Szíj Rezső
(1915-2006)
Minden nép történelme mögött ott áll egy bizonyos fajta ideológia: világnézet, világszemlélet, vallásos /teológiai/ háttér-sorsformáló tényezőként. Sokan emlegetik a mózesi tízparancsolatot. Úgy gondolják, hogy az országunkban tapasztalható erkölcsi züllésnek az az oka, hogy az utóbbi évtizedekben nem tanították a mózesi tízparancsolatot.
Holott már az ősember is tudta, hogy a lopást nem lehet megengedni. Ha zsákmányához közeledett a másik, a kéznél lévő bunkó azonnal működésbe lépett. Ehhez nem kellett tízparancsolat, s ahhoz sem, hogy ne kívánjuk azt, ami a másé, ahhoz sem, hogy pihenőnapra is szüksége van az embernek. Ahhoz sem kellett mózesi parancsolat, hogy ne ölj, mert az ősember sem hagyta magát áldozatként megölni, s ha rákényszerült, ő is ölt. Ezek olyan parancsok, amelyek minden nép törvényeiben szerepeltek, és magának a tízparancsolatnak is megvannak az előzményei az ókori mezopotámiai népeknél. A történelemformáló tényező az első mózesi parancsolat. - Lényegét mindmáig nem értették meg. Mert mi van ebben? Én vagyok az úr, a te istened, rajtam kívül neked más istened ne legyen, más isteneket ne imádj, ne tisztelj! Súlyosan megbüntetlek, ha rajtam kívül akárki-akármi "mást" vagy "másságot" tisztelni vagy akárcsak elismerni merészelsz. Engem viszont, a te istenedet, mindenki tisztelni köteles, mindenki köteles nekem szolgálni, értem, a te istenedért mindenki köteles meghalni is - és mindezért még erkölcsi elismerés sem jár nekik.
Tessék csak végigolvasni az Ószövetség történeti könyveit! Bírák könyve, Sámuel két könyve, Királyok két könyve, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter könyve, a Zsoltárok könyve. Mit látunk a könyvekben? Egyetlen, szakadatlan harcot látunk minden más nép, minden más vallás, minden más társadalmi szokás ellen! A próféták miért átkozódtak? Mert egyes Izrael - és Juda-beli királyok időnként tisztelték a "másságot"! Megengedték néha más népek vallási szokásainak gyakorlatát, s egyben-másban maguk is átvettek ezekből - s ezzel magukra zúdították a legvadabb rasszizmust képviselő próféták átkait! Izrael és Juda egyes királyai "toleránsak " voltak a más világnézetűek, a más népek, a más vallások iránt, de hiába küzdöttek a próféták kirekesztő átkai ellen! Hiába folyt néha patakokban a próféták vére az oltárok előtt - a tízparancsolat első követelménye minden más véleményt könyörtelenül elfojtott. A maga választottsága tudatában, a mózesi első parancsolat jegyében könyörtelenül uralomra tört mindenki és mindenek fölött. A mózesi első parancsolatnak engedelmeskedve kellett elpusztítani a szomszéd népek városait a benne lakókkal együtt, nem kímélve a csecsemőket sem.
Ha akadt király Izraelben és Judában, aki valamely város bevétele után kímélte a lakosságot - a próféták istene átkát vonta magára. Ez az ideológiai szemlélet minden bűnt megbocsájt híveinek, ha mások rovására követik el azokat, ha abból mind az ideológiának, mind a híveinek - haszna származik. Ez olyan totális ideológia, más szavakkal olyan "totális diktatúra", melyhez hasonlót csak az iszlám tud fölmutatni. De az iszlám különbözik annyiban, hogy az Ószövetség említett történeti könyveiben lévő kíméletlenséget nem tartja magára nézve kötelezőnek. Az ilyen totális világnézettel szemben minden más ideológia eleve vesztésre van ítélve.
