Május után Június (a Rák hava) következik, s egyházi nyelven „Szent Iván hava”, mivel a Keresztelő János (Lukács 1, 57–63) napja ebben a hónapban esik. Jánost a magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak, és így Jánosról nevezvén, vagy Joánról a hónapot, az Iván nevezet maradott rajta… A rómaiak Júniusnak mondották az ifjakról, a „junioribus” már említett kifejezés alapján.
Erre a hónapra esik „a Péter és Pál napja (június 29), amikor a hagyomány szerint Péter és Pál apostolok azon az egy napon ölettettek meg Rómában; Péter keresztre feszíttetvén fővel aláfelé, a Pálnak a feje vétetvén.”
Forrás: Tőkés István: Hétköznapok - ünnepnapok
Magyar Elektronikus Könyvtár
Szent Iván haváról és abban való INNEPEKRŐL
Miért nevezik Szent Iván havának? Bizonyosan nem egyéb az oka, hanem ez: mivel Keresztelő Szent János napja ebben az hónapban esik, Jánost pedig a magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak; és így Jánosról nevezvén vagy Joánról az hónapot, az Iváni nevezet maradott rajta.
A rómaiak honnét nevezték júniusnak? Sok okait adják: Junius Brutusról, annak emlékezetére, az ifjakról a junioribus, Junóról, a régiek mondották Junoniusnak is. (...)
Micsoda innepek vagynak ebben a hónapban? (...)
KERESZTELŐ JÁNOSNAK INNEPE.
Micsoda innep ez? A Keresztelő János születése emlékezetére való: amely megvolt immár az ötödik százban. A görögök régen szentelték a Keresztelő János feje megtalálásának emlékezetére.
Micsoda babonák mennek ezen véghez? 1. Néhol a gyermekek, ifjak csontot, szemetet, kapcát egybeszednek, s rút, büdös füstöt támasztanak. Amely szokás maradott a pogányoktól, kik olyan vélekedésben voltanak, hogy a sárkányok ez idő tájban, nem szenvedhetvén a meleget, a kutak és források körül szárnyálnak, s oda hullatják mérgeket; az efféle büdös füsttel akarták azért elűzni. 2. Tüzeket csináltanak a mező széliben, és égő üszögökkel a vetéseket kerülték. 3. A magyarok midőn K. J. feje megtalálásának innepének mondották, szokásban volt, hogy akkor nagy tüzeket tettek az erdő s mező szélekben, énekeltek, táncoltak körülötte, üszögöket vittek a házokhoz, melyeket felszúrtanak a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye; vagy a vetések közé, hogy a gabona meg ne üszögesedjék. Ez is maradott volt a rómaiaknak szokásoktól, akik hasonlóképpen cselekedtenek in Paliliis Sacris. 4. Néhol kereket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a maga abroncsának felső pontjára felhágott, s meg is fordult. 5. A parasztok úgy tartják, hogy ha azon a napon eső lészen, a magyaró abban az esztendőben megnyüvesedik.
LÁSZLÓ KIRÁLY NAPJA. Ki volt? Az első Béla királynak fia, a magyaroknak dicsőséges királyok, erős hadakozó fejedelem, aki Magyarországot ellenségei ellen oltalmazta, s annak határait terjesztette, vitézségével azt érdemlelte volt, hogy a napnyugoti keresztyének a kláromonti koncíliomban 1095. eszt. hadi fővezérnek vagy imperátornak választották. Meghalván, a magyarok három eszt. gyászolták, szakállokat meghagyták, muzsika, tánc közöttek nem volt; emlékezetére Váradon rézoszlopot emeltek, az aranypénzekre egyik felől mindenkor az ő képét verették egész a második Mátyás király idejéig, ilyen írással: S. Ladislaus, és mindenkor magok pátrónusoknak tartották. Harmadik Célestinus pápa 1192. eszt. kánonizálta. Sok csudákat tulajdonítanak néki mind életében s mind halálában. Írják, hogy a tábora a nagy pusztán élésből megfogyatkozván, szarvasoknak és vadökröknek nagy csordája ment oda, amellyel táplálták magokat. 2. Víz nem lévén, mint Móses a kősziklából, folyóvizet támasztott. 3. Futván az ellenség az ő tábora előtt, arany- és ezüstpénzeit (mintha a hitván, rongyos kúnoknak oly sok gazdagságuk lett volna) könyörgésével kövekké változtatta; mely kőpénzeket máig is mutogatnak. 4. Mikor megholt, testét szekérre tették, hogy Váradra vigyék temetni, mely szekeret az angyalok vontanak oda. Bizonytalan, házas volt-é, vagy nem? vagynak, akik a Káló János görög császár feleségét, Piroskát az ő leányának tartják. (...)
ERÁSMUS. Volt egy püspök Dióklécianus idejében (...) Más Erásmus vagy magyarul Rézmán, az, akinek jó emlékezete fenn forog a tudós világban, aki született Belgyiomnak Roterdám nevű városában 1467. eszt., taníttatta a nagyanyja szorgalmatosan; annyira is ment tudománya által, hogy a tudósok mindnyájan erősen becsülnék, a római pápák, a franc király, Ferenc, az ángliai Henrik, a spanyol király, a magyar király és más fejedelmek is hívatták magok mellé; de senkihez magát szorosan nem adta. LX. esztendős korában ment Basiléába, az holott kinyomtatta a Kollokviumát, melyen annyira kaptak az emberek, hogy Kólinétus párisi typographus újabban 1527. eszt. kinyomtatván 24.000 eksemplárokat, kevés idő alatt nagy áron mind elköltenek. Az Új Testamentomot kézírásból kinyomtattatta, s görögből deákra fordította, amely ma igen becses a tudósok előtt, ha ki kaphatja: Augustinus, Hieronymus, Arnóbius, Hilárius, Sénéka s mások írásit a kézírásból kiadta, magyarázatokat adván melléjek. Írt maga is sok tudós munkákat, melyekkel az embereket a jóra serkengette. A római ekklésiában a hibákat látta, helyben nem hagyta; de attól egészen el nem szakadott, hanem inkább akik elszakadtanak, azokat is kívánta azzal egyeztetni. Közmondás volt iránta: Aut Lutheros erasmizat, aut Erasmus lutherizat. Holt meg 1536-dik eszt. (...)
Aki Erásmusról vagy Rézmánról igazán akar ítélni, elsőben olvassa meg az ő munkáit. A roterdámiak, ahonnan való volt, rézből kiöntötték az ő képit, egy könyvet adván a kezébe, s tették közönséges helyre a piacra; aki valamikor meghallja az óra ütését a toronyban, mindannyiszor forgatja a könyvet a piacon. (...)
HÉT ALUVÓK INNEPEK. Festum seprem dormientium, melyeknek fabulája ez: Décius imperátor emelt egy nagy képet Éfésusban; amelyről parancsolatot adott, hogy imádják mindenek; az ő testőrzői közül heten: Márk, Márcián, Diénes, János, Sérápion, Konstántin, Vince találkoztak, akik nem imádták, hanem elfutottak és egy barlangban elrejtették magokat; melyet megértvén a császár, a barlang száját bérakatta, hogy ott éhel haljanak meg; ők pedig ott elaludtak, háromszáz esztendő múlva egy ember oda istállót akarván építeni, kibontotta, s akkor ébredtek fel az álomból. Nékik úgy tetszett, mintha csak egy éjtszakát aludtak volna, azért Vincét elküldötték a városba, hogy vegyen húst, de a pénzt a mészárosok nem esmérvén és onnan szó esvén, a dolgot vizsgálni kezdették, s úgy tudták meg, hogy oly sokáig aludtak. (...)
Ungarisches Medien und Informationszentrum
Jeles napok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése