2010. május 27., csütörtök

Magyar verbita misszionárius a Fülöp-szigeteken

Ázsia üzeni, a rossz helyett örömhír kell
A verbita misszionárius is megtanulta a derűs életet

http://www.magyarhirlap.hu/images/mh_logo.png

Magyar Hírlap
Szerdahelyi Csongor
2010-05-26

Lányi Béla verbita szerzetes testvér, aki civilben építészmérnök, három éve a Fülöp-szigeteken misszioná­rius. Először most tavasszal volt itthon szabadságon. Élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük.


http://www.magyarhirlap.hu/images/ups/65/65905.jpg


– Otthon érzi már magát a távoli országban?

– Igen, és remélem, hogy végleg ott is maradhatok. Egy misszionárius sorsa az, hogy ahol dolgozik, azok között az emberek között találja meg az élete értelmét és célját.

– A Fülöp-szigeteken mi a munkája?

– Két fő feladatom van. Az egyik a Cebu szigetén a verbiták által vezetett egyetem építészeti karán való oktatás, a másik pedig, hogy prefektus vagyok a város verbita szemináriu­mában, ahol nem papokat képzünk, hanem szerzetes testvéreket, amilyen én is vagyok. A Fülöp-szigeteken sok a papi és szerzetesi hivatás. Ezzel kapcsolatosan különböző szociális munkákat is végzünk, ugyanis szeretnénk megtanítani a szeminaristákat arra, hogy a verbita szerzetes szociális gondolkodású ember. Továbbá a hivatásgondozásba is besegítek.

– Európából érkezve nem lehetett könnyű megszokni az ottani időjárást.

– Viszonylag könnyen megszoktam. Állandóan meleg van, és párás a levegő. De jobban viselem az extrém hőmérsékletet, mint az itthoni nyálkás, latyakos 0–10 Celsius-fok körüli időt. Amikor az orosz télben kellett dolgozni, akkor is jól éreztem magam, illetve a cebui párás meleg levegőt is szeretem.

– Milyen az élet, az emberek?

– Érdekes világ. Angolul van kiírva minden, és a legtöbben beszélik ezt a nyelvet, az ételek között sok az európai, ami a spanyol gyarmatosítás öröksége. Először úgy érzi magát az ember, mintha Európában vagy Amerikában lenne. Aztán veszi észre, hogy ázsiai emberek vannak körülötte amerikai mázzal. Azért, mert ők tényleg ázsiaiak, a gondolkodásuk más, mint a mienk. Ez a nagyobb kihívás, nem az étel. Amikor az ember ezt megszokja, akkor érezi, hogy rendkívül szeretetreméltók, kedvesek, értelmesek, szorgalmasak az ottani emberek. Azonban ehhez az is szükséges, hogy az ember elfogadja őket, és próbáljon tanulni tőlük.

– Mit lehet tőlük tanulni?

– Az ázsiai gondolkodás olyasmi, amire az egyháznak ma szüksége van. Az ottani ember pozitív értékszemléletre, harmóniára törekszik. Magyarországon mindenki mindenkivel vitatkozik, rengeteg negatív dolog van. A szentbeszédekben az árulásról van szó, az újságokban az ellenségkeresésről. A filippínók gondolkodása pozitív, ők azt keresik, ami a jó. Meg vannak győződve arról, hogy a negatív dolgok emlegetése nemcsak azok számára káros, akikről ezt mondják, hanem azoknak is, aki ezeket emlegetik. Ez Ázsia üzenete.

– Optimisták a filippínók?

– A három év alatt egyetlen pesszimista emberrel nem találkoztam. Megkérdezték a filippínókat, hogy az idei év jobb lesz-e, mint az előző. Gondolkodás nélkül majdnem mindenki azt mondta, hogy sokkal jobb lesz. Optimizmussal tekintenek az egyház jövőjére is. Ezt az optimizmust át lehet venni, meg lehet tanulni Ázsiától.

– A Fülöp-szigetek a világ negyedik legnépesebb katolikus országa. Miért van szükség ott misszio­náriusokra?

– Az üzleti élet törvényszerűsége, hogy az üzletember oda megy valamit eladni, ahol van rá kereslet. A Fülöp-szigeteken nagyon nagy a vallás iránti érdeklődés. Ha az ember a statisztikákat nézi, hogy hány pap van, és milyen az utánpótlás, akkor a cebui főegyházmegyében semmi esetre sem lehet problémákról beszélni. Többen jelentkeznek papnak, mint amennyit föl lehet venni. Viszont olyan nagy a vallás iránti érdeklődés, hogy azt nem lehet kielégíteni még így sem. Ezért fontos elmenni olyan helyre, ahol az emberek éhezik és szomjazzák Krisztust. Ezenkívül az európai kereszténységnek is fontos, hogy megoszthatjuk velük azt a tapasztalatot: mit jelent misszionáriusnak, szerzetesnek lenni.

– Az európai értelemben vett vallási közömbösség vagy az egyházzal szembeni ellenséges hozzáállás nem jellemző a világnak azon a részén?

– A vallás természetes módon hozzá tartozik a filippínó ember életéhez, a legtöbben járnak templomba. Azonban ott is vannak problémák. Pél­dául a szegények körében súlyos gondot jelent az egyházi házasság, mert nincs módjuk olyan fényes lakodalmat tartani, amilyet szeretnének, és inkább nem házasodnak. Az egyház ezen úgy próbál segíteni, hogy bevezették a csoportos esküvőt. Sok pár egyszerre köt házasságot, és a pap nem kér stóladíjat, nincs kötelezettség, hogy meg kell hívni a rokonokat, ismerősöket, tehát csendben lemegy az egész. Például van olyan, hogy a hajnali fél 6-os misén van az esküvő. Európaiként ezt nem értettem, de aztán megmagyarázták, hogy ez egészen természetes, mert utána mindenki mehet dolgozni, és senki sem várja el, hogy nagy vacsorát adjanak neki.

– A szegények, az utcagyerekek között is dolgoznak a verbiták?

– Igen. Én szombaton délelőtt tanítom a gazdagok gyerekeit az egyetemen, délután pedig a legszegényebbekkel vagyok együtt. Ezzel kapcsolatban szeretném megköszönni, hogy magyar jótevők jelentős mértékben járultak hozzá a szociális munkánkhoz. Az egyetemet nem kell támogatni, mert ott a tandíjakból összejön mindaz, amire szükség van a működéshez. A szociális munka viszont olyasmi, amihez az ottani gazdagok nem szívesen járulnak hozzá.

– II. János Pál pápa mondta, hogy a 21. század Ázsia százada lesz katolikus szempontból. Érezni ezt a Fülöp-szigeteken?

– Gazdasági szempontból is igaz ez. Ha megnézzük a legfontosabb hírmagazinokat – Newsweek, Times –, nagyon sokat foglalkoznak Ázsiával. Gondolom, hogy egyházi téren is így lesz. A verbita rendben filippínó az általános rendfőnök, és valószínűleg a következő általános rendi gyűlés 2012-ben szintén valahol Ázsiában lesz, nem Rómában. A verbita hivatások döntő többsége ugyanis ma éppen Ázsiában születik.


Nincsenek megjegyzések: