Szilágyi Mátyás: a temetőmentés a közösség élni akarását jelképezi
Tizedik évfordulóját ünnepelte a Házsongárd Alapítvány
Szabadság
Ferencz Zsolt
2009. december 04.
Gazdag programmal ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját szerdán este 6 órától a Házsongárd Alapítvány: a Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja védnökségével zajló rendezvény a Farkas utcai református templomban Pap Géza erdélyi református püspök áhítatával kezdődött, majd Sipos Gábor főlevéltáros, az alapítvány elnökének köszöntője után a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusának csodálatos műsorát tekinthettük meg – az ünnepség hangulatát Albert Júlia színművész előadása emelte. A templomból a református kollégiumba vonultak át a résztvevők, ahol elsőként Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet igazgató díszokleveleket adott át az alapítvány tevékenységéből részt vállaló személyeknek, majd Németh Júlia műkritikus megnyitotta az erdélyi és határon túli képzőművészek munkáiból szervezett kiállítást. Zárásként Gaal György Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatta Asztalos Lajos.
A Nagy vagy te Isten, nagy a Te hatalmad kezdetű énekkel indult a Házsongárd Alapítvány ünnepi rendezvénysorozaton tartott áhítat a Farkas utcai református templomban. „Az alapítvány tizedik évfordulóján gondolataink a temetőre irányulnak. Érdemes-e azzal foglalkozni, fáradozni, munkálkodni érte? Ennyire fontos számunkra? – tehetjük fel a kérdést” – mondta Pap Géza református püspök. Hangsúlyozta: a Házsongárdi temető emlékeztet a múltunkra, mindazokra a személyekre, „akik előttünk jártak, harcoltak és győztek”, ugyanakkor arra figyelmeztet: halandó emberek vagyunk, a temetőben sétálgatva szembe kell néznünk azzal, hogy egyszer a mi életünk is véget ér. „Egy pillanatig sem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a mi örök lakásunk nem a temetőben, hanem a mennyben van, amint az János evangéliumában is szerepel, Jézus előrement, hogy helyet készítsen számunkra. Isten örökkévaló házat biztosít számunkra a mennyben. Ez adjon erőt nap, mint nap a ránk bízott teher cipelésében” – tette hozzá a püspök.
Sipos Gábor, a Házsongárd Alapítvány elnöke kifejtette: az elmúlt tíz évben végzett munka eredményei már szemmel láthatók. Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kolozsvári és az erdélyi magyarság összefogása „a következő években is éltetni fogja a Házsongárdi pantheon megóvására létrejött alapítványt”.
Az ünnepség keretében fellépett a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusa Bedő Ágnes karnagy vezetésével. A kórus tagjai többek között Gárdonyi Zoltán Bocsásd meg Úristen, Bárdos Lajos Nyújtsd ki mennyből című művét adták elő, ugyanakkor Bach-, Haydn- és Kodály-darabok is elhangzottak a koncerten, még a hirtelen jött áramszünet sem zavarta meg a csodálatos muzsikát. A rendezvény hangulatát emelte Albert Júlia színművész műsora, aki Cs. Szabó László Mindszentek a Házsongárdi temetőben előadása után Farkas Árpád Apáink arcán és Kányádi Sándor Kőkoporsó című versét mondta el.
Folytatni kell a közös erővel végzett tevékenységet
„A Házsongárd Alapítvány nem működött volna ilyen sikeresen, ha nincs az a sok civil segítő, akik az évek során erkölcsileg és anyagilag felkarolták és támogatták a szervezet munkáját” – mondta bevezetőjében az alapítványt megálmodó és 1999-ben azt létrehozó Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet. Az igazgató a szervezetet befogadó református egyház mellett megköszönte a római katolikus, az unitárius és a lutheránus egyházak vezetőinek a segítségét, majd a Magyarországon élő Aranyossy György által készített, a fiatalon elhunyt Károly Sándor képzőművész utolsó munkájával díszített oklevelet adta át elsőként – az alapítvány köszönetének és elismerésének jeléül – Szilágyi Mátyásnak, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzuljának.
„Tíz éve bebizonyosodott, hogy egy elreménytelenített, gyomokkal benőtt, elértéktelenítésre kárhoztatott és árokpartra kidobásra ítélt nemzeti emlékhelyet, az erdélyi magyarság kulturális történetének pantheonját meg lehet menteni, vissza lehet hozni az enyészetből, sőt, ezáltal üzenni lehet, és kell is, Erdély magyarjainak és a világ magyarságának egyaránt” – hangsúlyozta az ünnepség fővédnöke. Szilágyi Mátyás elismerését fejezte ki mindazoknak, akik ebben az értékmentő munkában részt vettek, majd hozzátette: a Házsongárd Alapítvány tíz év alatt végrehajtott temető- és síremlékmentése jelképes értékű, a közösség élni akarását bizonyítja. A jelenlévőket arra biztatta: lássák meg, értékeljék, kövessék és tevékenyen támogassák a Házsongárd Alapítány „példamutató, a kezdetektől önerőre támaszkodó tevékenységét”.
„Helyezzük el virágainkat és koszorúinkat, ismertessük meg másokkal is a Házsongárdi temető megmentésének ügyét, ha pedig arra van szükség, védjük meg és határozottan emeljük fel szavunkat a kegyelettipró rombolások ellen. A kolozsvári magyarság közös erővel, felelősséggel és kitartással végzett eddigi tevékenységét kell az elkövetkező években is segíteni, ehhez a civil, a szakmai, az üzleti, a politikai szféra és az egyházak együttes összefogására van szükség, az összefogásban a magyar konzulátus is partner” – mondta Szilágyi.
A főkonzul szavait követően Gergelyné Tőkés Erzsébet díszokleveleket adott át az arra érdemeseknek. A Házsongárd Alapítványnál kifejtett tevékenységéért oklevélre érdemesült: Pap Géza erdélyi református püspök, a Communitas Alapítvány, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal és két képviselője, Gémesi Ferenc szakállamtitkár és Törzsök Erika volt igazgató, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester és Berényi Károly határon túliakért felelős tanácsos, Maczalik Arnold építész, Ujfalussyné Pap Enikő, az MTA hölgyklubjának elnöke, Vécsey Esther művészettörténész, Koenig Helmut, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Támogatáspolitikai Osztályának munkatársa és a Nemzeti Panteon Alapítvány.
Gaal György az est folyamán bemutatott kötetéből egy-egy példányt adott át a fentebb felsoroltak mellett Németh Júlia műkritikusnak, Sipos Gábornak, az alapítvány elnökének, Bedő Ágnes karnagynak, Albert Júlia színművésznek és Asztalos Lajos helytörténésznek, Bálint Benczédi Ferenc unitárius és Adorjáni Dezső Zoltán lutheránus püspöknek és Kovács Sándor római katolikus főesperesnek is.
Az igazgató köszönetet mondott Székely Árpádnak, a református kollégium igazgatójának, Bihari Antal esztergomi filmesnek és csapatának, amelynek tagjai egy szép koszorú kíséretében átnyújtották a Mikó-Rhédey kripta belső restaurálására szánt 250 ezer forint támogatást. Ugyanakkor kiemelten megköszönte Bardócz Sándornak, a Román Televízió kolozsvári magyar adásának főszerkesztőjének és Szép Gyulának, a Communitas Alapítvány kuratóriumi tagjának évek óta tartó önzetlen támogatását.
Az alkotások jó szándékú adományozásból kerültek ide
„424 évvel ezelőtt, 1585-ben határozott úgy a város elöljárósága, hogy a jóltermő dinnyeföldekből temetőt keríttet el egy részt. Az elmúlt majd fél évezredben, mialatt a Házsongárdi temetőben az egyszerű mesteremberektől a főurakig és művelődési életünk nagyjaiig temetkezhettek az emberek, a temetőből Erdély aranykorát idéző pantheon lett, amelyet kötelességünk óvni és a következő fél évezred számára megőrizni” – mondta bevezetőjében Németh Júlia műkritikus. Hangsúlyozta: a Tőkés Erzsébet, a Báthory-líceum tanára által tíz évvel ezelőtt elkezdett munka folytatása érdekében anyagi alapokra van szükség, „ezt szolgálja az a több mint félszáz, erdélyi, magyarországi és külföldi képzőművész és műgyűjtő adományából összeállt kiállítás”, amely a református kollégium tornatermében kapott helyet.
A műkritikus reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy tavaly augusztusban szervezett kiállításhoz hasonlóan a mostani tárlat anyagai közül is több festmény, grafika, szobor és művészfotó talál gazdára, hogy a munkák eladásából befolyó pénzösszeg „további csodákat eredményezhessen”. „Az alkotások mindegyike jó szándékú adományozásból került ide, (többségük a Barabás Miklós Céh tagjainak adománya), s mint ilyenek, valósággal sugároznak. Bár valós művészi értékük különbözik, a szándék minden alkotást megnemesít. Bízom abban, hogy a tárlaton mind a műkedvelők, mind pedig a potenciális vásárlók megtalálják a nekik leginkább tetsző munkákat” – mondta Németh Júlia.
A kiállított munkák vasárnapig tekinthetők és vásárolhatók meg, naponta 10 és 18 óra között. Örömmel tapasztaltuk, hogy a kiállított nyolcvan munkából öt már az est folyamán gazdára talált.
Tizedik évfordulóját ünnepelte a Házsongárd Alapítvány
Szabadság
Ferencz Zsolt
2009. december 04.
Gazdag programmal ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját szerdán este 6 órától a Házsongárd Alapítvány: a Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja védnökségével zajló rendezvény a Farkas utcai református templomban Pap Géza erdélyi református püspök áhítatával kezdődött, majd Sipos Gábor főlevéltáros, az alapítvány elnökének köszöntője után a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusának csodálatos műsorát tekinthettük meg – az ünnepség hangulatát Albert Júlia színművész előadása emelte. A templomból a református kollégiumba vonultak át a résztvevők, ahol elsőként Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet igazgató díszokleveleket adott át az alapítvány tevékenységéből részt vállaló személyeknek, majd Németh Júlia műkritikus megnyitotta az erdélyi és határon túli képzőművészek munkáiból szervezett kiállítást. Zárásként Gaal György Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatta Asztalos Lajos.
FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN– Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet a főkonzulnak adja át a díszoklevelet
A Nagy vagy te Isten, nagy a Te hatalmad kezdetű énekkel indult a Házsongárd Alapítvány ünnepi rendezvénysorozaton tartott áhítat a Farkas utcai református templomban. „Az alapítvány tizedik évfordulóján gondolataink a temetőre irányulnak. Érdemes-e azzal foglalkozni, fáradozni, munkálkodni érte? Ennyire fontos számunkra? – tehetjük fel a kérdést” – mondta Pap Géza református püspök. Hangsúlyozta: a Házsongárdi temető emlékeztet a múltunkra, mindazokra a személyekre, „akik előttünk jártak, harcoltak és győztek”, ugyanakkor arra figyelmeztet: halandó emberek vagyunk, a temetőben sétálgatva szembe kell néznünk azzal, hogy egyszer a mi életünk is véget ér. „Egy pillanatig sem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a mi örök lakásunk nem a temetőben, hanem a mennyben van, amint az János evangéliumában is szerepel, Jézus előrement, hogy helyet készítsen számunkra. Isten örökkévaló házat biztosít számunkra a mennyben. Ez adjon erőt nap, mint nap a ránk bízott teher cipelésében” – tette hozzá a püspök.
Sipos Gábor, a Házsongárd Alapítvány elnöke kifejtette: az elmúlt tíz évben végzett munka eredményei már szemmel láthatók. Reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kolozsvári és az erdélyi magyarság összefogása „a következő években is éltetni fogja a Házsongárdi pantheon megóvására létrejött alapítványt”.
Az ünnepség keretében fellépett a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusa Bedő Ágnes karnagy vezetésével. A kórus tagjai többek között Gárdonyi Zoltán Bocsásd meg Úristen, Bárdos Lajos Nyújtsd ki mennyből című művét adták elő, ugyanakkor Bach-, Haydn- és Kodály-darabok is elhangzottak a koncerten, még a hirtelen jött áramszünet sem zavarta meg a csodálatos muzsikát. A rendezvény hangulatát emelte Albert Júlia színművész műsora, aki Cs. Szabó László Mindszentek a Házsongárdi temetőben előadása után Farkas Árpád Apáink arcán és Kányádi Sándor Kőkoporsó című versét mondta el.
Folytatni kell a közös erővel végzett tevékenységet
„A Házsongárd Alapítvány nem működött volna ilyen sikeresen, ha nincs az a sok civil segítő, akik az évek során erkölcsileg és anyagilag felkarolták és támogatták a szervezet munkáját” – mondta bevezetőjében az alapítványt megálmodó és 1999-ben azt létrehozó Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet. Az igazgató a szervezetet befogadó református egyház mellett megköszönte a római katolikus, az unitárius és a lutheránus egyházak vezetőinek a segítségét, majd a Magyarországon élő Aranyossy György által készített, a fiatalon elhunyt Károly Sándor képzőművész utolsó munkájával díszített oklevelet adta át elsőként – az alapítvány köszönetének és elismerésének jeléül – Szilágyi Mátyásnak, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzuljának.
„Tíz éve bebizonyosodott, hogy egy elreménytelenített, gyomokkal benőtt, elértéktelenítésre kárhoztatott és árokpartra kidobásra ítélt nemzeti emlékhelyet, az erdélyi magyarság kulturális történetének pantheonját meg lehet menteni, vissza lehet hozni az enyészetből, sőt, ezáltal üzenni lehet, és kell is, Erdély magyarjainak és a világ magyarságának egyaránt” – hangsúlyozta az ünnepség fővédnöke. Szilágyi Mátyás elismerését fejezte ki mindazoknak, akik ebben az értékmentő munkában részt vettek, majd hozzátette: a Házsongárd Alapítvány tíz év alatt végrehajtott temető- és síremlékmentése jelképes értékű, a közösség élni akarását bizonyítja. A jelenlévőket arra biztatta: lássák meg, értékeljék, kövessék és tevékenyen támogassák a Házsongárd Alapítány „példamutató, a kezdetektől önerőre támaszkodó tevékenységét”.
FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN– Asztalos Lajos a kötet ötödik, átdolgozott kiadásának bemutatása után gratulál Gaal Györgynek
„Helyezzük el virágainkat és koszorúinkat, ismertessük meg másokkal is a Házsongárdi temető megmentésének ügyét, ha pedig arra van szükség, védjük meg és határozottan emeljük fel szavunkat a kegyelettipró rombolások ellen. A kolozsvári magyarság közös erővel, felelősséggel és kitartással végzett eddigi tevékenységét kell az elkövetkező években is segíteni, ehhez a civil, a szakmai, az üzleti, a politikai szféra és az egyházak együttes összefogására van szükség, az összefogásban a magyar konzulátus is partner” – mondta Szilágyi.
A főkonzul szavait követően Gergelyné Tőkés Erzsébet díszokleveleket adott át az arra érdemeseknek. A Házsongárd Alapítványnál kifejtett tevékenységéért oklevélre érdemesült: Pap Géza erdélyi református püspök, a Communitas Alapítvány, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal és két képviselője, Gémesi Ferenc szakállamtitkár és Törzsök Erika volt igazgató, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester és Berényi Károly határon túliakért felelős tanácsos, Maczalik Arnold építész, Ujfalussyné Pap Enikő, az MTA hölgyklubjának elnöke, Vécsey Esther művészettörténész, Koenig Helmut, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Támogatáspolitikai Osztályának munkatársa és a Nemzeti Panteon Alapítvány.
Gaal György az est folyamán bemutatott kötetéből egy-egy példányt adott át a fentebb felsoroltak mellett Németh Júlia műkritikusnak, Sipos Gábornak, az alapítvány elnökének, Bedő Ágnes karnagynak, Albert Júlia színművésznek és Asztalos Lajos helytörténésznek, Bálint Benczédi Ferenc unitárius és Adorjáni Dezső Zoltán lutheránus püspöknek és Kovács Sándor római katolikus főesperesnek is.
Az igazgató köszönetet mondott Székely Árpádnak, a református kollégium igazgatójának, Bihari Antal esztergomi filmesnek és csapatának, amelynek tagjai egy szép koszorú kíséretében átnyújtották a Mikó-Rhédey kripta belső restaurálására szánt 250 ezer forint támogatást. Ugyanakkor kiemelten megköszönte Bardócz Sándornak, a Román Televízió kolozsvári magyar adásának főszerkesztőjének és Szép Gyulának, a Communitas Alapítvány kuratóriumi tagjának évek óta tartó önzetlen támogatását.
Az alkotások jó szándékú adományozásból kerültek ide
„424 évvel ezelőtt, 1585-ben határozott úgy a város elöljárósága, hogy a jóltermő dinnyeföldekből temetőt keríttet el egy részt. Az elmúlt majd fél évezredben, mialatt a Házsongárdi temetőben az egyszerű mesteremberektől a főurakig és művelődési életünk nagyjaiig temetkezhettek az emberek, a temetőből Erdély aranykorát idéző pantheon lett, amelyet kötelességünk óvni és a következő fél évezred számára megőrizni” – mondta bevezetőjében Németh Júlia műkritikus. Hangsúlyozta: a Tőkés Erzsébet, a Báthory-líceum tanára által tíz évvel ezelőtt elkezdett munka folytatása érdekében anyagi alapokra van szükség, „ezt szolgálja az a több mint félszáz, erdélyi, magyarországi és külföldi képzőművész és műgyűjtő adományából összeállt kiállítás”, amely a református kollégium tornatermében kapott helyet.
A műkritikus reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy tavaly augusztusban szervezett kiállításhoz hasonlóan a mostani tárlat anyagai közül is több festmény, grafika, szobor és művészfotó talál gazdára, hogy a munkák eladásából befolyó pénzösszeg „további csodákat eredményezhessen”. „Az alkotások mindegyike jó szándékú adományozásból került ide, (többségük a Barabás Miklós Céh tagjainak adománya), s mint ilyenek, valósággal sugároznak. Bár valós művészi értékük különbözik, a szándék minden alkotást megnemesít. Bízom abban, hogy a tárlaton mind a műkedvelők, mind pedig a potenciális vásárlók megtalálják a nekik leginkább tetsző munkákat” – mondta Németh Júlia.
A kiállított munkák vasárnapig tekinthetők és vásárolhatók meg, naponta 10 és 18 óra között. Örömmel tapasztaltuk, hogy a kiállított nyolcvan munkából öt már az est folyamán gazdára talált.
Gaal György történész utalt arra, hogy Kelemen Lajos írásai révén döbbent rá, mekkora kincset képvisel a Házsongárdi temető. Elmondása szerint ezáltal vált tudatossá, rendszeressé számára a temetőkutatás. „A kötet első kiadásának 1993–94-ben Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben alcímet adtam, az ötödik, átdolgozott és új köntösbe öltöztetett könyv megjelenésekor viszont örömmel állapítom meg: ez az alcím már nem igazán találó. A Házsongárd Alapítványnak köszönhetően sikerült megállítani a további pusztulást, és ebben mindenekelőtt Gergely Istvánné ereje és kitartása rejlik, aki képes volt megfordítani ezt a folyamatot” – fejtette ki a történész.
Tört kövön és porladó kereszten című kötetének ötödik, átdolgozott kiadását méltatva Asztalos Lajos helytörténész megjegyezte: a könyv egyértelműen mutatja, hogy a történész által végzett munkát tovább lehet, és kell is folytatni. „Gaal György olyan értékeket ment meg az utókor számára, amelyek méltók a Házsongárd Alapítvány munkájának kiegészítésére. Reménykedem, hogy a fiatalok közül többen megtanulják: ma, amikor a pusztulás ugyan lelassult, de még mindig nem állt le, szükség van arra, hogy a temetőt megbecsüljük” – mondta Asztalos Lajos.
1 megjegyzés:
Sok sikert továbbra is, csodálattal figyelem munkájukat. Értem ezt a műemlékvédelemre és a fiatalok bevonására egyaránt. Minden világításkor öröm az, hogy újabb és újabb síremlékek nyerik vissza méltó állapotukat. Kolozsvári lokálpatrióta létemre egyik fő büszkeségem és kedvenc helyem a Házsongárd. Kérem a Jóisten áldását áldozatos munkájukra.
Megjegyzés küldése