A nyugati kereszténység azzal, hogy olyan eszmét állít az emberiség elé - Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok! - , amelynek egyetlen ember sem tud eleget tenni, oly magasra helyezi a lécet, hogy azt minden próbálkozáskor leveri, önmagát teszi nevetségessé azon népek előtt, akiknek eszükbe sem jut ilyen magas mércét állítani önmaguk elé. A nyugati keresztény mindig csak a maga tökéletlenségét látja. Ha eredményt ér el, az nem az ő érdeme, hanem Istené - ezt nevelte belé a hite! Ne hivatkozz Rá - tanítják neki -, mert te csak egy nyomorult féreg vagy, aki mindent Istennek köszönhetsz, s még ha jót teszel, az sem a te érdemed! Mert ahogy Kálvin mondta: Egyedül Istené a dicsőség! Persze, hogy az övé - nézőpont kérdése.
De a fönt leírt keresztény szemléletnek a gyakorlati életben a magyarságra nézve súlyos következményei lettek! Az a szemlélet, amely azt tanítja, hogy kenyérrel dobd vissza a téged kővel dobálót - mire vezetett? Akinek azt tanítják, hogy az okos enged, meg hogy jobb a békesség, és ezért el kell kenni minden disznóságot; meg hogy szeretni kell az ellenséget, noha ő nem szeret bennünket, holott nem is vagyunk ellensége; akitől elvárják a mindenkire kiterjedő vendégszeretetet, lovagiasságot, a befogadókészséget, a szállás - nyújtást; akinek azt beszélik be, hogy a pénzzel való foglalkozás "piszkos munka", akinek azt magyarázzák, hogy ne politizáljon, mert a politika is "piszkos munka", és. . . nem folytatom: mivé lett az az ember, mivé lett az a nép? ! Azt a népet, amelyiket így neveltek, az ideológia - a saját ideológiája! - fegyvertelenné tette az ellenséggel szemben! Védekezésre is képtelenné! Ez történt a magyarsággal is, különösen a XVI. század óta. Hogy lett volna pénze annak a népnek, amelynek a vallása megtiltotta a kamatszedést?
Pedig Krisztus az egy tálentum példázatával világosan az értésünkre adta, hogy a tőkét kamatoztatni kell, ha élni akarunk! Ez olyan közgazdasági igazság, amin az Isten sem változtathat. Krisztus megmondta: akinek van, annak adatik - mert akinek van, annak kamatozik a tőkéje -, akinek pedig nincs, attól elvétetik - mert akinek nincs mit kamatoztatnia, az föléli mindazt, amije van. Ugyanakkor ez a fajta kereszténység meggyűlöltette az izmaelitát, a böszörményt, az örményt, a zsidót, aki igenis forgatta a pénzt, s mert volt neki - neki adatott is. Pénzügyileg neki szolgáltatta ki a középkori római kereszténység a maga híveit, köztük a magyarságot is. Aztán Kálvin kijelentette: a kamat jogos, csak az uzsorakamat nem az! Mármint a keresztények számára! A többiek számára ezután sem lett tilos. Éltek is vele, és miért ne éltek volna vele, ha ezt lehetővé tették számukra?
Szeretném, ha megértenék a lényeget. Az egyik félnek minden meg van engedve a másik ellen. a másiknak még védekezésre sincs lehetősége vele szemben, mert a beléjük táplált erkölcsi parancsok fegyvertelenné teszik. Ugyanakkor a világtörténelem eddigi legfanatikusabb és legrasszistább ideológiájának képviselői, az Ószövetség prófétái - miközben elátkozzák a más nézetek, más vallási gyakorlatok iránt türelmes izraeli és judeai királyokat, - föloldják a követelmények és azok megvalósítási lehetőségei közötti ellentmondást! Hogyan? Így: Isten végül is mindent megbocsát az ő népének, mert ha megbüntetné, ha pusztulni hagyná - nem lenne választott nép. . . . . Azt, hogy az Isten nem személyválogató, nem népválogató, azt, hogy Isten előtt nincs választott nép - majd Krisztus mondja ki. Meg is kapja érte a magáét.
(1915-2006)
Az első parancsolat
Minden nép történelme mögött ott áll egy bizonyos fajta ideológia: világnézet, világszemlélet, vallásos /teológiai/ háttér-sorsformáló tényezőként. Sokan emlegetik a mózesi tízparancsolatot. Úgy gondolják, hogy az országunkban tapasztalható erkölcsi züllésnek az az oka, hogy az utóbbi évtizedekben nem tanították a mózesi tízparancsolatot.
Holott már az ősember is tudta, hogy a lopást nem lehet megengedni. Ha zsákmányához közeledett a másik, a kéznél lévő bunkó azonnal működésbe lépett. Ehhez nem kellett tízparancsolat, s ahhoz sem, hogy ne kívánjuk azt, ami a másé, ahhoz sem, hogy pihenőnapra is szüksége van az embernek. Ahhoz sem kellett mózesi parancsolat, hogy ne ölj, mert az ősember sem hagyta magát áldozatként megölni, s ha rákényszerült, ő is ölt. Ezek olyan parancsok, amelyek minden nép törvényeiben szerepeltek, és magának a tízparancsolatnak is megvannak az előzményei az ókori mezopotámiai népeknél. A történelemformáló tényező az első mózesi parancsolat. - Lényegét mindmáig nem értették meg. Mert mi van ebben? Én vagyok az úr, a te istened, rajtam kívül neked más istened ne legyen, más isteneket ne imádj, ne tisztelj! Súlyosan megbüntetlek, ha rajtam kívül akárki-akármi "mást" vagy "másságot" tisztelni vagy akárcsak elismerni merészelsz. Engem viszont, a te istenedet, mindenki tisztelni köteles, mindenki köteles nekem szolgálni, értem, a te istenedért mindenki köteles meghalni is - és mindezért még erkölcsi elismerés sem jár nekik.
Tessék csak végigolvasni az Ószövetség történeti könyveit! Bírák könyve, Sámuel két könyve, Királyok két könyve, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter könyve, a Zsoltárok könyve. Mit látunk a könyvekben? Egyetlen, szakadatlan harcot látunk minden más nép, minden más vallás, minden más társadalmi szokás ellen! A próféták miért átkozódtak? Mert egyes Izrael - és Juda-beli királyok időnként tisztelték a "másságot"! Megengedték néha más népek vallási szokásainak gyakorlatát, s egyben-másban maguk is átvettek ezekből - s ezzel magukra zúdították a legvadabb rasszizmust képviselő próféták átkait! Izrael és Juda egyes királyai "toleránsak " voltak a más világnézetűek, a más népek, a más vallások iránt, de hiába küzdöttek a próféták kirekesztő átkai ellen! Hiába folyt néha patakokban a próféták vére az oltárok előtt - a tízparancsolat első követelménye minden más véleményt könyörtelenül elfojtott. A maga választottsága tudatában, a mózesi első parancsolat jegyében könyörtelenül uralomra tört mindenki és mindenek fölött. A mózesi első parancsolatnak engedelmeskedve kellett elpusztítani a szomszéd népek városait a benne lakókkal együtt, nem kímélve a csecsemőket sem.
Ha akadt király Izraelben és Judában, aki valamely város bevétele után kímélte a lakosságot - a próféták istene átkát vonta magára. Ez az ideológiai szemlélet minden bűnt megbocsájt híveinek, ha mások rovására követik el azokat, ha abból mind az ideológiának, mind a híveinek - haszna származik. Ez olyan totális ideológia, más szavakkal olyan "totális diktatúra", melyhez hasonlót csak az iszlám tud fölmutatni. De az iszlám különbözik annyiban, hogy az Ószövetség említett történeti könyveiben lévő kíméletlenséget nem tartja magára nézve kötelezőnek. Az ilyen totális világnézettel szemben minden más ideológia eleve vesztésre van ítélve.
A nyugati kereszténység azzal, hogy olyan eszmét állít az emberiség elé - Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok! - , amelynek egyetlen ember sem tud eleget tenni, oly magasra helyezi a lécet, hogy azt minden próbálkozáskor leveri, önmagát teszi nevetségessé azon népek előtt, akiknek eszükbe sem jut ilyen magas mércét állítani önmaguk elé. A nyugati keresztény mindig csak a maga tökéletlenségét látja. Ha eredményt ér el, az nem az ő érdeme, hanem Istené - ezt nevelte belé a hite! Ne hivatkozz Rá - tanítják neki -, mert te csak egy nyomorult féreg vagy, aki mindent Istennek köszönhetsz, s még ha jót teszel, az sem a te érdemed! Mert ahogy Kálvin mondta: Egyedül Istené a dicsőség! Persze, hogy az övé - nézőpont kérdése.
De a fönt leírt keresztény szemléletnek a gyakorlati életben a magyarságra nézve súlyos következményei lettek! Az a szemlélet, amely azt tanítja, hogy kenyérrel dobd vissza a téged kővel dobálót - mire vezetett? Akinek azt tanítják, hogy az okos enged, meg hogy jobb a békesség, és ezért el kell kenni minden disznóságot; meg hogy szeretni kell az ellenséget, noha ő nem szeret bennünket, holott nem is vagyunk ellensége; akitől elvárják a mindenkire kiterjedő vendégszeretetet, lovagiasságot, a befogadókészséget, a szállás - nyújtást; akinek azt beszélik be, hogy a pénzzel való foglalkozás "piszkos munka", akinek azt magyarázzák, hogy ne politizáljon, mert a politika is "piszkos munka", és. . . nem folytatom: mivé lett az az ember, mivé lett az a nép? ! Azt a népet, amelyiket így neveltek, az ideológia - a saját ideológiája! - fegyvertelenné tette az ellenséggel szemben! Védekezésre is képtelenné! Ez történt a magyarsággal is, különösen a XVI. század óta. Hogy lett volna pénze annak a népnek, amelynek a vallása megtiltotta a kamatszedést?
Pedig Krisztus az egy tálentum példázatával világosan az értésünkre adta, hogy a tőkét kamatoztatni kell, ha élni akarunk! Ez olyan közgazdasági igazság, amin az Isten sem változtathat. Krisztus megmondta: akinek van, annak adatik - mert akinek van, annak kamatozik a tőkéje -, akinek pedig nincs, attól elvétetik - mert akinek nincs mit kamatoztatnia, az föléli mindazt, amije van. Ugyanakkor ez a fajta kereszténység meggyűlöltette az izmaelitát, a böszörményt, az örményt, a zsidót, aki igenis forgatta a pénzt, s mert volt neki - neki adatott is. Pénzügyileg neki szolgáltatta ki a középkori római kereszténység a maga híveit, köztük a magyarságot is. Aztán Kálvin kijelentette: a kamat jogos, csak az uzsorakamat nem az! Mármint a keresztények számára! A többiek számára ezután sem lett tilos. Éltek is vele, és miért ne éltek volna vele, ha ezt lehetővé tették számukra?
Szeretném, ha megértenék a lényeget. Az egyik félnek minden meg van engedve a másik ellen. a másiknak még védekezésre sincs lehetősége vele szemben, mert a beléjük táplált erkölcsi parancsok fegyvertelenné teszik. Ugyanakkor a világtörténelem eddigi legfanatikusabb és legrasszistább ideológiájának képviselői, az Ószövetség prófétái - miközben elátkozzák a más nézetek, más vallási gyakorlatok iránt türelmes izraeli és judeai királyokat, - föloldják a követelmények és azok megvalósítási lehetőségei közötti ellentmondást! Hogyan? Így: Isten végül is mindent megbocsát az ő népének, mert ha megbüntetné, ha pusztulni hagyná - nem lenne választott nép. . . . . Azt, hogy az Isten nem személyválogató, nem népválogató, azt, hogy Isten előtt nincs választott nép - majd Krisztus mondja ki. Meg is kapja érte a magáét.
Forrás: Nyugati Magyarság 1995.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése