A gyanús magyar
Délmagyarország
Panek Sándor
2009.12.26.
"Tőkés László 1989-es megítélése két évtized után is kettős Romániában."
Aki egy napot is töltött a nyolcvanas évek Romániájában, az tudja, hogy a vége felé mekkora volt a vezetők cinizmusa és az emberek elégedetlensége. És azt is tudja, hogy ennek ellenére kilátástalanul távoli volt még a kommunista rendszeren belüli átrendeződés is, akárcsak az, hogy Ceausescu átadja a hatalmat valamelyik bizalmasának. Az éhség, a téli mínusz fokok a lakásokban, a napi pár órára üzemelő vízellátás, a zaklatások, az állandó gyanakvás dacára stabilan állt az egész reménytelen, elnyomó rendszer, amelyet pedig csak a politikai rendőrség és az adminisztráció tartott össze. Hiába tudjuk utólag, hogy egy kisebb esemény, a temesvári református lelkész, Tőkés László konok ellenállása elég volt a robbanáshoz. Akkor erre a „kisebb eseményre" nem volt más jelentkező.
Semmi romantika nincs ebben. Tőkés László 1989-ben pontosan tudta, hogy ha interjút ad a kanadai francia újságíró, Rejean Roy számára, majd a filmet levetítik, azzal nagy kockázatot vállal. Tudta, hogy a falurombolási program ellen felszólalni elképesztő kihívás a Ceausescu-rendszernek, s az nem válogat az eszközökben. Tőkés László maga választotta ezt az életformát, azt, hogy ne konyhában suttogó, ne gyávaságból a rendszer jó oldalait emlegető, ne a „csak rosszabb ne legyen" filozófiát valló ember legyen, hanem vállalja a szembenézést. Nemcsak egy interjúban, hanem mindenben, ami rá vár. Abban a látszólag kilátástalan ügyben is, amelyben az érvényes bírósági végzés ellenére 1989 decemberében Temesváron maga köré gyűjtötte híveit. Ha belegondolunk, mennyi esélye volt egy rendőrállamban annak, hogy a kilakoltatás miatt hívei után a temesváriak tömegei is az utcára vonulnak, majd eltörlik a rendszert, és mennyi annak, hogy ő személyesen börtönbe kerül, és neve már csak a Szabad Európa rádió műsoriban marad még fenn egy ideig...
Gondolnánk, hogy húsz évvel az események után, amikor már nem kell ilyen dilemmákon töprengeni, Tőkés és a temesváriak különleges helyet kapnak a román emlékezetben. Tőkés László 1989-es megítélése két évtized után is kettős Romániában: Traian Basescu a legmagasabb román kitüntetésben részesítette Tőkés Lászlót, miközben a román nyelvű Wikipédiában szerepel az a mondat, miszerint a temesvári református lelkész „a kommunista Magyarország ügynöke volt 1989-ig". Az állítás a Ziua című román lapból való, amely idén nyáron rángatott elő egy korabeli Securitate-t tisztet. Az idők változnak; a Temesváron többször is a tüntetők közé lövető szervezet egykori tisztje ma meglehetős erkölcsi magaslatról óvja az Európai Parlamentet a gyanús múltú magyartól.
Délmagyarország
Panek Sándor
2009.12.26.
"Tőkés László 1989-es megítélése két évtized után is kettős Romániában."
Aki egy napot is töltött a nyolcvanas évek Romániájában, az tudja, hogy a vége felé mekkora volt a vezetők cinizmusa és az emberek elégedetlensége. És azt is tudja, hogy ennek ellenére kilátástalanul távoli volt még a kommunista rendszeren belüli átrendeződés is, akárcsak az, hogy Ceausescu átadja a hatalmat valamelyik bizalmasának. Az éhség, a téli mínusz fokok a lakásokban, a napi pár órára üzemelő vízellátás, a zaklatások, az állandó gyanakvás dacára stabilan állt az egész reménytelen, elnyomó rendszer, amelyet pedig csak a politikai rendőrség és az adminisztráció tartott össze. Hiába tudjuk utólag, hogy egy kisebb esemény, a temesvári református lelkész, Tőkés László konok ellenállása elég volt a robbanáshoz. Akkor erre a „kisebb eseményre" nem volt más jelentkező.
Semmi romantika nincs ebben. Tőkés László 1989-ben pontosan tudta, hogy ha interjút ad a kanadai francia újságíró, Rejean Roy számára, majd a filmet levetítik, azzal nagy kockázatot vállal. Tudta, hogy a falurombolási program ellen felszólalni elképesztő kihívás a Ceausescu-rendszernek, s az nem válogat az eszközökben. Tőkés László maga választotta ezt az életformát, azt, hogy ne konyhában suttogó, ne gyávaságból a rendszer jó oldalait emlegető, ne a „csak rosszabb ne legyen" filozófiát valló ember legyen, hanem vállalja a szembenézést. Nemcsak egy interjúban, hanem mindenben, ami rá vár. Abban a látszólag kilátástalan ügyben is, amelyben az érvényes bírósági végzés ellenére 1989 decemberében Temesváron maga köré gyűjtötte híveit. Ha belegondolunk, mennyi esélye volt egy rendőrállamban annak, hogy a kilakoltatás miatt hívei után a temesváriak tömegei is az utcára vonulnak, majd eltörlik a rendszert, és mennyi annak, hogy ő személyesen börtönbe kerül, és neve már csak a Szabad Európa rádió műsoriban marad még fenn egy ideig...
Gondolnánk, hogy húsz évvel az események után, amikor már nem kell ilyen dilemmákon töprengeni, Tőkés és a temesváriak különleges helyet kapnak a román emlékezetben. Tőkés László 1989-es megítélése két évtized után is kettős Romániában: Traian Basescu a legmagasabb román kitüntetésben részesítette Tőkés Lászlót, miközben a román nyelvű Wikipédiában szerepel az a mondat, miszerint a temesvári református lelkész „a kommunista Magyarország ügynöke volt 1989-ig". Az állítás a Ziua című román lapból való, amely idén nyáron rángatott elő egy korabeli Securitate-t tisztet. Az idők változnak; a Temesváron többször is a tüntetők közé lövető szervezet egykori tisztje ma meglehetős erkölcsi magaslatról óvja az Európai Parlamentet a gyanús múltú magyartól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése