Keresztyén Bibliai Lexikon
Keresztyén: Olyan hívő ember (g. chrisztianosz) vagy egyház elnevezése, aki vagy amelyiknek minden tagja hiszi, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a megígért Messiás, s aki az ő követőjének, szent teste tagjának, felkenetése részesének vallja s hálaáldozatként neki szenteli magát. Ennek az elnevezésnek tehát nem a kereszt, hanem a Krisztus (h. másiáh, g. chrisztosz) az eredete. Elsőként Lukács írta le, előadva, hogy Antiókhiában keresztyénnek nevezték Jézus követőit. Használata hamar általánossá vált (ApCsel 26,28; 1Pt 4,16).
Haag Lexikon
keresztény (gör. khrisztianosz, a 'fölkent' értelmű khrisztosz szóból; a lat. Christianus csoporthoz tartozásra utal): Az elnevezés nem keletkezhetett a zsidóság körén belül, mert a zsidók nem ismerték el Jézust Krisztusnak; de ugyanígy a ~ek körében sem, mert ők tanítványoknak, testvéreknek, szenteknek, meghívottaknak v. hívőknek mondták magukat, ill. egymást. Inkább a róm. hatóságok, amelyek egy zsidó szekta tagjait látták bennük, adhatták a ~eknek ezt a nevet. Az ApCsel 11,26 szerint a név Antióchiában keletkezett Kr. u. 43 k., és nincs okunk e közlés hitelességében kételkedni. A szó megtalálható még: 26,28; 1Pét 4,16.
Magyar Katolikus Lexikon
keresztény (gör. khrisztianosz, a khrisztosz, 'fölkent' szóból; lat. Christianus): 1. jelző, mely személy, gondolkodás, erkölcs, irodalom, művészet stb. →kereszténység iránti elkötelezettségét jelzi. - 2. megkeresztelt személy (→keresztség), aki →Jézus Krisztust valóságos Istennek és valóság embernek vallja, s az Ő Szentírásban megőrzött tanítását követi. - A ~ név nem az Egyházon belül keletkezett, mert a ~ek egymást testvéreknek, híveknek, választottaknak, szenteknek nevezték (vö. 1Kor 16,15); nem is a zsidóktól származott, akik názáretieknek gúnyolták a ~eket (vö. ApCsel 24,5), s nemcsak nem fogadták el Krisztust a Messiásnak, de nevének kiejtését is kerülték. - Krisztus halála után kb. 7 évvel, Antiochiában nevezték először khrisztianoinak a föltámadott Krisztus követőit, így különböztetve meg őket a zsidóktól (ApCsel 11,26; 26,28; 1Pt 4,16). A pogányok latinos szóképzéssel és a →Krisztus nevet személynévnek véve (a Caesariani, 'Cézár-pártiak', Pompeiani, 'Pompejus-pártiak' analógiájára) alkották a szót 'Krisztushoz tartozók' jelentéssel, latinos változatban: Christiani. A hívek vállalták és megkedvelték a ~ elnevezést (1Pt 4,16), bár olykor még jesszéseknek (Jézus →Jessze sarja), christi, 'fölkentek', pisciculi, 'halacskák'-nak (→hal) is nevezték magukat. - A magyar szót nyelvtani alapon egyesek (Horger, Gombocz) a keresztyén szóalakban tartják helyesnek, a prot. egyházak ma is ezt őrzik. Arra hivatkoznak, hogy a veláris ty hang sohasem lesz palatális t hanggá, s így a ~ szóalak mesterséges szóalkotás eredménye, továbbá, hogy a keresztyén a régibb alak, Pázmánynál is előfordul, aki azt a Kalauzban „a Krisztus keresztitől” eredezteti, míg a keresztény azon tévedésen alapul, hogy a szó a kereszt szóból ered. Mások viszont (Czuczor, Fogarasi, Pezenhoffer) nyelvtört. érvekkel bizonyítják, hogy bár a szónak a kereszt szóból való eredeztetése nyilván téves, mégis a ~ szóalakzat a helyesebb, mert nem mesterséges szóalkotásnak, hanem természetes szófejlődésnek eredménye, amennyiben a lat. christianus szó szláv közvetítéssel (krstyan, krsztyán) jött nyelvünkbe és ott a mássalhangzó-torlódás kiküszöbölésével (keresztyán), valamint a hangzóilleszkedés törvénye által (keresztyén) érte el mai ~ alakját. - Más szempontok szerint a kat. ~ek nem tartják zavarónak, sem tudománytalannak, ha a szó a keresztre emlékeztet, hiszen a ~ embert a Szentírás szavaival úgy is meg lehet határozni, mint aki nap mint nap magára veszi a keresztet, és a kereszthordozó Jézust követi (vö. Mt 16,24; Lk 9,23). Bíró Bertalan / KL III:32. - BL:954.
A Pallas nagy lexikona
Keresztyén: egyértelmü a keresztény szóval. Az előbbit a reformátusok, az utóbbit a katolikusok használják s a kettő közt azt a megkülönböztetést teszik, hogy a K. a latin Christianus, Krisztus követőjének felel meg, a keresztény szó pedig a kereszt (curx) szóból származnék. Egyébiránt a keresztény szó csak e század eleje óta járja; azelőtt mindenki a helyes K.-t irta.
Keresztyén: Olyan hívő ember (g. chrisztianosz) vagy egyház elnevezése, aki vagy amelyiknek minden tagja hiszi, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a megígért Messiás, s aki az ő követőjének, szent teste tagjának, felkenetése részesének vallja s hálaáldozatként neki szenteli magát. Ennek az elnevezésnek tehát nem a kereszt, hanem a Krisztus (h. másiáh, g. chrisztosz) az eredete. Elsőként Lukács írta le, előadva, hogy Antiókhiában keresztyénnek nevezték Jézus követőit. Használata hamar általánossá vált (ApCsel 26,28; 1Pt 4,16).
Haag Lexikon
keresztény (gör. khrisztianosz, a 'fölkent' értelmű khrisztosz szóból; a lat. Christianus csoporthoz tartozásra utal): Az elnevezés nem keletkezhetett a zsidóság körén belül, mert a zsidók nem ismerték el Jézust Krisztusnak; de ugyanígy a ~ek körében sem, mert ők tanítványoknak, testvéreknek, szenteknek, meghívottaknak v. hívőknek mondták magukat, ill. egymást. Inkább a róm. hatóságok, amelyek egy zsidó szekta tagjait látták bennük, adhatták a ~eknek ezt a nevet. Az ApCsel 11,26 szerint a név Antióchiában keletkezett Kr. u. 43 k., és nincs okunk e közlés hitelességében kételkedni. A szó megtalálható még: 26,28; 1Pét 4,16.
Magyar Katolikus Lexikon
keresztény (gör. khrisztianosz, a khrisztosz, 'fölkent' szóból; lat. Christianus): 1. jelző, mely személy, gondolkodás, erkölcs, irodalom, művészet stb. →kereszténység iránti elkötelezettségét jelzi. - 2. megkeresztelt személy (→keresztség), aki →Jézus Krisztust valóságos Istennek és valóság embernek vallja, s az Ő Szentírásban megőrzött tanítását követi. - A ~ név nem az Egyházon belül keletkezett, mert a ~ek egymást testvéreknek, híveknek, választottaknak, szenteknek nevezték (vö. 1Kor 16,15); nem is a zsidóktól származott, akik názáretieknek gúnyolták a ~eket (vö. ApCsel 24,5), s nemcsak nem fogadták el Krisztust a Messiásnak, de nevének kiejtését is kerülték. - Krisztus halála után kb. 7 évvel, Antiochiában nevezték először khrisztianoinak a föltámadott Krisztus követőit, így különböztetve meg őket a zsidóktól (ApCsel 11,26; 26,28; 1Pt 4,16). A pogányok latinos szóképzéssel és a →Krisztus nevet személynévnek véve (a Caesariani, 'Cézár-pártiak', Pompeiani, 'Pompejus-pártiak' analógiájára) alkották a szót 'Krisztushoz tartozók' jelentéssel, latinos változatban: Christiani. A hívek vállalták és megkedvelték a ~ elnevezést (1Pt 4,16), bár olykor még jesszéseknek (Jézus →Jessze sarja), christi, 'fölkentek', pisciculi, 'halacskák'-nak (→hal) is nevezték magukat. - A magyar szót nyelvtani alapon egyesek (Horger, Gombocz) a keresztyén szóalakban tartják helyesnek, a prot. egyházak ma is ezt őrzik. Arra hivatkoznak, hogy a veláris ty hang sohasem lesz palatális t hanggá, s így a ~ szóalak mesterséges szóalkotás eredménye, továbbá, hogy a keresztyén a régibb alak, Pázmánynál is előfordul, aki azt a Kalauzban „a Krisztus keresztitől” eredezteti, míg a keresztény azon tévedésen alapul, hogy a szó a kereszt szóból ered. Mások viszont (Czuczor, Fogarasi, Pezenhoffer) nyelvtört. érvekkel bizonyítják, hogy bár a szónak a kereszt szóból való eredeztetése nyilván téves, mégis a ~ szóalakzat a helyesebb, mert nem mesterséges szóalkotásnak, hanem természetes szófejlődésnek eredménye, amennyiben a lat. christianus szó szláv közvetítéssel (krstyan, krsztyán) jött nyelvünkbe és ott a mássalhangzó-torlódás kiküszöbölésével (keresztyán), valamint a hangzóilleszkedés törvénye által (keresztyén) érte el mai ~ alakját. - Más szempontok szerint a kat. ~ek nem tartják zavarónak, sem tudománytalannak, ha a szó a keresztre emlékeztet, hiszen a ~ embert a Szentírás szavaival úgy is meg lehet határozni, mint aki nap mint nap magára veszi a keresztet, és a kereszthordozó Jézust követi (vö. Mt 16,24; Lk 9,23). Bíró Bertalan / KL III:32. - BL:954.
A Pallas nagy lexikona
Keresztyén: egyértelmü a keresztény szóval. Az előbbit a reformátusok, az utóbbit a katolikusok használják s a kettő közt azt a megkülönböztetést teszik, hogy a K. a latin Christianus, Krisztus követőjének felel meg, a keresztény szó pedig a kereszt (curx) szóból származnék. Egyébiránt a keresztény szó csak e század eleje óta járja; azelőtt mindenki a helyes K.-t irta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése