Érsekek tussolták el a pedofíliát
R. Hahn Veronika
Népszabadság
2009. november 28.
Négy érsek is összejátszott a hatóságokkal, hogy az ír katolikus egyház tekintélyének és vagyonának megóvása érdekében eltussolják a gyermekekkel szembeni zaklatásokat.
Diarmuid Martin érsek bocsánatot kért
Felháborodással és az áldozatok iránti mély együttérzéssel fogadta a Brit-szigetek közvéleménye a dublini főegyházmegyében előfordult, gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekről készült 750 oldalas jelentésben feltárt tényeket. A vizsgálóbizottság az 1975 és 2004 között elkövetett zaklatásoknak járt utána és röviden összefoglalva arra a következtetésre jutott, hogy az állam a "ne kérdezz, ne beszélj" politikáját követte, amikor szemet hunyt a tömeges méretű molesztálások felett. A három kötetbe foglalt dokumentum kijelenti, hogy a "titoktartás, a botrány elkerülése, az egyház tekintélyének védelme és vagyonának megőrzése" fontosabb volt, mint igazságot szolgáltatni a szenvedőknek.
Az eljárás során nem bizonyosodott be, hogy szervezett pedofil bűnszövetkezet működött volna az egyházon belül, de az igaz, hogy elképesztő mennyiségű, 172 nevesített és tizenegy meg nem nevezett pap ellen nyújtottak be panaszt. A bizottság a listát 46 római katolikus papra szűkítette le, akik ellen a hosszú évek során összesen 320 gyermek tett panaszt. Közülük tizenegyet ítéltek el szexuális zaklatás miatt. 2004 májusa óta, ugyancsak a dublini főegyházmegyében szolgáló papok ellen 130 további bejelentés érkezett. Volt olyan pap, aki saját bevallása szerint több mint száz gyermekkel fajtalankodott, egy másik pedig két és fél évtizeden át minden második héten megrontott egy kisfiút.
A jelentés első helyen természetesen magukat az egyházra szégyent hozó papokat ostorozza, de bőven kijut a kritikából a rendőrségnek is. Egy bizonyos Edmondus atya ellen tett panaszt például az ír Garda főparancsnoka ahelyett, hogy bűnügyi eljárást indított volna, inkább John Charles McQuaid érseknek adta át. 1995-ben fordult elő először, hogy a főegyházmegye értesítette a polgári hatóságokat a súlyos visszaélésekről, de az biztos, hogy minden püspök elsődlegesen az egyház iránt mutatott lojalitást. Az ír rendőrfőkapitány elnézést kért a történtek miatt, mint ahogy a jelenlegi dublini érsek, Diarmuid Martin is "minden áldozat felé sajnálkozását, együttérzését és szégyenérzetét" fejezte ki.
Az ír egyházban számos hasonló ügy robbant ki a közelmúltban. Nagy vihart kavart, amikor 2005 októberében egy vizsgálat zaklatásokat és azok elhallgatását tárta fel. Fél évvel ezelőtt pedig katolikus vallásos rendek által üzemeltetett árvaházakban és szakiskolákban kiskorúak sérelmére országos méretekben elkövetett szexuális bűncselekményekre derült fény.
R. Hahn Veronika
Népszabadság
2009. november 28.
Négy érsek is összejátszott a hatóságokkal, hogy az ír katolikus egyház tekintélyének és vagyonának megóvása érdekében eltussolják a gyermekekkel szembeni zaklatásokat.
Diarmuid Martin érsek bocsánatot kért
Felháborodással és az áldozatok iránti mély együttérzéssel fogadta a Brit-szigetek közvéleménye a dublini főegyházmegyében előfordult, gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekről készült 750 oldalas jelentésben feltárt tényeket. A vizsgálóbizottság az 1975 és 2004 között elkövetett zaklatásoknak járt utána és röviden összefoglalva arra a következtetésre jutott, hogy az állam a "ne kérdezz, ne beszélj" politikáját követte, amikor szemet hunyt a tömeges méretű molesztálások felett. A három kötetbe foglalt dokumentum kijelenti, hogy a "titoktartás, a botrány elkerülése, az egyház tekintélyének védelme és vagyonának megőrzése" fontosabb volt, mint igazságot szolgáltatni a szenvedőknek.
Az eljárás során nem bizonyosodott be, hogy szervezett pedofil bűnszövetkezet működött volna az egyházon belül, de az igaz, hogy elképesztő mennyiségű, 172 nevesített és tizenegy meg nem nevezett pap ellen nyújtottak be panaszt. A bizottság a listát 46 római katolikus papra szűkítette le, akik ellen a hosszú évek során összesen 320 gyermek tett panaszt. Közülük tizenegyet ítéltek el szexuális zaklatás miatt. 2004 májusa óta, ugyancsak a dublini főegyházmegyében szolgáló papok ellen 130 további bejelentés érkezett. Volt olyan pap, aki saját bevallása szerint több mint száz gyermekkel fajtalankodott, egy másik pedig két és fél évtizeden át minden második héten megrontott egy kisfiút.
A jelentés első helyen természetesen magukat az egyházra szégyent hozó papokat ostorozza, de bőven kijut a kritikából a rendőrségnek is. Egy bizonyos Edmondus atya ellen tett panaszt például az ír Garda főparancsnoka ahelyett, hogy bűnügyi eljárást indított volna, inkább John Charles McQuaid érseknek adta át. 1995-ben fordult elő először, hogy a főegyházmegye értesítette a polgári hatóságokat a súlyos visszaélésekről, de az biztos, hogy minden püspök elsődlegesen az egyház iránt mutatott lojalitást. Az ír rendőrfőkapitány elnézést kért a történtek miatt, mint ahogy a jelenlegi dublini érsek, Diarmuid Martin is "minden áldozat felé sajnálkozását, együttérzését és szégyenérzetét" fejezte ki.
Az ír egyházban számos hasonló ügy robbant ki a közelmúltban. Nagy vihart kavart, amikor 2005 októberében egy vizsgálat zaklatásokat és azok elhallgatását tárta fel. Fél évvel ezelőtt pedig katolikus vallásos rendek által üzemeltetett árvaházakban és szakiskolákban kiskorúak sérelmére országos méretekben elkövetett szexuális bűncselekményekre derült fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése