"Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben. Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam. Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk. Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája. Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el. Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal."
(Jób könyve 29,20-25)
(Jób könyve 29,20-25)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése