2010. szeptember 25., szombat

Pázmány Péter: A betegségnek békességgel való szenvedéséért

Pázmány Péter

A betegségnek békességgel való szenvedéséért

Én Istenem, e világon ostorozz, e világon látogass csapásiddal, csak az örökkévaló jóktúl meg ne fossz, és az örök kárhozatra ne vess. Meg szoktad Uram ostorozni, akit kedvedbe fogadsz, és a nyavalyának kemencéjében próbálod a tiéidet. Légyek azért, én Istenem, azok közül én is, kiket te szeretsz: mivel azok közül vagyok, kiket ostorozsz.

Te vagy, Uram, háborúságinknak vigasztalása, gyarlóságunknak erőssége. Azért vagy könnyebbítsd nyavalyáimat, vagy Szentlelked által erősítsed szívemet, hogy békességgel szenvedjem látogatásidat. Megvallom, én Istenem, hogy bűneim szerént nemcsak evilági ostoridat, de az örök kárhozatot is megérdemlettem; de ne cselekedjél énvelem bűneim szerént, hanem a te véghetetlen irgalmasságod szerént.

Hála néked, Uram, hogy az örökkévaló büntetést, melyet érdemlettem, ideigvaló fájdalmokra változtattad, és mint szerelmes Atyám s jó gondviselő orvosom, ostorozsz engem: hogy a büdös testhez és csalárd világhoz ne bízzam, hanem hozzád térítsem minden kívánságimat, ki igaz erőssége és bátorítója vagy betegidnek. Adjad, én Istenem, hogy a te látogatásidat oly csendesen szenvedjem, mint te hív szolgáid: Jób, Tóbiás, József, Dávid; és az bátorítson engem minden nyavalyáimban, aki énérettem nagy békességgel szenvedé a keresztfának iszonyú kínját, a mi Urunk, Jézus Krisztus. Amen.

Forrás: Keresztyéni imádságoskönyv, melyben szép, ájtatos könyörgések, hálaadások és tanúságok foglaltatnak (1606)


Nincsenek megjegyzések: