Kinek áll érdekében elvitatni Pálfi Géza mártíriumát?
A kérdésre adott válasz kézenfekvő. Íme:
CUI PRODEST?
A Studiosus Theologiae Internet-újság közvetítésével érkezett hozzám ma reggel a következő cikk:
Idézem Fábián Kornélia egyik adatszolgáltatójának szövegét: „Hogy hogy indult el ez a mende-monda, erre nem tudnék felelni.”
Midőn végig olvastam a szöveget, előtte álltam a régi talánynak: kinek használ?
A mostani román állambiztonsági hivatalnak aligha érdeke a volt Szekuritáté múltjának a fehérítése. Hálásabb feladat, és inkább előnyére válik a SRI-nek, ha a korábbi politikai rendőrség embertelenségét hangsúlyozza. Ezáltal is evidensebbé, érzékelhetőbbé kívánja tenni a rendszerváltást.
A római egyháznak közömbös lehet a Szekuritáté-ról alkotott vélemény, de ugyanakkor nem feledkezhet meg arról, hogy a Pálfi Géza mártíriuma idejére esik a nagy népszerűségnek örvendő lengyel pap sorsának megpecsételődése: Jerzy Popieluszko (1947-1984) 1984. október 19-én került a biztonsági erők „keze közé”… Miért állna érdekében Gyulafehérvárnak tagadni egy olyan erdélyi magyar papi pályafutást, amely hasonlóságot mutat a lengyelországival!?
Pálfi Gézát személyesen is ismerhettem. A gyulafehérvári Teológiai Szemináriumba bejutott jelöltek meséltek előbb róla: a besztercei katonáskodás idején, 1975-76 telén. Őt, Jakubinyi Györggyel együtt úgy mutatták be, mint a kántoriskola fiatal tanárát, akit a diákok igen kedvelnek. (Utólag sem tartom okosnak kételkedni a tisztalelkű fiatal katonacimborák közlésében: hiszen abban a korban semmilyen érdekük nem munkálhatta, hogy nekünk, református teológus-jelölteknek, szépet és jót mondjanak Pálfi Gézáról és Jakubinyi Györgyről.) Aztán leszereltünk. Két dévai katolikus kolléga ’76 nyarán meghívott magukhoz. Harmadmagammal utaztam: autóstoppal Nagyvárad – Déva útvonalon. Segítségükkel „fedeztem fel” Déva várát, valamint a Körösbányai ferences zárdát, ahol Anaklét atya is élt – a későbbi gyulafehérvári spirituális.
A párnapos ökumenikus „tanulmányút” Gyulafehérváron végződött, a két „római” kolléga korábbi tanintézetében: a kántoriskolában. Itt vezettek be Pálfi Géza tanár úr szobájába. Otthon volt és kedvesen fogadott: diákjait most látta először viszont. Amikor a katedrális tornyában megszólalt a déli harangszó, felemelkedett foteléből a szokásos rövid fohászkodásra. Mi is felálltunk, vele együtt mondtuk el az Úr imádságát. Hogy miről beszélgettünk, nem emlékeszem: de hátha van emlékük az akkori útitársaknak. Egyszer még ők is feleleveníthetik: még a földi pályán vannak.
Annyi bizonyos: ha Pálfi Géza tisztelendő atyát úgy szerették a székelyudvarhelyi hívek, amint az 1971-1975 között keze alatt tanuló diákjai, akkor „nyomós oka” volt a román hatóságoknak, hogy elverjék a nyájától.
Mindezek figyelembe vétele mellett számomra egyértelmű, hogy kinek használ magyarjaink közül, ha mítoszként állítja be mindazt, amit a Milícia/Szekuritáté Pálfi Gézával végigművelt.
Kisegítő kérdés: – Nos, kinek áll érdekében közülünk, hogy az Áron püspök művének a folytatójaként tűnjön fel?
Kolozsvárt, 2009. december 17-én
Jegyzi: Balogh Béla lelkipásztor.
A kérdésre adott válasz kézenfekvő. Íme:
CUI PRODEST?
A Studiosus Theologiae Internet-újság közvetítésével érkezett hozzám ma reggel a következő cikk:
Pálfi Gézát vértanúvá tette a szekuritáté kínzása
Talán nincs még egy olyan rejtélyes történet, mint Pálfi Géza székelyudvarhelyi plébánosé.
Szerző: Fábián Kornélia
Forrás: Térkép-Reggel
2009.12.16. szerda 09:33
Idézem Fábián Kornélia egyik adatszolgáltatójának szövegét: „Hogy hogy indult el ez a mende-monda, erre nem tudnék felelni.”
Midőn végig olvastam a szöveget, előtte álltam a régi talánynak: kinek használ?
A mostani román állambiztonsági hivatalnak aligha érdeke a volt Szekuritáté múltjának a fehérítése. Hálásabb feladat, és inkább előnyére válik a SRI-nek, ha a korábbi politikai rendőrség embertelenségét hangsúlyozza. Ezáltal is evidensebbé, érzékelhetőbbé kívánja tenni a rendszerváltást.
A római egyháznak közömbös lehet a Szekuritáté-ról alkotott vélemény, de ugyanakkor nem feledkezhet meg arról, hogy a Pálfi Géza mártíriuma idejére esik a nagy népszerűségnek örvendő lengyel pap sorsának megpecsételődése: Jerzy Popieluszko (1947-1984) 1984. október 19-én került a biztonsági erők „keze közé”… Miért állna érdekében Gyulafehérvárnak tagadni egy olyan erdélyi magyar papi pályafutást, amely hasonlóságot mutat a lengyelországival!?
Pálfi Gézát személyesen is ismerhettem. A gyulafehérvári Teológiai Szemináriumba bejutott jelöltek meséltek előbb róla: a besztercei katonáskodás idején, 1975-76 telén. Őt, Jakubinyi Györggyel együtt úgy mutatták be, mint a kántoriskola fiatal tanárát, akit a diákok igen kedvelnek. (Utólag sem tartom okosnak kételkedni a tisztalelkű fiatal katonacimborák közlésében: hiszen abban a korban semmilyen érdekük nem munkálhatta, hogy nekünk, református teológus-jelölteknek, szépet és jót mondjanak Pálfi Gézáról és Jakubinyi Györgyről.) Aztán leszereltünk. Két dévai katolikus kolléga ’76 nyarán meghívott magukhoz. Harmadmagammal utaztam: autóstoppal Nagyvárad – Déva útvonalon. Segítségükkel „fedeztem fel” Déva várát, valamint a Körösbányai ferences zárdát, ahol Anaklét atya is élt – a későbbi gyulafehérvári spirituális.
A párnapos ökumenikus „tanulmányút” Gyulafehérváron végződött, a két „római” kolléga korábbi tanintézetében: a kántoriskolában. Itt vezettek be Pálfi Géza tanár úr szobájába. Otthon volt és kedvesen fogadott: diákjait most látta először viszont. Amikor a katedrális tornyában megszólalt a déli harangszó, felemelkedett foteléből a szokásos rövid fohászkodásra. Mi is felálltunk, vele együtt mondtuk el az Úr imádságát. Hogy miről beszélgettünk, nem emlékeszem: de hátha van emlékük az akkori útitársaknak. Egyszer még ők is feleleveníthetik: még a földi pályán vannak.
Annyi bizonyos: ha Pálfi Géza tisztelendő atyát úgy szerették a székelyudvarhelyi hívek, amint az 1971-1975 között keze alatt tanuló diákjai, akkor „nyomós oka” volt a román hatóságoknak, hogy elverjék a nyájától.
Mindezek figyelembe vétele mellett számomra egyértelmű, hogy kinek használ magyarjaink közül, ha mítoszként állítja be mindazt, amit a Milícia/Szekuritáté Pálfi Gézával végigművelt.
Kisegítő kérdés: – Nos, kinek áll érdekében közülünk, hogy az Áron püspök művének a folytatójaként tűnjön fel?
Kolozsvárt, 2009. december 17-én
Jegyzi: Balogh Béla lelkipásztor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése