judapest.org
2007
Mert szokott ám lenni minálunk Hanuka, sõt, amikor kisgyerekként Talmud Tórára jártam, ott emlékszem, hogy megtanultuk, hogy az egy napig elegendõ olaj nyolc napig égett, meg trendelliztünk, de úgy tûnik, hogy valamit nem tanítottak meg nekünk. Amikor azt olvastam az interneten (hol máshol), hogy valójában a Hanuka nem is igazi ünnep, csak a gonosz zsidók találták ki “gyûlölettõl fûtve”, direkt a karácsony ellenében, természetesen legyintettem.
Annál nagyobb volt a meglepõdésem, amikor a Pilpulon a Hanuka hét élete címû cikket olvastam, ami leírja az ünnep évszázadokon átívelõ történetét. Ebbõl kiderül, hogy az antiszemita cikk tárgyszerû állításai voltaképpen helytállóak. A Hanuka ünnepe valóban hosszú idõn át el volt hanyagolva, és a reneszánszát valóban nagyban segítette az, hogy idõpontilag közel esik a keresztény karácsonyhoz. Még meglepõbb, hogy az inkriminált írás még az idõpontot is pontosan hozza, a 19. század környékére teszik ugyanis a fordulatot Hanuka-ügyben. Ettõl persze az iromány “szelleme” nem fogott meg, kell-e egyáltalán mondanom.
Esemény: ünnep szintre emelik a Hanukát.
Következtetés “A”: megtetszett a zsidóknak a keresztény ötlet, hogy télen örömködjünk, úgyis hideg van, épp amúgy is kéznél volt egy lelkesítõ szép történet.
Következtetés “B”: a zsidók utálnak mindenki mást, gondolták, jól megszivatják õket azzal, hogy juszt is valami mást ünnepelnek, mint a többiek.
Mindenki döntse el, hogy melyik a hihetõbb. Amúgy meg már megtanultam, hogy nincs az a zsidó tett, amirõl ne lehetne “észrevenni”, hogy azért csinálják, mert…
Na de nem errõl akarok írni, mert tudom, hogy ez nem tartozik a JP témái közé. Hanem a megújuló zsidókép. üs van ebben a sztoriban megújulásról is szó, mégpedig az “A” Következtetésben. Ezt ugyanis úgy is fel lehet ezt fogni, mint egy elsõ, kicsiny lépést a zsidóság részérõl a kereszténység, a karácsony felé.
De miért is kéne nekünk a karácsony felé lépnünk? kérdezheti meghökkenten, nagyon helyesen a legtöbb olvasó. ün meg visszájára fordítanám a kérdést: miért lépnénk a karácsonytól el? A karácsony egy nagyon kedves, szép ünnep, a szeretetrõl szól, akárcsak egy sor zsidó tanítás. Azt ünnepeljük, hogy megszületett egy zsidó, de ünnepelhetnénk akár azt is, hogy minden családban minden gyermek Isten áldása, és bárkinek, akinek születik gyereke, számára ez a gyermek jelenti a “megváltást”, a jövõt.
Már hallom is az ellenérvet: a karácsony ünnepe nem is errõl szól, hanem a Messiás születésérõl, arról, hogy Isten emberré lett, ami a zsidó hitelveknek gyökeresen ellentmond. Ez igaz, a zsidóság valóban monoteista vallás, több ponton is hangsúlyozottan egy Istenben hisz, nem kombinál emberekkel, akik akármilyen mértékben is Isten “reinkarnációi” lennének. Az is igaz, hogy nem ünnepelhetjük azt, hogy megszületett a Messiás, amikor a messiási idõk klasszikus ismérvei még mindmáig sehol sincsenek. De sok más mindent ünnepelhetünk, keresztényekkel együtt – akkor meg miért öntenénk ki a gyereket is a fürdõvízzel együtt?
A karácsonynak és a keresztény tanításoknak jókora része zsidó szemmel is értelmezhetõ, és szerintem értelmezendõ. Igaz az az alapállás, hogy alapvetõen két külön vallásról van szó. Nem is kell, nem is lenne szabad a sokezer éves zsidó hagyományokból feladnunk emiatt. De az Újszövetség néhány gondolatának megfontolása nem jelentené e hagyományok feladását, sõt, minthogy az egész gondolatkör a zsidók történelmének egyik legvirágzóbb korában született, zsidóktól, ezért meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ezek a források csak gazdagítanák õsi kultúránkat. Nem igaz, hogy ezek a könyvek nagy részükben arról szólnak, hogy Jézusban kell hinni, mint Megváltóban azért, hogy üdvösségünk legyen a túlvilágon. Olvassuk az evangéliumokat úgy, mint egy különleges tehetségû zsidó tanító eszmefuttatásait és sajátos, figyelemreméltó gondolatait a zsidóságról, mint egy népével együtt élõ és népét szeretve féltõ próféta véleményét arról, hogy hogyan kell egy zsidónak élnie, gondolkodnia. Íme egy példa: miért is nem szabad egy zsidónak esküdnie?
“…megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. ün pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
(Hegyibeszéd, Máté 5:33)
Micsoda indoklás.
Egyébként ez az egész gondolat alapvetõen nem tõlem származik, Pinchas Lapide és Ulrich Luz: A zsidó Jézus címû könyvében bukkantam rá erre a fajta szemléletmódra, és nagyon megtetszett.
Viszont biztos sokakban felmerült egy kérdrés, amire még szeretnék választ adni: akkor most ezekszerint idáig a zsidók rövidlátók és buták voltak, hogy nem forgatták ezeket a könyveket? Természetesen nem errõl van szó. A történelem viharai sajnos úgy hozták, hogy kereszténység és zsidóság, egészen a kereszténység szélesebb körû térhódításától kezdve a sötét eseményekkel terhelt XX. századig bezárólag, más kontextusban találkozott sajnos egymással. Nem egy közös, szép, utópisztikus eszme harcosai voltak, hanem olykor üldözõ és üldözött. Ez érthetõ módon megnehezítette azt, hogy a zsidók Jézus tanításait a magukénak érezhessék. Vagy például az agresszív térítés korszaka, amikor a zsidók választhattak: vagy feladják minden hagyományukat, ünnepüket, szokásukat, és valami egészen más, politeista ízû (Szentháromság) vallás híveivé válnak, vagy irány a gettó, esetleg a máglya.
De van egy jó hírem: mindez elmúlt. Most éppen viszonylagos békében és jólétben élünk, az elmúlt évszázadokhoz képest pedig hihetetlen jó sorsunk van. Itt az alkalom, hogy elkezdõdjön végre valami, aminek már rég meg kellett volna történnie. Nem kell a zsidó és a keresztény vallásnak alapjaiban megváltoznia. Az alapok közösek: egy modern európai szellemiség, amit évezredekkel korábban élt felmenõink küldenek ajándékba nekünk. A részletkérdéseket aztán még ráérünk megvitatni.
- How should a Jew respond to a "Merry Christmas" greeting? (judaism.about.com)
- The "Merry Christmas" Controversy (jewfaq.blogspot.com)
- Christmas wars, Hanukkah edition (Brad Hirschfield, Washington Post)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése