Esperes a politikán
Árkád
2009. szept. 7., hétfő
Erről a címről gyermekkorom képrejtvénye jut eszembe: es-per-es-az-o-per-á-ban.
Bizony sokan boncolgattuk magunkban és fennhangon, immár egy éve, hogy a mi református esperesünk mit is keres a politikában? Bogdán Zsolt városi tanácsos „megérezhette” ezt, mivel szerdai beszélgetésünk ezzel a gondolattal kezdődött. Jó magam, pedig azt hiszem, hogy az eredmények magukért beszélnek.
Meg kell említenünk azt is, hogy az esperes úr, bármikor – ha tehette –, rendelkezésünkre állt, hogy lapunk olvasótáborát tájékoztathassuk a legfontosabb eseményekről.
- Kezdeném a város, Zilah problémáival. Mi a véleménye az új és csupa román utcanevekről? Tényleg nincs fantáziája a név-adóknak? Bucureştiului, Argeşului, Oltului, Siretului, stb.
- Ha már nem lehet magyar utcaneveket adni, akkor – úgy gondolták a névadók – legyenek földrajzi- vagy virágnevek, melyek senkit sem zavarnak. És ezek csupán kisebb utcákról szólnak, gyéren lakott magyarsággal. Gondolom, ha lesz olyan utca, ahol majd több magyar fog lakni, lehet majd magyar nevet is adni nekik.
- Igen. Esperes úr, az RMDSZ tanácsosok konkrétan milyen eredményben, határozatban vették ki részüket a magyarság javára, és hogyan nyújtják be elgondolásukat a városi tanácsba?
- Előre meg kell beszélni a saját kezdeményezésedet és utána benyújtani a tanácsba. A frakció előre megbeszél minden ügyet és konzultál esetenként jogásszal, a földhivatal szakemberével, stb. Tudni kell, hogy bizottságokban dolgozunk. Konkrétan, az idén igyekeztünk a városi pénzalapból valamit kiharcolni: a szüreti bálra, egy őszi színielőadásra. A holland Shirchadasj koncerthez is besegítettünk ily módon. De beleszólásunk volt az ANL lakások jogosultjainak megvitatásában, mivel ott van egy tanácsosunk Deák Ferenc személyében. Így nem lehet csak úgy „félretenni” a magyar kérelmezőket.
- Ilyesmi is megtörténhet?
- Gondolom, a tavaly nem hiába volt annyi magyar név a fellebbezők listáján.
- Hogy állunk a Kálvineum további bérbeadásával?
- A szerződés jövő januárban lejár. Nem adjuk ki tovább bérbe. A város is gondolkozik már más helyiségről, éspedig az Ifjúsági Klub épületét használná erre a célra. Az eddig összegyűlt pénzből (bérleti díjból) rendbe tudjuk tenni valamilyen szinten a Kálvineumot. A tavasz folyamán elkezdődhetnek a munkálatok. De kellenek még pénzforrások. Az őszi színházi előadást is ott szeretnénk megtartani, hogy a közönség odaszokjon, és érezze, hogy az a miénk. Lehet, hogy vannak még nyikorgó székek és némi kellemetlenséget előidéző okok, de remélem, elnézik majd ezeket…
- Kálvin évében nem gondoltak-e egy emlék-plakettre?
- Meg van rendelve minden gyülekezet számára. Zilahra négy jut. Ezek tulajdonképpen emléktáblák, melyeket a templomok oldalára függesztünk majd ki és jut egy a Kálvineum épületére is… Kiadtunk Kálvin életéről egy tus-rajz sorozatot, 12 rajzzal. Az egész év folyamán rendeztünk megemlékezéseket.
- Más tanácsosi eredmények?
- A Kraszna utcán sikerült beindítani egy egyházi óvodát, amely eddig az 5-ös számú zilahi óvodához tartozott. Van még egy óvoda épületünk, a Belvárosi templommal szemben. Ezt bérleti díj fejében használja a tanács 5 éves szerződéssel. Így jelenetős bevételhez jut az egyház: 70 millió régi lej havonta. Ebből tatarozzuk majd a Kraszna-utcai óvodát: felújítjuk a fürdőt, a WC-t, a kis udvart és a játszóteret. Szeretnénk, ha ez az óvoda a Wesselényi Kollégiumhoz tartozna.
Aztán beszélhetünk az egyházi földekről. A Sarmáson most sikerült egy kisebb területet telekkönyveztetni: 24 árat a 37 hektárból – amennyi volt az egyház tulajdona. Ezekért a földterületekért a polgármesteri hivatal felajánlott nekünk cserébe Vártelken és Kékesnyárlón (Stâna) más területeket, melyeket nem fogadtunk el, mivel szakadékos, rossz földek.
- Hol van ez a rengeteg tulajdon?
- Ez mind a Sarmáson van, az út mindkét oldalán, sok beépített területen. Sajnos annyi volt a tulajdonos-váltás, hogy jogilag is alig lehet követni.
A Kálvineum három lakásának ügye még nem rendeződött, mivel az akkori törvények szerint eladták. De folynak a peres ügyek.
Szeretnénk beindítani az első és ötödik osztályos felekezeti oktatást és a folytatni a Kollégium épületének restituciós ügyét. Már tavaly beindítottuk a procedúrát és az ARACIP Minőségellenőrzési Bizottsága beleegyezését adta az osztályok indítására, mivel mindent rendben találtak. Kifizettük az ellenőrzési díjat, a közel 80 millió régi lejt, melyet a városi tanács adott. Azonban sem az akkori, sem a mostani tanügyminiszter nem írta alá az engedélyt, mivel országosan is tanintézmények összevonásáról politizálnak. De elakadt az ügy helyi szinten is. Óriási ellentétekbe – ezt is meg lehet írni – ütköztünk a helyi magyar pedagógusok részéről. Az első osztályba már voltak beiratkozva gyerekek…
- Talán a zilahi tanítók féltek attól, hogy megszűnik iskolájukban a magyar tagozat és féltették állásaikat?
- Igen. Ez így érthető is. De mi nem adjuk fel, mivel az ARACIP engedélye törvényesen négy évre szól. Tehát az V. osztály beindítása még nyitott. És még valami: valaki megsúgta felülről, hogy így is indíthattunk volna osztályt…
- Tehát mindenütt léteznek kiskapuk, olyasféle „megsúgom neked” módszer. Csak aztán rendezze ügyét mindenki, ahogy tudja: féltörvényesen!?
- Igen. De jó lenne Zilahon törvényesen összehozni egy magyar iskolát, úgy, mint Szilágysomlyón és Szilágycsehben.
- És hogyan áll az ügy a Zilahi Wesselényi Kollégium épületével kapcsolatosan?
- Épület: az egyház jogosult arra az épületre minden mende-monda és félrevezetés ellenére. Az egyház tulajdonában volt és egyházi intézmény működött benne.
Az elmúlt három évben rengeteget foglalkoztam személyesen ezzel az üggyel. Az előkerült dokumentumok sokasága bizonyítja ezt.
A Polgármesteri Hivatal újabb dokumentumot kért, mivel azt állítják, hogy az iskola a magyar államé volt és a trianoni szerződéssel jött át a román állam tulajdonába, nem pedig a 46’-os államosítással.
- Ez aberráció! Enyhén szólva, hülyeségnek mondanám. Ilyenkor kell kérni a bizonyítékokat, ahogy ők is kérik.
- Igen. Az 1920 előtti dokumentumok, melyek a mi kezünkben vannak, bizonyítják, amit bizonyítani kell. De olyan dokumentum, amiről a Polgármesteri Hivatal beszél, nem létezik.
- Visszatérő kérdés a temető…
- Sikerült a Kraszna-utcai temető területét törvényesen „azonosítani” és egy új kerítéssel bekeríteni. A központi temetőben van két kút, ahonnan a síron lévő virágokat lehet öntözni. A Kossuth-utcai bejárónál lévő vízcsapot megszüntettük, mivel sokszor nyitva hagyták, és az elfojt vizet vízórán mérve, az egyház fizette ki a vízműveknek.
- Beszélne, kérem a Zilahi Egyházmegyében történt eredményekről: a diakónusi munkáról, templomok tatarozásáról.
- A diakónusi állások, amit a megyei tanács finanszíroz, betegek, idősek gondozásáról szólnak. Ezek Szilágyerkeden és Mocsolyán léteznek, de ez a szolgálat más egyházközségeknél is működik, más pénzforrásokból, mint például Szilágyballán, Zilah-Ligetben és a Fenyvesben.
Jelen pillanatban a Szilágyfőkeresztúri templomot tatarozzák, amely állami támogatásból történik, a műemlékvédelmi alap pénzéből: kb. 6 milliárdnyi régi lej. Meg kell mondani, hogy ezt maga Seres Dénes képviselő harcolta ki. Hasonló, rossz állapotban van még a kusalyi műemléktemplom, melynek ügye évek óta folyik.
Az idén még voltak felújítási munkálatok Menyőben, Désházán és Zilah-Belvárosban. A zilahi templomban a belső vakolás van folyamatban, valamint a padló és a padok felújítása.
- Vasárnap Új Kenyér ünnepét tartottuk. Magyarországon miért tartják külön, ha már a reformátusoknak egy zsinatuk van?
- Magyarországon ezt az ünnepet a kommunizmus idején szabták rá az augusztus 20-i ünnepségre, bizonnyal, hogy ne Szent Istvánról szóljon ez a nap. A zsinat pedig erről még bizonyosan nem tanácskozott.
- Néhány esperesi gondolatot lehetne-e Új Kenyér alkalmával – habár megkésve is – az olvasók felé küldeni? Mit üzen az idei új kenyér?
- Az idei új kenyér azt üzeni, hogy manapság az igények nőttek meg, ami elégedetlenséget hoz magával, és ezért vetik magukat az emberek kölcsönbe. Gondolkodjunk el, hogy milyen drága ma egy kenyér! Megélhetésről vagy további igényekről van-e szó? Most ezekre kell odafigyelnünk.
- Köszönjük szépen és további sikeres, áldásos munkát kívánunk!
Veres Piroska
Árkád
2009. szept. 7., hétfő
Erről a címről gyermekkorom képrejtvénye jut eszembe: es-per-es-az-o-per-á-ban.
Bizony sokan boncolgattuk magunkban és fennhangon, immár egy éve, hogy a mi református esperesünk mit is keres a politikában? Bogdán Zsolt városi tanácsos „megérezhette” ezt, mivel szerdai beszélgetésünk ezzel a gondolattal kezdődött. Jó magam, pedig azt hiszem, hogy az eredmények magukért beszélnek.
Meg kell említenünk azt is, hogy az esperes úr, bármikor – ha tehette –, rendelkezésünkre állt, hogy lapunk olvasótáborát tájékoztathassuk a legfontosabb eseményekről.
- Kezdeném a város, Zilah problémáival. Mi a véleménye az új és csupa román utcanevekről? Tényleg nincs fantáziája a név-adóknak? Bucureştiului, Argeşului, Oltului, Siretului, stb.
- Ha már nem lehet magyar utcaneveket adni, akkor – úgy gondolták a névadók – legyenek földrajzi- vagy virágnevek, melyek senkit sem zavarnak. És ezek csupán kisebb utcákról szólnak, gyéren lakott magyarsággal. Gondolom, ha lesz olyan utca, ahol majd több magyar fog lakni, lehet majd magyar nevet is adni nekik.
- Igen. Esperes úr, az RMDSZ tanácsosok konkrétan milyen eredményben, határozatban vették ki részüket a magyarság javára, és hogyan nyújtják be elgondolásukat a városi tanácsba?
- Előre meg kell beszélni a saját kezdeményezésedet és utána benyújtani a tanácsba. A frakció előre megbeszél minden ügyet és konzultál esetenként jogásszal, a földhivatal szakemberével, stb. Tudni kell, hogy bizottságokban dolgozunk. Konkrétan, az idén igyekeztünk a városi pénzalapból valamit kiharcolni: a szüreti bálra, egy őszi színielőadásra. A holland Shirchadasj koncerthez is besegítettünk ily módon. De beleszólásunk volt az ANL lakások jogosultjainak megvitatásában, mivel ott van egy tanácsosunk Deák Ferenc személyében. Így nem lehet csak úgy „félretenni” a magyar kérelmezőket.
- Ilyesmi is megtörténhet?
- Gondolom, a tavaly nem hiába volt annyi magyar név a fellebbezők listáján.
- Hogy állunk a Kálvineum további bérbeadásával?
- A szerződés jövő januárban lejár. Nem adjuk ki tovább bérbe. A város is gondolkozik már más helyiségről, éspedig az Ifjúsági Klub épületét használná erre a célra. Az eddig összegyűlt pénzből (bérleti díjból) rendbe tudjuk tenni valamilyen szinten a Kálvineumot. A tavasz folyamán elkezdődhetnek a munkálatok. De kellenek még pénzforrások. Az őszi színházi előadást is ott szeretnénk megtartani, hogy a közönség odaszokjon, és érezze, hogy az a miénk. Lehet, hogy vannak még nyikorgó székek és némi kellemetlenséget előidéző okok, de remélem, elnézik majd ezeket…
- Kálvin évében nem gondoltak-e egy emlék-plakettre?
- Meg van rendelve minden gyülekezet számára. Zilahra négy jut. Ezek tulajdonképpen emléktáblák, melyeket a templomok oldalára függesztünk majd ki és jut egy a Kálvineum épületére is… Kiadtunk Kálvin életéről egy tus-rajz sorozatot, 12 rajzzal. Az egész év folyamán rendeztünk megemlékezéseket.
- Más tanácsosi eredmények?
- A Kraszna utcán sikerült beindítani egy egyházi óvodát, amely eddig az 5-ös számú zilahi óvodához tartozott. Van még egy óvoda épületünk, a Belvárosi templommal szemben. Ezt bérleti díj fejében használja a tanács 5 éves szerződéssel. Így jelenetős bevételhez jut az egyház: 70 millió régi lej havonta. Ebből tatarozzuk majd a Kraszna-utcai óvodát: felújítjuk a fürdőt, a WC-t, a kis udvart és a játszóteret. Szeretnénk, ha ez az óvoda a Wesselényi Kollégiumhoz tartozna.
Aztán beszélhetünk az egyházi földekről. A Sarmáson most sikerült egy kisebb területet telekkönyveztetni: 24 árat a 37 hektárból – amennyi volt az egyház tulajdona. Ezekért a földterületekért a polgármesteri hivatal felajánlott nekünk cserébe Vártelken és Kékesnyárlón (Stâna) más területeket, melyeket nem fogadtunk el, mivel szakadékos, rossz földek.
- Hol van ez a rengeteg tulajdon?
- Ez mind a Sarmáson van, az út mindkét oldalán, sok beépített területen. Sajnos annyi volt a tulajdonos-váltás, hogy jogilag is alig lehet követni.
A Kálvineum három lakásának ügye még nem rendeződött, mivel az akkori törvények szerint eladták. De folynak a peres ügyek.
Szeretnénk beindítani az első és ötödik osztályos felekezeti oktatást és a folytatni a Kollégium épületének restituciós ügyét. Már tavaly beindítottuk a procedúrát és az ARACIP Minőségellenőrzési Bizottsága beleegyezését adta az osztályok indítására, mivel mindent rendben találtak. Kifizettük az ellenőrzési díjat, a közel 80 millió régi lejt, melyet a városi tanács adott. Azonban sem az akkori, sem a mostani tanügyminiszter nem írta alá az engedélyt, mivel országosan is tanintézmények összevonásáról politizálnak. De elakadt az ügy helyi szinten is. Óriási ellentétekbe – ezt is meg lehet írni – ütköztünk a helyi magyar pedagógusok részéről. Az első osztályba már voltak beiratkozva gyerekek…
- Talán a zilahi tanítók féltek attól, hogy megszűnik iskolájukban a magyar tagozat és féltették állásaikat?
- Igen. Ez így érthető is. De mi nem adjuk fel, mivel az ARACIP engedélye törvényesen négy évre szól. Tehát az V. osztály beindítása még nyitott. És még valami: valaki megsúgta felülről, hogy így is indíthattunk volna osztályt…
- Tehát mindenütt léteznek kiskapuk, olyasféle „megsúgom neked” módszer. Csak aztán rendezze ügyét mindenki, ahogy tudja: féltörvényesen!?
- Igen. De jó lenne Zilahon törvényesen összehozni egy magyar iskolát, úgy, mint Szilágysomlyón és Szilágycsehben.
- És hogyan áll az ügy a Zilahi Wesselényi Kollégium épületével kapcsolatosan?
- Épület: az egyház jogosult arra az épületre minden mende-monda és félrevezetés ellenére. Az egyház tulajdonában volt és egyházi intézmény működött benne.
Az elmúlt három évben rengeteget foglalkoztam személyesen ezzel az üggyel. Az előkerült dokumentumok sokasága bizonyítja ezt.
A Polgármesteri Hivatal újabb dokumentumot kért, mivel azt állítják, hogy az iskola a magyar államé volt és a trianoni szerződéssel jött át a román állam tulajdonába, nem pedig a 46’-os államosítással.
- Ez aberráció! Enyhén szólva, hülyeségnek mondanám. Ilyenkor kell kérni a bizonyítékokat, ahogy ők is kérik.
- Igen. Az 1920 előtti dokumentumok, melyek a mi kezünkben vannak, bizonyítják, amit bizonyítani kell. De olyan dokumentum, amiről a Polgármesteri Hivatal beszél, nem létezik.
- Visszatérő kérdés a temető…
- Sikerült a Kraszna-utcai temető területét törvényesen „azonosítani” és egy új kerítéssel bekeríteni. A központi temetőben van két kút, ahonnan a síron lévő virágokat lehet öntözni. A Kossuth-utcai bejárónál lévő vízcsapot megszüntettük, mivel sokszor nyitva hagyták, és az elfojt vizet vízórán mérve, az egyház fizette ki a vízműveknek.
- Beszélne, kérem a Zilahi Egyházmegyében történt eredményekről: a diakónusi munkáról, templomok tatarozásáról.
- A diakónusi állások, amit a megyei tanács finanszíroz, betegek, idősek gondozásáról szólnak. Ezek Szilágyerkeden és Mocsolyán léteznek, de ez a szolgálat más egyházközségeknél is működik, más pénzforrásokból, mint például Szilágyballán, Zilah-Ligetben és a Fenyvesben.
Jelen pillanatban a Szilágyfőkeresztúri templomot tatarozzák, amely állami támogatásból történik, a műemlékvédelmi alap pénzéből: kb. 6 milliárdnyi régi lej. Meg kell mondani, hogy ezt maga Seres Dénes képviselő harcolta ki. Hasonló, rossz állapotban van még a kusalyi műemléktemplom, melynek ügye évek óta folyik.
Az idén még voltak felújítási munkálatok Menyőben, Désházán és Zilah-Belvárosban. A zilahi templomban a belső vakolás van folyamatban, valamint a padló és a padok felújítása.
- Vasárnap Új Kenyér ünnepét tartottuk. Magyarországon miért tartják külön, ha már a reformátusoknak egy zsinatuk van?
- Magyarországon ezt az ünnepet a kommunizmus idején szabták rá az augusztus 20-i ünnepségre, bizonnyal, hogy ne Szent Istvánról szóljon ez a nap. A zsinat pedig erről még bizonyosan nem tanácskozott.
- Néhány esperesi gondolatot lehetne-e Új Kenyér alkalmával – habár megkésve is – az olvasók felé küldeni? Mit üzen az idei új kenyér?
- Az idei új kenyér azt üzeni, hogy manapság az igények nőttek meg, ami elégedetlenséget hoz magával, és ezért vetik magukat az emberek kölcsönbe. Gondolkodjunk el, hogy milyen drága ma egy kenyér! Megélhetésről vagy további igényekről van-e szó? Most ezekre kell odafigyelnünk.
- Köszönjük szépen és további sikeres, áldásos munkát kívánunk!
Veres Piroska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése