Robert Herrick
LITÁNIA A SZENTLÉLEKHEZ
Hogyha kétségbe esem
sok-sok kísértésemen
s bűnöm már nem menthetem,
Szentlélek, Te segíts!
Ha ágyamban betegen
fekszem, míg elmém s szívem
kétségekkel terhelem,
Szentlélek, Te segíts!
Ha jaj tölti otthonom,
s nincs sehonnan oltalom,
szemem le sem hunyhatom,
Szentlélek, Te segíts!
Ha a búcsúharang szól,
rémek hada ostromol,
s lelkem, félve távozol,
Szentlélek, Te segíts!
Gyertya, ha csak pislog az,
s alig maradt már vigasz,
még kevesebb, mely igaz,
Szentlélek, Te segíts!
Ha a pap imádkozott,
s arra csak bólinthatok,
mert beszélni nem tudok,
Szentlélek, Te segíts!
Ha lelkem csak kesereg,
mert végórám közeleg,
még mielőtt lepereg,
Szentlélek, Te segíts!
Ha a nagy Kísértő itt
ifjúságom bűneit
rám olvasva keserít,
Szentlélek, Te segíts!
Ha a pokol lángjai
és rémítő hangjai
a lét nem várt kínjai,
Szentlélek, Te segíts!
Ha ítéletre megyek,
s a pecsét feltöretett,
de Hozzád fellebbezek,
Szentlélek, Te segíts!
sok-sok kísértésemen
s bűnöm már nem menthetem,
Szentlélek, Te segíts!
Ha ágyamban betegen
fekszem, míg elmém s szívem
kétségekkel terhelem,
Szentlélek, Te segíts!
Ha jaj tölti otthonom,
s nincs sehonnan oltalom,
szemem le sem hunyhatom,
Szentlélek, Te segíts!
Ha a búcsúharang szól,
rémek hada ostromol,
s lelkem, félve távozol,
Szentlélek, Te segíts!
Gyertya, ha csak pislog az,
s alig maradt már vigasz,
még kevesebb, mely igaz,
Szentlélek, Te segíts!
Ha a pap imádkozott,
s arra csak bólinthatok,
mert beszélni nem tudok,
Szentlélek, Te segíts!
Ha lelkem csak kesereg,
mert végórám közeleg,
még mielőtt lepereg,
Szentlélek, Te segíts!
Ha a nagy Kísértő itt
ifjúságom bűneit
rám olvasva keserít,
Szentlélek, Te segíts!
Ha a pokol lángjai
és rémítő hangjai
a lét nem várt kínjai,
Szentlélek, Te segíts!
Ha ítéletre megyek,
s a pecsét feltöretett,
de Hozzád fellebbezek,
Szentlélek, Te segíts!
Fordította: Fükő Dezső
Robert Herrick (1591-1674) az angol barokk egyik máig is elevenen ható lírikusa. Egy londoni aranyműves fiaként Cambridgeben tanult 1614-20-ig. Visszatérve Londonba, meglehetősen kicsapongó életet élt, majd, noha csak a megélhetésért lépett 1629-ben a papi pályára, szolgálatát egy devonshirei anglikán gyülekezet lelkészeként igyekezett jól ellátni. Rengeteg verset írt, két gyűjteményes kötete, a Nemes ritmusok és a Heszperidák, 1648-ban jelent meg. Ugyanebben az évben – noha nem vett részt a politikai harcokban – a puritán mozgalom megfosztotta állásától, s azt csak a Stuartok restaurációja után, 1660-ban foglalhatta el ismét s meg is maradt benne haláláig. Versei főként udvari szerelmi dalok (egyike volt az akkor divatos „cavallier” költőknek), a falusi élet és a természet képei, de – bár ritkán – hangot kapott bennük a vallásos ihlet is. Litánia a Szentlélekhez című versében az elkerülhetetlen halál és az isteni ítélet várása borzongatta meg és késztette bűnvallásra és bűnbánatra. Általában azonban a zenei dal tökéletes formaművésze volt, némely apró remeke a könnyed japán és kínai versek finomságával vetekedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése