2009. október 2., péntek

Balogh Barnabás - Tőkésnek címezve


Tőkésnek címezve

Balogh Barnabás volt parókus, jelenleg tiszteletbeli biharvajdai lelkipásztor, a Dorcas Segélyszervezet magyarországi igazgatója Debrecenből intézett nyílt levelet Tőkés László EP-képviselőhöz annak "a világhálón, az írott sajtóban megjelenő vagy a Bihari Egyházmegye különböző tisztségviselőinek címzett írásai" kapcsán. Az érintettség jogán kénytelen vagyok megszólalni - mondja B. B., hivatkozva egyebek mellett a Reggeli Újságban szeptember végén megjelent Tőkés-interjúra, holott abban név szerint ő említve nincsen. Ennek ellenére helyt adunk a közlésre vonatkozó kérésének, írásának azt a részét publikálva, amelyben lapunkat is említi, mellőzve a saját pályafutására, a közelgő püspökválasztásra és a szolgatársa működésére, életvitelére stb. vonatkozó részeket.

A nagyváradi Reggeli Újságban szeptember 18-án közölt interjújában számtalan túlzását kellene szóvá tennem vagy kiegészítenem, ahol azt nyilatkozta, hogy Ön nem volt passzív bálvány és nem várta a kézcsókolgatást. Sajnos Ön elfogadta a piedesztálját és reá is állt, elfogadta a sztárolást - ezzel ártva önmagának a legtöbbet. A 90-es Szatmárnémeti Zsinat határozata értelmében püspöki és más egyházkerületi tisztség mandátuma kétszer négy évre szólt. Ön akkor lett volna igazán nagy püspök sokak szemében, ha már 98-ban lemond, nem pedig kierőszakol újabb két hatéves ciklust. Fájdalom, de a kerületi 19 éves és a temesvári hősiességének 20 éves ünneplésére sok árnyék vetül. Az elsőre a személyi kultusz és a félelem falának árnyéka vetül, a másikra pedig a "házasság lebontott falának" pora hull. (Idézet Tőkés Edit közismert leveléből.)

Brassó, Temesvár, Menyő és sok más szószék után következett a brüsszeli - szerintem - sámli. Tudjuk, ismerjük az igét: Isten az alázatosokat felemeli. Milyen jó lett volna sokszor, ha időt szakít eddig is, hogy házanépével sámliról és ne - ki tudja, milyen - magas helyről beszéljen, szolgatársait pedig nem alázta volna meg sorra sokszor a szószékről.

Az interjú végén hagyakozik vagy fenyegetőzik. Én csak abbéli óhajomat fejezem ki, hogy az Ön utódja felismerje, milyen aknás területet vesz át, vagy hogy éppenséggel az ő kezében is milyen fegyver van. Munkatársai a megtorlástól vagy a választás elvesztésétől félve lehet, hogy még nem mernek tenni semmit, de remélem, felismerik az "Úr jókedvének esztendejét, a kegyelem napját". Nem kegyet fognak osztani, hanem kegyelmet fognak hirdetni.

Végül egy EP-képviselőtől szinte törvényszerű valamit kérni: én nem azt kérem, hogy engem ne képviseljen, hanem azt, hogy tisztán és letisztult múlttal tegye azt! Püspökségére nézve pedig azt kérem, hogy ezt a tisztséget az aláírásában többet ne használja, ha már lemondott róla.

Levelemet nem tűzdeltem meg vagdalkozó biblia-idézetekkel, hitelét a szónak az igén túl az indulatmentesség is megadhatja.

Erdélyi magyarságunk és református egyházunk sok mindennel tartozik Önnek. Ahhoz, hogy Ön hiteles igehirdető lehessen a "brüsszeli szószéken" (az idézett Reggeli Újságból), Ön csak eggyel tartozik egyházának: eklézsiakövetéssel!

Népünk javára kívánom, hogy ezt meg tudja tenni!


1 megjegyzés:

atutazo44 írta...

Isten bocsásson meg neki és nekünk is!... "Elborult-elmeállapotúnak" nevezett kb. 600 ember előtt akik ismertek,ismernek. Hadakoztam ezért vele nyílvánosan és magamban is, hiszen egyszerű egyháztagként a püspököm volt,s az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként is "elvártam" volna, hogy felnézhessek rá! ... Nem tudtam! ... Nem haragszom már rá: az évek folyamán próbáltam őt megérteni, "feldolgozni" a viselkedését, a mindenféle megnyílvánulásait. És bármennyire "erőlködöm" megérteni őt, nem megy!... Már nem foglalkozom vele: ez a megoldás!!!! ... Isten bocsássa meg nekem! ... :)