Gyüre Lajos: Imádság esőért

imádság esőért

talán térden állva
vagy káromkodva
várni új szeleket
ne kérdezd honnan
csak jönne zuhogva
köpködni tilos
elfelejtett hazugságok
holt tenger titkai
vörösen nyugszik
a nap a szemhatáron
pedig csak a szél
a csallóközi eső
naphosszat kél
és nyugszik állandósul
mint a szemcsés homok
szemed bogarában
véreres tekintet
bősz bika-méreg
csak a verejték
s a szomjúság
mint az örökélet
jöjj cseperészve
csendes permet
mosd le arcom
haragoddal együtt
s az ó bárkával
ne fenyíts vétkeink
nagyságát te látod
már letelt hétszer is
a hét szűk esztendő
hol van hát a másik
a boldogabb jövendő