A pápa ellátogathat Wittenbergbe? – Interjú az EKD-tanács vezető püspökével
evangelikus.hu
Ulm – A hannoveri püspökasszony, Margot Käßmann az EKD-tanács elnöki posztjára való megválasztásakor hangsúlyozta, hogy a különböző felekezetek hasonlóságairól, közös alapjáról kell beszélni, anélkül, hogy tompítanánk, vagy lekicsinyelnénk a különbözőségeket. A püspökasszony szeretné, ha az egyház az új kommunikációs utakat, valamint a helyi gyülekezeteket egyaránt használná, hogy az embereket minél jobban elérhessék. Forrás: evangelisch.de / Thomas Schiller, epd; Bernd Buchner evangelisch.de szerkesztő.
– Tanácselnök asszony, nemrégiben ökumenikus zavarok voltak Németországban. Most azonban a Német Katolikus Püspöki Konferencia elöljárója, Zollitsch érsek vendégként részt vett az EKD zsinatán. Milyennek találta részvételét?
– Szerintem nagy gesztus volt részéről ez, és ahogyan az utóbbi hetek konfliktusát lerendezte.
– Ön teológus, aki meg tudja nevezni a különbözőségeket és ezek felett nem is siklik el. Hogyan látja az evangélikus-katolikus viszony legnagyobb hátulütőjét. Hová szeretné új EKD vezetőként helyezni a hangsúlyokat?
– Ugyan vannak különbségek közöttünk, és ezeket nem is akarom tompítani. A sokszínűség kreatív és eleven, ezt még az Augsburgi Hitvallás is világosan kimondja. Nem a rítusok és rituálék a fontosak, hanem a hit alapjai. Bemutatkozó beszédemben elmondtam, hogy a különbség annyi, hogy nem ordináltak és ordináltak együtt vezetik az egyházat, nem pedig a püspöki konferencia. A nők ordinációja is egy ilyen látható különbség.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy 2017-ben a papa el fog látogatni esetleg Wittenbergbe?
– Ezt abszolút elképzelhetőnek tartom! Nem csak az egyháztörténelmünkről van szó, hanem közös történelmükről is. Luther 1541-ben azt mondta, hogy mi vagyunk a régi egyház örökösei és ebben a pontban el vagyunk választva tőle. Mi már nem az az egyház vagyunk, amelyik a XVI. Században létrejött, hanem közös a történelmünk. Eszerint különböző utakon haladtunk, de mégsem teljesen különbözőeken.
– Mit gondol, fog valamit változtatni az evangélikus-katolikus viszonyban az, hogy az EKD élén most egy asszony áll?
– Minek kellene változnia? Már tíz éve püspökasszony vagyok és az alsószászországi katolikus püspököknek semmi bajuk azzal, hogy én nő vagyok. Ha úgy vesszük, akkor az evangélikus férfi lelkészek szolgálatát sem ismeri el a katolikus fél, ezt kell először is tudatosítani. De kölcsönösen respektáljuk egymást. Ez az elfogadás vonatkozik rám is – minden katolikus közel áll hozzám, hiszen ugyanaz a hite, mint nekem.
– Az evangélikus egyház Ön szerint most attraktívabb lesz a kritikus katolikusok számára, azok számára, akik a saját egyházukkal nem vergődnek zöldágra?
– Nem reklámozom a felekezetváltást, hanem inkább azt, hogy az emberek a saját egyházukban vállaljanak szerepet. Nem szabad azt mondaniuk: Ez az egyház, hanem inkább azt: Ez az én egyházam és én része, részese vagyok ennek.
– Reklámozza viszont a gyülekezetekbe vetett új bizalmat és az istentiszteletet. Az evangélikus média mit tehet ezért?
– Az új médiumokat ki kell használnunk, többek között rendkívül jónak találtam, hogy az EKD zsinatát élőben közvetítették az interneten. Miért ne lehetne az istentiszteleteket is élőben közvetíteni az interneten. Chatroomokat is nyithatnánk, ahol a kérdéseket megbeszélhetnénk. A Chat-lelkigondozást is biztosítottuk. Rá kell állnunk a fiatalabb generáció új kommunikációs formáira – komolyan, anélkül, hogy a lényeg elsikkadna.
– Milyen szerepet játszanak Ön számára a gyülekezetek?
– Az EKD reformpapírokban az áll, hogy 50 százalék a helyi gyülekezetek szerepe, de tapasztalatom szerint ez nem igaz. Az emberek magukénak érzik a helyi gyülekezeti közösségeket, hiszen ott keresztelték őket és ott konfirmáltak. Ez erős kötődés és ezt szeretném erősíteni.
– Megválasztották az új szövetségi kancellárasszonyt. Mit vár a szövetségi politikától?
– Jelenleg az ápolás és annak finanszírozása foglalkoztat engem. Ha méltó ápolásról beszélünk, akkor méltó díjazásról is kell beszélnünk. Ez egy politikai kérdés és ebben állást akarunk foglalni. Mi, egyházként az ápoló és gondozó otthonok legnagyobb üzemeltetői vagyunk.
A másik téma szintén fontos számomra: ez pedig a gyermekszegénység. Tulajdonképpen az államnak kellene gondoskodni arról, hogy minden gyerek naponta legalább egyszer meleg ételhez jusson. Ez más országokban is így van. A gyerekeket időben el kell kezdeni képezni és oktatni is. Tévedés, ha azt hangoztatják, hogy az iskolával kezdődik az élet.
– Az EKD-tanácsában nincsen politikus, ez az egyház politikai befolyását csökkentheti?
– Nem hiszem. Eddig egyetlen tanácstag sem állt az előtérben amiatt, mert pártpolitikai érdekeket követett volna. Úgy vélem, hogy a politikai pártokkal való eszmecserében jók vagyunk. Nem tudom elképzelni, hogy ebben változás állna be. A szövetségi kormány sok tagja egyházilag is kötődésekkel bír.
evangelikus.hu
Ulm – A hannoveri püspökasszony, Margot Käßmann az EKD-tanács elnöki posztjára való megválasztásakor hangsúlyozta, hogy a különböző felekezetek hasonlóságairól, közös alapjáról kell beszélni, anélkül, hogy tompítanánk, vagy lekicsinyelnénk a különbözőségeket. A püspökasszony szeretné, ha az egyház az új kommunikációs utakat, valamint a helyi gyülekezeteket egyaránt használná, hogy az embereket minél jobban elérhessék. Forrás: evangelisch.de / Thomas Schiller, epd; Bernd Buchner evangelisch.de szerkesztő.
– Tanácselnök asszony, nemrégiben ökumenikus zavarok voltak Németországban. Most azonban a Német Katolikus Püspöki Konferencia elöljárója, Zollitsch érsek vendégként részt vett az EKD zsinatán. Milyennek találta részvételét?
– Szerintem nagy gesztus volt részéről ez, és ahogyan az utóbbi hetek konfliktusát lerendezte.
– Ön teológus, aki meg tudja nevezni a különbözőségeket és ezek felett nem is siklik el. Hogyan látja az evangélikus-katolikus viszony legnagyobb hátulütőjét. Hová szeretné új EKD vezetőként helyezni a hangsúlyokat?
– Ugyan vannak különbségek közöttünk, és ezeket nem is akarom tompítani. A sokszínűség kreatív és eleven, ezt még az Augsburgi Hitvallás is világosan kimondja. Nem a rítusok és rituálék a fontosak, hanem a hit alapjai. Bemutatkozó beszédemben elmondtam, hogy a különbség annyi, hogy nem ordináltak és ordináltak együtt vezetik az egyházat, nem pedig a püspöki konferencia. A nők ordinációja is egy ilyen látható különbség.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy 2017-ben a papa el fog látogatni esetleg Wittenbergbe?
– Ezt abszolút elképzelhetőnek tartom! Nem csak az egyháztörténelmünkről van szó, hanem közös történelmükről is. Luther 1541-ben azt mondta, hogy mi vagyunk a régi egyház örökösei és ebben a pontban el vagyunk választva tőle. Mi már nem az az egyház vagyunk, amelyik a XVI. Században létrejött, hanem közös a történelmünk. Eszerint különböző utakon haladtunk, de mégsem teljesen különbözőeken.
– Mit gondol, fog valamit változtatni az evangélikus-katolikus viszonyban az, hogy az EKD élén most egy asszony áll?
– Minek kellene változnia? Már tíz éve püspökasszony vagyok és az alsószászországi katolikus püspököknek semmi bajuk azzal, hogy én nő vagyok. Ha úgy vesszük, akkor az evangélikus férfi lelkészek szolgálatát sem ismeri el a katolikus fél, ezt kell először is tudatosítani. De kölcsönösen respektáljuk egymást. Ez az elfogadás vonatkozik rám is – minden katolikus közel áll hozzám, hiszen ugyanaz a hite, mint nekem.
– Az evangélikus egyház Ön szerint most attraktívabb lesz a kritikus katolikusok számára, azok számára, akik a saját egyházukkal nem vergődnek zöldágra?
– Nem reklámozom a felekezetváltást, hanem inkább azt, hogy az emberek a saját egyházukban vállaljanak szerepet. Nem szabad azt mondaniuk: Ez az egyház, hanem inkább azt: Ez az én egyházam és én része, részese vagyok ennek.
– Reklámozza viszont a gyülekezetekbe vetett új bizalmat és az istentiszteletet. Az evangélikus média mit tehet ezért?
– Az új médiumokat ki kell használnunk, többek között rendkívül jónak találtam, hogy az EKD zsinatát élőben közvetítették az interneten. Miért ne lehetne az istentiszteleteket is élőben közvetíteni az interneten. Chatroomokat is nyithatnánk, ahol a kérdéseket megbeszélhetnénk. A Chat-lelkigondozást is biztosítottuk. Rá kell állnunk a fiatalabb generáció új kommunikációs formáira – komolyan, anélkül, hogy a lényeg elsikkadna.
– Milyen szerepet játszanak Ön számára a gyülekezetek?
– Az EKD reformpapírokban az áll, hogy 50 százalék a helyi gyülekezetek szerepe, de tapasztalatom szerint ez nem igaz. Az emberek magukénak érzik a helyi gyülekezeti közösségeket, hiszen ott keresztelték őket és ott konfirmáltak. Ez erős kötődés és ezt szeretném erősíteni.
– Megválasztották az új szövetségi kancellárasszonyt. Mit vár a szövetségi politikától?
– Jelenleg az ápolás és annak finanszírozása foglalkoztat engem. Ha méltó ápolásról beszélünk, akkor méltó díjazásról is kell beszélnünk. Ez egy politikai kérdés és ebben állást akarunk foglalni. Mi, egyházként az ápoló és gondozó otthonok legnagyobb üzemeltetői vagyunk.
A másik téma szintén fontos számomra: ez pedig a gyermekszegénység. Tulajdonképpen az államnak kellene gondoskodni arról, hogy minden gyerek naponta legalább egyszer meleg ételhez jusson. Ez más országokban is így van. A gyerekeket időben el kell kezdeni képezni és oktatni is. Tévedés, ha azt hangoztatják, hogy az iskolával kezdődik az élet.
– Az EKD-tanácsában nincsen politikus, ez az egyház politikai befolyását csökkentheti?
– Nem hiszem. Eddig egyetlen tanácstag sem állt az előtérben amiatt, mert pártpolitikai érdekeket követett volna. Úgy vélem, hogy a politikai pártokkal való eszmecserében jók vagyunk. Nem tudom elképzelni, hogy ebben változás állna be. A szövetségi kormány sok tagja egyházilag is kötődésekkel bír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése