Kaslik Péter
Jászi Oszkár, aki nyilvánvalóan nem volt a magyarok barátja, mert maga is nagymértékben kivette részét abból a kampányból, amely Trianont elősegítette, a „Magyar Kálvária, Magyar Feltámadás” c. könyvében a következőket írja a „magyar bolsevista típusról”:
Jászi a továbbiakban a következő jelzőkkel illeti a magyarországi bolsevistákat: „az ösztönélettől, és a természettől való elváltság”, „a tradíciók hiánya”, „a gőgös exkluzivitás”, „a messianisztikus hivatás”, „az ellenvéleményekkel szembeni türelmetlenség”, „a materialista hedonika túltengése.” Ide sorolható még ennek a csoportnak a felfokozott hevessége, (felhajtás, rajzás, nyüzsgés), és a belső kapcsolatokra épülő ügyintézés, valamint a fordított kiválogatású káderpolitika. Magyarországon majdnem kilencven éve ez a „bolsevista típus” van hatalmon. A bolsevista uralom folytonossága a legtöbb esetben családi alapon, a „mester, és tanítvány”, vagy a „Haver hoz egy havert" alapon” ma is így történik.
A helyzet fonákságát növeli az a visszataszító látvány, hogy a fordított kiválogatódás által hatalomra jutott, átlagon aluli képességekkel rendelkező baloldali uralkodó réteg nem képes betelni a saját fensőrendűségével. Magyarországon a „szakértelemre” való hivatkozás, ma a legnagyobb társadalmi hazugságok egyike, s ehhez hozzájárul még a “Haver hoz egy havert” alapon történő káderpolitika, és a majdnem kilencven éve tartó támadó jellegű közösségromboló vallásellenesség.
A vallás az emberi fejlődés hajnala óta jelen van minden emberi közösségben, és az része a közösség önmeghatározásának. A marxizmus - a magyarországi baloldal elsődleges ideológiája, maga is több szempontból vallási jellegű, de tényleges vallások, békére, és szeretetre vonatkozó tanításaival ellentétben, a marxizmus a „forradalom”, a „harc”, az „ellenség” iránti könyörtelenség tana.
Magyarországon, a baloldal vallás elleni kampánya Kun Béla uralmával kezdődött, és már megjelenésekor kiütközően támadó jellegű, sértő, és goromba volt. Kun Béla hadainak vallás ellenes kampánya a vidék elleni, tehát a magyarok többsége elleni kampányának keretében vette kezdetét, és csakhamar elfajult. A Tanácsköztársaság Szovjetének 1919. június 16. ülésén maguk a kommunista küldöttek szólalnak fel a tanácsköztársaság káros valláspolitikája ellen. Jankovics Lajos, veszprémi kiküldött szerint: „Lehetetlen emberek kerültek a vidékre… Kijöttek, mint a sáskahad a vidékre, és felborították a rendet... Az agitátorok kimentek a vidékre, és mindegyik azzal kezdte, hogy a templomból mozit csinálunk.” Maga Nyisztor György, földművelésügyi népbiztos helyettes, a június 16. ülésen a következő esetről számol be: „Kérem, tegnap Úrnapja volt és az történt, hogy egy Reisz Leó nevű egyén egyenesen berohant a templomba, és leköpte az oltári szentséget.”
A napjainkban tapasztalt, baloldali vallásellenes kirohanásokra ugyanez a kihívó, és sértő indulat jellemző. Ismeretes a Tilos Rádióban a Szentestén elhangzott: „… kiirtanám az összes keresztényt b…zd meg” kijelentés., a magyarok önmeghatározása, és a magyar kultúra ellen irányul. Az egyházat, és a vallást lehet bírálni, és ennek a tárgykörnek napjainkban hatalmas, és igen értékes irodalma van. A magyarországi baloldal fenti vallás ellenességének, azonban semmi köze a véget nem érő „Van Isten, nincs Isten” vitákhoz, sem az egyház tényleges bírálatához, vagy a hit mibenlétének komoly, és tárgyilagos elemzéséhez. A magyar nemzet egyik összetartó erejének a rombolásáról, és az ellenségkép kialakításáról van szó. Az egyén, és a közösség spirituális megnyilvánulásának ez a goromba tagadása az ellenségkép kialakításának egyik leghatásosabb módszere. A törvény, és az erkölcs, is a vallásban gyökeredzik (Isten a saját képére teremtette az embert.)
A magyarországi baloldal támadó jellegű vallásellenessége az ellenségkép kialakításának eszköze. Az „ellenség” vallásának, és kultúrájának folyamatos semmibevétele megfosztja az ellenséget annak emberi tulajdonságaitól, a támadót pedig feloldja minden erkölcsi kötelezettség alól. Ezt az ellenséggel szembeni embertelen gyűlöletet maga Kun Béla fogalmazta meg a magyar baloldal számára. Kun Béla a munkástanács 1919. május 3-i ülésén így nyilatkozott: “Nem ismerek erkölcsöst, vagy erkölcstelent, csak egyet ismerek, ami a proletáriátusnak használ, és ami a proletáriátusnak árt.” A fenti képlet ma is érvényes, a „proletáriátus” pedig koronként tetszés szerint behelyettesíthető.
A vallásgyűlölet ideológiai alátámasztását a hatalom, az úgynevezett „egyérvű” filozófusokra bízza, akiknek mindenre egy érvük van: „Terjedafasizmusmagyarországon.” Az ügy kreatív oldalát, tehát a munka kilencven százalékát, pedig a „lélek mérnökei” végzik, vagyis azok az írók és költők, akik, ha megfizetik - ma is azt írnják „amit kell.” A mai magyar írók, és költők soraiban a vallásellenesség a baloldalhoz való tartozás bizonyításának egyik formája – egy fajta hűségeskü. Vagyis, aki úgy szidja a magyarokat, vagy a keresztényeket, hogy a „felégetett hidak” elve alapján a többségi társadalom soraiba többi nem térhet vissza, az belépést nyer a baloldal szentélyébe, és részesül a baloldalhoz tartozás áldásaiban. Ezekben az esetekben szó sincs személyes meggyőződésről, vagy kreativitásról, kimondottan lealacsonyító szándékról, és kihívó becsmérlésről van szó. (Például, Petri György, költő, és SZDSZ-es képviselőjelölt verse, amelyben „Isten tömi Máriát”) Petri Györgynek ezek után kapukulcsos bejárata volt minden baloldali irodalmi laphoz.
Napjainkban Nádas Péter, többszörösen kidíjazott magyar író, a Magyar Narancs 2002, június 27. számában írásában rója fel a magyaroknak, hogy azok a vallás, és az erkölcs kérdéseiben még mindig nem követik az Elnökök, és Vezérek parancsát:
Ide sorolható Gyurcsány Ferencnek az a csúfondáros kijelentése is, mely szerint Mária levette kezét Magyarországról. A vallásgyűlölet ellenkezik az „Élni, és élni hagyni” liberális elvével. Az államilag serkentett vallásgyűlölet, pedig ellenkezik az állam, és az egyház szétválasztásának elvével is, amelyre a liberálisok olyan nagy hévvel hivatkoznak. Vagyis, ha az államnak nincs semmi kapcsolata a vallással, akkor a vallásgyűlölet sem támogatható államilag.
A vallás, a társadalom egyik fontos összetartó eleme. A magyar baloldal támadó jellegű vallásellenessége, nem a vallás érdembeli bírálatára, vonatkozik, hanem a magyar társadalom lebecsülésére, és annak kohéziója ellen irányul. A baloldal vallásellenessége, a magyar kultúra elleni általános támadás része. Ez a szűnni nem akaró, becsmérlő, és lekicsinylő támadás nemcsak a magyar társadalom vallásos tagjai, a hívők ellen irányul, hanem mindenki ellen, aki a magyar kultúrával, és a magyar közösségi léttel azonosul.
A vallási szövegeknek, azok vallási vonatkozásai mellett, egyetemes, világi jelentésük is van: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába dolgoznak azon, annak építői. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök…” (Zsolt 127, 1-2) Az írás, íme annak világi értelmezése alapján is beteljesedett. A magyar feltámadáshoz, azonban nem elég csak a miniszterelnököt lecserélni. Fel kéne szabadulni már. Aki mást mond: hazudik, aki másban reménykedik, délibábot kerget.
A magyarországi baloldal vallásellenessége
Jászi Oszkár, aki nyilvánvalóan nem volt a magyarok barátja, mert maga is nagymértékben kivette részét abból a kampányból, amely Trianont elősegítette, a „Magyar Kálvária, Magyar Feltámadás” c. könyvében a következőket írja a „magyar bolsevista típusról”:
„Ezt az egész embertípust úgy merném jellemezni, hogy ez az embertípus kizárólagosan városi produktum, mely minden kontaktust elvesztett a földdel és a természettel. Ez a típus nemcsak nem ismerte a falut,…. de ezt a világot ösztönösen gyűlölte is, mint ostobát, elmaradottat…”
Jászi a továbbiakban a következő jelzőkkel illeti a magyarországi bolsevistákat: „az ösztönélettől, és a természettől való elváltság”, „a tradíciók hiánya”, „a gőgös exkluzivitás”, „a messianisztikus hivatás”, „az ellenvéleményekkel szembeni türelmetlenség”, „a materialista hedonika túltengése.” Ide sorolható még ennek a csoportnak a felfokozott hevessége, (felhajtás, rajzás, nyüzsgés), és a belső kapcsolatokra épülő ügyintézés, valamint a fordított kiválogatású káderpolitika. Magyarországon majdnem kilencven éve ez a „bolsevista típus” van hatalmon. A bolsevista uralom folytonossága a legtöbb esetben családi alapon, a „mester, és tanítvány”, vagy a „Haver hoz egy havert" alapon” ma is így történik.
A helyzet fonákságát növeli az a visszataszító látvány, hogy a fordított kiválogatódás által hatalomra jutott, átlagon aluli képességekkel rendelkező baloldali uralkodó réteg nem képes betelni a saját fensőrendűségével. Magyarországon a „szakértelemre” való hivatkozás, ma a legnagyobb társadalmi hazugságok egyike, s ehhez hozzájárul még a “Haver hoz egy havert” alapon történő káderpolitika, és a majdnem kilencven éve tartó támadó jellegű közösségromboló vallásellenesség.
A vallás az emberi fejlődés hajnala óta jelen van minden emberi közösségben, és az része a közösség önmeghatározásának. A marxizmus - a magyarországi baloldal elsődleges ideológiája, maga is több szempontból vallási jellegű, de tényleges vallások, békére, és szeretetre vonatkozó tanításaival ellentétben, a marxizmus a „forradalom”, a „harc”, az „ellenség” iránti könyörtelenség tana.
Magyarországon, a baloldal vallás elleni kampánya Kun Béla uralmával kezdődött, és már megjelenésekor kiütközően támadó jellegű, sértő, és goromba volt. Kun Béla hadainak vallás ellenes kampánya a vidék elleni, tehát a magyarok többsége elleni kampányának keretében vette kezdetét, és csakhamar elfajult. A Tanácsköztársaság Szovjetének 1919. június 16. ülésén maguk a kommunista küldöttek szólalnak fel a tanácsköztársaság káros valláspolitikája ellen. Jankovics Lajos, veszprémi kiküldött szerint: „Lehetetlen emberek kerültek a vidékre… Kijöttek, mint a sáskahad a vidékre, és felborították a rendet... Az agitátorok kimentek a vidékre, és mindegyik azzal kezdte, hogy a templomból mozit csinálunk.” Maga Nyisztor György, földművelésügyi népbiztos helyettes, a június 16. ülésen a következő esetről számol be: „Kérem, tegnap Úrnapja volt és az történt, hogy egy Reisz Leó nevű egyén egyenesen berohant a templomba, és leköpte az oltári szentséget.”
A napjainkban tapasztalt, baloldali vallásellenes kirohanásokra ugyanez a kihívó, és sértő indulat jellemző. Ismeretes a Tilos Rádióban a Szentestén elhangzott: „… kiirtanám az összes keresztényt b…zd meg” kijelentés., a magyarok önmeghatározása, és a magyar kultúra ellen irányul. Az egyházat, és a vallást lehet bírálni, és ennek a tárgykörnek napjainkban hatalmas, és igen értékes irodalma van. A magyarországi baloldal fenti vallás ellenességének, azonban semmi köze a véget nem érő „Van Isten, nincs Isten” vitákhoz, sem az egyház tényleges bírálatához, vagy a hit mibenlétének komoly, és tárgyilagos elemzéséhez. A magyar nemzet egyik összetartó erejének a rombolásáról, és az ellenségkép kialakításáról van szó. Az egyén, és a közösség spirituális megnyilvánulásának ez a goromba tagadása az ellenségkép kialakításának egyik leghatásosabb módszere. A törvény, és az erkölcs, is a vallásban gyökeredzik (Isten a saját képére teremtette az embert.)
A magyarországi baloldal támadó jellegű vallásellenessége az ellenségkép kialakításának eszköze. Az „ellenség” vallásának, és kultúrájának folyamatos semmibevétele megfosztja az ellenséget annak emberi tulajdonságaitól, a támadót pedig feloldja minden erkölcsi kötelezettség alól. Ezt az ellenséggel szembeni embertelen gyűlöletet maga Kun Béla fogalmazta meg a magyar baloldal számára. Kun Béla a munkástanács 1919. május 3-i ülésén így nyilatkozott: “Nem ismerek erkölcsöst, vagy erkölcstelent, csak egyet ismerek, ami a proletáriátusnak használ, és ami a proletáriátusnak árt.” A fenti képlet ma is érvényes, a „proletáriátus” pedig koronként tetszés szerint behelyettesíthető.
A vallásgyűlölet ideológiai alátámasztását a hatalom, az úgynevezett „egyérvű” filozófusokra bízza, akiknek mindenre egy érvük van: „Terjedafasizmusmagyarországon.” Az ügy kreatív oldalát, tehát a munka kilencven százalékát, pedig a „lélek mérnökei” végzik, vagyis azok az írók és költők, akik, ha megfizetik - ma is azt írnják „amit kell.” A mai magyar írók, és költők soraiban a vallásellenesség a baloldalhoz való tartozás bizonyításának egyik formája – egy fajta hűségeskü. Vagyis, aki úgy szidja a magyarokat, vagy a keresztényeket, hogy a „felégetett hidak” elve alapján a többségi társadalom soraiba többi nem térhet vissza, az belépést nyer a baloldal szentélyébe, és részesül a baloldalhoz tartozás áldásaiban. Ezekben az esetekben szó sincs személyes meggyőződésről, vagy kreativitásról, kimondottan lealacsonyító szándékról, és kihívó becsmérlésről van szó. (Például, Petri György, költő, és SZDSZ-es képviselőjelölt verse, amelyben „Isten tömi Máriát”) Petri Györgynek ezek után kapukulcsos bejárata volt minden baloldali irodalmi laphoz.
Napjainkban Nádas Péter, többszörösen kidíjazott magyar író, a Magyar Narancs 2002, június 27. számában írásában rója fel a magyaroknak, hogy azok a vallás, és az erkölcs kérdéseiben még mindig nem követik az Elnökök, és Vezérek parancsát:
„Erkölcsi elvek alapján viszont nem tudok demokráciát csinálni, mert a demokratikus politika a választási elv alapján működik. Erkölcsi törvény nincs, az erkölcsi felfogás nem lehet a politikai törvénykezés tárgya, ezt, tessék megérteni. Erkölcsi törvény a templomban van, az etika tankönyvben van, sok helyen van vagy nincs, de bíróság előtt nem lehet érvényesíteni.”
Ide sorolható Gyurcsány Ferencnek az a csúfondáros kijelentése is, mely szerint Mária levette kezét Magyarországról. A vallásgyűlölet ellenkezik az „Élni, és élni hagyni” liberális elvével. Az államilag serkentett vallásgyűlölet, pedig ellenkezik az állam, és az egyház szétválasztásának elvével is, amelyre a liberálisok olyan nagy hévvel hivatkoznak. Vagyis, ha az államnak nincs semmi kapcsolata a vallással, akkor a vallásgyűlölet sem támogatható államilag.
A vallás, a társadalom egyik fontos összetartó eleme. A magyar baloldal támadó jellegű vallásellenessége, nem a vallás érdembeli bírálatára, vonatkozik, hanem a magyar társadalom lebecsülésére, és annak kohéziója ellen irányul. A baloldal vallásellenessége, a magyar kultúra elleni általános támadás része. Ez a szűnni nem akaró, becsmérlő, és lekicsinylő támadás nemcsak a magyar társadalom vallásos tagjai, a hívők ellen irányul, hanem mindenki ellen, aki a magyar kultúrával, és a magyar közösségi léttel azonosul.
A vallási szövegeknek, azok vallási vonatkozásai mellett, egyetemes, világi jelentésük is van: „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába dolgoznak azon, annak építői. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök…” (Zsolt 127, 1-2) Az írás, íme annak világi értelmezése alapján is beteljesedett. A magyar feltámadáshoz, azonban nem elég csak a miniszterelnököt lecserélni. Fel kéne szabadulni már. Aki mást mond: hazudik, aki másban reménykedik, délibábot kerget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése