Nemzetek felett? (Demokrata)

Nemzetek felett?

Demokrata
Dr. Horváth László

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia „magyar újpogányság”, az „ősmagyar szinkretizmus” veszélyeiről szóló körlevele a bevezető intelmek után utal a kommunizmus évtizedeiben folyt keresztényüldözésre, amely nemcsak a keresztény, hanem a magyar azonosságunkat is próbálta elfelejtetni.

A katolikus vallást és hitünk igazságát fenyegető veszélyek közül (az okkultizmus, a spiritizmus, a bálványimádás különböző formái stb.) érthetetlenül kimaradt a sokkal veszélyesebb és kártékonyabb Hit Gyülekezete és a Szcientológia. Vajon miért? Megnyugtató, hogy az eddig legtöbb kárt okozó szélsőséges liberalizmus nem maradt ki.

A továbbiakban szeretném a következőket megemlíteni. A keresztény (római katolikus) egyházak Jézus tanításai alapján állnak. Jézus tanításait eddig legteljesebben a négy evangélista (Máté, Márk, Lukács, János) által leírt Újszövetségben találhatjuk. Az Újszövetség tanításában azonban a keresztény római katolikus, illetve a keresztyén egyházak Jézust úgy mutatják be a hívőknek és tévesen félrevezető módon a liturgikus szövegekben is szerepeltetve, hogy Jézus Dávid fia. Ez azonban nem bizonyítható. Máté 1:17 és Lukács 3:23-38. részben világosan, egyértelműen levezetik, hogy a Jézusnak tulajdonított nemzetségtábla nem Jézusé, hanem Józsefé. József pedig – hitünk szerint – nem volt vér szerinti apja Jézusnak, csak nevelőapja. József Máriát már áldott állapotban vette magához. Ebben a kérdésben ezért csak Jézus szavait vehetjük irányadónak, aki szó szerint kijelentette, hogy Ő nem Dávid fia (Máté 22:41–45, Márk 12:35–37, Lukács 20:41–44, 22:70, János 8:58, 10:36). Ugyan (Saul) Pál (Róm.1:3) írásában azt említi, hogy „test szerint Dávid nemzetségéből született Jézus”, de ezt Jézus saját szavaival cáfolta (lásd az előző mondatot!).

Pál apostol egy másik írásában (Róm.15:8) azt írja: „Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidóknak szolgája lett, hogy bebizonyítsa az Isten igazmondását, megvalósítván az atyáknak tett ígéreteket”.

Ezzel szemben Jeruzsálemben gyűlést tartottak az apostolok és a presbiterek, hogy döntést hozzanak, mert némely hívők, a farizeusok szerzetéből valók a körülmetélkedés és Mózes törvényeinek megtartását akarták kötelezővé tenni (Ap.Csel. 15:5). Szent Péter apostol az egybegyűlt apostoloknak és presbitereknek a heves vitát lezárva azt mondta (Ap.Csel.15:7): „…az Isten… kiválasztott engem…, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak igéjét és hívők legyenek… Most tehát mit kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, melyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni?” (Ap.Csel.15:10).

Miután Jézust Isten fiának tartjuk – ez hitünk legfontosabb tétele –, s ezt Ő maga is mondja (János 10:36), s mivel az Újszövetség szerint (Máté 1:25) Mária Jézus születése előtt „nem ismert férfit”, csak így magyarázható Jézus isteni származása, ami dogma! Minden más elmélet, például a Dávidtól való származtatás ezt a dogmát vonja kétségbe. Ezért érthető, hogy az egyháztörténészeket két évezreden keresztül érdekelte Jézus származása.

Jézus tanításai kétezer éven keresztül a legnagyobb befolyással voltak a társadalmi változásokra. Természetesen felmerülhet a kutatókban, a hívő emberekben, hogy az Isten miért éppen a zsidókhoz küldte fiát a szeretet, a megbocsátás, a szolidaritás eszméjének hirdetésére, tanítására. Tudjuk, hogy a zsidó nép elitje nagy befolyással van két évezrede az emberiség történelmére. Ezt látva, tudva írhatta 1939-ben Tábor Béla, a magyar zsidóság egyik kiváló képviselője A zsidóság két útja című könyvében, hogy „…a zsidóság az egyetlen jelentős nép a történelemben, amely az utolsó két és fél évezredben egyetlenegyszer sem vívta meg belső tisztító forradalmát, egyetlenegyszer sem kísérelte meg történeti méretekben, hogy szellemileg és erkölcsileg korrupt rétegeit kirekessze magából – s ezáltal passzív szolidaritást vállalt minden betegséggel, amely egészséges fejlődését gátolta”.

Tehát a zsidó népnek nagy szüksége lett volna és lenne ma is Jézus tanítására, mert a Szeretet eszméje egyetlen vallásban sem teljesedett ki annyira, mint Jézus tanaiban.

Ezért mondhatta Ő saját magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat az Atyához másképp, mint én általam” (János 14:6). És ezért is mondhatta Tábor Béla idézett könyvében is, hogy „…a gyűlöletet és idegenséget, amellyel a zsidóság – bármilyen okból is – találkozott, csak egyetlen fegyverrel győzhette volna (és győzhetné ma is) le: az áldozatkészséggel és szeretettel – az igazi zsidó szellem vállalásával” Ezért is volt megdöbbentő, hogy 2006. augusztus 20-án a Szent István-napi körmenetről közvetített tévéműsorban körülbelül ezt mondta Erdő Péter magyar bíboros: az isteni akarat, gondviselés szerint nem volna különösebb baj, ha a magyar nép eltűnne a történelemből, de ha a zsidó nép eltűnne, az nagyon nagy baj lenne, mert a zsidó nép Isten kiválasztott népe. Ezzel szemben az Újszövetségben Jézus sehol egy szóval sem említi, hogy a zsidó nép kiválasztott lenne.

Az érdeklődés a történészek részéről a mai napig töretlen, és ez természetes. Ezt az érdeklődést a római katolikus egyháznak nem elítélnie, hanem támogatnia kellene, mert a római katolikus egyház (de más keresztyén egyházak is) Jézus származásáról félrevezető adatokat közöl. Ugyanis Jézust zsidónak mutatják be, hol ott a római katolikus dogmában nem szerepel, még a II. vatikáni zsinat (1962–1965) óta sincs a dogmák közt – nem véletlenül! –, hogy Jézus a zsidó etnikumhoz tartozott volna, mert ez történelmileg nincs bizonyítva. De figyelemre méltó az is, hogy kétezer éven keresztül a zsidó hittudósok nagy része is tagadta, hogy Jézus zsidó lett volna. A Talmud határozottan elutasítja Jézus zsidó voltát.

Ez a nézet most pár évtizede megváltozott (lásd az izraelitából katolikus pap, majd újra izraelita, később ateista hittudós Vermes Géza írásait), föltehetőleg politikai okokból.

Tehát ha az Újszövetség alapján Jézust biztosan nem tartjuk, nem tarthatjuk Dávid fiának, és zsidónak sem, akkor miért ellenzi a Katolikus Püspöki Konferencia a kutatást és a tudományt? (Emlékezzünk Giordano Bruno, Galileo Galilei, Darwin és mások eseteire). Hiszen a történelmi, a néprajzi, az embertani és egyéb változások, valamint az apokrif és más régi írások alapján számos történész különböző végeredményre jutott Jézus származását illetően. Ez azonban nem csökkenti a katolikus egyház hittételeinek, dogmáinak tekintélyét.

Az Újszövetség alapján teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy Jézus nem Dávid fia, és hasonló biztonsággal, hogy nem volt zsidó származású apai ágról (kivéve ha az Istent zsidónak tekintjük, ami azonban teljes képtelenség), ezért a történészek az anya, Mária származását kutatva próbálták pro és kontra ezt a kérdést tisztázni, bizonyítani, eldönteni. Azonban Mária nemzetségtáblája az Újszövetségben sehol nincs leírva. Csupán homályos, nem egyértelmű, a kor szóhasználatát tekintve többféle utalás történik Mária és Erzsébet rokoni kapcsolatára. Ez semmiképpen nem tekinthető származási táblázatnak (a Talmud egyes részei tiszteletlen, becsmérlő hangon említik Máriát).

Az apokrif írások szerint Erzsébet és férje is úgynevezett prozelita volt, azaz mint galileiak önként vették fel a zsidó vallást, amit később elhagytak. Tehát Mária származása (akár csak maga a Mária név) máig kiderítetlen. Az eddig közölt származási teóriák (kivéve a Talmudét) nem kicsinylik le Mária egyébként szeretetreméltó, dicsőséges személyét.

A püspöki körlevél a magyar római katolikus egyház bátor kiállása az igazság mellett. Kérjük és várjuk is a magyar római katolikus egyház további erélyes megnyilatkozásait. A körlevél nagyon helyesen említi, hogy a római katolikus igazság nemzetek feletti és a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie. Ezért vártuk, hogy a püspöki kar támogatta volna a szlovákiai római katolikus magyarság magyar püspök kinevezése iránti kérelmét, a mintegy 400 ezer magyar római katolikus hívőt számláló egyházmegyében. És tiltakozhattak volna az ellen is, hogy ezt az egyházmegyét sürgősen hat, azaz 6 egyházmegyére darabolják szét. A szlovák katolikus püspöki karnak ezt a javaslatát a pápa sajnos elfogadta. Valamint elvárnánk, hogy a magyar római katolikus püspöki kar pártolja a római katolikus magyar csángók kérelmét, hogy ne tiltsák a magyar nyelvű hitoktatást, a magyar misézést, a magyar lelkészek kinevezését, a magyar szenténekek éneklését, továbbá hassanak oda, hogy római katolikus papok ne mondhassák a szószékről, hogy a magyar nyelv az ördög nyelve (talán ezt is a pápa tudomására kellene hozni). A magyar nyelvű teljes vallásgyakorlás eltiltása, az etnikai elnyomás, a keresztény római katolikus hitük, vallási életük rovására megy.

A püspöki kar nem hivatkozhat arra, hogy nem politizál. A napi politika fölé emelkedve igenis képviselje a magyar római katolikus hívők érdekeit, a katolicizmus védelmét, a szociális, kulturális és más kérdések megoldásában az Isten nevében rájuk ruházott jogokkal.

„Legyen pedig a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeken túl van, a gonosztól vagyon” (Máté 5:37). Jézus személyét illetően is így maradjon: az igen igen, a nem nem legyen.