Jézus protonjai lehetnek a torinói leplen
múlt-kor.hu
2010. szeptember 9.
A tudósok egy friss tanulmányban azt állítják, hogy a torinói leplen látható, megfeszített alak képe a feltámadás utáni sugárzás következtében keletkezhetett.
Mark Antonacci történész és Arthur Lind fizikus „Részecskesugárzás a testből” című tudományos cikkükben amellett érvelnek, hogy a keresztény teológia egyik legfontosabb tanításának számító tradíció mégiscsak igaz lehet, a torinói leplen látható emberi arc ugyanis Jézusnak a feltámadás utáni „sugárfotója.”
A tanulmányban kiemelik a tudósok által az utóbbi négy évtizedben a test, illetve a rost 29 különleges jellemzőjét: többek között azt, hogy a kép nem fakult az idők során; a vászon minden egyes rostja körül egységesek a színek; a rost oxidálódott és dehidratálódott; a kép ellenáll a víznek és a hőnek, s nem lehet feloldani se savval, se más szerekkel; elölről és hátulról is ugyanannyira intenzíven látszik, negatívja pedig bal-jobb és sötét-világos átváltásokkal fotó-minőségű képpé válik.
„Ezeket a jellemzőket mind a sugárzás számlájára lehet írni, s csak a sugárzás az, amely megmagyarázza a jelenséget” – jutottak el a végző következtetésre a szerzők. Antonacci és Lind szerint például a lepel elülső és hátsó részének képe „ugyanolyan intenzíven van kódolva, s független bármilyen nyomástól, vagy a test súlyától.” A testből származó sugárzás melletti érvelés kapcsán a két kutató elmondta: „a sírnak se belső, se külső része, se pedig a ruha két oldalának nyoma nem található meg a lepel képén. Ez azt jelenti, hogy a fény forrása nem a testről, a sírról vagy a ruháról jött, hanem magából a testből.”
Antonacci és Lind erre a következő kérdést tette fel: „mi történt, ha az emberi test dematerizálódott, majd azonnal energiát – protonokat, neutronokat, elektromágneses sugarakat – hagyott maga után?” A kutatók saját maguk adták meg a választ: az eredetileg a testhez legközelebb álló ruharész kapta a legtöbb sugárzást, míg a többi sokkal kevesebbet – „a háromdimenziós információk így kétdimenzióssá kódolódtak át, pontosan ahogyan az a leplen található.”
„A torinói lepel a több mint egy évszázada tartó tudományos, régészeti, történeti és orvosi vizsgálatai során nyert bizonyítékok miatt nemcsak Jézus temetkezési ruhájával mutat azonosságot, hanem az evangéliumokban leírt passiót, keresztre feszítését, halálát, eltemetését és feltámadását is megmagyarázza” – zárta értekezését a szerzőpáros.
múlt-kor.hu
2010. szeptember 9.
A tudósok egy friss tanulmányban azt állítják, hogy a torinói leplen látható, megfeszített alak képe a feltámadás utáni sugárzás következtében keletkezhetett.
Mark Antonacci történész és Arthur Lind fizikus „Részecskesugárzás a testből” című tudományos cikkükben amellett érvelnek, hogy a keresztény teológia egyik legfontosabb tanításának számító tradíció mégiscsak igaz lehet, a torinói leplen látható emberi arc ugyanis Jézusnak a feltámadás utáni „sugárfotója.”
A tanulmányban kiemelik a tudósok által az utóbbi négy évtizedben a test, illetve a rost 29 különleges jellemzőjét: többek között azt, hogy a kép nem fakult az idők során; a vászon minden egyes rostja körül egységesek a színek; a rost oxidálódott és dehidratálódott; a kép ellenáll a víznek és a hőnek, s nem lehet feloldani se savval, se más szerekkel; elölről és hátulról is ugyanannyira intenzíven látszik, negatívja pedig bal-jobb és sötét-világos átváltásokkal fotó-minőségű képpé válik.
„Ezeket a jellemzőket mind a sugárzás számlájára lehet írni, s csak a sugárzás az, amely megmagyarázza a jelenséget” – jutottak el a végző következtetésre a szerzők. Antonacci és Lind szerint például a lepel elülső és hátsó részének képe „ugyanolyan intenzíven van kódolva, s független bármilyen nyomástól, vagy a test súlyától.” A testből származó sugárzás melletti érvelés kapcsán a két kutató elmondta: „a sírnak se belső, se külső része, se pedig a ruha két oldalának nyoma nem található meg a lepel képén. Ez azt jelenti, hogy a fény forrása nem a testről, a sírról vagy a ruháról jött, hanem magából a testből.”
Antonacci és Lind erre a következő kérdést tette fel: „mi történt, ha az emberi test dematerizálódott, majd azonnal energiát – protonokat, neutronokat, elektromágneses sugarakat – hagyott maga után?” A kutatók saját maguk adták meg a választ: az eredetileg a testhez legközelebb álló ruharész kapta a legtöbb sugárzást, míg a többi sokkal kevesebbet – „a háromdimenziós információk így kétdimenzióssá kódolódtak át, pontosan ahogyan az a leplen található.”
„A torinói lepel a több mint egy évszázada tartó tudományos, régészeti, történeti és orvosi vizsgálatai során nyert bizonyítékok miatt nemcsak Jézus temetkezési ruhájával mutat azonosságot, hanem az evangéliumokban leírt passiót, keresztre feszítését, halálát, eltemetését és feltámadását is megmagyarázza” – zárta értekezését a szerzőpáros.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése