A Geleji-kánonok a püspökről (1649)

Geleji Katona István:
Egyházi Kánonok
1649
(részletek)

XC. KÁNON.

III. A püspökről vagy szuperattendensről

általában minden esperességek vagy egyházmegyék az egész Erdélyország és a hozzá kapcsolt részek határain belől egy püspök avagy szuperattendens alatt legyenek; akinek helyébe, ha meghal vagy más kerületbe költözik át, jámbor szokás szerint, a megyék mindenünnen egybe gyűlvén, atyafitársaik köréből közakarattal és szavazataikkal egy másik férfiút tartoznak választani; oly férfiút ti., aki lelki, testi páratlan tulajdonságaival ékes, kegyes, tudós, előrelátó, ékesszóló, jóhírű, tekintélyes, hatályos és tevékeny; vagy az apostol szerint, oly férfiút, aki feddhetetlen, igaz, kegyes, önmegtartóztató, egynejű, vigyázó, mértékletes, komoly, vendégszerető, a tanításra képes, nem kevély, vagy önmagának túlságosan tetsző, nem iszákos, nem haragos, nem szitkozódó, nem verekedő, a rút nyereségnek nem kívánója, nem újonc; hanem igazságos, viszálytól és a pénz szerelmétől idegen; a jók kedvelője; ki szilárdul megtartja azon hű – igaz – beszédet, mely a tudomány szerint vagyon: hogy így képes legyen mind buzdítani a tiszta tudománnyal, mind pedig meggyőzni az ellentmondókat; hogy alárendeltjeit mint fiait megbecsülje, s hogy még az idegenek is jó bizonyságot tegyenek felőle. És ezt ünnepélyesen megválasztván, hivatalának ereje s tehetsége szerinti hű folytatására esküvéssel kötelezzék, s a kiválóbb esperesek kezének fejére tételével megerősítsék és különös megáldással felavassák.

XCI. KÁNON.

1. A püspök kötelességeiről általában

A püspök kötelessége általánosságban, hogy a püspöksége alá rendelt egyházakra és iskolákra és azokhoz tartozó javakra és jövedelmekre éber gondot viseljen, azokat az Isten igéjének szabványa és az egyházi kánonok tartalma szerint kormányozza, főigyekezettel előmozdítsa és építse, ezeket pedig, ti. ezek javait híven kezelje, és e kezelésről aztán a közgyűléstől evégett kiválasztott több egyházi meg egy iskolai személy, jelesen a fehérvári első tanár előtt számot adjon. Továbbá vigyázzon fel szorgalmatosan, hogy a tudományban vagy a szertartásokban, még pedig mind a sákramentomiakban, mind más, a jó rend céljából alkotottakban, vagy pedig a fegyelemben bárkinek is magán merényletéből valami változtatás ne tétessék: ugyanez oknál fogva a külföldi akadémiákra az egyház költségén ne küldjön ki megválasztás nélkül önkényűleg akármi tanulót, hanem meghallgatva tiszttársait, a tanárokat, sőt még a tanítókat is, csak a kipróbált hűségű, kegyességű, szerénységű, valamint elegendő készültségűeket és tanítási képességgel bírókat: hogy ezt azoknak bármely más ajánlói vagy előmozdítói is viszonyosan teljesítsék – az igazság és méltányosság követeli. – Az espereseknek mint tiszttársainak a tartozó tiszteletet adja meg, azok tisztébe vaktában ne avatkozzék, se pedig azoknak törvényhatóságát ne gátolja, hanem mindenben épen és sértetlenül hagyja; a peres ügyekben kivált a fontosabbakban magán tetszéséből semmit ne tegyen, hanem mindent az esperesek és az egész gyűléssel folytatott tanácskozás útján; az ő székétől a kerületi gyűlés ítélőszéke elé fellebbezett ügyeket oda áttegye; minden lelkészt képzettségéhez, korához, rendjéhez illő becsületben tartson; a folyamodókat nyugodtan hallgassa ki, és senkit hirtelen haragból, ügyét meg nem hallva, keményen meg ne feddjen s meg ne büntessen; sőt inkább azoknak pártfogását bármely megtámadók s akadályozók ellen, a főbbrendűek előtt vegye magára; az egyháznak ősi szabadságát, mentességét mindennemű jogos módon és eszközökkel védelmezze; az erkölcsteleneket pedig s a botránkoztatókat és a tunya heréket törvényesen büntesse meg; tiszttársai vagy az atyafiak felett semmi kényuraimat ne gyakoroljon, és magát a lelkészi kötelesség s az egyházi fegyelem semmi részétől felmentettnek ne vélje; s legyen meggyőződve, hogy nem valamely hatalom- vagy rangfokozattal, hanem csupán a sorrendben elsőbb másoknál, s nem azért, hogy méltósága tetőpontján felfuvakodjék, hanem azért, hogy az egyházak fentartásában, öregbítésében, kormányzásában és védelmezésében annál több munkát, gondot és bajt vegyen magára.

Ha azért nagyralátásból vagy lelki kevélységből valami tűrhetetlen hibát követne el, az esperesi karnak (Collegium seniorum) hatalmában áll őt közakarattal, kivált magánlag tisztességesen meginteni, és azután, ha ezzel semmire sem menne, ellene a közgyűlés előtt nyilvánosan is panaszt tenni, és őt rendreutasítani avagy le is tenni.