1 napig állt a Jobbik keresztje: Tudják, ki döntötte le, de titkolják
A Pilis-őrület topográfiája
Heti Válasz
Zsuppán András
2010.07.19.
Szívcsakra, szent kő, elfeledett romvárosok, energiagócok - az "őstörténészek" átrajzolták a Pilis térképét. Viszont a csobánkaiak egy része nem szeretne lélekgyógyítók és szellemsebészek kultuszhelyén lakni.
Egy szép májusi napon körülbelül negyvenfős társaság érkezett Csobánkára, hogy apostoli kettős keresztet és zászlórudat állítson a falu fölötti Oszoly hegy csúcsára. Fehér ruhás lányok énekeltek, sujtásos mentét viselő férfiak koszorúztak, zászlók lobogtak - a Pilisi Lélekgyógyító Műhely kezdeményezésére újabb kultikus hely született a Pilisben. Másnapra a keresztet ismeretlenek ledöntötték. A "tettesek" nevét sokan tudják a faluban, de eszük ágában sincs elárulni. "Egyáltalán nem meglepő, hogy az eset ilyen heves indulatokat váltott ki. A csobánkaiakat senki nem kérdezte meg erről a keresztállításról, nem kérték ki a beleegyezésüket. Elfogadhatatlan, hogy a falu jelképét, amit nap mint nap látunk, kisajátítsa egy zűrzavaros nézeteket valló, ismeretlen csoportosulás" - magyarázza Foltányi Zsuzsa, a Mackó-barlang Egyesület tagja. Ez a nagycsaládosokat tömörítő civilszervezet kiderítette, hogy az illetékes természetvédelmi hatóság nem adott engedélyt a keresztállításra a nemzeti parkhoz tartozó területen.
A keresztből persze lokális politikai botrány lett - a polgármester és a képviselő-testület három tagja, köztük a Jobbik képviselője támogatja az újraállítását, a település lakosságának jelentős része ellenzi. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a civilek által elindított petíciót négyszázharmincan aláírták a háromezer lakosú faluban. Az ellenzők közé sorolható a csobánkai cigányság is - a Pilisben egyedül itt él jelentős létszámú cigány kisebbség -, akik a kettős keresztet a Jobbik szimbólumának tartják.
Persze a civilszervezetek sem pusztán azért ellenzik a keresztállítást, mert féltik a védett madarakat és növényeket a terület kitaposásától. Inkább arról van szó, hogy Csobánka eddig kimaradt a Pilis-kultusz fősodrából, és sokan nem bánnák, ha ez így is maradna. Az Oszoly számukra a falu jelképe, egy érdekes formájú, látványos kőszikla, de nem megszentelt hely. Egyelőre nem tudni, mi lesz a történet vége, mivel a zöldhatóságnál folyamatban van az engedélyezési eljárás, de annyi bizonyos, hogy a kegyhelyépítési törekvések még soha nem ütköztek a Pilisben hasonló helyi ellenállásba. Márpedig látva a táltosok akadálytalan területfoglalását Dobogókőn, vagy a Csobánkával szomszédos Pilisszántó búcsújáró hellyé alakulását, ez meglepő fordulat.
Megmutatja az inga
De vajon kik azok, akik a pár évtizede még csak kellemes kirándulóhelyként ismert Pilist a magyarság szent hegyévé tennék? Az eddig ismeretlen csobánkai lélekgyógyítókat az említett Jobbik-képviselő mellett egy szellemsebész asszony képviseli a faluban, de a keresztet egy katolikus pap is megszentelte. Annak ellenére találtak a szertartáshoz papot, hogy a püspöki konferencia tavalyi körlevelében nagyon határozottan óvta a híveket az általa "ősmagyar szinkretizmusnak" nevezett jelenségtől, ami a modern Pilis-kultusz alapvető jellegzetessége. Az elmúlt évtizedekben az amatőr "Pilis-kutatók" egymásra épülő írásai által formálódó legendakörben kibogozhatatlanul keverednek a keresztény, az újpogány és az ezoterikus elemek. Egységes legendáról nem beszélhetünk, mert ahány szerző, annyi - gyakran egymásnak is ellentmondó - állítás, tan, vallási tézis forog közkézen. Mégis vannak jól megragadható csomósodási pontok. Akár tetszik, akár nem, a Pilis mostani arculatát a turisták és a fővárosból kiköltöző családok mellett elsősorban a délibábos őstörténészek, táltosok, kuruzslók, misztikusok határozzák meg.
Pap Gábor művészettörténész, az "alternatív" őstörténeti kutatások doyenje húsz éve négy különböző vallási ágazat szakrális központjait azonosította a Pilisben. Ezek az Attila-féle táltoshit, egy buddhista-manicheus konglomerátum, a "hinduizmus" és a "szeredás" vallás. Ötödikként érkezett a kereszténység, amely megőrizte az ősrégi civilizációk értékeit. E négy ősvallás állítólagos szent helyeit Pap azonosítja a "pulzáló energiagócként" jellemzett Pilis hegység konkrét hegyeivel, völgyeivel, szurdokaival. Pap Gábor nem is törekszik arra, hogy a modern tudományosság módszereivel igazolja állításait - a Pilis misztikus csomópontjait, erővonalait szerinte látomásos úton, illetve ingával lehet megtalálni. Hogy erről a kutatási módszerről mit gondolnak a hazai tudományosság képviselői, azzal szerinte nem kell foglalkozni, ez legyen az ő magánügyük. "A Pilis-szindróma vizsgálata nem folyhat a továbbiakban a nyugat-európai tudományos életben kialakított normák szerint" - szögezi le már 1990-ben a Kós Károly Egyesülés Országépítő című folyóiratában. Ez a sajátos rendszerváltó álom, a történettudomány leváltása, bizonyos értelemben megvalósult. Pap jelenleg is aktív, szabadegyetemeken tartott előadásait sokkal többen hallgatják, írásait sokkal többen olvassák, mint a régészeti szakmonográfiákat, ismeretterjesztő cikkeket. Elég bemenni bármelyik Szkítia könyvesboltba, hogy lássuk, újabb és újabb kinyilatkoztatások tömege lát napvilágot, és talál utat az olvasókhoz. A Pap Gábor-féle alaptézis mentesíti őket mindenféle tudományos kritika, bizonyítási kényszer alól.
A Pilis-őrület azonban nem Pap Gáborral kezdődött. Az előfutárok közül érdemes megemlíteni két amatőr kutatót, Sashegyi Sándort és Németh Pétert, akik a XX. század közepén előálltak azzal a meglepő elmélettel, hogy az Árpádok és Attila királyi székhelyét, "Ős-Budát" tévesen azonosították a mai Óbudával. A kérdés azért is volt jelentős számukra, mert az Ős-Buda melletti Fehéregyház templomában temették el Árpád fejedelmet, és egyes források szerint a közelben található Attila elrejtett sírja is. Ezt az álomképet üldözte tovább a két amatőr kutató. Sashegyi a mai Pomázzal azonosította Ős-Budát, és úgy vélte, hogy a Holdvilág-árok rejti Attila sírját, de 1941-es ásatása nem hozott perdöntő bizonyítékot. Németh Péter Pilismarót közelében helyezi el az elveszett királyi székvárost egy szélesen elnyúló területen az esztergomi Szamárhegy, Búbánatvölgy, Hosszúhegy, Basaharc vidékén, de talált romokat a hegység belsejében, Dobogókő körül is.
Manapság a Németh Péter által ajánlott konkrét topográfiai azonosítás nem népszerű, viszont annál nagyobb karriert futott be az a tézis, hogy létezett egy "igazi" Buda és egy "igazi" Fehérvár, ami elveszett, a hivatalos történettudomány még a létezését is tagadja, de a Pilisben természetesnek látszó, ám valójában mesterséges kőfalak, földhányások gondos megfigyelésével meg lehet a nyomait találni. A mai Pilis-kultusz fő árama az Árpádok székhelyét a hegység belsejével azonosítja, vagyis Dobogókővel, az Árpádvár nevű csúccsal, a Rám-heggyel, a Rám-szakadékkal, illetve a mesterséges védelmi vonalként interpretált Vadállókövekkel.
A régészek szerint a felvetés badarság, mivel a Pilis belsejében, a kopár, járhatatlan hegytetőkön a régiek nem hozhattak létre népes településeket. A hegység királyi erdőterületnek számított, ami vadhússal, gombával és fával látta el a szélén elhelyezkedő uralkodói központokat. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Pilis évezredek óta lakott, ősrégi kultúrtáj, amely bizonyára rejt sokféle kisebb, régi emléket. A Pilis iránti civil érdeklődés ebből a szempontból még hasznos is lehet: Szörényi Levente segítsége nélkül a szentendrei múzeum nem tudta volna újraindítani a Holdvilág-árok Sashegyi Sándor által elkezdett kutatását. Nagyon valószínű, hogy a feltárás végére sem kerül elő Árpád sírja, de menet közben igazi tudományos eredmények születnek.
Valódi régészeti lelet az úgynevezett szántói kő is, amelyet 2000-ben találtak egy középkorinak tűnő építmény romjai között, a pilisszántói régi temetőben. Az indadíszes kereszt ábrájával díszített kő körül azóta kiterjedt legendárium keletkezett. Megtalálója, Árva Vince pálos atya úgy vélte, hogy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend alapítójának, Boldog Özsébnek a sírját jelöli. Ezzel újra az érdeklődés homlokterébe került a Pilis "elveszett kolostora", Szentkereszt, amely a pálos rend első központja volt. A régészek Szentkeresztet többnyire a mai Klastrompusztával azonosítják, Árva Vince viszont a pilisszántói rommal. A régi temetőben jelképes sírt is állított Boldog Özsébnek, megtéve ezzel az első lépést Pilisszántó búcsújáró hellyé alakítása felé.
Mária a Napvártán
A falu akkori vezetése, élen Szőnyi József polgármesterrel lelkesen támogatta ezt a folyamatot. Elkezdték a középkori pálos legendákban említett szent helyeket a falu körüli helyszínekkel azonosítani; és a falu határában, a Ziribár dűlőn 2006-ban kápolnát építettek a szántói Boldogasszony tiszteletére Makovecz Imre és Őrfi József tervei szerint.
A Pilisszántó körüli kultuszra rávetették magukat az "ősmagyarok" és az ezoterikusok. Különösen a kő vonzza őket, amelyről a legvadabb elméletek születtek. Egy szórakoztató történet szerint az RTL Klub stábjának tönkrementek a készülékei, a riportereknek pedig megfájdult a feje, amikor műsort készítettek a szent kőről, mivel "nem megfelelő" lelkiállapotban közeledtek felé. A kápolna helyszínét is úgy választották ki, hogy megfeleljen a félpogányok igényeinek. A Ziribár szó jelentése a nyelvészek által képtelenségnek tartott sumér-magyar nyelvrokonság hívei szerint ébredő fény, Napvárta, és a téli napforduló idején a kápolna Mária-szobrára ráesik a hajnali fény - így lesz belőle Napba Öltözött Asszony. A szántói pogány-keresztény szinkretizmushoz Szőnyi József polgármester elméletet is gyártott: "Több ezer éven át Pilisszántó terében mindig a Teremtés misztériumáról, az élet születéséről, az élet minden formájának tiszteletéről és szolgálatáról szólt Boldogasszonyunknak, az Ős-Örökanyának üzenete, és szól ma is."
Az "ősmagyarok" körében Árva Vince atya is kultikus figura lett. Az idős szerzetes élete utolsó éveiben közel került a Magyarok Világszövetsége és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom körüli nemzeti radikális szubkultúrához. Ennek egyértelműen az volt a kiváltó oka, hogy konfliktusba került a pálos rend vezetésével, és 2004-ben távoznia kellett a közösségből. Árva Vincének ugyanis meggyőződése volt, hogy a mai pálosok nem az igazi régi magyar pálosok, mivel az eredeti rend 1786-ban megszűnt. Árva meghirdette, hogy a pálos rendet újra kell alapítani - ez zene volt azok füleinek, akik a pálosokat fehér ruhás "magyar táltosnak", egy középkori-ősmagyar ezoterikus tudás letéteményeseinek tartják.
Végül szívcsakra
A "pálos" tematikájú ezoterika legnépszerűbb képviselője Szántai Lajos, akinek meggyőződése, hogy a középkori pálos atyák romlatlan testtel, rejtett pilisi barlangok mélyén várják a feltámadást. "Mintha tényleg egy kakasszóra várnának. Ez félelmetes és hátborzongató [...] És amire várnak, még mindig nem érkezett el, és ahol ők várakoznak, az a hely még mindig megvan" - írja. A mai pálos rendet Szántai elítéli, többek között azért, mert középkori elődeikkel ellentétben nem gyakorolják a "szép, férfias aszkézist", és nem szokásuk már "végigverni egymást hatalmas, fenyegetően erőteljes ostorokkal", noha ezt a magyarság fennmaradása érdekében illene megtenniük.
Hogy a Dobogókő a Föld szív csakrája, már-már közhely. Ha felsétálunk a kilátóra, tíz percen belül valaki úgyis megkérdezi tőlünk, tudjuk-e, melyik kőre kell tapasztani a fülünket, hogy meghalljuk a Földanya szívdobbanását. A kirándulóhelyet az elmúlt években gyakorlatilag megszállta a táltos egyház - Babba Mária-szobrok, "fénykapuk", fára festett hármashalom-szimbólumok között vezet a "Táltos körút" (régebbi nevén Thirring körút, a Magyar Turista Egyesület egykori főtitkáráról).
Egy népszerű "őstörténész", Born Gergely szerint a Pilisen végigvonul két energiavonulat, amelyek éppen itt, Dobogókőnél metszik egymást kereszt alakban. A vonulat átkel a Dunán, és a Börzsöny csúcsánál ér véget - innen kapja a Pilis a "betáplálást". A Born által felrajzolt erővonalak pontosan kiadják a Szent Korona tetején lévő kereszt alakját, amelyről "tudjuk", hogy az "indítókulcs" szerepét tölti be az energiaantennaként szolgáló koronán.
A mostanság legnépszerűbb elmélet szerint Dobogókőn hajtották végre az Árpád-házi királyok "igazi", titkos koronázási szertartását, melynek során a királyt beavatták a pálos atyák által őrzött ősi titokba, bármi volt is ez. Noha a forrásokban egy árva szó sincs pilisi királykoronázásról, Turok Margit még az útvonalát, részletes menetét is leírta egy költői hangvételű tanulmányában. A Pilis-kutatók a dobogókői koronázások megdönthetetlen bizonyítékának tartják, hogy a Képes Krónika metszetein a koronázás helyszínét hegyek karéjozzák, a királyok pedig kődobogón (vagyis Dobogókőn) állnak.
A sor a végtelenségig folytatható, a Pilis-kultusz kimeríthetetlenül gazdag. Nem példátlan eset, hogy a modern újpogányság felfedezzen és kisajátítson magának egy-egy helyet. A Stonehenge, a Glastonbury apátság vagy az írországi Tara évtizedek óta a druidák és Wicca-hívők kultuszhelye, a németországi Externsteine a legnagyobb európai ezoterikus fesztivál helyszíne minden évben Walpurgis éjszakáján. Talán a magyar praktikum megnyilvánulása, hogy a táltosok, őskutatók, misztikusok pont a fővároshoz legközelebb eső hegységben találták meg a szentséget, közvetlen buszjárattal a szívcsakrára.
A Pilis-őrület topográfiája
Heti Válasz
Zsuppán András
2010.07.19.
Szívcsakra, szent kő, elfeledett romvárosok, energiagócok - az "őstörténészek" átrajzolták a Pilis térképét. Viszont a csobánkaiak egy része nem szeretne lélekgyógyítók és szellemsebészek kultuszhelyén lakni.
Egy szép májusi napon körülbelül negyvenfős társaság érkezett Csobánkára, hogy apostoli kettős keresztet és zászlórudat állítson a falu fölötti Oszoly hegy csúcsára. Fehér ruhás lányok énekeltek, sujtásos mentét viselő férfiak koszorúztak, zászlók lobogtak - a Pilisi Lélekgyógyító Műhely kezdeményezésére újabb kultikus hely született a Pilisben. Másnapra a keresztet ismeretlenek ledöntötték. A "tettesek" nevét sokan tudják a faluban, de eszük ágában sincs elárulni. "Egyáltalán nem meglepő, hogy az eset ilyen heves indulatokat váltott ki. A csobánkaiakat senki nem kérdezte meg erről a keresztállításról, nem kérték ki a beleegyezésüket. Elfogadhatatlan, hogy a falu jelképét, amit nap mint nap látunk, kisajátítsa egy zűrzavaros nézeteket valló, ismeretlen csoportosulás" - magyarázza Foltányi Zsuzsa, a Mackó-barlang Egyesület tagja. Ez a nagycsaládosokat tömörítő civilszervezet kiderítette, hogy az illetékes természetvédelmi hatóság nem adott engedélyt a keresztállításra a nemzeti parkhoz tartozó területen.
A keresztből persze lokális politikai botrány lett - a polgármester és a képviselő-testület három tagja, köztük a Jobbik képviselője támogatja az újraállítását, a település lakosságának jelentős része ellenzi. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a civilek által elindított petíciót négyszázharmincan aláírták a háromezer lakosú faluban. Az ellenzők közé sorolható a csobánkai cigányság is - a Pilisben egyedül itt él jelentős létszámú cigány kisebbség -, akik a kettős keresztet a Jobbik szimbólumának tartják.
Persze a civilszervezetek sem pusztán azért ellenzik a keresztállítást, mert féltik a védett madarakat és növényeket a terület kitaposásától. Inkább arról van szó, hogy Csobánka eddig kimaradt a Pilis-kultusz fősodrából, és sokan nem bánnák, ha ez így is maradna. Az Oszoly számukra a falu jelképe, egy érdekes formájú, látványos kőszikla, de nem megszentelt hely. Egyelőre nem tudni, mi lesz a történet vége, mivel a zöldhatóságnál folyamatban van az engedélyezési eljárás, de annyi bizonyos, hogy a kegyhelyépítési törekvések még soha nem ütköztek a Pilisben hasonló helyi ellenállásba. Márpedig látva a táltosok akadálytalan területfoglalását Dobogókőn, vagy a Csobánkával szomszédos Pilisszántó búcsújáró hellyé alakulását, ez meglepő fordulat.
Megmutatja az inga
De vajon kik azok, akik a pár évtizede még csak kellemes kirándulóhelyként ismert Pilist a magyarság szent hegyévé tennék? Az eddig ismeretlen csobánkai lélekgyógyítókat az említett Jobbik-képviselő mellett egy szellemsebész asszony képviseli a faluban, de a keresztet egy katolikus pap is megszentelte. Annak ellenére találtak a szertartáshoz papot, hogy a püspöki konferencia tavalyi körlevelében nagyon határozottan óvta a híveket az általa "ősmagyar szinkretizmusnak" nevezett jelenségtől, ami a modern Pilis-kultusz alapvető jellegzetessége. Az elmúlt évtizedekben az amatőr "Pilis-kutatók" egymásra épülő írásai által formálódó legendakörben kibogozhatatlanul keverednek a keresztény, az újpogány és az ezoterikus elemek. Egységes legendáról nem beszélhetünk, mert ahány szerző, annyi - gyakran egymásnak is ellentmondó - állítás, tan, vallási tézis forog közkézen. Mégis vannak jól megragadható csomósodási pontok. Akár tetszik, akár nem, a Pilis mostani arculatát a turisták és a fővárosból kiköltöző családok mellett elsősorban a délibábos őstörténészek, táltosok, kuruzslók, misztikusok határozzák meg.
Pap Gábor művészettörténész, az "alternatív" őstörténeti kutatások doyenje húsz éve négy különböző vallási ágazat szakrális központjait azonosította a Pilisben. Ezek az Attila-féle táltoshit, egy buddhista-manicheus konglomerátum, a "hinduizmus" és a "szeredás" vallás. Ötödikként érkezett a kereszténység, amely megőrizte az ősrégi civilizációk értékeit. E négy ősvallás állítólagos szent helyeit Pap azonosítja a "pulzáló energiagócként" jellemzett Pilis hegység konkrét hegyeivel, völgyeivel, szurdokaival. Pap Gábor nem is törekszik arra, hogy a modern tudományosság módszereivel igazolja állításait - a Pilis misztikus csomópontjait, erővonalait szerinte látomásos úton, illetve ingával lehet megtalálni. Hogy erről a kutatási módszerről mit gondolnak a hazai tudományosság képviselői, azzal szerinte nem kell foglalkozni, ez legyen az ő magánügyük. "A Pilis-szindróma vizsgálata nem folyhat a továbbiakban a nyugat-európai tudományos életben kialakított normák szerint" - szögezi le már 1990-ben a Kós Károly Egyesülés Országépítő című folyóiratában. Ez a sajátos rendszerváltó álom, a történettudomány leváltása, bizonyos értelemben megvalósult. Pap jelenleg is aktív, szabadegyetemeken tartott előadásait sokkal többen hallgatják, írásait sokkal többen olvassák, mint a régészeti szakmonográfiákat, ismeretterjesztő cikkeket. Elég bemenni bármelyik Szkítia könyvesboltba, hogy lássuk, újabb és újabb kinyilatkoztatások tömege lát napvilágot, és talál utat az olvasókhoz. A Pap Gábor-féle alaptézis mentesíti őket mindenféle tudományos kritika, bizonyítási kényszer alól.
Nagyításért kattintson a képre!
A Pilis-őrület azonban nem Pap Gáborral kezdődött. Az előfutárok közül érdemes megemlíteni két amatőr kutatót, Sashegyi Sándort és Németh Pétert, akik a XX. század közepén előálltak azzal a meglepő elmélettel, hogy az Árpádok és Attila királyi székhelyét, "Ős-Budát" tévesen azonosították a mai Óbudával. A kérdés azért is volt jelentős számukra, mert az Ős-Buda melletti Fehéregyház templomában temették el Árpád fejedelmet, és egyes források szerint a közelben található Attila elrejtett sírja is. Ezt az álomképet üldözte tovább a két amatőr kutató. Sashegyi a mai Pomázzal azonosította Ős-Budát, és úgy vélte, hogy a Holdvilág-árok rejti Attila sírját, de 1941-es ásatása nem hozott perdöntő bizonyítékot. Németh Péter Pilismarót közelében helyezi el az elveszett királyi székvárost egy szélesen elnyúló területen az esztergomi Szamárhegy, Búbánatvölgy, Hosszúhegy, Basaharc vidékén, de talált romokat a hegység belsejében, Dobogókő körül is.
Manapság a Németh Péter által ajánlott konkrét topográfiai azonosítás nem népszerű, viszont annál nagyobb karriert futott be az a tézis, hogy létezett egy "igazi" Buda és egy "igazi" Fehérvár, ami elveszett, a hivatalos történettudomány még a létezését is tagadja, de a Pilisben természetesnek látszó, ám valójában mesterséges kőfalak, földhányások gondos megfigyelésével meg lehet a nyomait találni. A mai Pilis-kultusz fő árama az Árpádok székhelyét a hegység belsejével azonosítja, vagyis Dobogókővel, az Árpádvár nevű csúccsal, a Rám-heggyel, a Rám-szakadékkal, illetve a mesterséges védelmi vonalként interpretált Vadállókövekkel.
A régészek szerint a felvetés badarság, mivel a Pilis belsejében, a kopár, járhatatlan hegytetőkön a régiek nem hozhattak létre népes településeket. A hegység királyi erdőterületnek számított, ami vadhússal, gombával és fával látta el a szélén elhelyezkedő uralkodói központokat. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Pilis évezredek óta lakott, ősrégi kultúrtáj, amely bizonyára rejt sokféle kisebb, régi emléket. A Pilis iránti civil érdeklődés ebből a szempontból még hasznos is lehet: Szörényi Levente segítsége nélkül a szentendrei múzeum nem tudta volna újraindítani a Holdvilág-árok Sashegyi Sándor által elkezdett kutatását. Nagyon valószínű, hogy a feltárás végére sem kerül elő Árpád sírja, de menet közben igazi tudományos eredmények születnek.
Valódi régészeti lelet az úgynevezett szántói kő is, amelyet 2000-ben találtak egy középkorinak tűnő építmény romjai között, a pilisszántói régi temetőben. Az indadíszes kereszt ábrájával díszített kő körül azóta kiterjedt legendárium keletkezett. Megtalálója, Árva Vince pálos atya úgy vélte, hogy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend alapítójának, Boldog Özsébnek a sírját jelöli. Ezzel újra az érdeklődés homlokterébe került a Pilis "elveszett kolostora", Szentkereszt, amely a pálos rend első központja volt. A régészek Szentkeresztet többnyire a mai Klastrompusztával azonosítják, Árva Vince viszont a pilisszántói rommal. A régi temetőben jelképes sírt is állított Boldog Özsébnek, megtéve ezzel az első lépést Pilisszántó búcsújáró hellyé alakítása felé.
Mária a Napvártán
A falu akkori vezetése, élen Szőnyi József polgármesterrel lelkesen támogatta ezt a folyamatot. Elkezdték a középkori pálos legendákban említett szent helyeket a falu körüli helyszínekkel azonosítani; és a falu határában, a Ziribár dűlőn 2006-ban kápolnát építettek a szántói Boldogasszony tiszteletére Makovecz Imre és Őrfi József tervei szerint.
A Pilisszántó körüli kultuszra rávetették magukat az "ősmagyarok" és az ezoterikusok. Különösen a kő vonzza őket, amelyről a legvadabb elméletek születtek. Egy szórakoztató történet szerint az RTL Klub stábjának tönkrementek a készülékei, a riportereknek pedig megfájdult a feje, amikor műsort készítettek a szent kőről, mivel "nem megfelelő" lelkiállapotban közeledtek felé. A kápolna helyszínét is úgy választották ki, hogy megfeleljen a félpogányok igényeinek. A Ziribár szó jelentése a nyelvészek által képtelenségnek tartott sumér-magyar nyelvrokonság hívei szerint ébredő fény, Napvárta, és a téli napforduló idején a kápolna Mária-szobrára ráesik a hajnali fény - így lesz belőle Napba Öltözött Asszony. A szántói pogány-keresztény szinkretizmushoz Szőnyi József polgármester elméletet is gyártott: "Több ezer éven át Pilisszántó terében mindig a Teremtés misztériumáról, az élet születéséről, az élet minden formájának tiszteletéről és szolgálatáról szólt Boldogasszonyunknak, az Ős-Örökanyának üzenete, és szól ma is."
Az "ősmagyarok" körében Árva Vince atya is kultikus figura lett. Az idős szerzetes élete utolsó éveiben közel került a Magyarok Világszövetsége és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom körüli nemzeti radikális szubkultúrához. Ennek egyértelműen az volt a kiváltó oka, hogy konfliktusba került a pálos rend vezetésével, és 2004-ben távoznia kellett a közösségből. Árva Vincének ugyanis meggyőződése volt, hogy a mai pálosok nem az igazi régi magyar pálosok, mivel az eredeti rend 1786-ban megszűnt. Árva meghirdette, hogy a pálos rendet újra kell alapítani - ez zene volt azok füleinek, akik a pálosokat fehér ruhás "magyar táltosnak", egy középkori-ősmagyar ezoterikus tudás letéteményeseinek tartják.
Végül szívcsakra
A "pálos" tematikájú ezoterika legnépszerűbb képviselője Szántai Lajos, akinek meggyőződése, hogy a középkori pálos atyák romlatlan testtel, rejtett pilisi barlangok mélyén várják a feltámadást. "Mintha tényleg egy kakasszóra várnának. Ez félelmetes és hátborzongató [...] És amire várnak, még mindig nem érkezett el, és ahol ők várakoznak, az a hely még mindig megvan" - írja. A mai pálos rendet Szántai elítéli, többek között azért, mert középkori elődeikkel ellentétben nem gyakorolják a "szép, férfias aszkézist", és nem szokásuk már "végigverni egymást hatalmas, fenyegetően erőteljes ostorokkal", noha ezt a magyarság fennmaradása érdekében illene megtenniük.
Hogy a Dobogókő a Föld szív csakrája, már-már közhely. Ha felsétálunk a kilátóra, tíz percen belül valaki úgyis megkérdezi tőlünk, tudjuk-e, melyik kőre kell tapasztani a fülünket, hogy meghalljuk a Földanya szívdobbanását. A kirándulóhelyet az elmúlt években gyakorlatilag megszállta a táltos egyház - Babba Mária-szobrok, "fénykapuk", fára festett hármashalom-szimbólumok között vezet a "Táltos körút" (régebbi nevén Thirring körút, a Magyar Turista Egyesület egykori főtitkáráról).
Egy népszerű "őstörténész", Born Gergely szerint a Pilisen végigvonul két energiavonulat, amelyek éppen itt, Dobogókőnél metszik egymást kereszt alakban. A vonulat átkel a Dunán, és a Börzsöny csúcsánál ér véget - innen kapja a Pilis a "betáplálást". A Born által felrajzolt erővonalak pontosan kiadják a Szent Korona tetején lévő kereszt alakját, amelyről "tudjuk", hogy az "indítókulcs" szerepét tölti be az energiaantennaként szolgáló koronán.
A mostanság legnépszerűbb elmélet szerint Dobogókőn hajtották végre az Árpád-házi királyok "igazi", titkos koronázási szertartását, melynek során a királyt beavatták a pálos atyák által őrzött ősi titokba, bármi volt is ez. Noha a forrásokban egy árva szó sincs pilisi királykoronázásról, Turok Margit még az útvonalát, részletes menetét is leírta egy költői hangvételű tanulmányában. A Pilis-kutatók a dobogókői koronázások megdönthetetlen bizonyítékának tartják, hogy a Képes Krónika metszetein a koronázás helyszínét hegyek karéjozzák, a királyok pedig kődobogón (vagyis Dobogókőn) állnak.
A sor a végtelenségig folytatható, a Pilis-kultusz kimeríthetetlenül gazdag. Nem példátlan eset, hogy a modern újpogányság felfedezzen és kisajátítson magának egy-egy helyet. A Stonehenge, a Glastonbury apátság vagy az írországi Tara évtizedek óta a druidák és Wicca-hívők kultuszhelye, a németországi Externsteine a legnagyobb európai ezoterikus fesztivál helyszíne minden évben Walpurgis éjszakáján. Talán a magyar praktikum megnyilvánulása, hogy a táltosok, őskutatók, misztikusok pont a fővároshoz legközelebb eső hegységben találták meg a szentséget, közvetlen buszjárattal a szívcsakrára.
1 megjegyzés:
A Dalai Láma véleménye arról, hogy van-e a Földnek „szívcsakrája”:
https://sites.google.com/site/szivcsakrapilis/
Megjegyzés küldése