Bolla Zsuzsanna írása
Plázakultúra világában élünk, pedig a templomok mennyivel szebbek, még építészeti szempontból is!
Ismeretes, hogy a fölkelő Nap az ókeresztény kortól a feltámadt Krisztus szimbóluma. Emiatt az ókori és a középkori keresztény templomokat keletelték, azaz a templom kelet-nyugati tengelyét a felkelő Nap irányába tájolták. A szentély kelet felé való tájolása szimbolikus tett, és így lehetséges, hogy a templom zárt terében tájékozódó ember a felkelő Nap sugarait látva irányt talált, életét Krisztus halálának és föltámadásának misztériumában szemlélhette.
A Nap azonban tavasszal és télen, különféle évszakokban a horizont más-más pontján bukkan fel, így a templomok belső terébe például a két nap-éj egyenlőség napján belépő fénynek valamilyen szerepet adtak, így az hol az oltárképen, vagy egy bizonyos freskósorozaton jelölt ki bizonyos alakokat, de volt, ahol például karácsony hajnalán a Madonna ölében ülő gyermek Jézuson csillant meg a fényfolt, ha éppen sütött a nap.
A középkori templomok építészeti-festészeti együttese tehát egy olyan hihetetlenül precíz, fantasztikusan átgondolt, több szinten is értelmezhető óraműnek tekinthető, amelynek skálája maga a templombelső, benne a freskósorozattal, mutatója pedig a fény. Talán nincs is szebb, tökéletesebb jelkép arra, hogy a középkori ember számára mennyire a mindennapokban jelen lévő és egymástól szétválaszthatatlan volt a történelmi, tudományos és vallásos, transzcendentális gondolkodás.
Korunk szentélyei a templomok helyett a nagy plázák, giga-mega bevásárlóközpontok lettek, amelyeknek tervezői, megalkotói, építői gondolkodásában nyoma sincs a Világmindenséggel, az Idővel, az emberi Kultúrával történő összebékítés kísérletének, a harmóniára való törekvésnek. Semelyik eleme sem mutat önmagán túl, az egész létesítmény egyetlen üzenete a csupasz funkcionalitás: „Gyere be, vásárolj, fogyassz!”. Krisztushit, megtérés, új élet messze van.
Csupa materialitás, az üvegvisszaváltótól a tisztítószeres polcokon át a fűnyíróig mindenütt. Az épület ablakain az év semelyik időpontjában nem lép be a fény, hiszen lefalazott oldalú konténerfalaikat nem úgy tervezték, azok vakon és bután tekintenek a világba, nyúlnak az ég felé.
De nem is baj ez, hiszen a sugarak mit is mutatnának meg az évszakok változásával? Talán a hókadt húsokat tartó pultot mutatnák szebb színben, vagy a félig érett paradicsomokat.
Mindez hogy is hasonlíthatna a templombelsők univerzumának csodájához. Még jó, hogy pünkösdkor a plázák zárva vannak. A templomok viszont nyitva: menjünk hát átélni a csodát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése