Re­for­má­ció és öku­me­né

Re­for­má­ció és öku­me­né

Evangélikus Élet
2009/41

Mél­tán kér­dez­he­ti a tisz­telt Ol­va­sók kö­zül va­la­ki: van-e még je­len­tő­sé­ge a re­for­má­ci­ó­nak, ér­de­mes-e, sza­bad-e még ün­ne­pel­ni? Hi­szen 1974 óta ró­mai ka­to­li­kus test­vé­re­ink is ma­gyar nyel­ven tart­ják az is­ten­tisz­te­le­tet, a Bib­lia az ige­hir­de­té­sük alap­ja, igye­kez­nek el­mé­lyí­te­ni hí­ve­i­ket a ke­resz­tény hit­ben, és el­kö­te­le­zett Krisz­tus-kö­ve­tők­ké ne­ve­lik őket. Mind­eze­ken fe­lül jó kap­cso­la­tot ápol­nak a pro­tes­táns gyü­le­ke­ze­tek tag­ja­i­val. Az egy­há­zi ve­ze­tők is együtt tár­gyal­ják meg kö­zös ügye­i­ket, és az ima­hé­ten együtt imád­ko­zunk min­den ke­resz­ténnyel.

Ez mind igaz – test­vé­re­ink­nek is tart­juk őket a Krisz­tus­ban. Még­is sza­bad a re­for­má­ció tör­té­nel­mi je­len­tő­sé­gű tet­te­i­re em­lé­kez­nünk. Az egy­ház Ura olyan ese­mény­so­ro­za­tot kez­dett el az egy­sze­rű ágos­to­nos szer­ze­te­sen és ad­dig még ne­vet sem szer­zett tu­dós pro­fesszo­ron, Lu­ther Már­to­non ke­resz­tül, amely­nek ha­tá­sa nap­ja­ink ka­to­li­kus egy­há­zá­ban is érez­he­tő. A már em­lí­tett Bib­lia-köz­pon­tú­ság mel­lett a la­i­ku­sok szol­gá­lat­ba ál­lí­tá­sa, fel­ada­tok­kal va­ló meg­bí­zá­sa, a nők erő­tel­jes sze­rep­vál­la­lá­sa az egy­ház­köz­sé­gek éle­té­ben, a di­a­kó­nu­sok szol­gá­la­ta va­ló­já­ban a re­for­má­ció gon­do­lat­vi­lá­gá­nak meg­va­ló­su­lá­sa.

Mi­előtt a ked­ves Ol­va­só „krip­to­ka­to­li­kus­nak” gon­dol­na, sze­ret­ném em­lé­kez­tet­ni, hogy tíz esz­ten­dő­vel ez­előtt va­ló­ban egy­ház­tör­té­ne­ti ese­mény zaj­lott Augs­burg­ban. 1999. ok­tó­ber 31-én hosszú évek teo­ló­gi­ai fá­ra­do­zá­sa és imád­ság­ko­szo­rú­ja után a Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség ne­vé­ben Ch­ris­ti­an Kra­u­se, a szer­ve­zet ak­ko­ri el­nö­ke, a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház ne­vé­ben pe­dig Edward Idris Cas­sidy bí­bo­ros alá­ír­ta a re­for­má­ció köz­pon­ti kér­dé­sé­ről, a meg­iga­zu­lás­ról szó­ló kö­zös nyi­lat­ko­za­tot. Eb­ben a ró­mai ka­to­li­kus egy­ház fe­lül­vizs­gál­ta a tri­den­ti zsi­nat ko­ráb­bi ál­lás­pont­ját, és a Bib­lia alap­ján a meg­iga­zu­lás­ról egy­ként val­lott – lé­nye­gé­ben – az evan­gé­li­kus egy­ház meg­győ­ző­dé­sé­vel, amely a re­for­má­ció óta így fog­lal­ha­tó össze: Is­ten ben­nün­ket Krisz­tus ér­de­mé­ért in­gyen ke­gye­lem­ből fo­gad el meg­vál­tott gyer­me­ke­i­nek, s aján­dé­koz­za ne­künk hit ál­tal az örök éle­tet.

Ez­zel a test­vé­ri egyet­ér­tés­sel Krisz­tus ér­de­me és a ke­gye­lem nagy­sá­ga jut ki­fe­je­zés­re, még ha bi­zo­nyos ki­fe­je­zé­sek tar­tal­mát te­kint­ve van is ár­nya­la­ti el­té­rés a teo­ló­gu­sok fel­fo­gá­sa kö­zött. Ez­zel az ün­ne­pé­lyes nyi­lat­ko­zat­tal, an­nak ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten va­ló alá­írá­sá­val or­szág-vi­lág, de az Úr­is­ten szí­ne előtt is ki­fe­jez­ték egyet­ér­té­sü­ket az üd­vös­ség el­nye­ré­se, az örök élet re­mény­sé­ge fe­lől. A két egy­ház teo­ló­gi­ai, hit­be­li és spi­ri­tu­á­lis egy­sé­ge nyert így meg­pe­csé­te­lést an­nak el­le­né­re, hogy más kér­dé­sek­ben bő­ven van kü­lönb­ség, és a ha­gyo­mány sok­szí­nű­sé­ge is más-más hang­súlyt nyer a két egy­ház gya­kor­la­tá­ban.

Tíz esz­ten­dő­vel ez­előtt va­ló­ban ün­ne­pi ér­zé­sek ke­rí­tet­tek ha­tal­má­ba ben­nün­ket ok­tó­ber 31-én Augs­burg­ban. Fel­eme­lő volt a két is­ten­tisz­te­let a ró­mai ka­to­li­kus és az evan­gé­li­kus temp­lom­ban, fe­led­he­tet­len az él­mény, szin­te mennyei lá­to­más­ként ha­tot­tak ránk. Em­be­rek ölel­ték meg egy­mást, is­me­ret­le­nek nyúj­tot­tak egy­más­nak bé­ke­job­bot.

Id. D. dr. Ha­fen­scher Ká­roly cím­ze­tes teo­ló­gi­ai ta­nár­ral kö­zö­sen ör­ven­dez­tünk az is­ten­tisz­te­let után egy ká­vé­zó te­ra­szán, egy kel­le­mes ka­pu­csí­nó fo­gyasz­tá­sa köz­ben. Egy­szer csak ott, az ut­ca kö­ve­ze­tén tér­delt le előt­tem egy ka­to­li­kus kol­lé­ga. Kér­te, áld­jam meg, mert ne­héz tár­gya­lá­sa lesz. Ő a né­met ka­to­li­kus püs­pö­ki kon­fe­ren­cia tit­kár­sá­gá­nak ve­ze­tő­je, más­nap ne­ki kell elő­ter­jesz­te­nie a püs­pö­ki kart meg­osz­tó té­mát. Ál­dást kér ah­hoz, hogy az egy­ház Ura ad­jon erőt és böl­cses­sé­get eh­hez a ne­héz szol­gá­lat­hoz. Elő­ző­leg a kö­ze­lünk­ben ült, hal­lot­ta, hogy ma­gya­rul be­szé­lünk, és li­tur­gi­kus vi­se­le­te­men ész­lel­te, hogy más fe­le­ke­ze­tű püs­pök va­gyok.

Meg­le­pe­tés­sel hall­gat­tam sza­va­it, s az­tán a jár­da kö­ze­pén tér­de­lő kol­lé­ga fe­jé­re tet­tem ke­ze­met, han­go­san imád­koz­tam, és ál­dást mond­tam anya­nyel­vén, né­me­tül. Amíg élek, nem fe­lej­tem el ezt az él­ményt, amely meg­szen­tel­te és szá­mom­ra hi­te­les­sé tet­te mind­azt, ami a temp­lom­ban tör­tént. Va­ló­ban test­vé­rek let­tünk Krisz­tus­ban. Ha­fen­scher Ká­roly, atyai ba­rá­tom élő ta­nú­ja volt az ese­mény­nek.

Így függ össze re­for­má­ció és öku­me­né. A két tör­té­nést össze­kap­csol­ja Jé­zus Krisz­tus sze­mé­lye. Jé­zus pe­dig egy­más­hoz ve­zet ben­nün­ket.

A kö­zel­múlt­ban ér­de­kes fest­ményt lát­tam. Egy ép gyö­kér­ze­tű fá­nak a fé­lig el­szá­radt lom­bo­za­ta szá­nal­mas ér­zést kel­tett ben­nem. A má­sik fe­le szép zöld volt, te­le gyü­mölccsel. De mi­ért a fé­lig el­szá­radt, szá­raz ágak szo­mo­rú lát­vá­nya? Ta­lán a vegy­sze­rek ha­tá­sa? Ta­lán a csa­pa­dék­hi­ány? A gyö­ke­rek­nek még elég az eső, de fel­fe­lé már nincs mit szál­lí­ta­ni? A vá­laszt bi­zonnyal a szak­ér­tők több-ke­ve­sebb biz­ton­ság­gal meg tud­ják adni.

A kép azon­ban me­ta­fo­ri­kus je­len­té­sű is. A re­for­má­ció gyö­kér­ze­te még meg­ta­lál­ha­tó pro­tes­táns egy­há­za­ink­ban. De van-e annyi fel­haj­tó erő, Szentlé­lek-ener­gia ben­nünk, ami a szí­vünk­höz is oda­szál­lít­ja az ige idő­sze­rű üze­ne­tét, a jé­zu­si mon­da­ni­va­lót, hogy az­tán ki­zöl­dell­jen éle­tünk fá­ja, s ros­ka­doz­zon az íz­le­tes gyü­möl­csök­től, ame­lye­ket kör­nye­ze­tünk is öröm­mel kós­tol­gat?

A ke­resz­tény egy­há­zak­kal együtt ki­ált­juk a re­for­má­ció hó­nap­já­ban: jöjj, Szent­lé­lek, aján­dé­kozd ne­künk erő­det, igé­det, hogy a szá­raz ágak is élet­re pezs­dül­je­nek, és ál­ta­la élet sar­jad­jon egy­há­zad­ban!

D. Sze­bik Im­re