Gazdag István: A svájci óra ütött: minaretek kaputt…
antidogma.hu
2009/12/08
A képviseleti demokrácia nyugati apostolai szerint a népnek mindig igaza van, a többségi vélemény pedig szent és sérthetetlen – kivéve persze, ha a nép nem úgy szavaz, ahogyan elvárják tőle, mert akkor bizony haladéktalanul átnevelésre szorul a „politikai korrektség” kánonja szerint. Újabban egyre gyakrabban lehetünk tanúi a népakarat „deviáns” megnyilvánulásának Európában és a világon máshol is (elég csak Haider és Le Pen egykori, illetve Chávez, Morales és Ahmadinezsád aktuális választási sikereire gondolnunk). Ugyanez történt Svájcban november 29-én a minaretépítési stop kérdésében tartott népszavazáson.
Ha a jelképek ugyanolyan fontosak, mint a tettek, és ha a tettek csupán a „metafizikai visszhang” által léteznek, amelyeket a kollektív képzeletben kiváltanak, akkor ez az esemény mindenképpen a történelmi fordulatokat eredményező társadalmi mozgások közé sorolandó.
Lehet, hogy az Erdogan török miniszterelnök által „az iszlám lándzsáinak” nevezett minaretek további térfoglalását megakadályozó 57 százaléknyi szavazat egy alapvető változás jele, mert azt mutatja, hogy a svájciak immáron tömegesen képesek megszabadulni bizonyos szocio-kulturális gátlásoktól, amelyek pedig látszólag mélyen beleívódtak napjaink zsigerileg konformista társadalmaiba, még egy ilyen ambivalens országban is, amely valahogy mindig össze tudta egyeztetni a legelőzékenyebb cinizmust a kálvinista nyakassággal. Végeredményben azonban Svájc nem több és nem kevesebb, mint a fejlett Nyugat egyik tipikus hajtása, amely a bevándorlási politikájában tanúsított engedékenységet a NATO atlantista geopolitikáját legitimáló iszlámellenes hisztériával társítja.
Mielőtt azonban abszolutizálnánk a svájciak által elért eredményt, nézzük meg, hogy mi is volt kezdeményezésük valódi célja. Az egyik leggyakrabban hangoztatott érvük szerint gátat akarnak emelni országuk fokozatos iszlamizációja elé, és a minaretet az iszlám hódítás hatalmi szimbólumának tartják. Akkor viszont joggal tehető fel a kérdés, hogy miért nem a mecsetek, vagy még inkább a bevándorlás ellen léptek fel? A referendumot szorgalmazó Svájci Néppárt – egyébként az alpesi ország legerősebb politikai formációja – a jelek szerint egy fenékkel akart két lovat megülni, vagyis úgy próbált minél több szavazatot megnyerni az ügynek, hogy a lehető legkevésbé sértsen „érzékenységeket”. A minaretek célpontba állítása ugyanis nem érinti a vallásszabadságot, hiszen a mecsetépítés változatlanul engedélyezett. Ha így nézzük, a népszavazás eredménye egyáltalán nem fogja megakadályozni a mecsetek szaporodását, tehát Svájc iszlamizációját sem. Sokkal hatékonyabb lett volna megállítani a muzulmán országokból érkezők bevándorlását, még ha ez hátrányos megkülönböztetésnek is számítana, és adott esetben az érintett országok gazdasági retorzióját váltaná ki. Így viszont a minaretek „kipécézése” csupán egy „nesze semmi, fogd meg jól” kompromisszum. Egyrészt azt az illúziót keltheti a svájciakban, hogy a voksaikkal valamit sikerült elérniük illetve megakadályozniuk, másrészt viszont nem sértette túlzottan a gazdasági körök érdekeit.
Röviden úgy lehet értékelni a kialakult helyzetet, hogy a népszavazás ugyan nem fogja megoldani az alapproblémát, vagyis a kalmár liberalizmus által gerjesztett bevándorlást (amelynek az iszlamizáció csupán az egyik, noha kétségtelenül a legaggasztóbb korolláriuma), a demokrácia szempontjából azonban mindenképpen üdvös eredménnyel járt, mert világosan demonstrálja, hogy a nép, ha engedik színt vallani, azt mondja, amit valójában gondol, és ennek semmi köze sincs az önjelölt elit politikai korrektségéhez.
Nem árt azonban ismételten leszögezni, hogy a minaretépítés tilalma egyáltalán nem jelenti azt, hogy a muzulmán vallást hirtelen kirekesztenék Svájcból. Erről szó sincs, a „helyesen gondolkodó” etnomazochista sakálvokál horrorisztikus üvöltése azonban, amely rögtön felharsan, ha a „jónép” időnként kitör a gondolati karámból, amelyet nyájas hazugságból, sunyi megtévesztésből és andalító gügyögésből tákoltak köré, félreérthetetlenül jelzi, hogy az intézményesített éberség propagandistái nagyon is tisztában vannak a veszéllyel. Ugyanezt a borzalommal telt vonyítást hallottuk akkor is, amikor a szerbek önvédelemből visszalőttek az albánoknak Koszovóban, amikor Ausztria az Európai Unióval dacolt Haider miatt, vagy amikor Jean-Marie Le Pen kimondta azt, amit mindenki gondol anélkül, hogy ki merné mondani.
