Népegyház. Merre tovább?

Tóth Sándor,
Kazincbarcika-alsói református lelkipásztor

tirek.hu

NÉPEGYHÁZ. VAN TOVÁBB? MERRE TOVÁBB?

Írásomat vitaindítónak is szánom. Ha valakinek van elgondolása a kérdéskörben, örömmel veszem.

A népegyházról (amelybe mindenki beleszületik, bekerül a keresztelés, konfirmáció által) régóta viták folynak már. A vélemények ütköztetése az 1960-as években indult el. Nyugaton ekkor elkezdődött el az egyháztagok látványos fogyása, megváltozott a társadalom elvárása is az egyház felé. Ezek a tényezők intenzív teológiai vitákhoz vezettek.

Ezek eredményei az alábbiakban csapódtak le, s három irányban, három modellben kristályosodtak ki:

1. Az egyház lényegében hitvalló-közösség, keresztelési- és úrvacsorai közösség és imaközösség… Ezt az irányt Karl Barth [1] és az úgynevezett Barmeni Hitvallás határozza meg. Látható jele az Isten cselekvésének.
2. Az egyház átmenetben lévő intézmény: konzervatív otthon és progresszív új világ [2] …Itt két áramlattal találkozhatunk: az egyik szerint az egyház a szegények, a jogtalanok védelmezője, - a másik áramlat a megtérésre teszi a hangsúlyt. A második áramlat felfogása szerint a gyülekezet tagja kész és képes arra, hogy a missziói gyülekezetépítés szolgálatába álljon, s ott dolgozzon. [3]
3. Az egyház egy differenciált egység és egy nyitott, tanuló közösség [4] … Alapfeladata az evangélium kommunikálása. –Ez a harmadik modell tulajdonképpen közvetíteni szeretne az első és második között.

Az egyház az evangélium fényébe állítva

Léte az igén és a sákramentumokon nyugszik. Az egyház nem Krisztus. Semmiképpen nem Christus prolongatus! Csupán Krisztus ígéreteinek a továbbadója: aki meghalt értünk, megváltott minket, feltámadott és velünk találkozni fog. Az egyháznak ezt az ígéretet kell továbbmondania. Ilyen értelemben az egyház szolgálata az ígéret szolgálata. Mindezekből következik, hogy

1. Az egyház lehet a kiengesztelődés helye… Isten az embernek megbocsátott és ezért mi is megbocsáthatunk egymásnak, esélyt adhatunk egymásnak, új kezdésre adhatunk lehetőséget. Minden bűnünk ellenére Isten az emberhez fordult és igen-t mondott rá.
2. Az egyház lehet a megélt hit, megélt szeretet és a megélt reménység helye…Jézus életében igehirdetésében láthatjuk, hogy Isten új módon keres minket. Mint irgalmas Isten közel akar lenni hozzánk, szabadságra és életre vezet minket. Jézus hív, hogy ebben az Istenben bízzunk. Az igazi emberség más, mint ahogyan azt mi elgondoljuk. A halálos, nem az Isten közelsége, hanem a falak halálosak, amelyeket mi Isten és embertársaink közé építünk. Az igazi emberség nem az, hogy mi minden félelmen és bajon túl gondoljuk magunkat, hanem az, hogy minden félelmünkben és bajunkban Isten szeretetében tudjuk magunkat. Ebből a bizalomból nőhet ki egy újfajta megközelítés magunk és mások felé!
3. Az egyház lehet a közösség helye… Nem zárt, hanem nyitott közösség.
4. Az egyház lehet a szolgálat helye. Egyház-másokért. Missziói egyház.


Az ideális egyháztól a valóságos egyházig

A legnagyobb feszültséget itt tapasztaljuk.

Az egyház a megigazított bűnösök egyháza. De ezen túl azt is tudjuk, hogy a hitünk nem a tulajdonunk, a hitünk kívülről nem vizsgálható, s hogy a történelemben jelen lévő egyház a mindennapi valóságban bizony „corpus permixtum”, azaz a hívők és nem hívők csapatából áll. Az egyháztagságnak pedig igen különböző alapjai, motívumai vannak.

Az egyház feszültségben él: Isten országa már eljött, másrészt várjuk még a végső kiteljesedését.
A népegyház jelenlegi helyzete bizony ambivalens képet mutat. Végzi mindennapi tevékenységét: istentiszteletet tart, tanít, kiszolgáltatja a sákramentumokat.

A fent említett négyféle életmegnyilvánulása erős korrekcióra szorul.

A népegyház, ahelyett, hogy a kiengesztelődés helye lenne, csupán a vélemények egymás mellett élését produkálja, egy hamis harmóniát nyújt.

Nem a megélt hit helye, hanem csak az egymáshoz közelebb vagy egymástól távolabb élő emberek összegyülekezése. Nem közösség, inkább elhatárolódás, védi magát a másiktól.

Nem a megélt reménység helye, hanem a jogtalanságtól Isten védelmébe való menekülés helye.

Nem nyitott egyház, hanem inkább „csoport-egyház” (legalábbis a gyülekezet magja számára).

Legfőbb célja: a birtokvédelem. Határokat húz maga köré. Így viszont nem vonzó, hanem inkább taszít.

A probléma az, hogy nem tudnánk a népegyház nélkül élni, ugyanakkor szükséges lenne a hitvalló egyház felé elindulni.

A kérdés megoldása bátorságot, komolyan vett közös felelősséget kíván.

Itt az idő, a kairos értelmében, a közös gondolkodásra.

Tóth Sándor
Kazincbarcika-alsói református lelkipásztor

[1] Barth, Karl: Kirchliche Dogmatik, IV/2. Zollikon, 1955.
[2] Marsch, W.-D.: Institution im Übergang. Evangelische Kirche zwischen Tradition und Reform, Göttingen, 1970.
[3] Schwarz, F.-Schwarz, Ch.A.: Theologie des Gemeindeaufbaus. Ein Versuch, Neukirchen-Vluyn, 1985.
[4] Kirchenamt der EKD (Hrsg.): Christsein gestalten. Eine Studie zum Weg der Kirche, Gütersloh 1986.