Csohány János: Keresztyén vagy keresztény?

Fábián Tibor
Erdélyi Napló, 2005. február 8.

Keresztyén vagy keresztény?
Magyar kuriózum a két szóváltozat

A római katolikus egyház a keresztény formát használja, a református a keresztyént. A neoprotestáns gyülekezetek pedig teljes összevisszaságban, hol egyiket, hol másikat. A világi sajtó munkatársai sokszor a katolikus formát tekintik helyesnek és általánosnak.

Dr. Csohány Jánost, a debreceni Hittudományi Egyetem volt professzorát a két szó közti különbségről kérdeztük.

– Professzor úr, miért e különbség a keresztény szó használatában, s a történelemben meddig vezethető ez vissza?

– A keresztyén és keresztény szó között a világon egyedül a magyar nyelvben van különbség. Kuriózum ez. Az első forma egy idő óta protestáns szóhasználat, a második a római és a görög katolikus. Így a szó a felekezeti hovatartozás kifejezője. A Magyar Tudományos Akadémia helyesírási szabályzata a római katolikus lakosság statisztikai többségére való tekintettel tette hivatalossá a keresztény alakot, de megengedi a protestáns keresztyén alak használatát is.

Jelenleg nem látszik lehetőség arra, hogy a két szó közül az egyik szabad közmegegyezéssel kizárólagosságra emelkedjék. Türelmet kell tanúsítanunk egymás iránt. Ez a jó értelemben vett pluralitás. Az ősmagyarok sem azt nézték, hogy ki melyik törzsbe tartozik, hanem hogy magyar. Ez a két szó magyarul hangzik el. A keresztyén szeretettel is ellenkeznék az elnevezés miatti huzakodás. Szükséges azonban, hogy tisztában legyünk a két szó eredetével, jelentésével. Akkor minden hátrányos megkülönböztetés nélkül, de tudatosan használjuk, a saját egyházi, családi tradíciónknak megfelelően.

– A protestáns és a katolikus bibliafordításokban milyen alakjában szerepel a szó?

– Az Újszövetségben azt olvashatjuk az Apostolok Cselekedetei 11. részének 26. versében, hogy „a tanítványokat Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek”. Az Újszövetség 1967-ben Budapesten, a Szent István Társulat kiadásában megjelent magyarázatos fordításában a fenti rész így hangzik: „először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek”. A magyarázatban viszont azt írja, hogy a keresztyén elnevezés „szóról szóra annyit jelent, mint Krisztus követője, tanítványa, híve”. Ez mutatja, hogy már harminc évvel ezelőtt sem volt semmi különbség a keresztyén szó alapjául szolgáló görög krisztianosz szó katolikus és protestáns értelmezése között. Igen ám, de ez nem volt mindig így.

A krisztianosz a latinban christianus volt. Ebből lett egyes európai nyelvekben krisztián, a szlávban krisztyán. A magyar nyelvbe a szlávból került be. A szó eleji mássalhangzó-torlódást a magyar oldani kényszerült, és először a kirisztyán, majd a keresztyén formát honosította meg. Egyes vidékeken a múlt századig élt, vagy talán még mindig él a „Kirisztus” forma Jézus méltóságjelzőjének ejtésében, mert a Krisztus szó eleji mássalhangzó-torlódását ugyanúgy idegennek érezte a helyes magyar nyelvérzék.

A keresztyén szót tehát a keresztyénséget felvett magyarok egyöntetűen használták jó hétszáz évig. Pázmány Péter is, aki igazán jó katolikus volt, mégis keresztyént írt. A Káldi György által elkészített első római katolikus fordítású teljes Biblia címlapján nagybetűkkel olvasható a keresztyén szó. Ezt az ősi szóhasználatot az evangélikusok és reformátusok változatlanul megőrizték.

– A római katolikusok azonban nem. Mikor és miért jött létre a keresztény elnevezés?

– A 18. században hitvitázási céllal kezdték a katolikus papok kereszténynek nevezni és írni magukat. Sok idegen anyanyelvű lévén köztük, a nyelvtudás hiánya is közrejátszhatott. Bizonyítani egy teljesen helytelen népi szómagyarázattal akarták, hogy az „igazi” egyház tagjainak elnevezése a kereszt szóból ered, ezért keresztény. Egyébként a nyelvújítás korában a keresztyén formát egyesek szlávosnak tartották, és ezért helytelenítették.

– Az újprotestáns gyülekezetek általában melyik szóváltozatot használják?

– Az újprotestáns egyházak szóhasználata attól függ, hogy mennyire vették figyelembe a hazai protestáns hagyományt. Ha erősen hatott rájuk, akkor keresztyént írnak, ha nem, akkor keresztényt.