Mert a közvetlen demokrácia svájci gyakorlatának a jelek szerint éppen az a legfontosabb üzenete, hogy az emberek mindenekelőtt a politikai establishment, az integrált pártok, a reformista egyházak, a fősodratú média, a kozmopolita hírességek, vagyis a rendszer teljes kiszolgáló apparátusa ellen foglaltak állást, és az eredmény nemzetközi reakciója is ezt tükrözi. Csupán három jellemző vélemény a csaknem teljesen egyhangúan elítélő kórusból: „A svájci népszavazás kimenetele nyomán Németországban is el kellene gondolkodniuk azoknak, akik a referendumok populista jellegét igyekeznek figyelmen kívül hagyni”, írja tipikusan farizeus okfejtéssel a Frankfurter Allgemeine Zeitung, mivel egyértelmű, hogy ebben a kérdésben a németek is ugyanúgy döntenének, mint a svájciak – már ha megkérdeznék őket. A minaretépítés „nem politikai téma”, hanem „urbanisztikai kérdés”, bagatellizál Eric Besson francia bevándorlásügyi miniszter a vesztesek nyugalmával – az EU leginkább (immáron menthetetlenül) „iszlámfertőzött” országában. „A félelem rossz tanácsadó”, óvnak a katolikus püspökök, és a pápa is aggódik a svájci vallásszabadságért – mert például Szaúd-Arábia esetében már nincs miért aggódnia, ugyebár.
Az igazság az, hogy az atlantista liberalizmus kettős játékot űz: egyrészt a törzsökös európaiakat gyökértelen és vagabund fogyasztókká akarja zülleszteni, másrészt viszont igyekszik feltüzelni a keresztes szellemiséget, hogy retorikai muníciót szolgáltasson a világ (és jelenleg főleg a muzulmán világ) ellen folytatott permanens angolszász agresszióhoz. Márpedig ettől a stratégiától a svájciak sem tudják magukat függetleníteni, bármennyire is szeretnék.
MD 2009. XII. 8.
antidogma.hu
2009/12/08
A képviseleti demokrácia nyugati apostolai szerint a népnek mindig igaza van, a többségi vélemény pedig szent és sérthetetlen – kivéve persze, ha a nép nem úgy szavaz, ahogyan elvárják tőle, mert akkor bizony haladéktalanul átnevelésre szorul a „politikai korrektség” kánonja szerint. Újabban egyre gyakrabban lehetünk tanúi a népakarat „deviáns” megnyilvánulásának Európában és a világon máshol is (elég csak Haider és Le Pen egykori, illetve Chávez, Morales és Ahmadinezsád aktuális választási sikereire gondolnunk). Ugyanez történt Svájcban november 29-én a minaretépítési stop kérdésében tartott népszavazáson.
Ha a jelképek ugyanolyan fontosak, mint a tettek, és ha a tettek csupán a „metafizikai visszhang” által léteznek, amelyeket a kollektív képzeletben kiváltanak, akkor ez az esemény mindenképpen a történelmi fordulatokat eredményező társadalmi mozgások közé sorolandó.
Lehet, hogy az Erdogan török miniszterelnök által „az iszlám lándzsáinak” nevezett minaretek további térfoglalását megakadályozó 57 százaléknyi szavazat egy alapvető változás jele, mert azt mutatja, hogy a svájciak immáron tömegesen képesek megszabadulni bizonyos szocio-kulturális gátlásoktól, amelyek pedig látszólag mélyen beleívódtak napjaink zsigerileg konformista társadalmaiba, még egy ilyen ambivalens országban is, amely valahogy mindig össze tudta egyeztetni a legelőzékenyebb cinizmust a kálvinista nyakassággal. Végeredményben azonban Svájc nem több és nem kevesebb, mint a fejlett Nyugat egyik tipikus hajtása, amely a bevándorlási politikájában tanúsított engedékenységet a NATO atlantista geopolitikáját legitimáló iszlámellenes hisztériával társítja.
Mielőtt azonban abszolutizálnánk a svájciak által elért eredményt, nézzük meg, hogy mi is volt kezdeményezésük valódi célja. Az egyik leggyakrabban hangoztatott érvük szerint gátat akarnak emelni országuk fokozatos iszlamizációja elé, és a minaretet az iszlám hódítás hatalmi szimbólumának tartják. Akkor viszont joggal tehető fel a kérdés, hogy miért nem a mecsetek, vagy még inkább a bevándorlás ellen léptek fel? A referendumot szorgalmazó Svájci Néppárt – egyébként az alpesi ország legerősebb politikai formációja – a jelek szerint egy fenékkel akart két lovat megülni, vagyis úgy próbált minél több szavazatot megnyerni az ügynek, hogy a lehető legkevésbé sértsen „érzékenységeket”. A minaretek célpontba állítása ugyanis nem érinti a vallásszabadságot, hiszen a mecsetépítés változatlanul engedélyezett. Ha így nézzük, a népszavazás eredménye egyáltalán nem fogja megakadályozni a mecsetek szaporodását, tehát Svájc iszlamizációját sem. Sokkal hatékonyabb lett volna megállítani a muzulmán országokból érkezők bevándorlását, még ha ez hátrányos megkülönböztetésnek is számítana, és adott esetben az érintett országok gazdasági retorzióját váltaná ki. Így viszont a minaretek „kipécézése” csupán egy „nesze semmi, fogd meg jól” kompromisszum. Egyrészt azt az illúziót keltheti a svájciakban, hogy a voksaikkal valamit sikerült elérniük illetve megakadályozniuk, másrészt viszont nem sértette túlzottan a gazdasági körök érdekeit.
Röviden úgy lehet értékelni a kialakult helyzetet, hogy a népszavazás ugyan nem fogja megoldani az alapproblémát, vagyis a kalmár liberalizmus által gerjesztett bevándorlást (amelynek az iszlamizáció csupán az egyik, noha kétségtelenül a legaggasztóbb korolláriuma), a demokrácia szempontjából azonban mindenképpen üdvös eredménnyel járt, mert világosan demonstrálja, hogy a nép, ha engedik színt vallani, azt mondja, amit valójában gondol, és ennek semmi köze sincs az önjelölt elit politikai korrektségéhez.
Nem árt azonban ismételten leszögezni, hogy a minaretépítés tilalma egyáltalán nem jelenti azt, hogy a muzulmán vallást hirtelen kirekesztenék Svájcból. Erről szó sincs, a „helyesen gondolkodó” etnomazochista sakálvokál horrorisztikus üvöltése azonban, amely rögtön felharsan, ha a „jónép” időnként kitör a gondolati karámból, amelyet nyájas hazugságból, sunyi megtévesztésből és andalító gügyögésből tákoltak köré, félreérthetetlenül jelzi, hogy az intézményesített éberség propagandistái nagyon is tisztában vannak a veszéllyel. Ugyanezt a borzalommal telt vonyítást hallottuk akkor is, amikor a szerbek önvédelemből visszalőttek az albánoknak Koszovóban, amikor Ausztria az Európai Unióval dacolt Haider miatt, vagy amikor Jean-Marie Le Pen kimondta azt, amit mindenki gondol anélkül, hogy ki merné mondani.
Mert a közvetlen demokrácia svájci gyakorlatának a jelek szerint éppen az a legfontosabb üzenete, hogy az emberek mindenekelőtt a politikai establishment, az integrált pártok, a reformista egyházak, a fősodratú média, a kozmopolita hírességek, vagyis a rendszer teljes kiszolgáló apparátusa ellen foglaltak állást, és az eredmény nemzetközi reakciója is ezt tükrözi. Csupán három jellemző vélemény a csaknem teljesen egyhangúan elítélő kórusból: „A svájci népszavazás kimenetele nyomán Németországban is el kellene gondolkodniuk azoknak, akik a referendumok populista jellegét igyekeznek figyelmen kívül hagyni”, írja tipikusan farizeus okfejtéssel a Frankfurter Allgemeine Zeitung, mivel egyértelmű, hogy ebben a kérdésben a németek is ugyanúgy döntenének, mint a svájciak – már ha megkérdeznék őket. A minaretépítés „nem politikai téma”, hanem „urbanisztikai kérdés”, bagatellizál Eric Besson francia bevándorlásügyi miniszter a vesztesek nyugalmával – az EU leginkább (immáron menthetetlenül) „iszlámfertőzött” országában. „A félelem rossz tanácsadó”, óvnak a katolikus püspökök, és a pápa is aggódik a svájci vallásszabadságért – mert például Szaúd-Arábia esetében már nincs miért aggódnia, ugyebár.
Az igazság az, hogy az atlantista liberalizmus kettős játékot űz: egyrészt a törzsökös európaiakat gyökértelen és vagabund fogyasztókká akarja zülleszteni, másrészt viszont igyekszik feltüzelni a keresztes szellemiséget, hogy retorikai muníciót szolgáltasson a világ (és jelenleg főleg a muzulmán világ) ellen folytatott permanens angolszász agresszióhoz. Márpedig ettől a stratégiától a svájciak sem tudják magukat függetleníteni, bármennyire is szeretnék.
MD 2009. XII. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése