a katolikus egyház prioritása – állapítja meg a jegyzék. A személyi ordinariátusok lehetővé teszik ezeknek az anglikán csoportoknak, hogy teljes szeretetközösségre lépjenek a katolikus egyházzal, megőrizve sajátos anglikán spirituális és liturgikus örökségük elemeit. A jegyzék továbbá hangsúlyozza: az, hogy a személyi ordinariátusokban jelen lehetnek nős papok is, semmiképpen sem jelenti azt, hogy megváltozott volna a papi nőtlenségre vonatkozó egyházfegyelmi szabály. A II. vatikáni zsinat tanítása szerint a papi nőtlenség jel, amely egyidejűleg buzdít a lelkipásztori szeretetre és felragyogtatja Isten országát.
Az apostoli konstitúció mindenekelőtt megállapítja, hogy személyi ordinariátusokat kell létrehozni a katolikus egyházzal teljes szeretetközösségre lépő anglikánok számára. Ezeket az ordinariátusokat a Hittani Kongregáció állítja fel, egy-egy meghatározott püspöki konferencia területi határain belül. Jogi személyként ismerik el őket, világi hívek és egyházi személyek, szerzetesek alkotják, akik eredetileg az anglikán közösséghez tartoztak és most teljes szeretetközösségben vannak a katolikus egyházzal. A személyi ordinariátus a Hittani Kongregációnak és más vatikáni dikasztériumoknak van alárendelve, illetékességüknek megfelelően. Az ordinariátus ünnepelheti az Eucharisztiát és a többi szentséget az anglikán hagyománynak megfelelő liturgikus könyvek szerint, amelyeket a Szentszék jóváhagyott. Így tovább élhet az anglikán közösség spirituális, liturgikus és lelkipásztori hagyománya. A személyi ordinariátus lelkipásztori vezetője egy olyan ordinárius, akit a pápa nevez ki.
A konstitúció kimondja, hogy mindazok, akik anglikán diakónus, pap vagy püspök minőségben szolgáltak, jelentkezhetnek az ordináriusnál, mint jelöltek, hogy felvegyék a katolikus egyházban az egyházi rend szentségét. A nős egyháziak számára a „Sacerdotalis coelibatus” k. enciklika normáit, valamint az ún. „In June” Nyilatkozat normáit kell figyelembe venni. A nőtlen egyháziaknak el kell fogadniuk a papi nőtlenség szabályát. Az ordinárius csak nőtlen férfiak jelentkezését fogadja el a papság szentségének felvételére. A 277. kánon első paragrafusának megfelelően kérvényt nyújthatnak be a pápához nős férfiak is, hogy felvegyék a papi szentséget. Esetüket egyenként, objektív szempontok szerint bírálja el a Szentszék. Egy ordinariátusban az egyházi rend szentségét felvenni kívánó jelölteket együtt képezik ki a többi szeminaristával, különös tekintettel a tanbeli és lelkipásztori képzésre.
Az ordinárius, a Szentszék jóváhagyásával a megszentelt élet új intézményeit és az apostoli élet új társaságait is létrehozhatja. A konstitúció lehetővé teszi, hogy a helyi egyházmegye püspöke, valamint a Szentszék beleegyezésével személyi plébániákat hozzanak létre az ordinariátushoz tartozó hívek lelkipásztori ellátására. A plébánosokra vonatkozik az egyházi törvénykönyv minden joga és kötelessége a 8. cikkelynek megfelelően. A világi híveknek és a szerzeteseknek, akik részét kívánják képezni a személyi ordinariátusnak, ezt írásban kell kinyilvánítaniuk. Az ordinariátust egy kormányzói tanács segíti munkájában, amelyet az ordinárius által elfogadott és a Szentszék által megerősített statútum szabályoz. Az ordináriusnak öt évenként Rómában el kell végeznie az „ad limina” látogatást, és jelentést kell tennie a pápának az ordinariátus helyzetéről. Jogi ügyekben az az egyházmegyei bíróság illetékes, amelyben az egyik fél lakik, hacsak az ordinariátus nem állította fel saját törvényszékét. A konstitúció utolsó, 13. pontja leszögezi, hogy az a dekrétum, amely egy ordinariátus felállítását mondja ki, egyben meghatározza annak székhelyét is.
A konstitúcióhoz kapcsolódó kiegészítő jogszabályok mindenekelőtt megállapítják, hogy az ordináriust, aki lehet püspök vagy pap, a pápa nevezi ki. Az illető egyben a helyi püspöki konferencia tagjává válik. Szolgálatában az ordináriusnak szorosan együtt kell működnie az egyházmegye püspökével.
Gianfranco Ghirlanda jezsuita atya, a római Pápai Gergely Egyetem rektora az Anglicanorum coetibus k. apostoli konstitúciót kommentálva többek között emlékeztet rá: II. János Pál pápa 1986. április 21-én közzétett „Spirituali militum cura” k. apostoli konstitúciója a fegyveres erők lelkipásztori ellátásáról lehetővé tette katonai ordinariátusok felállítását. Mint ahogy a katonai ordinariátusok egyházmegyékhez hasonló, sajátos egyházi joghatósággal rendelkeznek, ugyanígy, a személyi ordinariátusok is jogilag az egyházmegyékhez hasonlíthatók. Rugalmas kánonjogi struktúráról van szó. Fohászkodjunk, hogy a Szentlélek, aki az apostoli konstitúció elkészítését vezette, segítsen a benne foglaltak megvalósításában is – írja P. Gianfranco Ghirlanda jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem rektora.
Vatikáni Rádió
A konstitúció „új utat nyit a keresztények egységének előmozdításához, egyidejűleg elismerve közös hitünk kifejezésének jogos különbözőségét” – így foglalható össze az Anglicanorum coetibus k. dokumentum valódi jelentősége. A konstitúció a világ minden részéről érkezett anglikánok számos kérésére válaszol. Ezek a hívek azt kérték, hogy teljes szeretetközösségre léphessenek a katolikus egyházzal. A konstitúciót, amelyet november 9-én tettek közzé, XVI. Benedek november 4-én, Borromeo Szent Károly liturgikus ünnepén írta alá. A 13 cikkelyből álló dokumentumot egy sor kiegészítő jogszabályzat kíséri, amelyet a Hittani Kongregáció fogalmazott meg.
A vatikáni sajtóterem jegyzékben húzta alá, hogy az apostoli konstitúció személyi ordinariátusok felállításával kíván válaszolni azoknak az anglikán papok és világi hívek csoportjainak, amelyek látható és teljes kommúnióra kívánnak lépni a katolikus egyházzal. Nem szentszéki kezdeményezésről van tehát szó, hanem a pápa nagylelkű válaszáról a szóban forgó anglikán csoportok jogos elvárásaira.
Az új struktúra felállítása teljes összhangban van az ökumenikus párbeszéddel, amely továbbra is a katolikus egyház prioritása – állapítja meg a jegyzék. A személyi ordinariátusok lehetővé teszik ezeknek az anglikán csoportoknak, hogy teljes szeretetközösségre lépjenek a katolikus egyházzal, megőrizve sajátos anglikán spirituális és liturgikus örökségük elemeit. A jegyzék továbbá hangsúlyozza: az, hogy a személyi ordinariátusokban jelen lehetnek nős papok is, semmiképpen sem jelenti azt, hogy megváltozott volna a papi nőtlenségre vonatkozó egyházfegyelmi szabály. A II. vatikáni zsinat tanítása szerint a papi nőtlenség jel, amely egyidejűleg buzdít a lelkipásztori szeretetre és felragyogtatja Isten országát.
Az apostoli konstitúció mindenekelőtt megállapítja, hogy személyi ordinariátusokat kell létrehozni a katolikus egyházzal teljes szeretetközösségre lépő anglikánok számára. Ezeket az ordinariátusokat a Hittani Kongregáció állítja fel, egy-egy meghatározott püspöki konferencia területi határain belül. Jogi személyként ismerik el őket, világi hívek és egyházi személyek, szerzetesek alkotják, akik eredetileg az anglikán közösséghez tartoztak és most teljes szeretetközösségben vannak a katolikus egyházzal. A személyi ordinariátus a Hittani Kongregációnak és más vatikáni dikasztériumoknak van alárendelve, illetékességüknek megfelelően. Az ordinariátus ünnepelheti az Eucharisztiát és a többi szentséget az anglikán hagyománynak megfelelő liturgikus könyvek szerint, amelyeket a Szentszék jóváhagyott. Így tovább élhet az anglikán közösség spirituális, liturgikus és lelkipásztori hagyománya. A személyi ordinariátus lelkipásztori vezetője egy olyan ordinárius, akit a pápa nevez ki.
A konstitúció kimondja, hogy mindazok, akik anglikán diakónus, pap vagy püspök minőségben szolgáltak, jelentkezhetnek az ordináriusnál, mint jelöltek, hogy felvegyék a katolikus egyházban az egyházi rend szentségét. A nős egyháziak számára a „Sacerdotalis coelibatus” k. enciklika normáit, valamint az ún. „In June” Nyilatkozat normáit kell figyelembe venni. A nőtlen egyháziaknak el kell fogadniuk a papi nőtlenség szabályát. Az ordinárius csak nőtlen férfiak jelentkezését fogadja el a papság szentségének felvételére. A 277. kánon első paragrafusának megfelelően kérvényt nyújthatnak be a pápához nős férfiak is, hogy felvegyék a papi szentséget. Esetüket egyenként, objektív szempontok szerint bírálja el a Szentszék. Egy ordinariátusban az egyházi rend szentségét felvenni kívánó jelölteket együtt képezik ki a többi szeminaristával, különös tekintettel a tanbeli és lelkipásztori képzésre.
Az ordinárius, a Szentszék jóváhagyásával a megszentelt élet új intézményeit és az apostoli élet új társaságait is létrehozhatja. A konstitúció lehetővé teszi, hogy a helyi egyházmegye püspöke, valamint a Szentszék beleegyezésével személyi plébániákat hozzanak létre az ordinariátushoz tartozó hívek lelkipásztori ellátására. A plébánosokra vonatkozik az egyházi törvénykönyv minden joga és kötelessége a 8. cikkelynek megfelelően. A világi híveknek és a szerzeteseknek, akik részét kívánják képezni a személyi ordinariátusnak, ezt írásban kell kinyilvánítaniuk. Az ordinariátust egy kormányzói tanács segíti munkájában, amelyet az ordinárius által elfogadott és a Szentszék által megerősített statútum szabályoz. Az ordináriusnak öt évenként Rómában el kell végeznie az „ad limina” látogatást, és jelentést kell tennie a pápának az ordinariátus helyzetéről. Jogi ügyekben az az egyházmegyei bíróság illetékes, amelyben az egyik fél lakik, hacsak az ordinariátus nem állította fel saját törvényszékét. A konstitúció utolsó, 13. pontja leszögezi, hogy az a dekrétum, amely egy ordinariátus felállítását mondja ki, egyben meghatározza annak székhelyét is.
A konstitúcióhoz kapcsolódó kiegészítő jogszabályok mindenekelőtt megállapítják, hogy az ordináriust, aki lehet püspök vagy pap, a pápa nevezi ki. Az illető egyben a helyi püspöki konferencia tagjává válik. Szolgálatában az ordináriusnak szorosan együtt kell működnie az egyházmegye püspökével.
Gianfranco Ghirlanda jezsuita atya, a római Pápai Gergely Egyetem rektora az Anglicanorum coetibus k. apostoli konstitúciót kommentálva többek között emlékeztet rá: II. János Pál pápa 1986. április 21-én közzétett „Spirituali militum cura” k. apostoli konstitúciója a fegyveres erők lelkipásztori ellátásáról lehetővé tette katonai ordinariátusok felállítását. Mint ahogy a katonai ordinariátusok egyházmegyékhez hasonló, sajátos egyházi joghatósággal rendelkeznek, ugyanígy, a személyi ordinariátusok is jogilag az egyházmegyékhez hasonlíthatók. Rugalmas kánonjogi struktúráról van szó. Fohászkodjunk, hogy a Szentlélek, aki az apostoli konstitúció elkészítését vezette, segítsen a benne foglaltak megvalósításában is – írja P. Gianfranco Ghirlanda jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem rektora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése