„Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” (ApCsel 2,37b)
A 2009. év súlyos aggodalommal kezdődött a világgazdagság katasztrofális helyzete miatt. 2008 végén, amikor az élet sokak számára látszólag problémamentes volt, hirtelen vészes pénzügyi és gazdasági nehézségek kerültek napfényre.
Ez a keresztény kor első pünkösdjére emlékeztethet, amikor úgy tűnt, hogy minden jól megy az akkori hívek életében. Sokan szokás szerint elzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy hangsúlyozzák az ünnep jelentőségét. Nagy számban jöttek azzal a jó szándékkal, hogy szokásuk szerint imádják Istent. És akkor, mint egy hatalmas szélroham, a Szentlélek leszállt a tanítványokra arra indítva őket, hogy „különféle nyelveken” beszéljenek, „úgy, ahogyan a Lélek adta nekik”. A zarándokok megdöbbentek és csodálkoztak: „…hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén…?” (ApCsel 2,1–13)
Mindez megdöbbentően hatott a különböző tájakról érkezett zarándokok számára. A mélyen megérintett Péter bátran előállt, és világos válaszokat adott kérdéseikre megtérésre hívó módon (ApCsel 2,14–36).
Péter felkavaró beszédét hallgatva a zarándokok szíve mélyen megindult, és azt kérdezték: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Ez a felkiáltásuk a bűnbánat, a megtérés kezdete volt, azé a mély átalakulásé, amely új cselekvéshez vezet. Péter ezzel válaszolt kérdésükre: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38)
Bűnbánat csak a helytelen tettek és helytelen viselkedés felismerése után következhet. A mai világ irányítói között sokan vannak, akiknek fel kell ismerniük, hogy közönyösen gazdálkodtak bolygónk erőforrásaival: a gazdag egy kicsit mindig gazdagabbá válik a szegény rovására; az elszegényedettnek, állapota folytán, nincs ereje ahhoz, hogy nemet mondjon arra, amit rákényszerítenek.
Akár Afrikában, akár Ázsiában vagy bármelyik másik földrészen, a helyzet mindenütt ugyanaz. Ebben a helyzetben a legégetőbb kérdés még ma is az: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Isten ismét jobb választ ad nekünk, mint bárki más: „Bánjátok meg bűneiteket!”
A bűnbánat része pedig, hogy:
• A pénzügyi vezetők, a részvénytársasági igazgatók felismerik hibáikat, nyilvánosan bevallják és rendbe hozzák őket.
• Mindannyian, akik felelősek vagyunk a környezetbiológiai rendszer fokozatos romlásáért, jó útra térünk, és erőfeszítéseket teszünk a szennyezés minden formájának elkerülésére.
• Az erőszakra bujtogatókat rábírjuk arra, hogy gyöngédek és toleránsak legyenek, összhangban imáinkkal, hogy az „erőszak legyőzésének évtizede” elnevezésű programunk ne maradjon hatástalan.
A bűnbánat, amelyet Krisztus kinyilatkoztatott és pünkösdkor ismét erőteljesen hirdettetett, a lelki átalakulás, a változás, a megújulás erőforrása. Az embereknek igyekezniük kell, hogy megbékéljenek önmagukkal, egymással és környezetükkel. Az egyházaknak is folytatniuk kell a megbékélés munkálását. Ez a megbékélés evangéliumunk kihívása. Ez jelentkezik abban is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 2009-et a megbékélés nemzetközi évének nyilvánította.
Bárcsak valamennyien éreznénk annyira a pünkösdi Lélek erejét, hogy a szívünkre és ajkunkra vegyük az igét: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9,23) Az Úr áldjon meg mindannyiunkat örömteli pünkösddel!
Az Egyházak Világtanácsának elnökei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése