Bibliaolvasó - június

június 1. :	2Krón 25-26; ApCsel 1
június 2. :	2Krón 27-28; ApCsel 2,1-13
június 3. :	2Krón 29-31; ApCsel 2,14-47
június 4. :	2Krón 32-33; ApCsel 3
június 5. :	2Krón 34-36; ApCsel 4,1-22
június 6. :	Ezsd 1-2; ApCsel 4,23-37
június 7. :	Ezsd 3-4; ApCsel 5,1-16
június 8. :	Ezsd 5-6; ApCsel 5,17-42
június 9. :	Ezsd 7-8; ApCsel 6
június 10. :	Ezsd 9-10; ApCsel 7,1-29
június 11. :	Neh 1-2; ApCsel 7,30-60
június 12. :	Neh 3-4; ApCsel 8,1-25
június 13. :	Neh 5-7; ApCsel 8,26-40
június 14. :	Neh 8-9; ApCsel 9
június 15. :	Neh 10-11; ApCsel 10
június 16. :	Neh 12-13; ApCsel 11
június 17. :	Eszt 1-3; ApCsel 12
június 18. :	Eszt 4-6; ApCsel 13
június 19. :	Eszt 7-8; ApCsel 14
június 20. :	Eszt 9-10; ApCsel 15
június 21. :	Jób 1-3; ApCsel 16
június 22. :	Jób 4-6; ApCsel 17,1-15
június 23. :	Jób 7-8; ApCsel 17,16-34
június 24. :	Jób 9-11; ApCsel 18
június 25. :	Jób 12-14; ApCsel 19
június 26. :	Jób 15-17; ApCsel 20,1-16
június 27. :	Jób 18-19; ApCsel 20,17-38
június 28. :	Jób 20-21; ApCsel 21
június 29. :	Jób 22-24; ApCsel 22
június 30. :	Jób 25-27; ApCsel 23

Bibliaolvasó 2 - június

1.	1Kir 2,1-4	Lk 18,1-8
2.	1Kir 3,5-15	Lk 18,9-17
3.	1Kir 6,1-14	Lk 18,18-30
4.	1Kir 8,22-30	Lk 18,31-43
5.	1Kir 9,1-9	Lk 19,1-10
6.	1Kir 17,1-6	Lk 19,11-27
7.	1Kir 17,8-16	Lk 19,28-40
8.	1Kir 17,17-24	Lk 19,41-48
9.	1Kir 18,17-38	Lk 20,1-8
10.	1Kir 18,22-39	Lk 20,9-18
11.	1Kir 19,1-8	Lk 20,19-26
12.	1Kir 19,9-16	Lk 20,27-38
13.	2Kir 2,9-15	Lk 20,39-47
14.	2Kir 4,18-37	Lk 21,1-4
15.	2Kir 5,1-14	Lk 21,5-24
16.	2Kir 6,8-23	Lk 21,25-38
17.	2Kir 18,1-8	Lk 22,1-20
18.	2Kir 22,3-13	Lk 22,21-38
19.	2Kir 23,1-30	Lk 22,39-46
20.	2Kir 23,21-25	Lk 22,47-62
21.	2Kir 24,10-16	Lk 22,63-71
22.	Ezsd 1,1-11	Lk 23,1-12
23.	Ezsd 3,8-13	Lk 23,13-26
24.	Ezsd 6,15-22	Lk 23,27-38
25.	Neh 1,1-11	Lk 23,39-49
26.	Neh 2,1-11	Lk 23,50-56
27.	Neh 2,12-20	Lk 24,1-12
28.	Neh 4,1-6	Lk 24,13-27
29.	Neh 4,7-8	Lk 24,28-35
30.	Neh 8,1-8	Lk 24,36-53

(Forrás: William Barclay: The Plain Man’s Book of Prayers, London 1959.)

Június

Május után Június (a Rák hava) következik, s egyházi nyelven „Szent Iván hava”, mivel a Keresztelő János (Lukács 1, 57–63) napja ebben a hónapban esik. Jánost a magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak, és így Jánosról nevezvén, vagy Joánról a hónapot, az Iván nevezet maradott rajta… A rómaiak Júniusnak mondották az ifjakról, a „junioribus” már említett kifejezés alapján.

Erre a hónapra esik „a Péter és Pál napja (június 29), amikor a hagyomány szerint Péter és Pál apostolok azon az egy napon ölettettek meg Rómában; Péter keresztre feszíttetvén fővel aláfelé, a Pálnak a feje vétetvén.”

***

Forrás: Tőkés István: Hétköznapok - ünnepnapok
Magyar Elektronikus Könyvtár

***

Szent Iván haváról és abban való INNEPEKRŐL

Miért nevezik Szent Iván havának? Bizonyosan nem egyéb az oka, hanem ez: mivel Keresztelő Szent János napja ebben az hónapban esik, Jánost pedig a magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak; és így Jánosról nevezvén vagy Joánról az hónapot, az Iváni nevezet maradott rajta.

A rómaiak honnét nevezték júniusnak? Sok okait adják: Junius Brutusról, annak emlékezetére, az ifjakról a junioribus, Junóról, a régiek mondották Junoniusnak is. (...)

Micsoda innepek vagynak ebben a hónapban? (...)

KERESZTELŐ JÁNOSNAK INNEPE.

Micsoda innep ez? A Keresztelő János születése emlékezetére való: amely megvolt immár az ötödik százban. A görögök régen szentelték a Keresztelő János feje megtalálásának emlékezetére.

Micsoda babonák mennek ezen véghez? 1. Néhol a gyermekek, ifjak csontot, szemetet, kapcát egybeszednek, s rút, büdös füstöt támasztanak. Amely szokás maradott a pogányoktól, kik olyan vélekedésben voltanak, hogy a sárkányok ez idő tájban, nem szenvedhetvén a meleget, a kutak és források körül szárnyálnak, s oda hullatják mérgeket; az efféle büdös füsttel akarták azért elűzni. 2. Tüzeket csináltanak a mező széliben, és égő üszögökkel a vetéseket kerülték. 3. A magyarok midőn K. J. feje megtalálásának innepének mondották, szokásban volt, hogy akkor nagy tüzeket tettek az erdő s mező szélekben, énekeltek, táncoltak körülötte, üszögöket vittek a házokhoz, melyeket felszúrtanak a káposztás kertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye; vagy a vetések közé, hogy a gabona meg ne üszögesedjék. Ez is maradott volt a rómaiaknak szokásoktól, akik hasonlóképpen cselekedtenek in Paliliis Sacris. 4. Néhol kereket forgattak annak emlékezetére, hogy a nap immár a maga abroncsának felső pontjára felhágott, s meg is fordult. 5. A parasztok úgy tartják, hogy ha azon a napon eső lészen, a magyaró abban az esztendőben megnyüvesedik.

LÁSZLÓ KIRÁLY NAPJA. Ki volt? Az első Béla királynak fia, a magyaroknak dicsőséges királyok, erős hadakozó fejedelem, aki Magyarországot ellenségei ellen oltalmazta, s annak határait terjesztette, vitézségével azt érdemlelte volt, hogy a napnyugoti keresztyének a kláromonti koncíliomban 1095. eszt. hadi fővezérnek vagy imperátornak választották. Meghalván, a magyarok három eszt. gyászolták, szakállokat meghagyták, muzsika, tánc közöttek nem volt; emlékezetére Váradon rézoszlopot emeltek, az aranypénzekre egyik felől mindenkor az ő képét verették egész a második Mátyás király idejéig, ilyen írással: S. Ladislaus, és mindenkor magok pátrónusoknak tartották. Harmadik Célestinus pápa 1192. eszt. kánonizálta. Sok csudákat tulajdonítanak néki mind életében s mind halálában. Írják, hogy a tábora a nagy pusztán élésből megfogyatkozván, szarvasoknak és vadökröknek nagy csordája ment oda, amellyel táplálták magokat. 2. Víz nem lévén, mint Móses a kősziklából, folyóvizet támasztott. 3. Futván az ellenség az ő tábora előtt, arany- és ezüstpénzeit (mintha a hitván, rongyos kúnoknak oly sok gazdagságuk lett volna) könyörgésével kövekké változtatta; mely kőpénzeket máig is mutogatnak. 4. Mikor megholt, testét szekérre tették, hogy Váradra vigyék temetni, mely szekeret az angyalok vontanak oda. Bizonytalan, házas volt-é, vagy nem? vagynak, akik a Káló János görög császár feleségét, Piroskát az ő leányának tartják. (...)

ERÁSMUS. Volt egy püspök Dióklécianus idejében (...) Más Erásmus vagy magyarul Rézmán, az, akinek jó emlékezete fenn forog a tudós világban, aki született Belgyiomnak Roterdám nevű városában 1467. eszt., taníttatta a nagyanyja szorgalmatosan; annyira is ment tudománya által, hogy a tudósok mindnyájan erősen becsülnék, a római pápák, a franc király, Ferenc, az ángliai Henrik, a spanyol király, a magyar király és más fejedelmek is hívatták magok mellé; de senkihez magát szorosan nem adta. LX. esztendős korában ment Basiléába, az holott kinyomtatta a Kollokviumát, melyen annyira kaptak az emberek, hogy Kólinétus párisi typographus újabban 1527. eszt. kinyomtatván 24.000 eksemplárokat, kevés idő alatt nagy áron mind elköltenek. Az Új Testamentomot kézírásból kinyomtattatta, s görögből deákra fordította, amely ma igen becses a tudósok előtt, ha ki kaphatja: Augustinus, Hieronymus, Arnóbius, Hilárius, Sénéka s mások írásit a kézírásból kiadta, magyarázatokat adván melléjek. Írt maga is sok tudós munkákat, melyekkel az embereket a jóra serkengette. A római ekklésiában a hibákat látta, helyben nem hagyta; de attól egészen el nem szakadott, hanem inkább akik elszakadtanak, azokat is kívánta azzal egyeztetni. Közmondás volt iránta: Aut Lutheros erasmizat, aut Erasmus lutherizat. Holt meg 1536-dik eszt. (...)

Aki Erásmusról vagy Rézmánról igazán akar ítélni, elsőben olvassa meg az ő munkáit. A roterdámiak, ahonnan való volt, rézből kiöntötték az ő képit, egy könyvet adván a kezébe, s tették közönséges helyre a piacra; aki valamikor meghallja az óra ütését a toronyban, mindannyiszor forgatja a könyvet a piacon. (...)

HÉT ALUVÓK INNEPEK. Festum seprem dormientium, melyeknek fabulája ez: Décius imperátor emelt egy nagy képet Éfésusban; amelyről parancsolatot adott, hogy imádják mindenek; az ő testőrzői közül heten: Márk, Márcián, Diénes, János, Sérápion, Konstántin, Vince találkoztak, akik nem imádták, hanem elfutottak és egy barlangban elrejtették magokat; melyet megértvén a császár, a barlang száját bérakatta, hogy ott éhel haljanak meg; ők pedig ott elaludtak, háromszáz esztendő múlva egy ember oda istállót akarván építeni, kibontotta, s akkor ébredtek fel az álomból. Nékik úgy tetszett, mintha csak egy éjtszakát aludtak volna, azért Vincét elküldötték a városba, hogy vegyen húst, de a pénzt a mészárosok nem esmérvén és onnan szó esvén, a dolgot vizsgálni kezdették, s úgy tudták meg, hogy oly sokáig aludtak. (...)

***

Forrás: Bod Péter: Szent Heortokrátes avagy a keresztyének között előforduló innepeknek és a rendes kalendáriomban feljegyeztetett szenteknek rövid históriájok (1757)
Ungarisches Medien und Informationszentrum

***

Jeles napok:

• Pünkösd
• Szentháromság vasárnapja
• Péter-Pál

Román szobrász készíti a genfi jubileumi szobrot

Liviu Mocan (1955-), kolozsvári román szobrászművész készíti azt a szobor-kompozíciót, amit Genfben fognak felavatni július folyamán a Kálvin-jubileum alkalmával. A "Dekalóg" ("The Invitation") nevű monumentális kompozíció 10 oszlopból áll, és Kálvin tízparancsolat-magyarázatának hatását kívánja szemléltetni. Ő az alkotója többek között a Kolozsvár főterének sarkán felállított "Lelőtt oszlopok" ("Stalpii impuscati") szoborcsoportnak, amelyet az 1989-es forradalom kolozsvári áldozatainak emlékére alkotott. De számos kolozsvári, belföldi és külföldi intézmény, templom és köztér az ő szobraival ékeskedik. Kedveli a vallásos témákat, gyakran használja az "oszlop" és a "mag" szimbolikáját. Művészi credo-ja szerint arra törekszik, hogy a Mennyországra mutató tükröket csiszoljon. Mind a szobrászművész, mind a szobor saját weboldallal rendelkezik, illetve több weboldalon is nyomon lehet követni a szobor készültét.

• Liviu Mocan
• The Invitation - sculpture from Geneva
• Liviu Mocan – Decalog – Work in progress
• Stalpii impuscati
• Sculptorul Liviu Mocan: "Vreau sa fiu ingropat intr-un cimitir de stegari"
  

Kisegyházak

http://www.kisegyhazkutato.hu

A Kisegyház-kutató Munkacsoport 2006. március 23-án alakult meg, több tudományterületet (teológia, történelem-, jogtudomány, vallásföldrajz, szociológia, néprajz) képviselő szakember részvételével, akik közül többen szakterületük neves kutatói. Munkájában több teológiai tanár is aktív szerepet vállal.

• a kisegyházak eredeti forrásai, dokumentumai
• tanulmányok
• bibliográfia
• kisegyház-adatbázis

A Református Világszövetség a Bármeni Teológiai Nyilatkozatról

Még ma is mértékadó az a bátorság, ahogyan 1934-ben német teológusok és egyháztagok ellenálltak a nácibarát birodalmi egyházkormányzatnak – nyilatkozta Setri Nyomi lelkész, a Református Világszövetség főtitkára Genfben. A 75 éve megfogalmazott „Bármeni Hitvallás” valójában egyháztörténeti ténnyé és jelenséggé lett. A Német Hitvalló Egyháznak ez a bátor nyilatkozata kiállást jelentett az evangéliumi-protestáns hitigazságok és az igazságosság mellett – hangoztatta Nyomi főtitkár az RVSZ Végrehajtó Bizottságának genfi ülésén. Világszövetségként hálával tartozunk azoknak a teológusoknak és gyülekezeteknek, akik ezt ránk hagyták – tette hozzá. A hitvallás lényegi megfogalmazása a svájci református teológustól, Barth Károlytól származik. „A hitvallás az egyház hitbeli vallástétele. Nem egyéni ügy” – emelte ki a hitvallás jellegzetességét Peter Bukowski teológus, a Német Református Szövetség részéről.

reformatus.hu

• Declaration by German churches in 1934 inspires Reformed churches today (WARC)

Az egy­há­zak vi­lág­ta­ná­csa el­nö­ke­i­nek pün­kös­di üze­ne­te

„Mit te­gyünk, atyám­fi­ai, fér­fi­ak?” (Ap­Csel 2,37b)

A 2009. év sú­lyos ag­go­da­lom­mal kez­dő­dött a vi­lág­gaz­dag­ság ka­taszt­ro­fá­lis hely­ze­te mi­att. 2008 vé­gén, ami­kor az élet so­kak szá­má­ra lát­szó­lag prob­lé­ma­men­tes volt, hir­te­len vé­szes pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek ke­rül­tek nap­fény­re.

Ez a ke­resz­tény kor el­ső pün­kösd­jé­re em­lé­kez­tet­het, ami­kor úgy tűnt, hogy min­den jól megy az ak­ko­ri hí­vek éle­té­ben. So­kan szo­kás sze­rint el­za­rán­do­kol­tak Je­ru­zsá­lem­be, hogy hang­sú­lyoz­zák az ün­nep je­len­tő­sé­gét. Nagy szám­ban jöt­tek az­zal a jó szán­dék­kal, hogy szo­ká­suk sze­rint imád­ják Is­tent. És ak­kor, mint egy ha­tal­mas szél­ro­ham, a Szent­lé­lek le­szállt a ta­nít­vá­nyok­ra ar­ra in­dít­va őket, hogy „kü­lön­fé­le nyel­ve­ken” be­szél­je­nek, „úgy, aho­gyan a Lé­lek ad­ta ne­kik”. A za­rán­do­kok meg­döb­ben­tek és cso­dál­koz­tak: „…ho­gyan hall­hat­ja őket mind­egyi­künk a ma­ga anya­nyel­vén…?” (Ap­Csel 2,1–13)

Mind­ez meg­döb­ben­tő­en ha­tott a kü­lön­bö­ző tá­jak­ról ér­ke­zett za­rán­do­kok szá­má­ra. A mé­lyen meg­érin­tett Pé­ter bát­ran elő­állt, és vi­lá­gos vá­la­szo­kat adott kér­dé­se­ik­re meg­té­rés­re hí­vó mó­don (Ap­Csel 2,14–36).

Pé­ter fel­ka­va­ró be­szé­dét hall­gat­va a za­rán­do­kok szí­ve mé­lyen meg­in­dult, és azt kér­dez­ték: „Mit te­gyünk, atyám­fi­ai, fér­fi­ak?” Ez a fel­ki­ál­tá­suk a bűn­bá­nat, a meg­té­rés kez­de­te volt, azé a mély át­ala­ku­lá­sé, amely új cse­lek­vés­hez ve­zet. Pé­ter ez­zel vá­la­szolt kér­dé­sük­re: „Tér­je­tek meg, és ke­resz­tel­ked­je­tek meg va­la­mennyi­en Jé­zus Krisz­tus ne­vé­ben, bű­ne­i­tek bo­csá­na­tá­ra, és ve­szi­tek a Szent­lé­lek aján­dé­kát.” (Ap­Csel 2,38)

Bűn­bá­nat csak a hely­te­len tet­tek és hely­te­len vi­sel­ke­dés fel­is­me­ré­se után kö­vet­kez­het. A mai vi­lág irá­nyí­tói kö­zött so­kan van­nak, akik­nek fel kell is­mer­ni­ük, hogy kö­zö­nyö­sen gaz­dál­kod­tak boly­gónk erő­for­rá­sa­i­val: a gaz­dag egy ki­csit min­dig gaz­da­gab­bá vá­lik a sze­gény ro­vá­sá­ra; az el­sze­gé­nye­dett­nek, ál­la­po­ta foly­tán, nincs ere­je ah­hoz, hogy ne­met mond­jon ar­ra, amit rá­kény­sze­rí­te­nek.

Akár Af­ri­ká­ban, akár Ázsi­á­ban vagy bár­me­lyik má­sik föld­ré­szen, a hely­zet min­de­nütt ugyan­az. Eb­ben a hely­zet­ben a leg­ége­tőbb kér­dés még ma is az: „Mit te­gyünk, atyám­fi­ai, fér­fi­ak?” Is­ten is­mét jobb vá­laszt ad ne­künk, mint bár­ki más: „Bán­já­tok meg bű­ne­i­te­ket!”

A bűn­bá­nat ré­sze pe­dig, hogy:

• A pénz­ügyi ve­ze­tők, a rész­vény­tár­sa­sá­gi igaz­ga­tók fel­is­me­rik hi­bá­i­kat, nyil­vá­no­san be­vall­ják és rend­be hoz­zák őket.

• Mind­annyi­an, akik fe­le­lő­sek va­gyunk a kör­nye­zet­bio­ló­gi­ai rend­szer fo­ko­za­tos rom­lá­sá­ért, jó út­ra té­rünk, és erő­fe­szí­té­se­ket te­szünk a szennye­zés min­den for­má­já­nak el­ke­rü­lé­sé­re.

• Az erő­szak­ra buj­to­ga­tó­kat rá­bír­juk ar­ra, hogy gyön­gé­dek és to­le­rán­sak le­gye­nek, össz­hang­ban imá­ink­kal, hogy az „erő­szak le­győ­zé­sé­nek év­ti­ze­de” el­ne­ve­zé­sű prog­ra­munk ne ma­rad­jon ha­tás­ta­lan.

A bűn­bá­nat, ame­lyet Krisz­tus ki­nyi­lat­koz­ta­tott és pün­kösd­kor is­mét erő­tel­je­sen hir­det­te­tett, a lel­ki át­ala­ku­lás, a vál­to­zás, a meg­úju­lás erő­for­rá­sa. Az em­be­rek­nek igye­kez­ni­ük kell, hogy meg­bé­kél­je­nek ön­ma­guk­kal, egy­más­sal és kör­nye­ze­tük­kel. Az egy­há­zak­nak is foly­tat­ni­uk kell a meg­bé­ké­lés mun­ká­lá­sát. Ez a meg­bé­ké­lé­s evan­gé­li­u­munk ki­hí­vá­sa. Ez je­lent­ke­zik ab­ban is, hogy az Egye­sült Nem­ze­tek Szer­ve­ze­te 2009-et a meg­bé­ké­lés nem­zet­kö­zi évé­nek nyil­vá­ní­tot­ta.

Bár­csak va­la­mennyi­en érez­nénk annyi­ra a pün­kös­di Lé­lek ere­jét, hogy a szí­vünk­re és aj­kunk­ra ve­gyük az igét: „Min­den le­het­sé­ges an­nak, aki hisz.” (Mk 9,23) Az Úr áld­jon meg mind­annyi­un­kat öröm­te­li pün­kösd­del!

Az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csá­nak el­nö­kei

• Message of the presidents of the WCC at Pentecost 2009

Pünkösdi merengés templomokról és plázákról

Bolla Zsuzsanna írása

Evangélikus.hu

Plázakultúra világában élünk, pedig a templomok mennyivel szebbek, még építészeti szempontból is!

Ismeretes, hogy a fölkelő Nap az ókeresztény kortól a feltámadt Krisztus szimbóluma. Emiatt az ókori és a középkori keresztény templomokat keletelték, azaz a templom kelet-nyugati tengelyét a felkelő Nap irányába tájolták. A szentély kelet felé való tájolása szimbolikus tett, és így lehetséges, hogy a templom zárt terében tájékozódó ember a felkelő Nap sugarait látva irányt talált, életét Krisztus halálának és föltámadásának misztériumában szemlélhette.

A Nap azonban tavasszal és télen, különféle évszakokban a horizont más-más pontján bukkan fel, így a templomok belső terébe például a két nap-éj egyenlőség napján belépő fénynek valamilyen szerepet adtak, így az hol az oltárképen, vagy egy bizonyos freskósorozaton jelölt ki bizonyos alakokat, de volt, ahol például karácsony hajnalán a Madonna ölében ülő gyermek Jézuson csillant meg a fényfolt, ha éppen sütött a nap.

A középkori templomok építészeti-festé­szeti együttese tehát egy olyan hihetetlenül precíz, fantasztikusan átgondolt, több szinten is értelmezhető óraműnek tekinthető, amelynek skálája maga a templombelső, benne a freskósorozattal, mutatója pedig a fény. Talán nincs is szebb, tökéletesebb jelkép arra, hogy a középkori ember számára mennyire a minden­napokban jelen lévő és egymástól szétválaszt­hatatlan volt a történelmi, tudományos és vallásos, transzcendentális gondolkodás.

Korunk szentélyei a templomok helyett a nagy plázák, giga-mega bevásárlóközpontok lettek, amelyeknek tervezői, megalkotói, építői gondolkodásában nyoma sincs a Világminden­ség­gel, az Idővel, az emberi Kultúrával történő összebékítés kísérle­tének, a harmóniára való törekvésnek. Semelyik eleme sem mutat önmagán túl, az egész létesít­mény egyetlen üzenete a csupasz funkcionalitás: „Gyere be, vásárolj, fogyassz!”. Krisztushit, megtérés, új élet messze van.

Csupa materialitás, az üvegvisszaváltótól a tisztítószeres polcokon át a fűnyíróig mindenütt. Az épület ablakain az év semelyik időpontjában nem lép be a fény, hiszen lefalazott oldalú konténerfalaikat nem úgy tervezték, azok vakon és bután te­kintenek a világba, nyúlnak az ég felé.

De nem is baj ez, hiszen a sugarak mit is mutatnának meg az évszakok változásával? Talán a hókadt húsokat tartó pultot mutatnák szebb színben, vagy a félig érett paradicsomokat.

Mindez hogy is hasonlíthatna a templombelsők univerzumának csodájához. Még jó, hogy pünkösdkor a plázák zárva vannak. A templomok viszont nyitva: menjünk hát átélni a csodát!

Ortodox egyház – virágzó vállalkozás a gazdasági krízisben

Krónika

A Bussines Standard pénzügyi szakemberei szerint az ortodox egyház Románia egyik legjobban virágzó „vállalkozásának” számít. Évi bevétele mintegy 90 millió euró körül mozog. Ennek jelentős részét az állam biztosítja, illetve az egyház saját gazdasági tevékenységei által teremti elő. Az erdészek és ingatlanszakértők csupán a visszakapott 40 ezer hektár erdőt több mint 400 millió euróra becsülik, míg a szántóföldeket 20 millió euróra értékelik.

Míg az MSN Money pénzügyi szakértői szerint 2001 és 2003 között, három éven keresztül a Vatikán veszteségesnek bizonyult, a lényegesen kisebb területen „gazdálkodó” és sokkal kevesebb hívet számláló Román Ortodox Egyház (BOR) mérlege évről évre komoly nyereséget mutat.

Az ortodox egyház országszerte csaknem 22 ezer alkalmazottat foglalkoztat, ami az államnak a tavaly 42 millió eurójába került. Az alkalmazottak közel kétharmadát a lelkészek képezik. A papok fizetésének ötven százalékát a kultuszminisztérium biztosítja. Egy kezdő lelkésznek havi nettó száz eurót folyósít, míg a pátriárkának 1560-at, ami azt jelenti, hogy a fiatal ortodox papok legalább hétszáz lejt keresnek, az egyházfő fizetése pedig a tízezer lejt is meghaladja.
Fellángoló gyertyakereskedelem

Meglepőnek tűnhet, de szinte valamennyi egyházközség a gyertyák eladásából teremti meg nyereségének legnagyobb részét. A bevételeket a hívektől érkező adományok és a kegytárgyak forgalmazása kerekíti ki. Statisztikai becslések szerint az egyház évi 14 millió eurós nyereséget termel a jellegzetes sárga gyertyák eladásából. Az ingatlanok bérbeadásából származó bevétel – a gyertyakereskedelemből származó összegekhez képest – elenyészőnek tűnik.

Ezt Constantin Stoica, a Román Ortodox Egyház (BOR) szóvivője is elismeri. „A jövőt illetően, egyházunknak komolyabb pénzügyi stratégiát kell kidolgoznia. Mielőbb vissza kell szereznünk valamennyi államosított ingatlanunkat. Ugyanakkor újabb épületek és földek felvásárlásában kell gondolkodnunk, hisz mindannyian látjuk, bármilyen is a gazdasági helyzet, a legjobb befektetést az ingatlan jelenti” – nyilatkozta Constantin Stoica. A szóvivő szerint az egyház már visszaszerezte szántóföldjeinek javarészét, ami országos szinten több mint negyvenezer hektárt jelent. Ugyanennyi erdővel rendelkeznek, és további kétszázezer hektár restitúcióját várják.

Rádiózás, borozás és tőzsdézés

Jelentős összegek folynak be a különböző vállalatokban birtokolt részvényekből is. Az országos cégbíróság (ONRC) adatai szerint Moldova és Bukovina Metropoliája a Durău Rt. turisztikai cég résztulajdonosa. A iaşi-i érsekség egy építkezési vállalatban, a Golia Kft.-ben birtokolja a részvények 95 százalékát. Ugyanakkor a Hotel Casa Bălţăteşti és a buciumi borlerakat társtulajdonosa.

A moldvai kolostorok is aktív résztvevői az üzleti életnek. Terra Crucis néven közös céget hoztak létre a mezőgazdasági területek művelésére. A neamţi-i kolostor pedig egymaga birtokolja a Sfînta Troiţă nevet viselő fafeldolgozó üzemet. Craiova érseksége a Praxis cég többségi tulajdonosa, mely 12 százalékos részesedéssel rendelkezik az energiakereskedéssel foglalkozó cernavodăi Elcomexben. A 2006-os adóbevallása szerint az olténiai egyház csaknem 250 ezer eurót nyert.

A Nagyszebenben székelő Erdélyi Metropólia peres úton megszerezte a város központjában fekvő, háromcsillagos Bulevard Szállodát, mely a Continental lánccsoport tagjává vált. A gyulafehérvári érsekség öt százalékos részesedést vásárolt a tőzsdén a segesvári edénygyárból. A Pátriárkia 2001-től a bukaresti Lebăda Szálloda tulajdonosa, mely Constantin Stoica szerint évi egy millió eurót termel az egyháznak.

Szintén az egyházat és papságát virágoztató tevékenységnek számít a különböző ingatlanok – és újabban ingóságok – megszentelése. Az ország több, főként regáti kolostoraiban az udvaron sorban állnak azok a gépkocsivezetők, akiknek a pópa mintegy 50 lejes díjért megszenteli az autójukat. A szentelt vízből nem csak a külsőre jut, hanem a kormányra, az ülésekre és a csomagtartóba is. Szintén a kolostorok kútjai is mágnesként vonzzák a pénzt. Az aprópénz leértékelődése és a „papírpénz” műanyagosítása következtében a látogatók többsége már nem is jelképes banisokat, hanem nagyobb címletű bankókat dob a kútba.

Az országban szinte nincs olyan egyházkerület, mely ne rendelkezne rádióadóval, nyomdával és vallási kiadvánnyal. Az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) adatai szerint csak a Kiss FM és Magic FM adókat működtető SBS Broadcasting rendelkezik több licenccel – országszerte mintegy hetvenöttel –, mint a két egyházi adó, a Radio Trinitas és a Micul Samaritean. Trinitas TV néven a BOR televízióadót, Basilica néven pedig hírügynökséget működtet, a Ziarul Lumina az első romániai ortodox napilapnak számít.

Szaporodó hagymakupolák

Az egyház adatai szerint a tavaly országszerte 207 templom építését fejeztek be és újabb 105-nek láttak neki. Közben további, korábban megkezdett 919 templom felhúzása folyatódott. Ezzel egy időben 547 templomot renováltak és 362-ben kezdték el festeni az ikonokat.

Egy közepes méretű templom felépítése és berendezése mintegy nyolcvan és százezer euró közötti összegbe kerül. Az egyháznak szinte még egy ennyit kell áldoznia ikonfestésre. Az erre szakosodott hivatásos vagy amatőr művészek hetven euróért vállalják a falfestmények négyzetméterét.


Szucher Ervin

Az ortodox egyház – a számok tükrében

– Egy középfokú végzettséggel (úgynevezett szemináriummal) rendelkező kezdő ortodox pap havi bruttó 459 lejt kap az államtól és ugyanennyit keres meg egyházától;

– Teoctist pátriárka havonta 7204 lejes juttatásban részesült az állam részéről, utódja Daniel fizetéséről nem rendelkezünk adatokkal;

– A legutóbbi pénzügyi mérleg szerint a Moldva és Bukovina metropoliája által működtetett Golia építkezési vállalat 440 ezer eurót termelt az egyház számára;

– A kolozsvári érsekség költségvetésében évi 2,89 millió euró szerepel templomépítés és -javítás címen;

– A gyulafehérvári érsekség mintegy 300 ezer eurót érő részvénycsomaggal rendelkezik a segesvári VES RT.-nél;

– Amennyiben az egyház visszakapja a további 200 ezer hektár erdejét, vagyona további 5 milliárd euróval gyarapodik.

A pénzügyi adatok a Román Ortodox Egyháztól, illetve a vallásügyi államtitkárságtól származnak.

Szakszervezetek a pópáknál

Dolj, Olt és Vâlcea megye mintegy ötven papja fordult bírósághoz azzal a kéréssel, hogy jegyezzék be a Jó pásztor nevű „szakszervezetüket”. Egy craiovai bíróság jóváhagyta – a román ortodox egyháztól egyébként teljesen idegen – világi szerveződési formát, amelynek az alapítók szerint az lesz a feladata, hogy információkkal szolgáljon a híveknek az egyház életéről, valamint megmagyarázza a román ortodox egyház életét szabályozó statútumot.

Az olténiai metropolia hivatal „nem díjazta” a szakszervezetes papok ötletét. Az egyházkerület vezetői úgy vélik, hogy egy pap nem tekinthető világi alkalmazottnak, így sztrájkba sem lépet. Ugyanakkor határozottan elutasítják azt a lehetőséget, hogy esetleges „munkabeszüntetés” miatt a szóban forgó papok temetetlenül hagyják a halottakat, vagy emiatt ne kereszteljék meg a gyermekeket.

A román ortodox egyház központi vezetősége is felemelte szavát a kezdeményezés ellen, és az egyház szabályaival ellentétesnek nevezte a papok szakszervezetét. Ennek ellenére több moldvai pap is követni szeretné ezt a példát, így növekedhet Romániában a vallási alapú szakszervezetek száma.

• Averea Bisericii Ortodoxe depaseste 3 miliarde euro - Business Standard
• The wealth of the Romanian Orthodox Church exceeds €3 billion - Business Standard

Zsoltároskönyv mentette meg a lelkész életét

Zsoltároskönyv mentette meg egy lelkész életét Argentínában, amikor rálőtt egy rabló. A 38 éves prédikátor templomát két férfi próbálta kirabolni, miközben hívek is voltak az épületben. A lelkész megpróbált a rablók lelkére hatni, ám kevés sikerrel: az egyik férfi két méterről mellkason lőtte, aztán elmenekültek.

A lelkészt leterítette a lövés, a megdöbbent hívek pedig azonnal mentőt hívtak. Mint kiderült, a lelkész megsebesült ugyan, ám csak felületi sérülést szenvedett, mert a zsoltároskönyv, amelyet éppen maga előtt tartott a rabláskor, felfogta a golyó erejének nagy részét, ráadásul a lövedék röppályáját megváltoztatta, így a golyó végül csak horzsolta a mellkasát.

"Mindezt azt sugallja nekem, hogy Isten vigyáz rám" - mondta a lelkész a sajtónak. Az eset Buenos Airestől ezer kilométerre nyugatra, Rodeo del Medio városában történt.

 

(mti)

 

 

Pastele in aceeasi zi ?

Gardianul, 29-05-2009

Eforturi pentru ca toti crestinii sa sarbatoreasca Pastele in aceeasi zi

Duminica aceasta, a 7-a dupa Pasti, este dedicata in Biserica Ortodoxa Sfintilor Parinti de la Sinodul I Ecumenic, din anul 325, de la Niceea, prilej cu care s-a stabilit si cum se va calcula data Pastelui. Dupa mai bine de 16 secole de la acel memorabil eveniment, crestinii nu sarbatoresc impreuna bucuria Invierii Domnului, in principal, din motive de calendar. In decursul istoriei, au existat mai multe initiative de rezolvare a problemei, dar nu s-a ajuns inca la un consens. Recent, s-a mai desfasurat un seminar pe aceasta tema in Ucraina, despre care vom discuta in continuare.

Evenimentul s-a bucurat de o participare importanta din partea Universitatii Catolice din Ucraina, Universitatii Nationale din Lvov si a mai multor universitati europene, precum si de prezenta pastorului Dagmar Heller, din partea Bisericii Evanghelice din Germania, profesor la Institutul de Studii Ecumenic din Bossey, reprezentant al Comisiei Credinta si Constitutie a Consiliului Mondial al Bisericilor de la Geneva, pr. Milano Zust, reprezentantul Consiliului Pontifical de Promovare a Unitatii Crestine din Roma, si Constantin Sigov, directorul Centrului Sfantul Clement din Kiev, reprezentant al Bisericii Ortodoxe Ucarainene din Kiev. De asemenea, au trimis mesaj de binecuvantare Cardinalul Kasper, presedintele Consiliului Pontifical pentru Promovarea Unitatii Crestine, si Mitropolitul Anthony Scharba, din partea Bisericii Ortodoxe Ucrainene a SUA, care apartine de Patriarhia Ecumenica de la Constantinopol, dupa cum informeaza “Lacasuri Ortodoxe”. Au mai fost prezenti reprezentanti ai Bisericii Ortodoxe Ucrainene de pe langa Patriarhia Moscovei, Bisericii Autocefale din Ucraina, Greco–Catolice, Bisericii Armene Apostolice, Bisericii Baptiste si Bisericii Evanghelice. Se poate observa slaba reprezentativitate a Bisericii Ortodoxe la acest seminar.

De la Niceea la Alepo, si trei principii de calcul

Participantii au sprijinit hotararea de la Alepo (Siria) din 1997, de stabilire a unei date comune pentru sarbatoarea crestina a Invierii lui Iisus Hristos. Ei au sustinut propunerea de a promova acest consens si de a organiza mai multe intalniri pe aceasta tema. Este de mentionat ca s-a exprimat dorinta ca in anii 2010 si 2011, in cursul carora data Pastelui va fi unificata prin coincidenta de sincronizare a calendarelor, sa serveasca drept perioada de pregatire pentru o sarbatoare comuna a Pastilor, in data de 8 aprilie 2012, zi care corespunde din punct de vedere astronomic hotararii de la Niceea.

In urma intalnirii de la Alepo, organizata de Consiliul Mondial al Bisericilor din Geneva si “Middle East Council of Churches”, cu participarea Bisericii Romano-Catolice si a unor specialisti in calendare, s-a afirmat ca, pentru a stabili o data comuna a Pastilor sunt necesare: mentinerea standardelor de la Niceea (sarbatorirea Pastelui sa fie in duminica de dupa prima luna plina ce urmeaza echinoctiului de primavara); calculul datelor astronomice (legate de echinoctiu si luna plina) sa se faca prin mijloacele stiintifice cele mai exacte posibil; luarea in considerare, ca baza de calcul, a meridianului de la Ierusalim, locul rastignirii si Invierii lui Hristos.

In ziua Invierii, intreg pamântul este luminat

Participantii la seminar au remarcat ca, din punct de vedere astronomic, calculul de la Niceea, fiind mai precis in calendarul gregorian decat in cel vechi, iulian, Bisericile Romano-Catolice si Protestante din Alepo au facut un pas in directia Bisericii Ortodoxe, in acceptarea stabilirii datei Pastelui conform cu un orar cosmic, si nu prin data fixa, asa cum se propusese inainte de sedinta inter-ortodoxa de la Chambesy, in 1977. Totodata, s-a reamintit ca, dupa profesorul Nicolas Ossorguine, de la Institutul Ortodox “Saint Sergius” din Paris, echinoctiul simbolizeaza prima zi a Creatiei, momentul despartirii zilei de noapte, si vestirea victoriei luminii asupra intunericului. Simbolul de luna plina (corespunzator Pastelui evreiesc) ar fi a 4-a zi a Creatiei, atunci cand au fost facuti cei doi luminatori, si inceputul victoriei luminii asupra intunericului. In cele din urma, simbolul duminicii de dupa prima luna plina ce urmeaza echinoctiului de primavara ne aminteste de Invierea lui Hristos, victoria unica si finala din istoria omenirii, a vietii asupra mortii, conducandu-ne la a 8-a zi, fara sfarsit, a Creatiei. Sarbatoarea Pastelui, dupa hotararile de la Alepo, in viziunea participantilor la seminarul din Ucraina, ar permite ca toti crestinii sa redescopere mesajul parintilor de la Niceea, conform caruia, in ziua Invierii, intreg pamantul este luminat, o emisfera primind lumina Soarelui, iar cealalta emisfera primind lumina Lunii.

Pastele crestinilor, niciodata inaintea celui evreiesc

Fara indoiala, rezultatele intalnirii de la Alepo, cat si cele ale seminarului din Ucraina au fost si inca vor mai fi studiate. Biserica Ortodoxa a Greciei, spre exemplu, dupa Alepo, indemna la reflectie asupra faptului ca socotelile propuse dau prea putina atentie adevarului ca Pastele nu trebuie sarbatorit niciodata inainte de Pesahul evreilor. Ea vede tocmai in aceasta intentia de baza a Sinodului de la Niceea. Totodata, Biserica Ortodoxa a Greciei a mai indicat asteptarea luarii unei pozitii panortodoxe in aceasta problema. De aceea, sarbatorirea comuna a Pastilor de catre toate Bisericile crestine in 2012, indraznim sa spunem, ramane doar o speranta mult prea optimista a participantilor la seminarul din Ucraina.

Dumitru Manolache

• A common date for Easter is possible (WCC)
• A Common Date for Easter is Possible: The 1997 Aleppo Consensus
• Towards a Common Date of Easter - Proposals

Az első leszbikus püspök

Eva Brunne stockholmi esperest a Svéd Lutheránus Egyház püspökének választották. Bevallottan leszbikus, három éve él regisztrált párkapcsolatban, ő az első bevallottan leszbikus püspöknő. Emlékeztetőül: a Svéd Lutheránus Egyházban megáldják az azonos neműek házasságát is.

Cyberbrethren

Pünkösd és ökumené

A pün­kös­döt ok­kal, jog­gal és szí­ve­sen ne­vez­zük az egy­ház szü­le­tés­nap­já­nak. Eb­ben azon­ban ben­ne van an­nak az el­is­me­ré­se is, hogy a Krisz­tus ál­tal el­hí­vott és a Lé­lek ál­tal szer­ve­ző­dött egy­ház tör­té­ne­ti­sé­gé­nek el­ső pil­la­na­tá­tól kezd­ve a kü­lön­bö­ző­ek kö­zös­sé­ge. Ró­mai jö­ve­vé­nyek, zsi­dók és pro­ze­li­ták, kré­ta­i­ak és ara­bok, kü­lön­bö­ző di­asz­pó­rák­ban kü­lön­bö­ző nyel­ve­ket be­szé­lők – akik alig ér­tet­ték egy­mást, te­hát kö­zös­sé­get alig tud­tak al­kot­ni – cso­dát él­tek át. A cso­da pe­dig több­szö­rös. Mind­annyi­an ér­tet­ték a ta­nít­vá­nyok sza­va­it, so­kan ér­te­ni akar­ták e sza­vak je­len­té­sét is, és mint­egy há­rom­ez­ren vol­tak azok, akik el­fo­gad­ták e sza­vak meg­hí­vó ere­jét.

Ez­zel lét­re­jött a kö­zös­sé­ge azok­nak, akik­ben öt­ven nap után tu­da­to­so­dott a hús­vé­ti cso­da, az evan­gé­li­um győ­zel­me. Ugyan­ak­kor bi­zo­nyá­ra e kö­zös­sé­get for­má­ló erőn túl a sok­faj­ta kü­lön­bö­ző­sé­gük to­vább­ra is meg­ma­radt. Így, kü­lön­bö­ző­sé­gük­ben is tud­tak Krisz­tus né­pe len­ni.

Az em­ber kul­tu­rá­lis, ér­zel­mi, ér­tel­mi, jel­lem­be­li, lel­ki, anya­gi kü­lön­bö­ző­sé­gé­nek pa­let­tá­ja az el­múlt két­ezer év alatt bi­zo­nyá­ra még to­vább szí­ne­se­dett. Ez azon­ban nem me­het a lé­nye­gi kö­zös­ség ro­vá­sá­ra. Ezért az egy­ház né­pé­nek lé­té­hez tar­to­zik, hogy a Krisz­tus­ban va­ló egy­sé­get tu­da­to­san meg­él­je, s így az egész la­kott föld, az öku­me­né egye­te­mes­sé­gé­ben fo­gad­ja és hir­des­se az evan­gé­li­u­mot.

A Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (ME­ÖT) en­nek je­gyé­ben ké­ri Krisz­tus Urunk ma­gyar né­pét, hogy amennyi­re le­het­sé­ges, öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­le­ti, imád­sá­gos és/vagy a krisz­tu­si kö­zös­sé­get más for­mák­ban ki­fe­je­ző al­kal­ma­kon is ün­ne­pel­je a Szent­lé­lek ki­ára­dá­sá­nak, Krisz­tus egyet­len egy­há­za élet­re hí­vá­sá­nak szent nap­ját. Ugyan­ak­kor sze­re­tet­tel ajánl­juk mind­annyi­uk fi­gyel­mé­be – ha le­het­sé­ges, is­ten­tisz­te­le­ti kö­zös­ség­ben va­ló el­mon­dás­ra is – az aláb­bi imád­sá­got, amellyel az öku­me­ni­kus ta­nács Teo­ló­gi­ai és Ke­resz­tyén Egy­ség Bi­zott­sá­ga di­cső­í­ti a Szent­há­rom­ság Is­tent, és ké­ri ál­dá­sát.

Szí­ves fi­gyel­mük­be ajánl­juk az Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa pün­kös­di üze­ne­tét is, amely eb­ben az esz­ten­dő­ben ki­fe­je­zet­ten a gaz­da­sá­gi igaz­ság­ta­lan­ság és az eb­ből szár­ma­zó vál­ság gyó­gyu­lá­sát re­mé­li a Lé­lek meg­érin­tő ere­jé­től.

Ál­dott pün­kös­döt kí­ván.

Dr. Bó­na Zol­tán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának fő­tit­kára

Mennyei Atyánk a Jé­zus Krisz­tus ál­tal!

Há­lát adunk ne­ked, hogy egy­kor Szent­lel­ke­det ad­tad a sok­fé­le em­ber­nek, akik így nem­csak hal­lot­ták, ha­nem ér­tet­ték is a fel­sé­ges dol­ga­id­ról mon­dot­ta­kat. Há­la ne­ked, hogy kö­ve­te­id az evan­gé­li­um­mal és Lel­ked ere­jé­vel – amint szer­te a vi­lá­gon, úgy – ezer éven át a mi né­pünk­nek is hir­det­ték ha­tal­ma­dat és ir­gal­ma­dat, s eb­ből so­kan – ró­mai ka­to­li­ku­sok, or­to­do­xok, evan­gé­li­ku­sok, re­for­má­tu­sok vagy más pro­tes­tán­sok – vi­gasz­ta­lást és erőt me­rí­tet­tek. Mind­ezt meg­ad­tad nem­csak ked­ve­ző kö­rül­mé­nyek kö­zött, ha­nem meg­pró­bál­ta­tá­sok ide­jén is. Ma is meg­nyi­tod az em­be­rek szí­vét és ér­tel­mét, és az evan­gé­li­um a Lé­lek ere­jé­vel éle­te­ket újít meg. Urunk, há­lát adunk ne­ked.

Urunk, hall­gass meg min­ket!

Di­cső­í­tünk té­ged, hogy a sok­fé­le em­ber­nek – ró­mai ka­to­li­ku­sok­nak, or­to­do­xok­nak, re­for­má­tu­sok­nak, evan­gé­li­ku­sok­nak vagy más pro­tes­tán­sok­nak – az egy ke­reszt­ség­ben és az egy Lé­lek ál­tal ma is bűn­bo­csá­na­tot és új éle­tet nyúj­tasz, mert azt aka­rod, hogy min­den em­ber az igaz­ság is­me­re­té­re el­jus­son és üd­vö­zül­jön. Ma­gasz­ta­lunk, hogy nem em­be­rek va­la­mely cso­port­já­hoz kö­töd ma­ga­dat, ha­nem je­len vagy min­de­nütt, ahol Krisz­tus evan­gé­li­u­mát tisz­tán hir­de­tik. Is­te­nünk, te na­gyobb vagy a mi szí­vünk­nél: le­bon­tod az em­be­ri vá­lasz­fa­la­kat. Ál­dunk té­ged, hogy fel­hasz­nálsz ben­nün­ket, esen­dő em­be­re­ket, akik ma­gunk is ir­gal­mad meg­újí­tó ke­gyel­mé­re szo­ru­lunk. A te Lel­ked avat­ja esz­kö­zöd­dé és szen­te­li Krisz­tus Urunk tes­té­vé hit­be­li kö­zös­sé­ge­in­ket is. Urunk, di­cső­ít­jük szent ne­ve­det.

Urunk, hall­gass meg min­ket!

Bűn­bá­nat­tal meg­vall­juk új­ra és új­ra kí­sér­tő kér­dé­sün­ket, hogy ki az el­ső és a na­gyobb. Ami­kor így te­szünk, ak­kor nem Krisz­tus Urunk sza­va és pél­dá­ja ve­zet. Ak­kor nem má­sok ja­vá­ra, ha­nem meg­elő­zé­sé­re hasz­nál­juk a tő­led ka­pott aján­dé­ko­kat. Mind­ez­zel ar­ról ta­nús­ko­dunk – le­gyünk akár ró­mai ka­to­li­ku­sok, or­to­do­xok, evan­gé­li­ku­sok, re­for­má­tu­sok vagy ki­sebb egy­há­zak tag­jai –, hogy gon­do­la­ta­ink­nak, sza­va­ink­nak és tet­te­ink­nek nem a te aka­ra­tod az egyet­len mér­té­ke, s hogy nem min­den­nél job­ban sze­re­tünk té­ged, és em­ber­tár­sa­in­kat sem sze­ret­jük úgy, mint ma­gun­kat. Urunk, kö­nyö­rülj raj­tunk.

Urunk, hall­gass meg min­ket!

Kö­nyör­günk, mennyei Atyánk, hogy a sok nép­ből el­hí­vott egy­ház szer­te a föl­dön és eb­ben a ha­zá­ban ab­ban nö­ve­ked­jék, aki a fő, a Krisz­tus­ban. Ne csu­pán ha­gyo­má­nyo­kat ápol­junk, ha­nem új­já­szü­les­sünk Lel­ked ere­je ál­tal. Az egy ke­reszt­sé­get egész élet­re szó­ló aján­dék­ként és erő­for­rás­ként tart­suk szá­mon. Lel­ked győz­ze le ben­nünk a bá­tor­ta­lan­sá­got, tu­nya­sá­got és ön­elé­gült­sé­get, hogy az ér­tet­len­ke­dő vi­lág­ban vagy ép­pen ül­dö­zé­sek kö­ze­pet­te is hir­des­sük az evan­gé­li­u­mot. Győzd le ben­nünk az el­len­ál­lást, hogy oda­adó­an kö­ves­sük Krisz­tust. Tö­re­ked­jünk hi­va­tá­sunk tel­je­sí­té­sé­re, és Is­ten el­jö­ven­dő or­szá­gá­ra te­kint­ve él­jünk re­mény­ség­ben. Add, hogy szí­ve­sen hall­gas­suk és ta­nul­juk igé­det; hogy job­ban meg­be­csül­jük az úr­va­cso­ra aján­dé­kát, és nö­ve­ked­ve újul­jon meg úr­va­cso­rai kö­zös­sé­günk; hogy le­gyünk mind te­vő­le­ge­sen is hit­be­li kö­zös­sé­günk tag­jai; hogy mi, a te né­ped, egy­há­za­ink, ve­ze­tő­ink és gyü­le­ke­ze­te­ink ne ve­tély­tár­sak­nak vagy el­len­fe­lek­nek, ha­nem Krisz­tus egyet­len egy­há­za tag­ja­i­nak te­kint­sük egy­mást és ma­gun­kat.

Urunk, add meg mind­ezt ke­gyel­me­sen ne­künk és Krisz­tus­ban test­vé­re­ink­nek a pün­kös­di Szent­lé­lek ki­ára­dá­sá­val.

Urunk, hall­gass meg min­ket az Úr Jé­zus Krisz­tu­sért, a Szent­lé­lek ál­tal ké­rünk!

Ámen.

Újítsuk meg együtt istentiszteleti életünket!

Fekete Károly

Újítsuk meg együtt istentiszteleti életünket!

Reformátusok lapja
LIII. évf. 21. sz. - 2009-05-24

A debreceni Alkotmányozó Zsinat a magyar református egység megerősítésének konkrét feladatai között jelölte meg azt, hogy a részegyházak közösen gondolják át a református istentisztelet kérdéskörét. A Generális Konvent már az újraegyesüléshez vezető folyamat során Liturgiai Bizottságot állított fel azért, hogy közösen újítsuk meg istentiszteleti életünket.

Új istentiszteleti rendtartást alkotni az összes egyháztest számára most még korai lenne, és az mindenképpen egy hosszabb távú folyamat eredménye lehet. Ami célszerűnek látszik, az egy olyan liturgiai példatár közreadása, amely figyelembe veszi a jelenleg érvényben és használatban lévő istentiszteleti rendtartásokat, a református hagyományokat, a közelmúlt teológiai felismeréseit és a protestáns testvéregyházak gyakorlatát. Ugyancsak figyelembe veendő tény, hogy gyülekezeteink istentiszteleteit meghatározzák azok a személyi és helyi feltételek, amelyek másként alakulnak, ha a lelkipásztor mellett igényes kántor és jól működő énekkar szolgál, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy református egyháztagjaink jelentős része szórványban él. Ez a polarizált helyzetkép ellene mond minden külső uniformizálási törekvésnek.

Végre ne az egyházkormányzói hiúság, hanem a teológiai felismerések alakítsák az istentisztelet rendjét! Furcsa huszadik századi tapasztalat, hogy a keresztülvitt liturgiai reformokba mindig keveredett valamilyen egyházkormányzói érdek, amely felülírta az elvi-teológiai-közösségi szempontokat. El kell jönnie annak a kegyelmi állapotnak, amely a teológiai felismerések megvalósulását, kibontakozását segíti a megújuló istentiszteletért.

Reformátori hitvallásaink az istentisztelet külső egyformasága helyett az istentisztelet teológiai egységét, átgondoltságát tartották fontosabbnak, ezért legfőképpen törekedtek az istentisztelet „tanításban és hitben” való egységére (vö. II. Helvét Hitvallás XXVII). Az Alkotmányozó Zsinat és a Generális Konvent Liturgiai Bizottsága ennek értelmében sürgető tanulmányi munkának tekinti a teológiai egység kidolgozását.

Célkitűzésünk az, hogy a liturgikus megújulás ne megkötő, kizáró, hanem felszabadító istentiszteleti rendeket szüljön. Fel kell készülnünk alternatív liturgikus rendek kidolgozására. Nem kényszeríteni ott, ahol a szerteágazóbb liturgia szellemi-tárgyi-adottságbeli feltételei hiányosak, de nem gúzsba kötni ott, ahol a gyülekezetben sokféle feltétel adott a sokrétűbb, gazdagabb elemeket tartalmazó istentisztelet ünnepléséhez.

A mérce ne a minimalizálás legyen, hanem a sokszínű, tartalmas istentiszteleti életre ösztönzés! Erre első lépcsőben leginkább egy olyan példatár lenne a legalkalmasabb, amely bemutathatná, hogy milyen elmozdulás történhetne az egyműfajú istentiszteleti gyakorlattól a többműfajú, karakteres arcélű alternatívák felé. Az így feltáruló szélesebb palettán a szokásos rendek mellett megjelenhetnének például a napszaki, a korosztályi, az egyházi évkörhöz igazodó modellek is. Ezek biztosítanák egyrészt a református és ökumenikus hagyományhoz fűződő kapcsolatunkat, másrészt nyitást eredményezhetnének a református spiritualitás új formáinak felfedezésére.

Elodázhatatlanul meg kell találnunk a kötött és a szabad liturgiai elemek közötti egyensúlyt. Az őskeresztyénségben a Lélek szabadsága és a liturgia kötött jellege együttesen szolgálta a gyülekezet építését. Pál mindkét elemet az oikodomé alá rendelte, így egyrészt a kötött részek nem szegényítették el az istentiszteletet, de nem is tették élettelenné, másrészt a szabad elemek nem okoztak anarchiát és kizárták a szektásodás veszélyét. A jelenlegi református istentisztelet ki van szolgáltatva a lelkipásztor diszponáltságának, illetve indiszponáltságának. Csak ennek a tényezőnek nem szabad kitenni a gyülekezetet.

Isten és ember találkozásának kerete az istentisztelet. A mennyei istentiszteletbe való bekapcsolódás földi módja, rendje és helyszíne nem lehet akármilyen! Isten igényességéről semmilyen körülmények között nem feledkezhetünk el!

A református istentisztelet az egyház életének központi eseménye. Az egyház valamennyi életmegnyilvánulása az istentisztelet köré szerveződik, ezért nem mindegy, hogy az milyen.

Szentségtelen világban élünk, amely vonzóbbnál vonzóbb formában akarja minél többekkel elhitetni, hogy a huszonegyedik század embere számára természetes a nekünk „semmi sem szent” életfelfogás. Isten azért mutatta meg szentséges és kegyelmes szeretetét, hogy a bűnbocsánattal közeledve tisztító találkozást hozzon létre, amelyben mindannyian lelepleződünk és szembesülünk Isten szentségével. Csak akkor válhat református keresztyénségünk erőssé, ha a szent Isten tisztító jelenlétében lefoszlik róla minden álszentség, s – ahogyan Kálvin tanította – be merjük járni a megszentelődés állomásait. Ennek a megszentelődésnek igen fontos állomása az istentisztelet, amelynek végső értelme az, hogy a templomban eltöltött istentiszteleti órákon túl zajló egész életünk váljon istentiszteletté (Róm 12,1–2).

Ezekre a szempontokra tekintve újítsuk meg együtt istentiszteleti életünket!

Robert Herrick: Litánia a Szentlélekhez

Robert Herrick

LITÁNIA A SZENTLÉLEKHEZ

Hogyha kétségbe esem
sok-sok kísértésemen
s bűnöm már nem menthetem,
 Szentlélek, Te segíts!

Ha ágyamban betegen
fekszem, míg elmém s szívem
kétségekkel terhelem,
 Szentlélek, Te segíts!

Ha jaj tölti otthonom,
s nincs sehonnan oltalom,
szemem le sem hunyhatom,
 Szentlélek, Te segíts!

Ha a búcsúharang szól,
rémek hada ostromol,
s lelkem, félve távozol,
 Szentlélek, Te segíts!

Gyertya, ha csak pislog az,
s alig maradt már vigasz,
még kevesebb, mely igaz,
 Szentlélek, Te segíts!

Ha a pap imádkozott,
s arra csak bólinthatok,
mert beszélni nem tudok,
 Szentlélek, Te segíts!

Ha lelkem csak kesereg,
mert végórám közeleg,
még mielőtt lepereg,
 Szentlélek, Te segíts!

Ha a nagy Kísértő itt
ifjúságom bűneit
rám olvasva keserít,
 Szentlélek, Te segíts!

Ha a pokol lángjai
és rémítő hangjai
a lét nem várt kínjai,
Szentlélek, Te segíts!

Ha ítéletre megyek,
s a pecsét feltöretett,
de Hozzád fellebbezek,
 Szentlélek, Te segíts!

Fordította: Fükő Dezső

Robert Herrick (1591-1674) az angol barokk egyik máig is elevenen ható lírikusa. Egy londoni aranyműves fiaként Cambridgeben tanult 1614-20-ig. Visszatérve Londonba, meglehetősen kicsapongó életet élt, majd, noha csak a megélhetésért lépett 1629-ben a papi pályára, szolgálatát egy devonshirei anglikán gyülekezet lelkészeként igyekezett jól ellátni. Rengeteg verset írt, két gyűjteményes kötete, a Nemes ritmusok és a Heszperidák, 1648-ban jelent meg. Ugyanebben az évben – noha nem vett részt a politikai harcokban – a puritán mozgalom megfosztotta állásától, s azt csak a Stuartok restaurációja után, 1660-ban foglalhatta el ismét s meg is maradt benne haláláig. Versei főként udvari szerelmi dalok (egyike volt az akkor divatos „cavallier” költőknek), a falusi élet és a természet képei, de – bár ritkán – hangot kapott bennük a vallásos ihlet is. Litánia a Szentlélekhez című versében az elkerülhetetlen halál és az isteni ítélet várása borzongatta meg és késztette bűnvallásra és bűnbánatra. Általában azonban a zenei dal tökéletes formaművésze volt, némely apró remeke a könnyed japán és kínai versek finomságával vetekedik.

Katolikusok: Vegyünk részt az EP-választáson!

Nyilatkozat

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) ajánlását követve az alábbi nyilatkozatot teszi:

Hatvannégy évvel a II. világháború befejezése és húsz esztendővel a vasfüggöny leomlása után Európa népei gondok és remények között keresik fennmaradásuk és fejlődésük útját, jövőjüket és boldogulásukat. Bár sokan aggodalommal veszik észre, hogy a keresztény kultúrát, az emberi és evangéliumi értékeket földrészünkön veszélyek fenyegetik és gyakran elutasítás fogadja, olykor még az Európai Unió politikusai részéről is, mégis – vagy éppen ezért – hitünk alapján is felelősséget érzünk hazánkért és Európáért.

Idén június 7-én európai uniós parlamenti választás lesz. Felelős állampolgárként és hívő emberként vegyünk részt ezen a választáson, és éljünk jogainkkal, mert valóban rajtunk is múlik, hogy az Európai Unió működése és jövőt meghatározó döntései hazánk, Egyházunk és benne a mi magunk igazi javát szolgálják.

Azokat a jelölteket támogassuk, akik készek előmozdítani az emberi élet tiszteletét és védelmét a fogantatástól a természetes halálig; akik készek támogatni a családot, amely a férfi és a nő közötti házasságra épül és a társadalom alapsejtje; akik készek a munka és a dolgozó ember méltóságának és szociális jogainak védelmére és erősítésére; akik támogatják a gazdaságnak erkölcsi értékekre épülő megszervezését; akik előmozdítják az igazságosság ügyét a társadalomban és a nemzetek között. Olyan jelölteket támogassunk, akik a leginkább rászorulók iránti szolidaritás érvényesülését segítik; akik nem önző csoportérdekeket, hanem az egész emberiség javát szem előtt tartva fáradoznak a természet védelmén és a teremtett világ megóvásán, akik a magyarság érdekeit képviselik. Végül – de nem utolsó sorban – akik őszintén támogatják a Katolikus Egyházat, a keresztény értékeket és a békét.

II. János Pál pápával mi is elmondhatjuk: „A keresztény gondolkodás át tudja alakítani a politikai, kulturális és gazdasági társulásokat az élet olyan közösségévé, melyben minden európai ember otthon érezheti magát” (Ecclesia in Europa, 121).

Budapest, 2009. május 13-án, a Fatimai Szent Szűz ünnepén

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Alexander Sadoyan festményei

Alexander Sadoyan
(1954-)
kortárs örmény festőművész


Mennybemenetel / Ascension
(1995)

Pünkösd / The Pentecost

(2003)

Szent Fény / Holy Light
(2006)

75 éves a Barmeni Teológiai Nyilatkozat

Evangélikus.hu

2009. május 31-én lesz 75 éve annak, hogy német Hitvalló Egyház kiadta a Barmeni Teológiai Nyilatkozatot (1934). A nyilatkozatról dr. Reuss András, az Evangélikus Naptár 2004, 142-145. oldalán megjelent írását közöljük.

Hitvalló Egyház – így nevezték szervezkedésüket Németországban Hitler uralomra jutása után azok az evangélikus, református és uniált egyházakhoz tartozó keresztyének, akik nem akartak szabad folyást engedni az egyháztól idegen nemzeti szocialista eszmék térhódításának az egyházban. Ellenfeleik német keresztyéneknek (Deutsche Christen, rövidítve: DC) hívták magukat, mert nem a Szentírásra és az egyház hitvallásaira támaszkodtak, hanem az akkori politika és ideológia értelmében elsősorban németek akartak lenni. Ezek helyeselték a nemzeti szocialisták ténykedését, célkitűzéseit, de magában az egyházban is meg akarták azokat valósítani. Elvetették az Ószövetséget, mert a zsidóság könyvének tartották, de az Újszövetséget is meg akarták tisztítani minden zsidós elemtől, sőt, az egyházi tisztségeiktől is meg akarták fosztani azokat, aki nem igazolja tiszta germán származását. Amikor a német keresztyének az egyházi választásokon meghatározó többséget szereztek, megindult a Hitvalló Egyház szervezése. Mai kifejezéssel ellenzéki mozgalomnak mondanánk.

Hatvan évvel ezelőtt, 1934. május 29-31. között Wuppertal város Barmen nevű kerületének református templomában hitvalló zsinatra gyűltek össze egész Németország 18 tartományi egyházából 138-an azok, akik úgy érezték, hogy az egyház egyes vezetői a hitvallásokat nem védik, hanem megszegik, valamint azt tapasztalták, hogy hatalmi szóval állítják félre azokat, akik egyet nem értésüket hangoztatják. Nemcsak egyes visszaélésekkel és panaszokkal akartak foglalkozni. A teológiai bizottság, amelyben meghatározó szerepet vitt Barth Károly, előkészített egy teológiai nyilatkozatot, amelyet az állásából felfüggesztett evangélikus lelkész, Hans Asmussen terjesztett elő és indokolt meg nagy hatású beszédével. A három felekezet – evangélikus, református, uniált – képviselői külön-külön, azután mindannyian együtt megtárgyalták, és együttesen módosították a tervezetet. Éjszakába nyúló megvitatás után terjesztették újra a küldöttek elé, akik egyhangúan elfogadták.

Megtörtént tehát, amit szinte remélni is alig mertek, ismerve a protestantizmus belső problémáit, de amiért sokan imádkoztak ott helyben és szerte az országban, és amire oly nagy szükség volt: Megtalálták a közös nyelvet! Nem apró sérelmek felhánytorgatásába bonyolódtak, hanem szép hitvallást tettek! A különböző teológiai irányzatokhoz, más-más felekezethez tartozó keresztyének egyetértésben, egy hangon voltak képesek szólni, noha mindannyian ragaszkodtak saját hitvallásaikhoz! Az élet és a társadalom egészét, így az egyházat is uralni akaró hatalommal szemben nem, mint egy kicsinyes érdekcsoport, hanem mint Jézus Krisztus egyháza szólaltak meg és bizonyságot tettek arról, aki minden látszat és tapasztalat ellenére mégis az Úr. Mivel hitüket nemcsak mély meggyőződéssel, hanem teológiailag is képesek voltak megfogalmazni, nemcsak a helytállásra adtak példát, hanem lelki eligazítást, lelki fegyvert is nyújtottak. Részletek a nyilatkozatból (Benczúr László fordításában):

„1. Jézus Krisztus a Szentírás róla szóló bizonyságtétele szerint Istennek az az egyetlenszava, akire hallgatni, akiben, életünkben és halálunkban bízni kötelesek vagyunk.

2. Jézus Krisztusban Isten bűneink bocsánatát adja, de ugyanakkor hasonló komolysággal jelenti be általa nagy igényét egész életünkre. Általa a világ minden istentelen megkötöttségéből boldog felszabadulásra jutunk, arra, hogy szabadon és háladatosan szolgáljunk minden ő teremtményének.

3. A keresztyén egyház olyan testvérekből álló közösség, amelyben Jézus Krisztus az igében és a szentségekben jelenlevő Úrként cselekszik. Mint a kegyelemben részesült bűnösök egyházának az a feladata, hogy hitével is és engedelmességével is, igehirdetésével is, de életformájával is a bűnös világban arról tegyen tanúbizonyságot, hogy egyedül Jézus Krisztus tulajdona az ő vigasztalásából és az ő irányítása szerint él, és akar is élni, várva az ő újra megjelenését.

4. Az egyházban lévő különböző tisztségek nem szolgáltatnak alapot arra, hogy egyik a másikon uralkodjék, hanem csak az egész gyülekezetre bízott és az egész gyülekezetnek megparancsolt szolgálatnak a gyakorlását célozzák.

5. Az Írás azt mondja, hogy az államnak isteni rendelés szerint az a feladata, hogy a még meg nem váltott világban, amelyben az egyház is él, az emberi belátás és az emberi képességek mértéke szerint a hatalom fenyítő eszközének a gyakorlásával a jog és a béke fenntartásáról gondoskodjék. Az egyház hálával és tisztelettel veszi Istennek ezen rendelésében megnyilatkozó jótéteményét. Mindez Isten országára emlékezteti, Isten parancsára és igazságosságára, és ezzel egyben az uralkodóknak és az uralom alatt levőknek a felelősségére. Isten igéjében bízik, és annak engedelmeskedik, mert Isten ez által tart fenn mindent.

6. Az egyháznak az a feladata, és szabadsága is ebben gyökerezik, hogy Krisztus helyett, az ő tetteinek és beszédének szolgálatában állva, hirdesse minden népnek a prédikáció és a szentségek által az Isten szabad kegyelméről szóló üzenetet.”

A kép egészéhez az is hozzátartozik, hogy a Hitvalló Egyház lendülete is, egysége is megtört később. Az egyház egyes őrhelyein álló, eltérő súlyú felelősséggel megterhelt vezetők a mindennapi harc kérdéseiben különböző magatartást tanúsítottak. A hatalomhoz, amelynek törvényességét Barmenben a Hitvalló Egyház nem kérdőjelezte meg, nem egyformán viszonyultak. Ki harcosabb volt, ki hangosabb, ki másokat oltalmazva, ki több, ki pedig kevesebb kompromisszumot vállalva járta az útját. Nemcsak emberi különbségeik, hanem a tartományi egyházak más-más helyzete is közrejátszott ebben. Alig néhány év alatt ennek ellenére úgy alakult a helyzet, hogy szinte minden egyházi tevékenység ellenkezett valamilyen törvénnyel. Már a harmincas-negyvenes években is voltak, akik elmarasztalták a Barmeni Teológiai Nyilatkozatot, mert nem állt ki határozottan az árjatörvények, vagyis a zsidók üldözése ellen, még az egyházon belül sem. A Hitvalló Egyház egységét és erejét néhány év alatt felőrölte a könyörtelen hatalom, amelynek a számára – mivel nemtudta szolgálatába állítani – érdektelenné is vált nemcsak az egyházi ellenzék, hanem az egyház maga is. A Barmenben megfogalmazott tételek azonban számos keresztyén számára adtak ösztönzést és jelentettek eligazítást, nemcsak a nemzeti szocializmus idején, hanem a második világháború utáni újjáépítés során is.

Az idő múlásával egyre jobban láthatjuk Barmen hiányosságait. Mint minden emberi teljesítmény, ez is az őt megillető helyre kerül. Mivel egyes egyházak nem nyilatkozatnak, hanem hitvallásnak tekintik, Barth Károly is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Úgy vélte, nem az a fontos, hogy milyen elnevezést használunk rá, hanem az, hogy tanulunk-e belőle.

Barth Károly, a nyilatkozat létrejöttének egykori fő munkása volt az is, aki elutasította, hogy emlékező cikket írjon Barmenről a 30 éves évfordulón. Múzeumőrnek érezné magát, írta levelében, aki egy letűnt világ holt emlékei között vezeti a látogatót. Nem erre van szüksége a ma keresztyénségének, hanem arra, hogy mint a régiek Barmenben, úgy mi maiak a mi mai hitünket fenyegető, közénk settenkedő és kívánatos tévtanításokat és veszélyeket vegyük észre; küzdjünk magunkon és gyülekezetünkön túl környezetünkben is napról napra mindaz ellen, ami emberek életére nézve veszély, ami a krisztushitet fenyegeti, és minket bizonyságtételünkben akadályoz.

Linkek:

• Jubileumi oldal
• UEK – Az Uniált Egyházak ünnepi oldala
• Munkafüzet az évfordulóra
• Theological Declaration of Barmen (WARC)
• Barmer Theologische Erklärung (EKD)
• Theological Declaration of Barmen (Creeds.net)
• 75 Jahre Barmer Theologische Erklärung: 1934 - 2009

The Templeton Prize

Mari oameni de stiinta, in vesminte de preoti

(Gardianul)

Unele dintre cele mai revelatoare teorii precum aceea a ”Big Bang”-ului au fost descoperite si dezvoltate de oameni de stiinta care în fiecare duminica purtau vesminte preotesti. ”Preotii învatati”, care au fost atât oameni ai stiintei, cât si ai credintei, au reusit sa lege creatia divina de atomii si moleculele râvnite de cei mai pasionati cercetatori. În fiecare an, fundatia Templeton acorda premii, mai consistente decât Premiile Nobel, acestor savanti-preoti.

În fiecare an, fundatia John Templeton alege o persoana careia îi acorda Premiul Templeton ca recunoastere a realizarilor acesteia în ceea ce priveste activitatea de cercetare în domenii precum stiintele naturii, filozofie sau teologie. Altfel spus, aceasta fundatie urmareste progresele descoperirilor ce leaga stiinta de religie. Premiul ultimei editii, în valoare de 1,6 milioane de dolari, mai consistent decât Premiul Nobel, a fost acordat lui Michal Heller, cosmolog si profesor de la Facultatea de Filozofie a Academiei Pontificale de Teologice din Cracovia, Polonia. Laureatul în vârsta de 72 de ani a declarat ca intentioneaza sa îsi foloseasca banii câstigati pentru a crea un institut de cercetare - ce va purta numele Nicolaus Copernic, în cinstea astronomului polonez, dezvoltatorul teoriei heliocentrice a sistemului solar - care sa caute sa reconcilieze stiinta cu teologia. Profesorul Heller a afirmat ca, „daca ne întrebam despre cauza universului, trebuie sa ne întrebam si despre cauza legilor matematice. Facând astfel, ne întoarcem la marele plan al gândirii lui Dumnezeu despre univers. De aici rezulta întrebarea privind cauzalitatea ultima: de ce exista ceva în loc sa nu existe nimic? Când punem aceasta întrebare, nu ne întrebam despre o cauza la fel cu toate celelalte cauze. Ne întrebam despre radacina tuturor cauzelor posibile. Stiinta este un efort colectiv al mintii umane de a citi mintea lui Dumnezeu din semnele de întrebare din care noi si lumea înconjuratoare parem a fi facuti.“ Domeniile în care este implicat preotul si omul de stiinta Heller sunt matematica si astronomia. Acesta studiaza, în prezent, problema singularitatii în relativitatea generala si folosirea geometriei necomutative în cautarea unificarii relativitatii generale si mecanicii cuantice. El este preocupat si de filozofia si istoria stiintei.

Teorii care au schimbat lumea stiintei

Profesorul Heller nu este unicul preot interesat de stiinta. El se înscrie în lunga si marea traditie a preotilor învatati care au fost atât oameni ai stiintei, cât si oameni ai credintei. Unii dintre acestia au marcat istoria prin descoperirile lor, precum Roger Bacon, franciscanul care a trait în secolul al XIII-lea si care a promovat conceptul de „legi ale naturii“ si a contribuit la dezvoltarea mecanicii, geografiei si în special a opticii. Altii sunt mai putin cunoscuti. Toti însa au lasat o mostenire importanta în domeniul stiintei. Profesorul Georges Lemaître, preotul devenit om de stiinta care a descoperit teoria ”Big Bang”-ului, proclama cu fermitate în 1933: „Nu exista nici un conflict între religie si stiinta“. Preotii Nieuwland si Lemaître au demonstrat ca religia si stiinta nu sunt incompatibile. Preotul benedictin Stanley Jaki a sustinut cu multa încredere faptul ca stiinta însasi nu se poate dezvolta decât într-o ”cultura crestina”. Pentru activitatea sa, preotul Jaki a câstigat Premiul Templeton si în 1990 a fost numit membru al Academiei Pontificale de Stiinte de catre Papa Ioan Paul al II-lea. Nascut în Ungaria, a obtinut doctorate în Teologia Sistematica si Fizica Nucleara. Acesta vorbea fluent cinci limbi si a scris 30 de carti. Ca profesor la Universitatea Seton Hall, lucrarea preotului Jaki în istoria si filozofia stiintei i-a adus o larga audienta pe întreg globul. Într-o lume stiintifica moderna atât de cufundata în filozofia iluminista si care se opune relatiei cu religia, afirmatia preotului Jaki ca stiinta si religia sunt compatibile si ca analiza stiintifica poate aduce lumina atât în problemele stiintifice, cât si în cele teologice este una curajoasa. Dupa cum sustinea Jaki, descoperirile fizicii nucleare si ale astronomiei au confirmat existenta unei ordini esentiale în univers. În timp ce este adevarat ca întelegerea pe care o avem asupra ambelor domenii este incompleta, perspectiva crestina demonstreaza ca ordinea cosmosului este în totalitate în concordanta cu viziunea biblica despre Creatie. Mergând pe urmele ”preotului învatat” Lemaître, Jaki a abordat una dintre cele mai mari probleme din stiinta, cosmologia. El a concluzionat ca stiinta ne permite sa patrundem în evenimentele care au urmat dupa momentul creatiei, dar nu ne ofera nimic cu privire la ceea ce s-a întâmplat înainte de aceasta, când materia însasi a fost creata din nimic. El a contestat astfel afirmatiile cosmologilor si ale astrofizicienilor, între care Stephen Hawking, potrivit carora originile universului ofera dovada inexistentei lui Dumnezeu.

Tibi Comanescu

John Templeton Foundation

Keresztyénség és konzervativizmus

Dr. Hegedűs Lóránt
Keresztyénség és konzervativizmus
(letöltés)
110 Mb .mp3



Május 6.
Konzervatív Beszélgetések
Magyar Konzervatív Alapítvány

Lásd még:
Dr. Hegedűs Lóránt beszédei

Noutati legislative de interes pentru viata cultelor

Noutăţi legislative de interes pentru viaţa cultelor

pr. Ionuţ-Gabriel CORDUNEANU
Miercuri, 27 Mai 2009

Ziarul Lumina

În data de 7 mai 2009 a fost publicată în „Monitorul Oficial“ nr. 300/2009 Legea nr. 128/2009 pentru modificarea şi completarea Ordonanţei Guvernului nr. 82/2001 privind stabilirea unor forme de sprijin financiar pentru unităţile de cult aparţinând cultelor religioase din România.

Ordonanţa Guvernului nr. 82/2001, care a fost modificată şi completată cu acest prilej, reprezintă cadrul legal pe care se fundamentează încă din anul 2001 sprijnul autorităţilor centrale (Guvernul şi Parlamentul, de regulă prin intermediul bugetului Ministerului Culturii, Cultelor şi Patrimoniului Naţional), dar şi a celor locale (consilii locale şi judeţene) pentru susţinerea unor activităţi ale unităţilor de cult, precum: restaurarea şi conservarea monumentelor istorice şi a bunurilor din patrimoniul naţional mobil aparţinând cultelor, construirea şi repararea de lăcaşuri de cult, sprijinirea salarizării la nivelul salariului minim pe economie a personalului neclerical al cultelor (cântăreţi, paraclisieri etc.), organizarea de muzee ale cultelor, desfăşurarea de asistenţă socială de către culte, organizarea de activităţi interne şi internaţionale de către culte.

Experienţa ultimilor ani a dovedit faptul că, în practică, activităţile cultelor sunt de larg impact social şi prezintă un interes deosebit pentru stat, care are interesul să le dezvolte şi să le susţină, întrucât preiau, în fapt, o parte din efortul statului în diverse domenii (asistenţă socială, educaţie şi învăţământ, cultură, sprijinirea diasporei).

Ca urmare, s-au evidenţiat noi domenii din activitatea cultelor pe care statul are interesul să le susţină şi care nu erau incluse în forma textului legal din anul 2001. De aceea, Guvernul României a iniţiat în anul 2008 un proiect de completare a Ordonanţei Guvernului nr. 82/2001, proiect aprobat pe rând de Senat şi de Camera Deputaţilor, devenind Legea nr. 128/2009.

Principalele noutăţi aduse sunt următoarele două.

Se creează posibilitatea pentru autorităţile publice locale să asigure din fonduri proprii noi posturi neclericale pentru unităţile de cult, în acest fel făcându-se şi aplicarea autonomiei comunităţilor locale, comunităţile locale fiind cele mai în măsură să cunoască şi să sprijine activitatea unităţilor de cult din cuprinsul lor.

Se creează cadrul legal pentru finanţarea de la bugetul de stat şi de la bugetele locale a unor noi activităţi ale cultelor, precum: construirea şi repararea sediilor administrative ale eparhiilor sau ale centrelor de cult, a sediilor unităţilor de învăţământ teologic proprietate a cultelor recunoscute, pentru achiziţionarea, construirea, repararea şi amenajarea clădirilor având destinaţia de aşezăminte de asistenţă socială şi medicală susţinute de acestea.

Trebuie să menţionăm că sprijinirea activităţilor de asistenţă medicală a cultelor nu era prevăzută în forma iniţială a proiectului, însă Senatul României a completat textul cu această prevedere, având în vedere activităţile în acest domeniu existente, dar şi dorinţa dezvoltării acestora.

Menţionăm că lărgirea domeniilor în care statul poate acorda sprijin financiar unităţilor de cult nu înseamnă automat şi creşterea cuantumului acestui sprijin, ci doar că, în limita bugetului deja aprobat pentru anul 2009, şi aceste noi activităţi ale cultelor sunt finanţabile.

***

Mai precizăm că, în data de 29 aprilie 2009, a fost publicată în „Monitorul Oficial“ nr. 279/2009 Legea nr. 117/2009 privind aprobarea Ordonanţei de urgenţă a Guvernului nr. 155/2008 pentru modificarea Legii nr. 142/1999 privind sprijinul statului pentru salarizarea clerului.

Nu vom intra în detaliile referitoare la aceste acte normative pe care le-am prezentat pe larg la momentul respectiv, reamintind doar că astfel se finalizează procesul legislativ care a durat aproape un an prin care sprijinul statului pentru salarizarea personalului clerical al cultelor a fost corelat cu salariile cadrelor didactice din învăţământul preuniversitar, ordonanţa de urgenţă ce se aplică încă de la 1 ianuarie 2009 devenind lege prin adoptarea ei de către Parlament.

Teremtéskutató konferencia

GeMini 2009
Genezis Minikonferencia 2009 - Tavasz

Budapest, 2009. május 23-24.
Biblia Szövetség Protestáns Teremtéskutató Köre
Budapest-Békásmegyeri Református Egyházközség

Az előadások és igemagyarázatok letölthetők / meghallgathatók itt:

Protestáns Teremtéskutató Kör (kezdetek.hu)
Budapest-Békásmegyeri Református Egyházközség