Jankovics Marcell: Magyar karácsony
Nem tudatosítjuk magunkban, hogy 3 nemzeti, állami ünnepünk a három termékeny évszak között oszlik meg. Télen viszont nincs magyar ünnep. Nekem hiányzik. Az ünneplésre okot adó esemény semmivel sem alábbvaló a másik háromnál, sőt.
A történettudomány hivatalos álláspontja szerint 1000. december 25-én (vagy 1001. január 1-jén) István magyar fejedelmet királlyá koronázzák. A történészek és a művelt közvélemény szerint a koronázás napja a keresztény magyar állam születésnapja. A szimbolikus aktus megpecsételte a száz éves folyamatot, amelynek során Magyarország betagozódik az egykorú Európába, évfordulója ekképpen méltó alkalom a megemlékezésre. Időszerűvé teszi az ünnepet, hogy Magyarország a közelmúltban az új Európának, az Uniónak is része lett.
István királlyá koronázásának időpontja háromszorosan jelentőségteljes: kozmikus (téli napforduló), naptári (újév) és vallási értelemben (karácsony). A 3 időpont akkor még egybeesett. Az antik Rómában a téli napfordulót, a Nap születésnapját december 25-én ünnepelték, ezért tették erre a napra Jézus Krisztus születésnapját, ami a korai középkorban újév napja is volt. Ám a koronázást nem akármilyen újévkor tartották, hanem Krisztus születésétől számítva – ezzel megint bejön a karácsony a képbe – a 2. évezred első napján. Újév napja, új esztendő, új évezred, új államforma és „Krisztus ezeréves királyságának” megalapítása (Jel 20) magyar földön összecseng, az esemény a jelekre fogékony kortársakra nagy hatással lehetett.
Különös érzék nem kellett a nap megválasztásához, a karácsony, a karácsonyi tizenketted egésze már évszázadokkal korábban is állami ünnepségek, törvénykezés, amnesztia, követjárások, keresztelések, felszentelések és kiátkozások, meg persze koronázások ideje volt. A legismertebb ezek közül Nagy Károlyé. 800 karácsonyán kente föl a pápa római császárrá. Az „új”, vagyis a megújulás, megújítás pedig már a zsidó karácsony, a Hánukká történelmi magyarázatának is régtől fogva központi gondolata.
A középkor folyamán ez a hagyomány nálunk is továbbélt, István utódai az első koronázás értelmét, a királyi jogkör kinyilvánítását ismételgetve értelemszerűen állami ünnepként élték meg a karácsonyi 12 napot. Íme két példa: Habsburg Albert koronázása 1438. január 1-jén Székesfehérvárott, országgyűlés 1458. újévkor a Rákos mezején.
Ma már eldönthetetlen, hogy Szent Istvánt melyik nap, 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén koronázták királlyá. Tulajdonképpen mindegy is. Mindkét nap része a karácsonyi ünnepkörnek. De mert szeretném, ha honfitársaim is velem ünnepelnének – amikor alkalmam van, szóba hozom a kérdést -, ha egyszer törvényjavaslatként kerül a képviselők elé, majd választaniuk kell. Én újév napját választanám. Karácsony a hívők szemében szentebb, mint ahogy a középkorban tekintettek rá, legtöbb honfitársunk pedig családias, meghitt ünnepnek tekinti. Január 1-je „üres” nap, a mélyen vallásosak mennek csak templomba. Karácsony nyolcada, katolikus főünnep, ma Szűz Máriának szentelik, a magyarok Boldogasszonyának, akinek első királyunk az országot fölajánlotta. A zöm a szilveszteri mulatságot heveri ki, jó esetben a Habsburg-nosztalgiájú bécsi koncertközvetítést nézi. Hazafias tartalmat a nemzeti megújulás szükségességéről viszont épp mint a magyar állam születésnapja adhatna e nap.
Az állami születésnap télközépi ideje 3 másik ünnepünkre jellemző, évszakos vonást kölcsönöz az eseménynek. A hiány pótlásával az ünnepi hármas úgy kerekedne négyessé, ahogy a magyar közmondás tartja: „Három a magyar igazság, és egy a ráadás”. A 3 nemzeti, állami ünnep a 3 termékeny évszakba esik, 3 fontos mezőgazdasági tennivaló (vetés, aratás, szüret) időszakába, a ’ráadásünnep’ úgy válik el a tőlük, ahogy a Hánukká a 3 zsidó zarándokünneptől. De csak ebben különbözne tőlük. A másik 3 szomszédságában is olyan egyházi ünnepet ülnek a hívők, amelyek a szekuláris világban is ünnepnek számítanak: március 15. húsvéthoz vezet; augusztus 20. maga ez is, az is; október 23-ára egy héttel a reformáció világnapja, majd halottak napja következik.
Amióta csak tudok a koronázás télközépi időpontjáról, megünneplem. A karácsonyfát nemzeti színű szalagokkal ékesítem, legfelülre, a csillagangyal alá, felrakom a koronás címert, a rendszerváltás óta kitűzöm az ablakba a zászlót is.
Nem tudatosítjuk magunkban, hogy 3 nemzeti, állami ünnepünk a három termékeny évszak között oszlik meg. Télen viszont nincs magyar ünnep. Nekem hiányzik. Az ünneplésre okot adó esemény semmivel sem alábbvaló a másik háromnál, sőt.
A történettudomány hivatalos álláspontja szerint 1000. december 25-én (vagy 1001. január 1-jén) István magyar fejedelmet királlyá koronázzák. A történészek és a művelt közvélemény szerint a koronázás napja a keresztény magyar állam születésnapja. A szimbolikus aktus megpecsételte a száz éves folyamatot, amelynek során Magyarország betagozódik az egykorú Európába, évfordulója ekképpen méltó alkalom a megemlékezésre. Időszerűvé teszi az ünnepet, hogy Magyarország a közelmúltban az új Európának, az Uniónak is része lett.
István királlyá koronázásának időpontja háromszorosan jelentőségteljes: kozmikus (téli napforduló), naptári (újév) és vallási értelemben (karácsony). A 3 időpont akkor még egybeesett. Az antik Rómában a téli napfordulót, a Nap születésnapját december 25-én ünnepelték, ezért tették erre a napra Jézus Krisztus születésnapját, ami a korai középkorban újév napja is volt. Ám a koronázást nem akármilyen újévkor tartották, hanem Krisztus születésétől számítva – ezzel megint bejön a karácsony a képbe – a 2. évezred első napján. Újév napja, új esztendő, új évezred, új államforma és „Krisztus ezeréves királyságának” megalapítása (Jel 20) magyar földön összecseng, az esemény a jelekre fogékony kortársakra nagy hatással lehetett.
Különös érzék nem kellett a nap megválasztásához, a karácsony, a karácsonyi tizenketted egésze már évszázadokkal korábban is állami ünnepségek, törvénykezés, amnesztia, követjárások, keresztelések, felszentelések és kiátkozások, meg persze koronázások ideje volt. A legismertebb ezek közül Nagy Károlyé. 800 karácsonyán kente föl a pápa római császárrá. Az „új”, vagyis a megújulás, megújítás pedig már a zsidó karácsony, a Hánukká történelmi magyarázatának is régtől fogva központi gondolata.
A középkor folyamán ez a hagyomány nálunk is továbbélt, István utódai az első koronázás értelmét, a királyi jogkör kinyilvánítását ismételgetve értelemszerűen állami ünnepként élték meg a karácsonyi 12 napot. Íme két példa: Habsburg Albert koronázása 1438. január 1-jén Székesfehérvárott, országgyűlés 1458. újévkor a Rákos mezején.
Ma már eldönthetetlen, hogy Szent Istvánt melyik nap, 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén koronázták királlyá. Tulajdonképpen mindegy is. Mindkét nap része a karácsonyi ünnepkörnek. De mert szeretném, ha honfitársaim is velem ünnepelnének – amikor alkalmam van, szóba hozom a kérdést -, ha egyszer törvényjavaslatként kerül a képviselők elé, majd választaniuk kell. Én újév napját választanám. Karácsony a hívők szemében szentebb, mint ahogy a középkorban tekintettek rá, legtöbb honfitársunk pedig családias, meghitt ünnepnek tekinti. Január 1-je „üres” nap, a mélyen vallásosak mennek csak templomba. Karácsony nyolcada, katolikus főünnep, ma Szűz Máriának szentelik, a magyarok Boldogasszonyának, akinek első királyunk az országot fölajánlotta. A zöm a szilveszteri mulatságot heveri ki, jó esetben a Habsburg-nosztalgiájú bécsi koncertközvetítést nézi. Hazafias tartalmat a nemzeti megújulás szükségességéről viszont épp mint a magyar állam születésnapja adhatna e nap.
Az állami születésnap télközépi ideje 3 másik ünnepünkre jellemző, évszakos vonást kölcsönöz az eseménynek. A hiány pótlásával az ünnepi hármas úgy kerekedne négyessé, ahogy a magyar közmondás tartja: „Három a magyar igazság, és egy a ráadás”. A 3 nemzeti, állami ünnep a 3 termékeny évszakba esik, 3 fontos mezőgazdasági tennivaló (vetés, aratás, szüret) időszakába, a ’ráadásünnep’ úgy válik el a tőlük, ahogy a Hánukká a 3 zsidó zarándokünneptől. De csak ebben különbözne tőlük. A másik 3 szomszédságában is olyan egyházi ünnepet ülnek a hívők, amelyek a szekuláris világban is ünnepnek számítanak: március 15. húsvéthoz vezet; augusztus 20. maga ez is, az is; október 23-ára egy héttel a reformáció világnapja, majd halottak napja következik.
Amióta csak tudok a koronázás télközépi időpontjáról, megünneplem. A karácsonyfát nemzeti színű szalagokkal ékesítem, legfelülre, a csillagangyal alá, felrakom a koronás címert, a rendszerváltás óta kitűzöm az ablakba a zászlót is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése