Kapunyitás
Demokrata
2009-11-13
Szerző: Sayfo Omar
Róma–Canterbury: 1-0. A Vatikán megnyitotta a kaput: a XVI. Benedek pápa által jóváhagyott „apostoli alkotmány” értelmében az anglikánok akár egyénileg, akár csoportosan is csatlakozhatnak a katolikus egyházhoz úgy, hogy közben megőrizhetik egyes vallási hagyományaikat.
„Számos anglikán tradíció van, amely teljes mértékben keresztény, így alkalmas arra, hogy római katolikussá váljon” – magyarázta a pápai döntést William Levada bíboros, aki szerint a múlt évben 20-30 püspök és több száz hívő járult panasszal a Vatikánhoz az anglikán egyház liberális politikája miatt. XVI. Benedek amerikai származású tanácsadója szerint a pápai dokumentummal hivatalos utat biztosítanak azon anglikán lelkészek és hívek számára, akik korábban is nagy számban kérték a felvételüket a katolikus egyházhoz.
A megállapodás értelmében a Vatikánhoz pártoló anglikánok a jövőben is megőrizhetik eddigi szertartásaik gyakorlatát, így ezután is énekelhetik sajátos vallási énekeiket. Az áttért anglikán főpapok nem válnak automatikusan katolikus püspökökké. Ezzel a Vatikán áthidalja az anglikán és katolikus egyház cölibátushoz való eltérő hozzáállását is.
A rendelkezés értelmében a Rómához csatlakozó anglikánok a helyi püspöki konferenciákkal konzultálva, azok beleegyezésével személyi ordinariátusokat alakítanak, melyek azokhoz a katonai ordinariátusokhoz fognak hasonlítani, melyek a katonák lelkipásztori gondozását biztosítják. Bár jelenleg még csupán hívek befogadásáról van szó, nem kizárt, hogy a jövőben felmerül az egyházi ingatlanok feletti rendelkezés kérdése is.
Róma a skizma utáni idők tán legnagyobb győzelmét aratta Canterbury, illetve London felett. A XVI. század óta az első alkalom, hogy protestáns közösségek egyesülhetnek újra Rómával. Az első potenciális tábort a Tradicionális Anglikán Közösség (Traditional Anglican Community) jelenti. A világszerte félmillió tagot számláló egyház 1991-ben vált ki az Anglikán Közösségből elsősorban azért, mert nem értett egyet a nők pappá szentelésével. A római katolicizmushoz való csatlakozás emellett vonzó alternatíva lehet azon amerikai és ausztrál egyházak számára is, amelyek rossz szemmel nézik azt a liberális politikát, amit számos anglikán hittársuk folytat a homoszexuálisok felé. Ahogy ugyanis a Vatikán hivatalos honlapján található közlemény is mondja: „vannak anglikánok, akik szembefordultak a hagyományokkal, melyek szerint kizárólag férfiak láthatnak el szent feladatokat és nők számára is nyitottá tették a papság intézményét. Legutóbb az Anglikán Közösség bizonyos szárnyai eltávolodva az emberi szexualitásra vonatkozó bibliai tanításoktól, nem zárkóztak el homoszexualitásukat nyíltan vállaló papok beiktatásától és homoszexuális párkapcsolatok megáldásától…”
Róma most megnyert egy csatát. Ez pedig határozottan mutatja, hogy a kritikák ellenére XVI. Benedek pápa jó úton jár. Az egyházfő ugyanis felismerte, hogy a hagyományokhoz való ragaszkodás és így a kiszámíthatóság az, ami az egyház egyik legfőbb vonzerejét jelenti a jelenlegi társadalmi és lelki válsággal sújtott időkben. Vincent Nichols westminsteri érdekkel tartott közös sajtótájékoztatóján Rowan Williams igyekezett elbagatellizálni a vatikáni döntés jelentőségét. Azonban kár szépíteni: ez az anglikán egyházfő nyilvános megaláztatása volt, hiszen olyan közös közlemény bejelentéséhez asszisztált, amelyben közvetett módon őt magát, illetve az általa képviselt közösséget eretneknek minősítették.
Az Anglikán Közösség liberális és konzervatív szárnyai közti feszültség nem új keletű. Az első női anglikán papokat 1970-ben iktatták be. A lépés annak idején komoly teológiai vitákat robbantott ki, mely végül több közösség – köztük a már említett Tradicionális Anglikán Közösség – kiválásához vezetett. A női papok körüli vita később elcsendesedett. Ez azonban kizárólag egy még nagyobb vihar kitörésének köszönhető: a homoszexualitás kérdésének. A homoszexualitásról szóló vita több mint egy évtizede dúl az anglikán egyházon belül. 1998-ban az Anglikán Közösség a tizenharmadik Lamberth Konferencián 526 szavazattal 70 ellenében „a Szentírással ellentétesnek” minősítette az egyneműek kapcsolatát. Az anglikán egyház felépítéséből adódóan azonban a Lamberth Határozatok nem kötelező, hanem csupán iránymutató jellegűek a közösség tagegyházai számára.
Az ezredforduló után a tengeren innen és túl is fellángolt a saját nemükhöz vonzódó papok kinevezésének, illetve az azonos nemű párok házasságának egyház általi elfogadásának kérdése, mely már-már egyházszakadáshoz vezet. Rowan Williamset 2002-ben választották meg Canterbury érsekévé. Idejét azóta válságmenedzseléssel tölti. A homoszexuális papok és párok kérdésében Williams igyekszik kiegyensúlyozó erőként fellépni.
Nyilatkozatai szerint nem helyesli, hogy homoszexuálisokat is pappá szenteljenek egyházában, a homoszexualitást viszont a mai élet részének tekinti. Épp emiatt bírálják mindkét oldalról: a liberális irányzat számára túlságosan konzervatív, a konzervatívok számára pedig túlságosan liberális. Williams hamar rá kényszerült jönni, hogy lokális alapon szerveződő, anyagilag a központtól független egyházakat a közös történelem és ideológiai kötelék ellenére sem egyszerű feladat egységben tartani.
Az anglikán egyház a római és a görög ortodox egyház után a világ harmadik legnagyobb keresztény gyülekezete. 164 országban van jelen és közel 80 millió követőt számlál, melynek kevesebb mint egyharmada él az anyaországban. Az egykori brit gyarmatokon működő anglikán felekezetek, illetve az amerikai episzkopális felekezetek közösen alkotják az Anglikán Közösséget. A Római Katolikus Egyházzal ellentétben azonban az egyházi struktúra itt nem központosított.
A mindenkori canterburyi érsek nem legfőbb vezető, hanem csupán „első az egyenlők között”. A papok és főbb méltóságok kinevezéséről és más helyi ügyekről nem Angliában, hanem helyben döntenek. Ha tehát Amerikában valahol úgy döntenek, hogy homoszexuális papot kívánnak beiktatni, a központ s a többi egyház semmit nem tehet. A tagegyházak közti konfliktus tehát előre bele van kódolva az Anglikán Közösség struktúrájába.
Az egykori afrikai és ázsiai brit gyarmatokon élő közösségek ugyanis – nem beszélve a latin-amerikaiakról – kulturális okokból sokkal konzervatívabbak brit és amerikai társaiknál.
A világ anglikánjai így nagy felháborodással fogadták, amikor 2003-ban az amerikai episzkopális egyház a homoszexualitását nyíltan vállaló Gene Robinsont szentelte fel New Hampshire püspökévé. A kenyai anglikánok felháborodásukban minden kapcsolatot megszakítottak az egyház amerikai szárnyával.
Amerika- és Kanada-szerte több konzervatív közösség, nagyjából százezer ember kivált az egyházból. Sokan közülük a nigériai anglikán egyház püspökével vállaltak közösséget. Peter Akinola ugyanis nemhogy nem titkolta homoszexuálisok elleni ellenérzéseit, de beszédeiben az azonos nemhez való vonzódást nem csupán bűnnek, de egyenesen a sátántól való átoknak nevezte.
A tiltakozás ellenére az episzkopális egyház kitartott álláspontja mellett, és az időről időre felröppenő újabb homoszexuális püspökök kinevezésének a hírét mindig botrányok övezték. A viták végére pontot téve 2008 júliusában az amerikai episzkopális egyház kaliforniai közgyűlése döntést fogadott el, amely a jövőben formálisan is lehetővé teszi a homoszexuális kapcsolatban élő férfi és női lelkészek püspöki kinevezését, a másik pedig kilátásba helyezi a homoszexuális párok megáldását.
Több mint százezer, a bibliai hagyományhoz ragaszkodó episzkopális hívő ezt továbbra sem fogadta el. 2008 decemberében neotradicionális amerikai mozgalom alakult az Illinois állambeli Wheatonban. 2009 júniusában pedig a texasi Bedfordban Észak-Amerikai Anglikán Egyház (Anglican Church in North America) néven új közösséget alapítottak.
A homoszexualitás körüli vita továbbra is éles. Számos jel utal arra, hogy az anglikán egyház közösségek laza szövetségévé alakul át, vagy ami még rosszabb, széthullik.
Williams prímást sok mindennel lehet vádolni, de azzal semmiképp, hogy ne próbálná meg menteni a menthetőt. Idén augusztusban javaslatot tett közös egyezmény aláírására, amelyben a 44 tartomány a Bibliához hű tanításról kötne egyezményt. A prímás szerint az egyezmény értelmében a hívek kétféle módon tehessenek tanúságot az anglikán hagyományról. Véleménye szerint a keresztény tanúságtételnek ez a kettős útja jelenthetné az Anglikán Közösség túlélését.
A prímás honlapján azt is elmagyarázza, hogy ha a 44 tartomány közül az egyik nem írná alá a bibliai ortodoxiára vonatkozó egyezményt, a tartomány hívei egyénileg is csatlakozhatnának ahhoz, megőrizve a többi provincia híveivel való testvéri kapcsolatokat.
Kérdés azonban, hogy a tervezett egyezmény beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. A tervezettel Williams csupán időt nyerhet. A canterburyi érsek előbb vagy utóbb döntéshelyzetbe kerül: vagy lándzsát tör valamelyik tábor mellett és ezzel magára haragítja a másikat, vagy pedig lavírozással próbálja fenntartani az egyre inkább csak látszólagos egységet.
Előbbi esetben az egyházszakadást kockáztatja, utóbbiban viszont kénytelen lesz végignézni, hogy egyháza egyre inkább elolvad. A gyakorló anglikánok száma – a közel 80 milliós összlétszám ellenére – mára alig haladja meg az egymilliót. A válságos időkben pedig az emberek egyre inkább a határozott válaszokat keresik. Most a római katolikus egyház csípett le egy darabot az anglikánok közösségéből. Később az iszlám és más idegen vallások tehetik meg ugyanezt.
Demokrata
2009-11-13
Szerző: Sayfo Omar
Róma–Canterbury: 1-0. A Vatikán megnyitotta a kaput: a XVI. Benedek pápa által jóváhagyott „apostoli alkotmány” értelmében az anglikánok akár egyénileg, akár csoportosan is csatlakozhatnak a katolikus egyházhoz úgy, hogy közben megőrizhetik egyes vallási hagyományaikat.
„Számos anglikán tradíció van, amely teljes mértékben keresztény, így alkalmas arra, hogy római katolikussá váljon” – magyarázta a pápai döntést William Levada bíboros, aki szerint a múlt évben 20-30 püspök és több száz hívő járult panasszal a Vatikánhoz az anglikán egyház liberális politikája miatt. XVI. Benedek amerikai származású tanácsadója szerint a pápai dokumentummal hivatalos utat biztosítanak azon anglikán lelkészek és hívek számára, akik korábban is nagy számban kérték a felvételüket a katolikus egyházhoz.
A megállapodás értelmében a Vatikánhoz pártoló anglikánok a jövőben is megőrizhetik eddigi szertartásaik gyakorlatát, így ezután is énekelhetik sajátos vallási énekeiket. Az áttért anglikán főpapok nem válnak automatikusan katolikus püspökökké. Ezzel a Vatikán áthidalja az anglikán és katolikus egyház cölibátushoz való eltérő hozzáállását is.
A rendelkezés értelmében a Rómához csatlakozó anglikánok a helyi püspöki konferenciákkal konzultálva, azok beleegyezésével személyi ordinariátusokat alakítanak, melyek azokhoz a katonai ordinariátusokhoz fognak hasonlítani, melyek a katonák lelkipásztori gondozását biztosítják. Bár jelenleg még csupán hívek befogadásáról van szó, nem kizárt, hogy a jövőben felmerül az egyházi ingatlanok feletti rendelkezés kérdése is.
Róma a skizma utáni idők tán legnagyobb győzelmét aratta Canterbury, illetve London felett. A XVI. század óta az első alkalom, hogy protestáns közösségek egyesülhetnek újra Rómával. Az első potenciális tábort a Tradicionális Anglikán Közösség (Traditional Anglican Community) jelenti. A világszerte félmillió tagot számláló egyház 1991-ben vált ki az Anglikán Közösségből elsősorban azért, mert nem értett egyet a nők pappá szentelésével. A római katolicizmushoz való csatlakozás emellett vonzó alternatíva lehet azon amerikai és ausztrál egyházak számára is, amelyek rossz szemmel nézik azt a liberális politikát, amit számos anglikán hittársuk folytat a homoszexuálisok felé. Ahogy ugyanis a Vatikán hivatalos honlapján található közlemény is mondja: „vannak anglikánok, akik szembefordultak a hagyományokkal, melyek szerint kizárólag férfiak láthatnak el szent feladatokat és nők számára is nyitottá tették a papság intézményét. Legutóbb az Anglikán Közösség bizonyos szárnyai eltávolodva az emberi szexualitásra vonatkozó bibliai tanításoktól, nem zárkóztak el homoszexualitásukat nyíltan vállaló papok beiktatásától és homoszexuális párkapcsolatok megáldásától…”
Róma most megnyert egy csatát. Ez pedig határozottan mutatja, hogy a kritikák ellenére XVI. Benedek pápa jó úton jár. Az egyházfő ugyanis felismerte, hogy a hagyományokhoz való ragaszkodás és így a kiszámíthatóság az, ami az egyház egyik legfőbb vonzerejét jelenti a jelenlegi társadalmi és lelki válsággal sújtott időkben. Vincent Nichols westminsteri érdekkel tartott közös sajtótájékoztatóján Rowan Williams igyekezett elbagatellizálni a vatikáni döntés jelentőségét. Azonban kár szépíteni: ez az anglikán egyházfő nyilvános megaláztatása volt, hiszen olyan közös közlemény bejelentéséhez asszisztált, amelyben közvetett módon őt magát, illetve az általa képviselt közösséget eretneknek minősítették.
Az Anglikán Közösség liberális és konzervatív szárnyai közti feszültség nem új keletű. Az első női anglikán papokat 1970-ben iktatták be. A lépés annak idején komoly teológiai vitákat robbantott ki, mely végül több közösség – köztük a már említett Tradicionális Anglikán Közösség – kiválásához vezetett. A női papok körüli vita később elcsendesedett. Ez azonban kizárólag egy még nagyobb vihar kitörésének köszönhető: a homoszexualitás kérdésének. A homoszexualitásról szóló vita több mint egy évtizede dúl az anglikán egyházon belül. 1998-ban az Anglikán Közösség a tizenharmadik Lamberth Konferencián 526 szavazattal 70 ellenében „a Szentírással ellentétesnek” minősítette az egyneműek kapcsolatát. Az anglikán egyház felépítéséből adódóan azonban a Lamberth Határozatok nem kötelező, hanem csupán iránymutató jellegűek a közösség tagegyházai számára.
Az ezredforduló után a tengeren innen és túl is fellángolt a saját nemükhöz vonzódó papok kinevezésének, illetve az azonos nemű párok házasságának egyház általi elfogadásának kérdése, mely már-már egyházszakadáshoz vezet. Rowan Williamset 2002-ben választották meg Canterbury érsekévé. Idejét azóta válságmenedzseléssel tölti. A homoszexuális papok és párok kérdésében Williams igyekszik kiegyensúlyozó erőként fellépni.
Nyilatkozatai szerint nem helyesli, hogy homoszexuálisokat is pappá szenteljenek egyházában, a homoszexualitást viszont a mai élet részének tekinti. Épp emiatt bírálják mindkét oldalról: a liberális irányzat számára túlságosan konzervatív, a konzervatívok számára pedig túlságosan liberális. Williams hamar rá kényszerült jönni, hogy lokális alapon szerveződő, anyagilag a központtól független egyházakat a közös történelem és ideológiai kötelék ellenére sem egyszerű feladat egységben tartani.
Az anglikán egyház a római és a görög ortodox egyház után a világ harmadik legnagyobb keresztény gyülekezete. 164 országban van jelen és közel 80 millió követőt számlál, melynek kevesebb mint egyharmada él az anyaországban. Az egykori brit gyarmatokon működő anglikán felekezetek, illetve az amerikai episzkopális felekezetek közösen alkotják az Anglikán Közösséget. A Római Katolikus Egyházzal ellentétben azonban az egyházi struktúra itt nem központosított.
A mindenkori canterburyi érsek nem legfőbb vezető, hanem csupán „első az egyenlők között”. A papok és főbb méltóságok kinevezéséről és más helyi ügyekről nem Angliában, hanem helyben döntenek. Ha tehát Amerikában valahol úgy döntenek, hogy homoszexuális papot kívánnak beiktatni, a központ s a többi egyház semmit nem tehet. A tagegyházak közti konfliktus tehát előre bele van kódolva az Anglikán Közösség struktúrájába.
Az egykori afrikai és ázsiai brit gyarmatokon élő közösségek ugyanis – nem beszélve a latin-amerikaiakról – kulturális okokból sokkal konzervatívabbak brit és amerikai társaiknál.
A világ anglikánjai így nagy felháborodással fogadták, amikor 2003-ban az amerikai episzkopális egyház a homoszexualitását nyíltan vállaló Gene Robinsont szentelte fel New Hampshire püspökévé. A kenyai anglikánok felháborodásukban minden kapcsolatot megszakítottak az egyház amerikai szárnyával.
Amerika- és Kanada-szerte több konzervatív közösség, nagyjából százezer ember kivált az egyházból. Sokan közülük a nigériai anglikán egyház püspökével vállaltak közösséget. Peter Akinola ugyanis nemhogy nem titkolta homoszexuálisok elleni ellenérzéseit, de beszédeiben az azonos nemhez való vonzódást nem csupán bűnnek, de egyenesen a sátántól való átoknak nevezte.
A tiltakozás ellenére az episzkopális egyház kitartott álláspontja mellett, és az időről időre felröppenő újabb homoszexuális püspökök kinevezésének a hírét mindig botrányok övezték. A viták végére pontot téve 2008 júliusában az amerikai episzkopális egyház kaliforniai közgyűlése döntést fogadott el, amely a jövőben formálisan is lehetővé teszi a homoszexuális kapcsolatban élő férfi és női lelkészek püspöki kinevezését, a másik pedig kilátásba helyezi a homoszexuális párok megáldását.
Több mint százezer, a bibliai hagyományhoz ragaszkodó episzkopális hívő ezt továbbra sem fogadta el. 2008 decemberében neotradicionális amerikai mozgalom alakult az Illinois állambeli Wheatonban. 2009 júniusában pedig a texasi Bedfordban Észak-Amerikai Anglikán Egyház (Anglican Church in North America) néven új közösséget alapítottak.
A homoszexualitás körüli vita továbbra is éles. Számos jel utal arra, hogy az anglikán egyház közösségek laza szövetségévé alakul át, vagy ami még rosszabb, széthullik.
Williams prímást sok mindennel lehet vádolni, de azzal semmiképp, hogy ne próbálná meg menteni a menthetőt. Idén augusztusban javaslatot tett közös egyezmény aláírására, amelyben a 44 tartomány a Bibliához hű tanításról kötne egyezményt. A prímás szerint az egyezmény értelmében a hívek kétféle módon tehessenek tanúságot az anglikán hagyományról. Véleménye szerint a keresztény tanúságtételnek ez a kettős útja jelenthetné az Anglikán Közösség túlélését.
A prímás honlapján azt is elmagyarázza, hogy ha a 44 tartomány közül az egyik nem írná alá a bibliai ortodoxiára vonatkozó egyezményt, a tartomány hívei egyénileg is csatlakozhatnának ahhoz, megőrizve a többi provincia híveivel való testvéri kapcsolatokat.
Kérdés azonban, hogy a tervezett egyezmény beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. A tervezettel Williams csupán időt nyerhet. A canterburyi érsek előbb vagy utóbb döntéshelyzetbe kerül: vagy lándzsát tör valamelyik tábor mellett és ezzel magára haragítja a másikat, vagy pedig lavírozással próbálja fenntartani az egyre inkább csak látszólagos egységet.
Előbbi esetben az egyházszakadást kockáztatja, utóbbiban viszont kénytelen lesz végignézni, hogy egyháza egyre inkább elolvad. A gyakorló anglikánok száma – a közel 80 milliós összlétszám ellenére – mára alig haladja meg az egymilliót. A válságos időkben pedig az emberek egyre inkább a határozott válaszokat keresik. Most a római katolikus egyház csípett le egy darabot az anglikánok közösségéből. Később az iszlám és más idegen vallások tehetik meg ugyanezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése